Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 8. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. JANUAR 10., KEDD Orosz ultimátum egy faluhoz Dudajev nem menekült el Felhívással fordult tegnap a csecsenföldi Alhaszurovo település lakossága az orosz katonai vezetéshez, amelyben kérte: ne hajtsák végre a vasárnap foglyul ejtett orosz ejtőernyősök miatt kilátásba helyezett légitámadást. Az NTV független orosz tévétársaság vasárnap este számolt be arról, hogy a csecsen fővárostól délre fekvő településen körbezártak egy ejtőernyős alakulatot. A hivatalos orosz hírügynökség tudósítója szerint az orosz hadvezetés ezt követően ultimátumot intézett Alhaszurovo lakosságához: ha kedden délig nem bocsátják szabadon a katonákat, légitámadást intéznek a falu ellen. A csecsének felhívása szerint az orosz egységet nem a lakosság, hanem a településen tartózkodó fegyveresek ejtették foglyul. Dzsohar Dudajev csecsen elnök továbbra is Grozny központjában, az elnöki palotában tartózkodik, s onnan irányítja a csecsen fegyveres csoportokat — közölte az AFP francia hírügynökséggel egy magas rangú csecsen illetékes, cáfolva azokat a minapi orosz jelentéseket, hogy Dudajev elmenekült az ostromlott fővárosból. Hamata Kurbanov, Csecsenföld oroszországi képviselője „blöffnek és hazugságnak” nevezte az orosz kormány közlését. A videokészülékekkel már kudarcot vallottak Teherán a műholdak ellen Az Iráni Iszlám Köztársaság parlamentjében törvényt hoztak a műholdas nyugati adások vételére alkalmas parabolaantennák fölszerelésének a megakadályozására, de a már meg levő mintegy 600 ezer antenna leszerelése is komoly gondot okoz a teheráni hatóságoknak. A műholdas tévéállomások népszerűségének ellen- súlyozására az iráni kormány engedélyezi bizonyos nyugati szórakoztató műsorok sugárzását az állami televízióban. A teheráni parlamentben néhány nappal ezelőtt a honatyák megszavaztak egy törvényt, amelynek értelmében hétezer dollárnak megfelelő pénzbüntetés szabható ki arra a polgárra, aki műholdas tévéadások vételére alkalmas parabolaantennát szerel föl. A bírság összege elég nagy. hiszen egy iráni tisztviselő átlagkeresete alig éri el a havi száz dollárt. Az iszlám törvénykezés (saría) szigorú betartását elváró khomeinista iráni rendszer vezetői azért javasolják az említett „antennatörvényt”, hogy gátat vessenek a nyugati világban elharapódzott brutális krimifilmek, illetve a vallásos ember számára elfogadhatatlan pornográfia terjedésének. Irán területén 136 műholdas nyugati tévéállomás fogható, melyeknek műsorai sokszor bizony szöges ellentétben állnak a síita iszlám által tanított egyszerű életvitellel, illetve a gyász és a fájdalom motívumának hirdetésével. Úgy látszik, hogy a műholdas műsorok már teret hódítottak a perzsa lakosság körében, mert a törvényjavaslat elfogadtatása érdekében Ali Akbar Rafszandzsáni elnök engedélyezte, hogy a teheráni tévé esetenként sugározzon nyugati szórakoztató műsorokat is. A teheráni kormány legnagyobb gondja most az, hogy miképp tartatja be az antennaszerelésre vonatkozó törvényt. Egészen tavalyig Iránban érvényben volt egy törvény, amely tiltotta a videokészülékek tartását, de ennek ellenére mintegy másfél millió készülék volt a polgárok tulajdonában. Hering József Tizenegy év börtön a tábornoknak Ahol bún az életmentés A belgrádi hadbíróság drákóinak is nevezhető büntetéseket rótt ki Vlado Trifu- novics tábornokra és munkatársaira, akik még 1991-ben kilátástalan helyzetben átadták a varazsdi- ni (varazsdi) laktanyát és az ott állomásoztatott teljes hadfelszerelést a hor- vát területvédelmi egységeknek. Az altábornagyot a katonai igazságügyi szervek 11 év börtönnel sújtották, alezredes társai pedig minden bizonnyal 1—8 évet lesznek kénytelenek rácsok mögött tölteni. Mindannyiuk ellen az volt a vád, hogy „aláásták a Jugoszláv Néphadsereg védelmi erejét”. A bírósági tárgyalás és az ítélet sem lenne meglepő, ha nem ismernénk az ügy hátterét. A varazsdi hadtest emberállománya békeidőben legalább 4000, háborús körülmények között pedig 30 000 felettesre és közlegényre van „szabva”. A délszláv vérontás kezdetén amikor a horvát alakulatok igen szoros gyűrűt vontak a laktanya köré, mindössze 220 katona volt a helyőrségben, míg a zárlatot tartók többszörös túlerővel rendelkeztek. Trifunovics tábornok kénytelen volt belátni, hogy felesleges minden áldozat, s ezért, elsősorban a katonák életének megmentése érdekében, kapitulált. Az öt vádlott azóta már kétszer is az ötöstanács elé állt, de az előző két tárgyalás a felmentésükkel fejeződött be. A rezsimnek azonban szüksége volt legalább egy bűnbakra, hiszen az immár negyedik évébe lépett háború alatt az egykori Jugoszláv Néphadsereg sorozatban szenvedte el a politikai, erkölcsi és katonai vereségeket. (b. m.) A nagyvilág hírei * A1 Gore amerikai alel- nök véleménye szerint Bili Clinton minden bizonnyal megvétózná, ha a kongresz- szus a Boszniával szembeni fegyverszállítási tilalom egyoldalú feloldása mellett döntene. * A pozsonyi Pravda tegnapi kommentárja szerint határozottan jó hímek számít”, hogy Hóm Gyula magyarországi látogatásra hívta meg Vladimír Meciart, de „azért ne legyenek illúzióink...”. A szlovák lap úgy látja, hogy a „a két miniszterelnök találkozása nem a mindent megoldó varázsvessző” jegyében megy majd végbe. ^ Cáfolta Peking azt a tegnapi japán lapértesülést, amely szerint a 90 éves Teng Hsziao-pinget, a legtekintélyesebb, ámde hivatalosan visszavonult kínai politikust kórházban ápolják. A pápa a világ helyzetéről A világban pusztító háborúkat és konfliktusokat „vette leltárba” II. János Pál pápa tegnap a Szentszék mellett akkreditált diplomáciai testület számára adott hagyományos újévi fogadásán. A katolikus egyházfő ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy „a mérséklet és a testvériesség erői képesek felülkerekedni”. II. János Pál szerint Bosznia-Hercegovina drámája kissé olyan, mintha Európa hajótörést szenvedett volna. A Kaukázus és Csecsenföld helyzete tárgyalásokat követel. Ebben a térségben a különböző népek együttélésének lehetősége vált bizonytalanná. A háború és az erőszak utópiává teszi azt a világot, ahol az együttélés helyett az együttműködés jellemző, és a népek békében élnek egymással — hangsúlyozta II. János Pál. De a történelem menetét meg lehet változtatni, s a nemzetközi közösség minden tagjának humánusnak kell mutatkoznia a konfliktusokkal szemben. VÉLEMÉNY Gondolkodom, tehát vagyok Jókai Mór egyik regényének bevezetésében tovább filozofálgatott a descartes-i mondás igazságáról. Ha nem gondolkodom, nem is vagyok, szövögette az igazságot. Mi hát a jobb? Gondolkodni és létezni, vagy élni gondolatok nélkül üresen, bután? Lehet, hogy boldogabb, aki tépelő- dések nélkül él, de hát élet az egyáltalán? A gondolkodás képességét azért kaptuk kölcsönbe a Teremtőtől, hogy másabbak legyünk az ösztönéletet pergető állatoknál. Tudom, mert elhangzott már olyan mondás is — gazdag nagypolgárok életére jellemzően — sok ember lenne szívesen kutya milliomoséknál. Egyszóval leélné az életét kutyasorban — ami lehet, hogy látszatra irigylésre való — és feladná a gondolatait? Azt is tudom, hogy számosán ilyen embernek nem való sorsot szánnak a nemzetnek, mert ha sokan, egyszerre, mélyebben, naponként és percenként elgondolkodunk (elgondolkodnának), nem lehetne új, rafinált gyarmati sorba süllyeszteni országunk népét. Nem elvétett a szó, a gyarmati sorsot ijesztően komolynak, fenyegetőnek tartom, és kiteljesítése elkezdődött. Első, azt hiszem mindenkit meggyőző jele — s ezen felesleges is sokat töprengeni — az elszegényítés. Mesterségesen, ördögien, nemzetet gyalázón. Jutott-e már kedves olvasóim eszébe, hogy Európában ugyan kinek van szüksége egy koldus országra? Számunkra a nagy szakértő, minden pénzügyek főbiztosa, Békési miniszter úr a teljes elnvomorodás lehetőségét vázolta fel, mint boldog perspektívát. Ez a számunkra, itt most elsősorban a több mint két és fél millió nyugdíjast jelenti. A nagy szakértő jóvoltából holnap már az új két és fél milliós koldusok országa lehetünk. Tudniillik képtelenség lesz megfizetni a nyugdíjakból az egekig emelt közüzemi díjakat, létezésünk alapfeltételeit. Gondolkodjanak, tisztelt olvasóim! A súlyos tiborci igazság, hogy aki száz és százezret rabol, bírája lészen annak, akit a sors garast rabolni kényszerített, ma úgy módosul, hogy az átmentett elvtársi vagyonból milliomossá emelkedett „tegnapi osztály harcosok” különb kizsákmányolást teremtenek, mint a föld bármely pontján élvezkedő megrögzött kapitalisták. Ha volt árulás a világon, ezt az új osztály tegnapi csillagos könyvesei vitték végbe olyan orcapirító módon, amelyhez képest nem talál hasonló átváltozást az ember, ha a történelmi korokat gondosan átböngészi, még akkor sem. Ma innen sajnos menekülnek még az idetévedő vendégek is. Budapest a napi megélhetés egy legdrágább városa lett az európai fővárosok közül. És ha ez így folytatódik, a majdan felállítandó népkonyhák előtt sorakozókról készített fotók fogják bizonyítani, hogy egy teljesen leszegényedett ország ne is kísérletezzen, hogy bekerülhessen valami felemelkedést jelentő nemzetközi szövetségbe. Másik szomorú szégyenünk, hogy néhány hónap alatt gyilkos maffiák törzshelye lett országunk, és a csak betanult szólamokat ismétlő belügyminiszterünknek semmi terve, semmi elgondolása nincs arról, hogyan tehetünk rendet a magunk háza táján, hogyan számolhatjuk fel a nemzetközi méreteket meghaladó bűnözést? Ezt is érdemes végiggondolni minden hazámfiának. És a meggondolni valóink sorából ki ne felejtsük már az alig pár hete elhangzott felajánlkozást sem. Köztársasági elnökünk kész újravállalni ezt a felelősségteljes feladatot, ne törje tehát senki a fejét, ne bonyolódjunk újabb költségekbe, hiszen a népszerűségi lista bizonyítja, nála nincs alkalmasabb személy erre a posztra. Eszüket használó emberek őszintén és komolyan elgondolkodtak a minden demokratikus formát egyszerűen semminek tekintő felkínálkozáson. Társaságunkban, ahol ez szóba került, valaki szellemesen idézte a nagyidai cigányokból az idekívánkozó sort: ki legyen a vajda, én-e, vagy pedig én? Bizony idejében el kell kezdeni a véleménygyűjtést, hogy ne a mai többségi parlament, hanem az ország népe állítson valóban nemzetet képviselő köztársasági elnököt annak helyébe, aki eddig csupán egy szűk pártréteg akaratát szolgálta. Nem a szolgálat nemes szellemében, hanem pártutasításoknak megfelelően. Azért ezt még a győztes szocialisták is végiggondolhatják. Bent járunk a télben. Sem a fagy, sem a hó nem fog elkerülni bennünket, és a hideg jobban megpróbálja az embert. Gondolkodás helyett ne a képernyőről, s a rádióból omló, zúduló hazugságokat hallgassuk, mert akik ott havi százezrekért bizonygatják, hogy nincs a liberalizmusnál tartalmasabb eszme, soha nem ismerték mélyen és közelről a szegénységgel, nélkülözéssel küzdő emberek sorsát. Vegyük már tudomásul, óriási lehetőség van a kezünkben. Egyetlen gombnyomással elnémíthatjuk a saját keserves pénzünkön hazudozókat. Keressük minden módon az igazságot, hogy ne teljesedhessék be rajtunk a nemzeti elnyomorodás. Mert bizony a leszegényített emberrel sok mindent meg lehet tenni. A nélkülözés feladásra kényszeríti a gyöngébbek jó meggyőződését, de vegyük már tudomásul, hogy korgó gyomorral forradalmi dalokat csak egyszer és úgy lehetett ünnepi felvonuláson énekeltetni a tömeggel, hogy zárt sorokat kékparolis felügyelők vigyázták. Azt a népet, amelyik nem restül meg a gondolkodásban, nem lehetett többé leigázni és nem lehet többé gyarmatosítani sem. Először gondolkodjunk hát, majd ítéljünk és tegyünk, mert ez létezésünk embpri alaptör(Fábián Gyula)
