Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-01 / 282. szám

£ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. DECEMBER CSÜTÖRTÖK 5 lalja a megmérette­tést. Giba Istvánt (MSZP), Jakab Jánost (független) Kárteszi Istvánt (MDF, FKGP, KDNP, MIÉP, EKGP) és Sós Jánost (füg­getlen) ebből az alkalomból kerestük fel. Giba István (MSZP) — Úgy hírlik, hogy ön nem is akart polgármester­jelöltként indulni a válasz­táson, de Békési László meggyőzte. Igaz ez? — kér­deztük Giba István ötven­két éves középiskolai igaz­gatót. — Kategorikusan kije­lenthetem, hogy ez így nem igaz. Az MSZP korábban is kért arra, hogy vállaljam el a jelöltséget. Ám én húzó­doztam. S ennek nagyon egyszerű a magyarázata: rendkívül szeretem a hivatá­som, a pedagógusmunkát. A párt tagsága akként véle­kedett, ha a megújulást sze­retnénk tartani, illetve foly­tatni, én vagyok a legmegfe­lelőbb személy. Természete­sen jómagam is mérlegel­tem, mit jelent számomra ez a kihívás. Önkormányza­ti képviselőként eddig is te­vékenykedtem a közélet­ben. Ezt végiggondolva azt éreztem, meg tudok felelni a feladatnak. Végül is Béké­si László kérése az utolsó csepp volt a meggyőzés po­harában. Az országos vá­lasztás idején együtt dolgoz­tunk vele. Az akkori csapat­ból engem talált a legalkal­masabbnak. — Egyéni képviselője­löltként is elindul. Vajon miért? Az MSZP listáját is én ve­zetem, így aztán hármas a je­löltségem. Ám az emberek nem igazán értékelik azt, ha valaki listáról jut be a testü­letbe. Ezért úgy határoztam, megmutatom, hogy nem­csak egy párt támogat, saját munkásságom is elég „aján­lólevél” lehet abban a kerü­letben, ahol sokáig laktam. — Jóllehet évek óta a mezőgazdasági és egészség­ügyi iskola igazgatójaként kénytelen gazdasági ügyek­kel is foglalkozni. Am egy város élén a teendők sokré­tűbbek, nagyobb a felelős­ség. Képviselőként nem­csak sikerei voltak, kudar­cok is érték. Honnan ez az önbizalom? — Sokan azt gondolják, ha valaki pedagógus, akkor máshoz nemigen ért. Az is­kolánk profilja kapcsán két területet is részletesen kell ismernem. Megteremtet­tünk egy gyakorló gazdasá­got. Kétszázharminckét hek­táron elkezdtük a termelést, gyümölcsöst telepítettünk, épületeket vettünk birtokba, tornatermet építettünk. Kö­vetkezésképp, a menedzse­Cegléden négy polgármesterjelölt készül a nagy megmérettetésre lést meg tudtam oldani a ne­héz körülmények között is. Az efféle tevékenységgel nem lesz bajom. A legfonto­sabb teendő a polgármesteri hivatal apparátusának meg­szervezése lenne. Az osztá­lyokon felkészült emberek kellenének. — Nem igazán erélyes. Óhatatlanul felvetődik: ha nyerne, a pártja nem moz­gatja-e marionettbábuként? — Azt mástól is hallot­tam, hogy nem vagyok nagy hangú. Ennek ellenére az iskolában rend és fegye­lem van. Egyébként az MSZP helybéli szervezeté­ben engem eddig sem irá­nyítottak. Ugyanakkor jó­magam nemegyszer befo­lyásoltam a városi szocialis­ták véleményét. Minden­esetre, amennyiben polgár- mester lennék, nem enged­ném meg, hogy kívülről a pártból beleszóljanak a munkámba. Csak egy szem­pont létezhet: a város érde­ke. Ami a kudarcot illeti, az idő sok mindenben engem igazolt, még ha kisebbség­ben is maradtam egy-egy véleményemmel. — Az esélyei alighanem gyengültek Sós János indu­lásával. .. — Nem titkolom, amikor pártomban egyesek felvetet­ték, hogy esetleg Sós Jánost kellene támogatni, ezzel nem értettem egyet. Tiszte­lem őt mint embert. Ám nem lehet ott folytatni, ahol 1990-ben abbamaradt — mások a körülmények is. Nyilván, hogy ő ronthatja az eredményem, de nem any- nyira, hogy esélytelen len­nék. Jakab János (független) — Két tűz közé kerültem azzal, hogy polgármesterje­lölt lettem — kezdte beszél­getésünket Jakab János negyvenegy éves vállalko­zó —, mert nemcsak a ci­gány kisebbségnek, hanem a város magyarságának is szeretném bizonyítani, hogy érzésem szerint több­re vihetném. — Elég tájékozott-e a vá­ros ügyeiről? Igencsak bá­tor, hogy vállalja a válasz­tási küzdelmet. — Kétségtelen, nagy bá­torság volt bennem, amikor arra gondoltam, hogy pol­gármesterjelöltként elindu­lok. Szeretem az embere­ket, s legalább ennyire segí­teni rajtuk. Ha származá­somtól függetlenül megbíz­nának bennem, s a ceglédi nép odahelyezne a polgár- mesteri székbe, én tízszer- hússzor többet tennék, mert bizonyítani akarok. — Csak a cigányság tá­mogatja? — A legtöbb segítséget az elmúlt hetekben a ma­gyarság köréből kaptam. Orvosok, mérnökök írták alá a lapomat. Azt mond­ták: Janikám, méresd meg magad! Az az igazság, hogy csupán a tanulatla­nabb emberek áskálódnak, az értelmesek nem. — Nincs részletesen ki­dolgozott programja. Nem lesz emiatt túl nagy hát­rányban ? — Valóban nincs részle­tes programom. De el tu­dom képzelni, hogy mit kel­lene majd tennem, megolda­nom. Gondolatban magam előtt látok mindent. Az igaz, hogy az önkormány­zat belső ügyeit, a működé­sét nem ismerem. De ha megmutatják, tájékoztatnak róla, én biztos tudni fogom. Én inkább az emberek ügyes-bajos dolgaiban va­gyok tájékozott. A polgár- mesteri hivatal dolgaiban viszont szükségem lenne némi segítségre. Azt világo­san tudom, hogy mit kelle­ne megvalósítani. Először is azt, hogy zavartalanul működjenek az egészség- ügyi és oktatási intézmé­nyek. A dolgozók anyagi és társadalmi megbecsülését is fontosnak tartanám. Ne csak addig legyen valakire szükség, amíg aktív, hanem nyugdíjasként is kapja meg az elismerést. Feltétlenül fejleszteném az út- és csa­tornahálózatot, a külső terü­leteken is. A ceglédi fiatal­ság kevés helyen tud szóra­kozni, kikapcsolódni. Én például a város központjá­ban építenék egy többszin­tes létesítményt, amelynek a földszintjén kulturált kö­rülmények között tölthet­nék el a szabadidejüket, tán­colhatnának. Az emeleti ré­szeken pedig lakások lenné­nek, ahol az ifjú házasok juthatnának otthonhoz. — Az esélytelenek nyu­galmával várja december 11-ét? — Az egypártrendszer- ben erre gondolni sem le­hetett volna, hogy cigány származású polgármesterje­lölt indulhasson. Ezért jó a demokrácia, ha működik. Lám, megmutathatom és megmérethetem magam. Örülnék, hogyha a magyar­ság adna nekem esélyt a bi­zonyításra. S én tényleg mindent elkövetnék, hogy méltó legyek erre a biza­lomra. Az esélyeim? Né­gyünk közül egy nyerhet, de a másik három sem lesz vesztes. Nekem már az is megtiszteltetés, hogy idáig eljutottam. Kárteszi István (MDF, FKGP, KDNP, MIÉP, EKGP) Kárteszi