Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-01 / 282. szám
£ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. DECEMBER CSÜTÖRTÖK 5 lalja a megmérettetést. Giba Istvánt (MSZP), Jakab Jánost (független) Kárteszi Istvánt (MDF, FKGP, KDNP, MIÉP, EKGP) és Sós Jánost (független) ebből az alkalomból kerestük fel. Giba István (MSZP) — Úgy hírlik, hogy ön nem is akart polgármesterjelöltként indulni a választáson, de Békési László meggyőzte. Igaz ez? — kérdeztük Giba István ötvenkét éves középiskolai igazgatót. — Kategorikusan kijelenthetem, hogy ez így nem igaz. Az MSZP korábban is kért arra, hogy vállaljam el a jelöltséget. Ám én húzódoztam. S ennek nagyon egyszerű a magyarázata: rendkívül szeretem a hivatásom, a pedagógusmunkát. A párt tagsága akként vélekedett, ha a megújulást szeretnénk tartani, illetve folytatni, én vagyok a legmegfelelőbb személy. Természetesen jómagam is mérlegeltem, mit jelent számomra ez a kihívás. Önkormányzati képviselőként eddig is tevékenykedtem a közéletben. Ezt végiggondolva azt éreztem, meg tudok felelni a feladatnak. Végül is Békési László kérése az utolsó csepp volt a meggyőzés poharában. Az országos választás idején együtt dolgoztunk vele. Az akkori csapatból engem talált a legalkalmasabbnak. — Egyéni képviselőjelöltként is elindul. Vajon miért? Az MSZP listáját is én vezetem, így aztán hármas a jelöltségem. Ám az emberek nem igazán értékelik azt, ha valaki listáról jut be a testületbe. Ezért úgy határoztam, megmutatom, hogy nemcsak egy párt támogat, saját munkásságom is elég „ajánlólevél” lehet abban a kerületben, ahol sokáig laktam. — Jóllehet évek óta a mezőgazdasági és egészségügyi iskola igazgatójaként kénytelen gazdasági ügyekkel is foglalkozni. Am egy város élén a teendők sokrétűbbek, nagyobb a felelősség. Képviselőként nemcsak sikerei voltak, kudarcok is érték. Honnan ez az önbizalom? — Sokan azt gondolják, ha valaki pedagógus, akkor máshoz nemigen ért. Az iskolánk profilja kapcsán két területet is részletesen kell ismernem. Megteremtettünk egy gyakorló gazdaságot. Kétszázharminckét hektáron elkezdtük a termelést, gyümölcsöst telepítettünk, épületeket vettünk birtokba, tornatermet építettünk. Következésképp, a menedzseCegléden négy polgármesterjelölt készül a nagy megmérettetésre lést meg tudtam oldani a nehéz körülmények között is. Az efféle tevékenységgel nem lesz bajom. A legfontosabb teendő a polgármesteri hivatal apparátusának megszervezése lenne. Az osztályokon felkészült emberek kellenének. — Nem igazán erélyes. Óhatatlanul felvetődik: ha nyerne, a pártja nem mozgatja-e marionettbábuként? — Azt mástól is hallottam, hogy nem vagyok nagy hangú. Ennek ellenére az iskolában rend és fegyelem van. Egyébként az MSZP helybéli szervezetében engem eddig sem irányítottak. Ugyanakkor jómagam nemegyszer befolyásoltam a városi szocialisták véleményét. Mindenesetre, amennyiben polgár- mester lennék, nem engedném meg, hogy kívülről a pártból beleszóljanak a munkámba. Csak egy szempont létezhet: a város érdeke. Ami a kudarcot illeti, az idő sok mindenben engem igazolt, még ha kisebbségben is maradtam egy-egy véleményemmel. — Az esélyei alighanem gyengültek Sós János indulásával. .. — Nem titkolom, amikor pártomban egyesek felvetették, hogy esetleg Sós Jánost kellene támogatni, ezzel nem értettem egyet. Tisztelem őt mint embert. Ám nem lehet ott folytatni, ahol 1990-ben abbamaradt — mások a körülmények is. Nyilván, hogy ő ronthatja az eredményem, de nem any- nyira, hogy esélytelen lennék. Jakab János (független) — Két tűz közé kerültem azzal, hogy polgármesterjelölt lettem — kezdte beszélgetésünket Jakab János negyvenegy éves vállalkozó —, mert nemcsak a cigány kisebbségnek, hanem a város magyarságának is szeretném bizonyítani, hogy érzésem szerint többre vihetném. — Elég tájékozott-e a város ügyeiről? Igencsak bátor, hogy vállalja a választási küzdelmet. — Kétségtelen, nagy bátorság volt bennem, amikor arra gondoltam, hogy polgármesterjelöltként elindulok. Szeretem az embereket, s legalább ennyire segíteni rajtuk. Ha származásomtól függetlenül megbíznának bennem, s a ceglédi nép odahelyezne a polgár- mesteri