Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1995. JANUÁR 2.. HÉTFŐ 13 Vannak még igazi ünnepek Tisztelt Szerkesztőség! • Mint minden al- kálómmal, most is nagy örömet okozott a Pest Megyei Hírlap ünnepi száma. Köszönet érte — és itt nem akarok neveket kiragadni — a lap szerkesztőinek, de legfőképpen íróinak. Egyetlen egyet azért emelek ki, hogy egy általánosítást megcáfoljak. Szuhay Balázs írta, Tol- nay Klári emlékezésére hivatkozva: „...Régen, az én gyermekkoromban azért ez másképpen volt, fölolvasta apa a Bibliából valamelyik részt, mi gyerekek betanultunk szép dalokat, és énekeltünk, imádkoztunk a fa alatt. Hát hol van ez már? Most már teljesen ez az ajándékozási téboly maradt csak...” Kedves Művész Úr (Művésznő)! Vannak kivételek, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan vagyunk, akik Krisztus születését úgy köszöntik, ahogy a mi családunk. Az ajándékozás örömét, mint minden évben, unokáim ünnepi műsora előzte meg. Ez évben Jézus Krisztus születésének történetét olvasták fel Máté evangéliumából és Esaiás könyvéből. Az Ige felolvasása alatt halk zenét szolgáltattak Liszt Ferenc és Szokolay Sándor műveiből. Furulyán, majd énekléssel előadták az Urunk Isten, siess... kezdetű éneket. A közel egyórás műsorban karácsonyi népdalokat és Schubert-műveket zongoráztak. Az Itt álok jászolod felett... és a Dicsőség mennyben az Istennek... kezdetű éneket már együtt énekeltük mindnyájan. Az ünneplés hangulatát egyszerűen nem lehet leírni... Meghatódva törölget- tük könnyeinket. Elnézést kérek személyes élményünk közléséért, de mint fent említettem, vannak még ilyen ünneplések. Mészáros Károlyné Vác A bűnösöket üldözzék! a\ Családommal együtt felháborodá- öWjI sunkat és tiltakozá■ .... sunkat fejezzük ki az ért, amiért dr. Eigner József bíró ellen a sajtó, a tv és a rádió szégyenletes kampányt folytat és lemondásra szólítják fel! A köz- szolgálati televízió és rádió szíveskedjék a bűnösök megbélyegzésében jeleskedni, nem pedig a bűnüldözőt üldözni. Felszólítom a rádió „nagy” dokumentá- torát, Borenich Pétert — aki eléggé el nem ítélhető- en Eigner bíró múltjában kotorászik —, dokumentálja már azoknak az AVH- soknak a viselt dolgait is, akik annak idején valósággal „beverték” a téeszekbe a parasztokat. Például az én sógoromat is Zalában: mint aranykalászos paraszt- gazdát, 10 holdja lévén, ku- lákriak nyilvánították. Ő megpróbált ellenállni a beszervezéskor, s ezért patkós csizmával agyontaposták a veséjét, máját és más belső szerveit. Sérüléseibe aztán bele is halt szegény. Ez csak egyetlen példa, de mennyi dolga lenne még Borenich úrnak ezenkívül is. Az igazságtételi törvényt nem hajtották végre, pedig ennek elmulasztása még sok problémát okozhat. Egy jogállamban az első és legfontosabb, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket. Mi tisztességben, becsületben, munkában megöregedtünk — bele is őszültünk —, és idáig úgy tudtuk, hogy a bűnösöket üldözni kell, nem pedig megvédeni! Különben is, szégyellje magát az az országgyűlési képviselő, aki tudván tudja, hogy 1994, július l-ével életbe lép azt átvilágítási törvény és ennek ellenére — szemérmetlenül! — indul a parlamenti választáson. Ez volna a jogállamiság? így indulunk Európába? így csak a Balkánra lehet eljutni, uraim. Ez a szegény, megtévesztett magyar nép — véleményemmel nem vagyok egyedül — elvárja, hogy az említett törvényt sürgősen hajtsák végre! A napokban hallottam, hogy Horn Gyulának nincs kifogása az ellen, hogy Göncz Árpádot újraválasz- szák köztársasági elnöknek. Nekem viszont súlyos kifogásaim vannak ez ellen. Göncz Árpád nem tudott felülemelkedni pártjának érdekein. Bábként rángatják mint politikust, nem képviseli az állampolgárok érdekeit, és ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Ne válasszák meg újra, mert eljátszotta a hitelét! Mint magyar