István ötvenéves agrármérnök ősi gyökerek­kel kötődik Ceglédhez. Nemcsak szülei, nagy- sőt dédszülei is a település tisz­tességes földműveseiként kemény, verejtékes, szorgal­mas munkával keresték meg a kenyerüket. Ő maga a föld iránti szeretetet már diplomás szakemberként vitte tovább. Tizenkét évig helybéli mezőgazdasági üzemekben tevékenykedett. Majd 1978-tól a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Szö­vetkezetben a termelés első számú irányítójaként mun­kálkodott. Két éve, az átala­kulás óta pedig az igazgató­ság elnöke. — Jóllehet kötelessége „hűtlenségre” kényszerítet­te, mégsem szakadt el a vá­rostól. .. — Annál is inkább nem, mert az elmúlt négy eszten­dőben az önkormányzati tes­tületben igyekeztem haszno­sítani a tapasztalataimat. A tehetségem szerint elsősor­ban a gazdasági döntések előkészítésénél segítettem szakmai véleményemmel, tanácsaimmal a társaimat. — Ön mivel gazdagodott e négy év alatt? Leendő pol­gármesterként mit tudna hasznosítani? — Jómagam — ahogy többi képviselőtársam — gyakorolhattam azt, hogy miként kell egy város pén­zével felelősséggel sáfár­kodni. Ugyanakkor persze megismerkedhettem szá­mos egyéb, nagyon is fon­tos önkormányzati feladat­tal — oktatás, egészségügy, szociális és lakásgondok megoldása —, amelyek mindenképpen szélesítették a látókörömet. Természete­sen e négy év alatt emberi­leg is formálódtam. A testü­leti üléseken egy-egy kér­dést ki-ki más irányból kö­zelített meg. Különböző pontokról indultunk és tud­tuk, hogy a végső célnál ta­lálkoznunk kell. Hamar rá­jöttem, hogy nem csak ne­kem lehet jó az elképzelé­sem. S egyáltalán nem ve­szítek az emberi tartásom­ból azzal, ha elismerem, hogy másnak is vannak ész­szerű, használható ötletei. Megtanultam, miként kell türelmesnek lennem. — Immár másodszor vál­lalja a nagy erőpróbát pol­gármesterjelöltként. Az el­mondottak szerint jóval fel­készültebb, mint az előző megmérettetés idején. Mit jelent önnek, hogy öt párt támogatja? — Valóban úgy érzem, hogy felkészültebb vagyok most, mint négy évvel ez­előtt voltam. Ám véletlenül sem mondanám azt, hogy mindent tudok, mert jobban bepillanthattam az önkor­mányzat működésébe, mun­kájába. Az viszont aligha vi­tatható, hogy egy mene­dzser típusú ember vagyok, s az elmúlt időszakban ez a szemlélet igencsak erősö­dött bennem. Meggyőződé­sem, hogy a következő cik­lusban ez lényeges kritéri­um lesz. Hiszen köztudott, hogy egyre szűkülnek a vá­ros lehetőségei. Ezért még nagyobb figyelmet kell for­dítani a saját erőforrások ész­szerű hasznosítására. Egyéb­ként az rengeteget számít nekem, hogy egy választási szövetség öt pártja és a mö­göttük álló emberek bizal­mát élvezem. Ez a rokon- szenv megtisztelő számom­ra. — Miként vélekedik a sa­ját esélyeiről? — Először talán annyit, ha nyernék, nagy felelőssé­get vennék a vállamra, hogy tisztességgel szolgál­jak és megfeleljek a ko­moly kihívásnak. Amennyi­ben nem rám szavaznak leg­többen, akkor sem fordítok hátat az önkormányzatnak, továbbra is tevékenykedni szeretnék. Szerénytelenség nélkül mondom, nem va­gyok esélytelen. De a polgá­rok döntik el, bíznak-e ben­nem. Sós János (független) Sós János ötvenegy