székbe, én tízszer- hússzor többet tennék, mert bizonyítani akarok. — Csak a cigányság támogatja? — A legtöbb segítséget az elmúlt hetekben a magyarság köréből kaptam. Orvosok, mérnökök írták alá a lapomat. Azt mondták: Janikám, méresd meg magad! Az az igazság, hogy csupán a tanulatlanabb emberek áskálódnak, az értelmesek nem. — Nincs részletesen kidolgozott programja. Nem lesz emiatt túl nagy hátrányban ? — Valóban nincs részletes programom. De el tudom képzelni, hogy mit kellene majd tennem, megoldanom. Gondolatban magam előtt látok mindent. Az igaz, hogy az önkormányzat belső ügyeit, a működését nem ismerem. De ha megmutatják, tájékoztatnak róla, én biztos tudni fogom. Én inkább az emberek ügyes-bajos dolgaiban vagyok tájékozott. A polgár- mesteri hivatal dolgaiban viszont szükségem lenne némi segítségre. Azt világosan tudom, hogy mit kellene megvalósítani. Először is azt, hogy zavartalanul működjenek az egészség- ügyi és oktatási intézmények. A dolgozók anyagi és társadalmi megbecsülését is fontosnak tartanám. Ne csak addig legyen valakire szükség, amíg aktív, hanem nyugdíjasként is kapja meg az elismerést. Feltétlenül fejleszteném az út- és csatornahálózatot, a külső területeken is. A ceglédi fiatalság kevés helyen tud szórakozni, kikapcsolódni. Én például a város központjában építenék egy többszintes létesítményt, amelynek a földszintjén kulturált körülmények között tölthetnék el a szabadidejüket, táncolhatnának. Az emeleti részeken pedig lakások lennének, ahol az ifjú házasok juthatnának otthonhoz. — Az esélytelenek nyugalmával várja december 11-ét? — Az egypártrendszer- ben erre gondolni sem lehetett volna, hogy cigány származású polgármesterjelölt indulhasson. Ezért jó a demokrácia, ha működik. Lám, megmutathatom és megmérethetem magam. Örülnék, hogyha a magyarság adna nekem esélyt a bizonyításra. S én tényleg mindent elkövetnék, hogy méltó legyek erre a bizalomra. Az esélyeim? Négyünk közül egy nyerhet, de a másik három sem lesz vesztes. Nekem már az is megtiszteltetés, hogy idáig eljutottam. Kárteszi István (MDF, FKGP, KDNP, MIÉP, EKGP) Kárteszi István ötvenéves agrármérnök ősi gyökerekkel kötődik Ceglédhez. Nemcsak szülei, nagy- sőt dédszülei is a település tisztességes földműveseiként kemény, verejtékes, szorgalmas munkával keresték meg a kenyerüket. Ő maga a föld iránti szeretetet már diplomás szakemberként vitte tovább. Tizenkét évig helybéli mezőgazdasági üzemekben tevékenykedett. Majd 1978-tól a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Szövetkezetben a termelés első számú irányítójaként munkálkodott. Két éve, az átalakulás óta pedig az igazgatóság elnöke. — Jóllehet kötelessége „hűtlenségre” kényszerítette, mégsem szakadt el a várostól. .. — Annál is inkább nem, mert az elmúlt négy esztendőben az önkormányzati testületben igyekeztem hasznosítani a tapasztalataimat. A tehetségem szerint elsősorban a gazdasági döntések előkészítésénél segítettem szakmai véleményemmel, tanácsaimmal a társaimat. — Ön mivel gazdagodott e négy év alatt? Leendő polgármesterként mit tudna hasznosítani? — Jómagam — ahogy többi képviselőtársam — gyakorolhattam azt, hogy miként kell egy város pénzével felelősséggel sáfárkodni. Ugyanakkor persze megismerkedhettem számos egyéb, nagyon is fontos önkormányzati feladattal — oktatás, egészségügy, szociális és lakásgondok megoldása —, amelyek mindenképpen szélesítették a látókörömet. Természetesen e négy év alatt emberileg is formálódtam. A testületi üléseken egy-egy kérdést ki-ki más irányból közelített meg. Különböző pontokról indultunk és tudtuk, hogy a végső célnál találkoznunk kell. Hamar rájöttem, hogy nem csak nekem lehet jó az elképzelésem. S egyáltalán nem veszítek az emberi tartásomból azzal, ha elismerem, hogy másnak is vannak észszerű, használható ötletei. Megtanultam, miként kell türelmesnek lennem. — Immár másodszor vállalja a nagy erőpróbát polgármesterjelöltként. Az elmondottak szerint jóval felkészültebb, mint az előző megmérettetés idején. Mit jelent önnek, hogy öt párt támogatja? — Valóban úgy érzem, hogy felkészültebb vagyok most, mint négy évvel ezelőtt voltam. Ám véletlenül sem mondanám azt, hogy mindent tudok, mert jobban bepillanthattam az önkormányzat működésébe, munkájába. Az viszont aligha vitatható, hogy egy menedzser típusú ember vagyok, s az elmúlt időszakban ez a szemlélet igencsak erősödött bennem. Meggyőződésem, hogy a következő ciklusban ez lényeges kritérium lesz. Hiszen köztudott, hogy egyre szűkülnek a város lehetőségei. Ezért még nagyobb figyelmet kell fordítani a saját erőforrások észszerű hasznosítására. Egyébként az rengeteget számít nekem, hogy egy választási szövetség öt pártja és a mögöttük álló emberek bizalmát élvezem. Ez a rokon- szenv megtisztelő számomra. — Miként vélekedik a saját esélyeiről? — Először talán annyit, ha nyernék, nagy felelősséget vennék a vállamra, hogy tisztességgel szolgáljak és megfeleljek a komoly kihívásnak. Amennyiben nem rám szavaznak legtöbben, akkor sem fordítok hátat az önkormányzatnak, továbbra is tevékenykedni szeretnék. Szerénytelenség nélkül mondom, nem vagyok esélytelen. De a polgárok döntik el, bíznak-e bennem. Sós János (független) Sós János ötvenegy esztendős magángazdálkodó, négyévi távoliét után a közélettől, szeretné megkísérelni a visszatérést. — Egyesek szerint ön meghasonlott, lelkileg megtört ember... — Mi tagadás, abban van némi igazság, hogy egyfajta kiábrándultság, megha- sonlottság élt bennem az elmúlt mintegy három és fél évben. De ennek csupán az a magyarázata, hogy az 1985 és 1990 között végzett munkám alapján én azt gondoltam, hogy jó irányba terelem a város érdekeit. Az idő tájt gyakorta kaptam elismerő visszajelzéseket. Aztán 1990-ben az új politikai erők szinte egy csapásra a nullával tették egyenlővé azt, amiben én őszintén hittem, s amiért oly lelkesen tevékenykedtem. Már-már arra a következtetésre jutottam, hogy a becsületes és tisztességes munkának nincs létjogosultsága. Aztán a ciklus végén egyre többen biztattak, hogy induljak el a választáson. S ettől a pillanattól kezdtem újra hinni, hogy nem múlt el nyomtalanul az az öt év —- legalábbis a polgárok nem felejtették el —, még ha akadtak is, akik alulértékelték. — A pártjában néhányon akként vélekedtek, hogy ön a rendszerváltozás kárvallottjaként a maradi- ságot kívánja visszahozni... — Ez valóban felvetődött — az MSZP vezetésével folytatott szűkebb körű beszélgetésen — a polgármesterjelöltet kiválasztó taggyűlés előtt. Azt vállalom, hogy a városfejlesztés néhány momentumát — amelyekben nem történt semmi előrelépés — ott szeretném folytatni, ahol 1990-ben abbamaradt. Azt azonban kikérem magamnak, hogy bárki is politikai maradisággal vádoljon. Én azért voltam elfogadhatatlan a szocialisták számára, mert 1990-ben szorgalmaztam, hogy vegyük le a Le- nin-szobrot a talapzatáról. Ezt tekintve alighanem én korszerűbben gondolkodom egy kicsit, amit a pártomtól is elvártam volna. — Kik állnak ön mögött? — Néhány hónappal ezelőtt elsősorban egyszerű emberek kerestek fel. Napjainkban már elmondhatom — s ez igazán örvendetes —, hogy Cegléd minden társadalmi rétegéből vannak szép számmal támogatóim. A pedagógusok, mérnökök és egyéb értelmiségiek köréből is. — Milyennek ítéli meg a választási szereplését? — Először engedtessék meg nekem, hogy a helybéli választási kampány eddigi tapasztalatairól szóljak. Számomra rokonszenves — s talán köszönetét is mondhatnék érte — az a nagyon korrekt magatartás, amit a választási szövetség öt ceglédi pártja, valamint független polgármesterjelölt társaim tanúsítottak. Tőlük egyetlen rosszindulatú, negatív észrevétel nem hangzott el. Ugyanakkor ahonnan nem vártam, az MSZP részéről akadt egy- egy érthetetlen és bosszantó megnyilvánulás. A szocialisták városszerte elhíresztelték, hogy visszaléptem, nem indulok, lemondok az MSZP jelöltje javára. Ráadásul egyesek azzal vádoltak meg, s itt-ott ezt a kijelentést mondották velem kapcsolatban, hogy anyagi érdekeltségem van a termálfürdő területén, legalábbis valakit milliárdossá teszek. Alaptalan rágalom és hazugság. Végezetül eddigi tevékenységem, emberi magatartásom és a programom alapján semmivel sem tartom magam esélyesebbnek és esélytelenebbnek sem a küzdelemben, mint a többi polgármesterjelölt társam, Fehér Ferenc