állampolgár, követelem egy hiteles, rátermett köztársasági elnök megválasztását. Olyat, akinek a népszerűségét nem a sajtó sulykolja naponta az állampolgárok tudatába, hanem akit az egyHISTÓRIA szerű emberekhez való igaz, emberi ragaszkodás avat valóban népszerűvé. Göncz Árpád számos esetben nem teljesítette kötelességét, nem írta alá az eléje terjesztett okmányokat és minden megnyilatkozásával állandóan keresztbe tett néhai miniszterelnökünknek. A hírek szerint köztársasági elnökünk, a közeljövőben terjeszti be az úgynevezett „kisebbségvédelmi” törvényt, amely — ha meggondolom — nagy veszélyt rejt magában a magyar többségre nézve. Uraim, önökön, akik ma hatalmon vannak, látszik, hogy a kormányzást nem szolgálatnak tekintik, mint ahogy néhai miniszterelnökünk. De a hatalommal nehogy úgy járjanak, mint az a hadifogságból, négyévi koplalás, kínlódás után hazatért fogoly, aki rögtön hazaérkezése után gyorsan jóllakott és ebbe pusztult bele a szerencsétlen... Csányi Gyuláné Budapest Az időtálló tonett (I.) Jogot szerzett a hajlított bútorok gyártására Michael Thonet, a csodálatos teremtőképességű asztalos 175 évvel ezelőtt, 1819-ben alapította műhelyét. Termékei később széles körben elterjedtek, sokmilliós számban kerültek legyártásra. Életútjának felidézése azért is fontos lehet számunkra, mert tevékenységének súlypontja •— melynek eredménye az emberiség közös kultúrkincsévé vált — Közép-Kelet-Euró- pába esett. A boppardi korszak A Rajna menti Boppard- ban, ahol Michael Thonet 1796-ban született, 1794- ben francia megszállás alá került. Franciaországban a nagy forradalom hatására eltörölték a céhrendszert, és a napóleoni uralom alatt a Rajna-vidéken is törvénybe iktatták megszüntetését. Az új gazdasági elveket 1810-ben Poroszország is elfogadta, így miután 1815-ben a Rajna-vidéknek ez a része Poroszországhoz került, a többi német államtól eltérően itt megvalósult az iparszabadság. A korábban fennálló céhes kötöttségek, ha nem is szűntek meg teljesen, már nem hatottak meghatározó módon Thonet korai, kezdő kézműves életére. A szülővárosban megnyitott műhely egyszemélyes bútor és épületasztalos műhely volt. Thonet nevét az itt készült termékek kiváló minősége a Rajna-vidéken csakhamar ismertté tette. Dolgozott privát házak, vendéglők, fogadók számára. Jellegzetesek volMichael Thonet tak az általa vékony falemezek összeragasztásával és hajlításával készített ívelt ágyvégek és éjjeli szekrénypalástok. Közben módszeresen kereste az új megoldásokat. 1830-ban elkezdett kísérletei során a fűmért azonos szélességű csíkokra vágta, egymásra fektetve folyékony enyvben főzte, majd sablonban hajlította és hagyta száradni. Ez alatt a feszültség megszűnt a fában, a bútoralkatrész formája tartós marádt. Ezzel, az akkor már húsz főt foglalkoztató üzemében kikísérletezett eljárással a divatos hajlított formákat Thonet olcsóbban tudta előállítani, mint a ve- télytársak. A bútor fejlődés- története szempontjából lényeges, hogy Thonetnek ezek a fumércsíkokból ösz- szeragasztott korai bútorai nemcsak formailag, hanem szerkezetileg is figyelemre méltóak voltak. A háttámla és lábazati kötőelemeket úgy alakította ki, hogy az azonos rendeltetésű szerkezeti elemek formailag eltérő elemekkel cserélhetőek legyenek. Ennek a variációs lehetőségnek a megteremtésével, műhelyében egyszerű eszközökkel létre hozta a több változatban készíthető sorozatbútor-prog- ram alapjait is. A kezdeti eredményekkel azonban Thonet nem volt elégedett. Mivel a ragasztásos eljárás csak egészségtelen, nedves körülmények között volt végezhető, ugyanakkor korlátozott hajlítási lehetőségeket biztosított, elkezdte a tömörfa hajlítási kísérleteit. Az eddig elért eredmények jogi védettsége végett 1840-ben beadta kérelmét a Porosz Találmányi Hivatalhoz. Ott azonban találmányát nem tartották kellően újszerűnek, ezért elutasították. Csak miután szponzora, egy van Meerten nevű üzletember 1841. június 5-én továbbította kérvényét Párizs14-es szék, az olcsó tömegáru ba, a Prefecture de la Cei- ne-nél kapott 1841. november 16-án szabadalmat 15 évre Franciaországban, majd ezt követően Angliában és Belgiumban. Mérföldkő' az 1841-es koblenzi kiállítás 1841-ben a rajnai tartomány fővárosában Koblenz- ben rendezett kiállításon lehetőség nyílott Thonet számára hajlított bútorainak bemutatására. A kiállítással egy időben a Koblenz melletti johannisbergi birtokán tartózkodott Metternich herceg, aki megtekintette a szülővárosában rendezett kiállítást is. Itt figyelt fel Thonet bútoraira, akit még aznap a kastélyba rendelt, hogy a találmány hasznosításáról részletes megbeszélést folytathassanak. Thonet vitt magával széket, ülőkét, fakereket és különböző hajlított fából készített tárgyakat. A herceg elismeréssel adózott a látottaknak. Arra ösztönözte a fiatal mestert, hogy költözzön Bécsbe, beajánlja az udvarnál. Ha Boppard- ban marad, szegény ember lesz mindig. Az utazást is biztosítaná számára, Frankfurttól Bécsig lovasfutárral. Thonet 1842 tavaszán mintakollekciójával el is indult Bécsbe. A kancellár szívélyesen fogadta, s maga magyarázta el környezetének az újfajta bútorok előállításának módját. A mintákat ezután nem kisebb nagyságnak, mint I. Ferdinánd császárnak is bemutatták, aki a korszakalkotó találmányt szintén lelkesülten fogadta. 1842. július 16-án Thonet a Bécsi Császári Udvari Kamarától megkapta a jogot a hajlított bútorok gyártására, s ősszel ötgyermekes családja is utána költözött. A történet alapján a karrier meseszerűen indult, és Thonetet gyakran nevezték a szerencse fiának. Valójában a császári pártfogoltság ellenére sem következtek számára könnyű évek. A Bécsben ekkor még érvényben lévő céhes kötöttségek és a boppardi létfenntartási nehézségek között választva döntött úgy, hogy Bécsben marad, és újrakezdi üzleti életét. Mivel ekkor még nem volt anyagilag tehetős, mindenekelőtt találnia kellett valakit, aki hajlított fából akar bútort készíteni. Először Franz List alkalmazta Thonetet, akinek jelentős üzeme és üzlete volt a Máriahilfer Strassén. Bár nála Thonet olcsó hajlított székeket készített, számára ez a lehetőség kezdetnek megfelelt. Franz Listnek azonban ekkor már előrehaladott volt a kora, s mivel nincs utóda, az volt a szándéka, hogy vállalkozását eladja és visszavonul. (Folytatjuk) Németh Alajos A vármegye új területi beosztása A szabadságharcot követő években az abszolutista hatalom az ország közigazgatását többször módosította. Ezeknek az intézkedéseknek egyik célja a vármegyék politikai életének lehetetlenné tétele volt. Pest vármegye területét, közigazgatási határát is többször módosították. 1851. január 1-tól lépett életbe az ún. provizórium időszaka, mely első alkalommal 1853-ig tartott. Pest vármegye területét két részre osztotta az új közigazgatási beosztás: Pest-Pilis megyére és Pest-Solt megyére. Az előbbi területe 94 négyzetmérföldre terjedt ki, lakóinak száma 342 900 volt, székhelye Pest városa lett. Nyolc járásra oszlott: a szentendreire, a budaörsire, a vácira, a gödöilőire, a pilisire, a dabasira, a ráckeveire és a nagykátaira. A megyefőnök Kapy Ede lett, Sáros megyéből érkezett földbirtokos. A járások élén „a kinevezett és esküt tett főszolgabíró”ülit, munkáját az al- szolgabíró és díjnok segítette — olvasható Rádyné Rácz Katalin tanulmányában. A másik területi-közigazgatási egység, Pest-Solt megye székhelye Kecskemét, területe 95 négyzetmérföld volt. lakéinak száma 1850-ben 215 057 fő. Megyefőnök Keresztessy József, majd Horváth Mihály lett. Pest-Solt megye hét járásra — kecskeméti, ceglédi, nagykőrösi, solti, kalocsai, hajósi és kiskőrösi — oszlott, ezek élén itt is főszolgabíró állt. Pogány György > ________________________________________