Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-10 / 290. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 10., SZOMBAT 13 Bátorítás és vigasz Kedves Pest Megyei Hírlap! Átok verte hazánkban ritka lett a tiszta szó, ezért értéke igen nagy. Az önök újságja (költői hasonlattal) csillagfény a mai sötét korban. Sokszor ismerek saját gondolataimra a Pest Megyei Hírlapban. Ritka értékként az igazság lát itt napvilágot. