Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-15 / 294. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK 13 Együttműködés? É Sokszor és sokat hallottuk az elmúlt hetekben, szinte — már az unalomig ismételve, hogy a tavaszi baloldali előretörés megállítására csak az egységes fellépés adhat némi reményt. Alakultak országszerte a koalíciós megállapodások, Zuglóban is természetesen az MDF, a Fidesz, a KDNP képviselői leültek és egyezkedtek hosszan, s bizony elég nehézkesen. Furcsa módon már akkor érezhető volt, hogy a legnagyobb ellenállás éppen az MDF, pontosabban annak néhány „prominens” tagja (ország- gyűlési képviselő, képviselőjelölt) részéről volt tapasztalható. Október közepén azután megszületett az „együttműködési szerződés”, amelynek aláírói között ott találhatók az MDF-es ellenzők is. Felosztották a kerületi választókörzeteket, megállapodás jött létre a polgármester személyét illetően, sőt szerződésbe foglaltatott a fenti személynek fenntartott választókörzet is. Megnevezték a pártok jelöltjeit, szabályozták a közös ügyet szolgáló kérdéseket. Úgy tűnt, minden sínen van, minden a legnagyobb rendben, és ekkor történt valami. A közös polgármesteije- löltnek elismert, hárompárti támogatású Weinwurm Árpádra „ráindult” egy úgynevezett „független” jelölt, Budai György, aki nem más, mint az MDF zuglói szervezetének nyilvántartott tagja és a már fentiekben említett országgyűlési képviselő, dr. Dobos Krisztina közvetlen, úgynevezett „szociális munkatársa”, tehát az MDF alkalmazottja. Természetesen sem törvény, sem más rendszabály nem gátolja független jelölt indulását. Ennek a szerződésnek az aláírói között ott szerepel az a Dobos Krisztina, aki a fenti „független” jelölt munkaadója. Megállapíthatjuk a tényállást, mely szerint az előállott helyzet nem egyéb, mint a hárompárti szerződés durva megszegése. A lényeg pedig: ebben a körzetben a közös jelölttel szemben SZDSZ—MSZP támogatással Hőnigh Antal volt alpolgármester szerepelt ellenjelöltként. Minden kommentár nélkül az eredmény: Budai György 277 szavazat, Hőnigh Antal 988 szavazat, Weinwurm Árpád 848 szavazat. így sikerült tehát a hárompárti koalíciónak bejuttatnia Zugló önkormányzatában az SZDSZ—MSZP közös jelöltjét 1994. december 11-én. így működött a sokat emlegetett és reményeink szerint ’98-ra is biztatónak nevezett hárompárti együttműködés egy nagy budapesti kerületben. Az eset minősítésétől eltekinthetünk, azt tegye meg az olvasó. Hogy mégis papírra vetettem a történteket, tettem ezt mások okulására. Ahogy a latin mondás tartja: Isten őrizzen a barátaimtól, az ellenséggel majd csak elbírok magam is. (valló) Budapest HISTÓRIA Az igazi demokrácia (II.) Kékcédulás szavazás az ókorban Ahogyan az Ötszázak Tanácsa ülésezhetett A város ősi, vérrokonságon alapuló törzsi szervezetét, a négy phylét területi beosztássá alakította át, felbontva ezzel a vérségi kötelékeket. Három területet alakított ki, városit, szárazföldit és tengerpartit. Mindegyiken belül lett tíz rész, és ezekből immár tíz területi phylét hozott létre, úgy, hogy minden phylének volt egy városi, egy szárazföldi és egy tengerparti harmada. A régi nemzetségi nevek használatát megtiltotta, és minden athéni polgár az után a kerület, démosz (140 ilyen volt) után kapott nevet, amelyben született. Ez lett az alapja a tisztség- viselők választásának is. Bevezette a cserépszavazás, az osztrakizmosz intézményét is. Célja a tiranniz- mus visszatérésének a megakadályozása volt. A népgyűlés, az ekklézsia (amelyen Athén minden férfi polgára részt vehetett, és tíznaponként ülésezett) minden évben döntött arról, szükség van-e cserépszavazásra. Ha igen, akkor minden polgár felírta egy edénycserépre annak a nevét, akit tízévi száműzetéssel javasolt sújtani, polgárjogának és vagyonának megtartása mellett. Ä szavazás után annak kellett száműzetésbe mennie, akinek a neve legalább 6000 leadott cserépen a legtöbbször előfordult. Részletesen szabályozták és az ekklézsiára bízták a törvényhozatalt és a törvények megváltoztatásának menetét, a tisztségviselők megválasztását és a vétkes hivatalnokok azonnali felfüggesztését, az államügyek intézését a háború és béke kérdésétől a közpénzek kezelésén át az adókig és a vámokig, a kitüntetésekig és a szertartásokig. Kr. e. 400 után fizetséget kaptak a népgyűlésen részt vevők, így már a dolgozó szegények is megjelenhettek. Néptörvényszékeket választottak, egyenként 201, de esetenként akár 2501 bíróval is, és sorshúzással jelölték ki egy évre a várost vezető testület, az Ötszázak Tanácsa tagjait. A tanács mindennap ülésezett, az ügyeket a phylék 35 naponta egymást váltó képviselői vitték. A rendszer a közjó érdekében született, és értékeit az mutatja legjobban, hogy csaknem két évszázadig, egészen 322-ig fennmaradt, akkor is csak külső hatalom szüntette meg: a macedónok elfoglalták Athént. A szabad athéniak az erős démoszaikra alapozott athéni flotta erejével tudtak sikeresen szembeszállni a perzsa hódítókkal (Marathón 490-ben, Salamis 480-ban, Plataia 479-ben), és az 5. század tengeri kereskedelme tette Athént gazdaggá, erőssé és mindig újat keresővé. így van ez akkor is, ha még a jó törvények mellett is akadtak visszaélések. A cserépszavazásos száműzetésben például előfordult kékcédulás szavazás is. Előkerült 190 olyan előregyártott cserép, amelyiken Themisztoklész neve van, de csak 14 kéztől származnak. A szisztémát ilyen okok miatt 417-ben be is kellett szüntetni. Kellett azonban a gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedésen kívül még valami más is ennek a demokráciának a létrehozásához és működéséhez: a polgárok belső értékei és öntudata. A politikai jogok a megfontoltsággal — phrone- sis — társultak, állandóan az értelem — logos — ellenőrzése alatt állottak, és erkölcsi alapokon nyugodtak. Platón törvényeiben még a spártai ellenfél is elismeri: igaznak tartom azt, hogy akik az athéniak közül derék emberek, azok aztán különlegesen azok: mert ők akik kényszer nélkül, a saját természetüknél fogva, igazán és nem színlelésből derék emberek (Kövendi Dénes fordítása). Részletesen szólt erről egy beszédében Thuküdidész szerint Periklész, az athéni demokrácia legnagyobb alakja: „A mi alkotmányunk neve pedig, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia. A magánügyekben a törvény mindenkinek egyenlő jogot biztosít,... a megbecsülés nem a közéletben elfoglalt helyzetüktől, hanem az érdemeiktől függ, s ha valaki képes rá, hogy városának valamilyen szolgálatot tegyen, ezt akkor is megteheti, ha szegénysége miatt társadalmi rangja jelentéktelen. A közösség ügyeit mi a szabadság jegyében intézzük, de a Rólunk alkotnak véleményt A jelenlegi koalíciós kormány elítélte az előző négy év vezetőit, mondván, hogy „úrias” volt. Kérem szépen, megdöbbentő, hogy a mostani vezetés mennyire „parasztos”. Itt van Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. Zsebre dugott kézzel mutatkozik be és fog kezet az izraeli küldöttség vezetőjével, Simon Peresszel. Ezt látta az egész ország december 4-én, a Tvl. Híradójában, az EBEÉ találkozójáról. A külföldiek sajnos a magyarokról alkotnak ilyenkor véleményt, és nem az illető személyről. Ebben ez a szomorú. Csorkodi Béláné Budapest * December 4-én este a tv-hír- adót nézve az ájulás környékezett. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a bal kezét nadrágzsebébe süllyesztve, jobbjával parolá- zott az izraeli küldöttség vezetőjével. Az a véleményem, hogy aki a viselkedés legalapvetőbb szabályait sem ismeri, az maradjon táVbl a magas közélettől. Demszky Gábor a külföld előtt Budapest első emberének számít. Hogyan viselkedhet a többi — aki nem első —, kérdezheti a nagyvilág, amely most reánk figyelt?! Nagyné Székely Margit Isaszeg mindennapi életben sem figyeljük gyanakodva egymást. ... Az állami életben, elsősorban erkölcsi aggályból, tartózkodunk a törvénytelenségek elkövetésétől s mindig engedelmeskedünk a törvényeknek, főképpen azoknak, amelyek az igazságtalanságok áldozatait oltalmazzák, s azoknak, amelyeknek megsértését, még ha nincsenek is írásba foglalva, mindenki szégyennek tekintené. Továbbá sokféle alkalmat nyújtunk szellemünknek a felfrissülésre a fáradalmak után, s életünket otthon is olyan tetszetős módon intézzük, hogy ennek naponként megújuló öröme messze űzi a szomorúságot. ... Mert mi szeretjük az egyszerűséggel párosult szépséget, s szeretjük a bölcsességet, ha elpuhultság nélküli. Nekünk gazdagságunk megfelelő cselekedetek végrehajtására, nem pedig nagyzoló dicsekvésre ad lehetőséget. Nem tartjuk szégyennek, ha valaki megvallja szegénységét, sokkal inkább szégyennek, ha munkájával nem igyekszik kikerülni belőle. Mi a közélettel szemben teljesen közönyös embert nem visszahúzódónak, hanem semmirevaló- nak tartjuk. Mi a legmerészebben vágunk bele a cselekvésbe, ugyanakkor alaposan megfontoljuk, hogy mihez fogjunk hozzá. Mi barátainkat nem szolgálatok elfogadásával, hanem megtételével szerezzük... Összefoglalva kimondhatom: városunk, úgy, ahogy van, Hellasz nevelő iskolája.” Amennyire ismerem a világ- történelmet, vagy népünk és hazánk jelenlegi állapotát, Athén bizony csak Athén nevelőiskolája volt és maradt. (Folytatjuk) Makkay János a történettudomány doktora Bessenyei György levele a ceglédi plébánoshoz Cegléden a 18. század közepén megszilárdult a katolikus egyház helyzete, 1746-ban megszerveződött a plébánia. 1753-ban templomhoz is jutottak a katolikusok: egyszerűen elvették a reformátusokét. Két évvel később újabb sérelem érte a reformátusokat, a Helytartótanács megszüntette a felsőbb iskolát, csupán a grammatika oktatását végző alsó maradhatott meg. A katolikusok élvezték a mezőváros földes- urának, a klarissza apácáknak a támogatását, és a reformátusok elleni intézkedések az 1770-es években is tartottak. Erre utal Bessenyei Györgynek, a magyar felvilágosodás nagy írójának és gondolkodójának 1777-ben írt, ám hosszú ideig csak kéziratban maradt röpirata, mely a Bessenyei György a ceglédi plébánosnak címet viseli. „Csodálkozással tapasztalom már régtől fogva, hogy némely buzgó lelki vezérek Atyaságtok között a római szent hit igazságának több-kevesebb gyó'zedebnére s kiterjeszkedésére mely ellenállhatatlan szívbéli indulattal törekednek. Ilyen Atyaságod, ilyenek a kecskeméti és miskolci plébános urak”— írja Bessenyei a röpiratban. Elsősorban a szegény adózó nép védelmében lépett fel, bírálta a ceglédi plébánost, mert pénzt követel a reformátusoktól, „ha pedig nem fizetnek, reájok kell a házokban küldeni, jószágaikat foglalni, s ha különben nem lehet, ruhájokat testekről lehúzni, oszíán magok elmehetnek, ahová tetszik”. A királynő, Mária Terézia intézkedéseit javasolta Bessenyei, aki csendes nyugodalmat hozott az országban. Pogány György Kékcédulás cserépszavazatok Themisztoklész száműzetésére
