Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 10., KEDD 5 Reváns Dabason Beszélgetés Réti Miklóssal Célpont a polgármester A képviselő-testület a város élete helyett a visszavágás, a revans gondolatával van elfoglalva — mondotta Horváth István polgármester a tegnap este tartott rendkívüli testületi ülést megelőzően. Dabason a város vezetője a kisgazda Horváth István maradt, ám a testületben 7:12 arányban kisebbségbe szorultak a nemzeti erők képviselői. A polgármester elmondta: már az alakuló ünnepi ülés hangulata sem volt megfelelő, hiszen a képviselők nagyobb része nem a várospolitikával foglalkozott. Amikor 1990-ben a szovjet típusú tanácsi rendszert demokratikus önkormányzattá alakítottuk át, bennünk nem élt a reváns gondolata. Ám a most többségbe került baloldali-liberális erőket ez hajtja — fogalmazott Horváth István. Az elmúlt négy évben egyetlen alkalommal kellett rendkívüli testületi ülést ösz- szehívni — a sári felekezeti iskola ügyében —, ám most néhány nappal az alakulás után máris kell tartani. A tegnapi rendkívüli ülésnek tíz tervezett napirendi pontja volt. Ezek közé tartozott a jegyző menesztésének kérdése, a polgármester pénzügyi beszámolója,-az alpolgármesterek kijelölésének problémája — és ismét a sári iskola ügye. Az utóbbiról szólva a polgármester hangsúlyozta: az iskolával kapcsolatos minden egyes lépés törvényes volt. Horváth István szerint a testület nagyobbik részének első számú célpontja az ő személye, ám szerinte inkább a városnak kedvező érdemi munkával kellene törődni. Az első hat hónap tevékenysége döntő lesz a továbbiakra nézve — tette hozzá végezetül Horváth István. (nádai) A megyeháza hírei Tizenhárom bizottság alakul? (Folytatás az I. oldalról) A következő közgyűlés elé azt a javaslatot fogjuk beterjeszteni, hogy a házbizottsággal együtt összesen 13 bizottság alakuljon meg a Pest Megyei Önkormányzatnál. Ezek közül néhány újdonságnak is számít. Már korábban felmerült, hogy a népjóléti bizottság egymaga is legalább két nagy feladatcsomagot vállalt. Ezt most külön szeretnénk választani: az egészségügyi és a szociális kérdésekre. Újdonságnak számít továbbá az, ami az alakuló közgyűlésen javaslatként elhangzott, konkrétan, hogy a nemzetközi kapcsolatok ügyeit önálló bizottság intézze. Ezt a testületünk leszavazta, helyette az úgynevezett önkormányzati bizottság felállítását javasoltuk. Képviselőtársaimmal együtt úgy gondoltuk: a bel- és a külügy- eket egy ilyen, a települési önkormányzatok dolgait sokrétűen áttekinteni képes bizottság tudja jól ellátni. A házbizottság ülésén, mint azt az elnöklő Bodrogi Györgyné is említette, néhány kérdésben nem született döntés. A továbbiakban tehát az ő hatáskörébe tartozik, hogy az előzetesen január 19-ére tervezett újabb közgyűlésig összehívja-e a testület egyeztető ülését a frakcióvezető, vagy sem. (mé) Vácra kacsint az alapítvány Konferenciákra vár a szó'dligeti szálloda Mint arról már beszámoltunk, nemrégiben 36 szobás, egy időben 87 személy elszállásolását biztosító háromcsillagos szállodát — Hotel Duna — nyitott a korábban hosszú ideig üresen álló sződligeti volt KISZ-iskolában az épület tulajdonosa, a Nemzeti Ifjúsági és Gyermekalapítvány. — Az épület 1987—88 óta jószerével teljesen kihasználatlan volt, aminek következtében állaga a múlt év tavaszára, amikor az alapítvány elhatározta, hogy szállodaként kívánja működtetni, bizony alaposan leromlott — mondta lapunknak Papp Lajos ügyvezető igazgató. — Mivel a szobák kialakításához közfalak beépítésére volt szükség, a kivitelező KG Bau Kft.-nek, mely alig több mint fél év alatt végzett a munkával, jelentős átalakítást kellett végrehajtania. Ez a beruházás ösz- szességében mintegy 100 millió forintot emésztett fel. — Voltak-e már vendégei a Hotel Dunának? — Örömmel mondhatom, a hivatalos megnyitó óta, melyet a múlt év utolsó napjaiban tartottunk meg, folyamatosan fogad vendégeket a szálloda, ráadásul szilveszterkor volt egy telt házas óévbúcsúztató mulatság is a létesítményben. — Úgy tudom, az alapítvány azt tervezi, hogy Vácott is nyit szállodát — talán nem is egyet — a jövőben. — Valóban így van. Ha minden az elképzeléseknek megfelelően alakul, az alapítvány a közeljövőben megvásárolja a Szentháromság téren lévő, s hosz- szú évek óta üresen álló volt rendőrségi épületet, és szállodává alakíttatja át. Emellett egy, a Kőkapu közelében lévő telken kétszintes mélygarázs, illetve még egy szálloda létesítését tervezzük. Mindezt azért, mert a Duna bal partjának, s azon belül is a Dunakanyarnak, illetve Vác és környékének idegenforgalmában, mely remélhetőleg jelentősen fellendül az elkövetkezendő időszakban, óriási lehetőséget látunk. — Szóljon, kérem, a vendégeknek nyújtott szolgáltatásokról is. — A szállodának 36 egy-, illetve kétágyas szobája van, a lakosztály mellett van többek között egy gyönyörűen berendezett étterme, társalgója, bárja, kerékpár-, illetve csónakkölcsönzője, szoláriuma, kozmetikája, fodrászata, valamint egy közel 100 ember befogadására alkalmas tanácsterme is. Mindezek mellett hamarosan szauna is a vendégek rendelkezésére áll majd. — Utazási irodákkal felvették már a kapcsolatot? — A kapcsolatfelvétel, a szálloda menedzselésének nem kis munkája most folyik. Ehhez a tevékenységhez az is hozzátartozik, hogy mivel a gyönyörű környezetben, a Duna-parton fekvő létesítmény konferenciák rendezésére is alkalmas, megkeresünk különböző nagyvállalatokat, intézményeket, környékbeli cégeket, s felajánljuk: amennyiben valamilyen tanácskozást rendeznek, válasszák annak helyszínéül a Hotel Dunát. — Akadt már jelentkező? — Igen. Nem egy környékbéli társulás, egyesület jelezte már mostanáig, hogy várhatóan igénybe veszi a szállodát valamilyen nagyobb rendezvény lebonyolításához. Az eddigi jelentkezők közül a penci obszervatórium már szinte bizonyos, hogy tavasszal egyhetes nemzetközi konferenciát rendez a hotelben. R. Z. Nem gondoltam, hogy összeomlik a rendszer (Folytatás az 1. oldalról) Aztán elhelyezkedett a tejüzemnél. Amikor 1956-ban a tejszállító autók jártak Budapestre, a munkatársak valahol a kiszórt káderlapok között megtalálták az édesapámét is. Eszerint a munkáját becsületesen elvégezte, de párton kívüli, egy hold szőlője és háza van; a felesége reakciós beállítottságú. Már azokban az esztendőkben láttam, hogy a Rákosi-rendszer, milyen borzasztó diktatúra volt. A lengyel harapófogó — Az természetes, hogy ezek az élmények mély nyomot hagytak önben. Vajon mit vitt otthonról szellemi útravalóként? — Téli estéken figyelmesen hallgattam az élő szemtanúk szájából — édesapám, nagyapám mesélt — az igaz történeteket: Isonzó, Piave, Galícia, az orosz front... S persze a házi könyvtárunkból rengeteg olyan alapművet olvastam el — Szabó Dezső, Németh László, Fülep Lajos, Kodolá- nyi János, a népi és erdélyi írók alkotásait —, amelyekből felfoghattam, mi az, hogy Magyarország; mit jelent magyarnak lenni, s mi a keresztény szellem. Korán hozzájutottam Churchill életrajzi regényéhez. Ebből ismertem meg a lengyel harapófogót. Később, ha egy-egy társaságban kijelentettem, Hitlerrel együtt az oroszok is lerohanták Lengyelországot, elképedtek, hogyan mondhatok ilyen hülyeséget. Rá kellett ébrednem, mennyire félretájékoztatott ez a nép, amelyik ráadásul folyamatosan fogy és pusztul. — Úgy tudom, hogy érettségi után a vasútnál dolgozott. — A bátyám és sógorom gépészmérnök volt. Ők lebeszéltek a műszaki pályáról. Az ő hatásukra döntöttem az orvosi hivatás mellett. Mint osztályidegen — helyhiány miatt — előfelvételivel a következő évben kezdhettem el tanulmányaimat. A fizikai munkás- és parasztszülők gyerekeit tizenhat ponttal rögvest felvették — én huszonegyet értem el, ám várhattam egy esztendeig. Az egyik osztálytársam édesapja állomásfőnök volt, hívott a vasúthoz. Váltókezelő szolgálatot teljesítettem. Aránylag jól kerestem. S életemnek ebben a legboldogabb korszakában bejártam az országot, azzal a motorkerékpárral, amit a bátyámtól kaptam, aki 1956-ban — akkor így mondták — disszidált. Egyébként 1964-ben, másodikos egyetemistaként küldött nekem egy meghívót, hogy látogassam meg. Ugyanis ő még nem mert hazajönni. Az évfolyamfőnök elutasította az útlevélkére- lem-javaslatomat. Mondván: úgysem térnék vissza. Eszem ágában se volt, hogy kint maradjak az akkori NSZK-ban. — Immár negyed évszázada orvos. Mit őriz ebből a két és fél évtizedből? — Utolsó éves egyetemista koromban megnősültem. Amikor végeztem, éppen vártuk az első gyermekünket. Dunántúlon és itt a ceglédi kórházban pályáztam. Mindkét állást megkaptam. Úgy döntöttem, hogy körzeti orvos leszek a Bakonyban. Rédén, egy kedves kis faluban tevékenykedtem. Az Es- terházy-grófok egykori jószágigazgatójának a házában laktunk; a fizetés is jóval több volt, mint amit Cegléden ígértek. Gyönyörű öt évet töltöttünk ott. Közben szülővárosomban Tóth Pál főorvos úr 1975-ben szervezte a szemészeti osztályt. Ő megtudta, hogy mennyire vonzódom ehhez a szakterülethez. A szüleim idősek voltak már. A nagyobbik gyermekünk éppen iskolás korú lett. Igent mondtam. S azóta abban az épületben kezelem és gyógyítom a betegeket, ahol régen kisgyermekként éltem. Vöröskereszt-kaland — A magyarságtudata, keresztény szelleme a korábbiakban is afféle rebellis magatartásra sarkallta? Réti Miklós: Jelenleg nem látom azt a politikai erőt, amely megállítaná a nemzet pusztulásának folyamatát ErdősU Agnes felvétele — Bevallom, nem gondoltam, hogy az oroszok kivonulnak még az én életemben, és összeomlik az a rendszer, amelyről láttam, milyen undorító és diktatórikus. Beletörődtem a megváltoztathatat- lanba. Az volt az alapállásom: nem beszélni és semmit se csinálni! Nem vállaltam társadalmi megbízatást. A Hazafias Népfront hívott a soraiba... Isten őrizz... Befelé fordultam. Azt mondtam, nem megyek esztelenül fejjel a falnak. A végén — főorvosként — csak rám tukmálták, hogy legyek a helybéli Vöröskereszt elnöke. Amikor a szervezet kongresszusán kijelentem, hogy a Vöröskereszt nem képviselhet pártpolitikai érdeket, furcsán néztek rám. Végül is nem bántam meg ezt a „kalandot”. így szervezhettem meg azt, hogy elsőként vihettünk segélyszállítmányt — kötszert, gyógyszert — Temesvárra, ahol kitört a forradalom. — Aztán az igazságérzete a politikához sodorta? — A lakiteleki összejövetel hírére felkaptam a fejem. Uramisten, megszabadulhatunk a keleti típusú elnyomástól. Rendbe tehetjük ezt az országot. Innentől kezdve jobban figyeltem a történésekre. Megalakult a városban az MDF, tagja lettem. Ettől kezdve úgy éreztem, mindent el kell vállalnom, ezért a nemzetért. Aztán 1989. március 15-én elmondtam azt a beszédet, ami meghatározta a további sorsom. Országgyűlési képviselő lettem. E négy esztendő alatt megedződtem. Gondolataimban, tetteimben igyekeztem hű maradni önmagamhoz. Akad majd bőven teendőm — Csalódott-e amiatt, hogy nem jutott be a parlamentbe? — Ó, dehogy. Kemény négy évem volt. Számtalanszor utaztam haza éjszaka Budapestről. A kórházban én végeztem a műtétek jó részét. Jóllehet, ez a ciklus sem lesz igazán nyugalmas. A megyei ön- kormányzat tagjaként akad majd bőven teendőm. Bánt az, hogy jelenleg nem látom azt a politikai erőt, amely'megállítaná a nemzet pusztulásának folyamatát. Azoknak az embereknek kellene összefogni — bármely párt tagjai —, akik világosan érzékelik a magyarság megsemmisülését. — Mi az ön ars poeticája? — Számomra mindennél fontosabb a nemzet érdeke. Bármit megtennék, hogy megállítsuk az ország fogyását, pusztulását, elszegényedését. Ezért még hajlandó vagyok cimborálni az ördöggel is. ' Fehér Ferenc