eszten­dős magángazdálkodó, négyévi távoliét után a köz­élettől, szeretné megkísérel­ni a visszatérést. — Egyesek szerint ön meghasonlott, lelkileg meg­tört ember... — Mi tagadás, abban van némi igazság, hogy egy­fajta kiábrándultság, megha- sonlottság élt bennem az el­múlt mintegy három és fél évben. De ennek csupán az a magyarázata, hogy az 1985 és 1990 között vég­zett munkám alapján én azt gondoltam, hogy jó irányba terelem a város érdekeit. Az idő tájt gyakorta kaptam elismerő visszajelzéseket. Aztán 1990-ben az új politi­kai erők szinte egy csapásra a nullával tették egyenlővé azt, amiben én őszintén hit­tem, s amiért oly lelkesen tevékenykedtem. Már-már arra a következtetésre jutot­tam, hogy a becsületes és tisztességes munkának nincs létjogosultsága. Az­tán a ciklus végén egyre töb­ben biztattak, hogy induljak el a választáson. S ettől a pillanattól kezdtem újra hin­ni, hogy nem múlt el nyom­talanul az az öt év —- leg­alábbis a polgárok nem fe­lejtették el —, még ha akad­tak is, akik alulértékelték. — A pártjában néhá­nyon akként vélekedtek, hogy ön a rendszerváltozás kárvallottjaként a maradi- ságot kívánja visszahozni... — Ez valóban felvető­dött — az MSZP vezetésé­vel folytatott szűkebb körű beszélgetésen — a polgár­mesterjelöltet kiválasztó taggyűlés előtt. Azt válla­lom, hogy a városfejlesztés néhány momentumát — amelyekben nem történt semmi előrelépés — ott sze­retném folytatni, ahol 1990-ben abbamaradt. Azt azonban kikérem magam­nak, hogy bárki is politikai maradisággal vádoljon. Én azért voltam elfogadhatat­lan a szocialisták számára, mert 1990-ben szorgalmaz­tam, hogy vegyük le a Le- nin-szobrot a talapzatáról. Ezt tekintve alighanem én korszerűbben gondolkodom egy kicsit, amit a pártomtól is elvártam volna. — Kik állnak ön mögött? — Néhány hónappal ez­előtt elsősorban egyszerű emberek kerestek fel. Nap­jainkban már elmondhatom — s ez igazán örvendetes —, hogy Cegléd minden tár­sadalmi rétegéből vannak szép számmal támogatóim. A pedagógusok, mérnökök és egyéb értelmiségiek köré­ből is. — Milyennek ítéli meg a választási szereplését? — Először engedtessék meg nekem, hogy a helybé­li választási kampány eddi­gi tapasztalatairól szóljak. Számomra rokonszenves — s talán köszönetét is mondhatnék érte — az a na­gyon korrekt magatartás, amit a választási szövetség öt ceglédi pártja, valamint független polgármesterje­lölt társaim tanúsítottak. Tő­lük egyetlen rosszindulatú, negatív észrevétel nem hangzott el. Ugyanakkor ahonnan nem vártam, az MSZP részéről akadt egy- egy érthetetlen és bosszantó megnyilvánulás. A szocia­listák városszerte elhíresz­telték, hogy visszaléptem, nem indulok, lemondok az MSZP jelöltje javára. Rá­adásul egyesek azzal vádol­tak meg, s itt-ott ezt a kije­lentést mondották velem kapcsolatban, hogy anyagi érdekeltségem van a termál­fürdő területén, legalábbis valakit milliárdossá teszek. Alaptalan rágalom és hazug­ság. Végezetül eddigi tevé­kenységem, emberi maga­tartásom és a programom alapján semmivel sem tar­tom magam esélyesebbnek és esélytelenebbnek sem a küzdelemben, mint a többi polgármesterjelölt társam, Fehér Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom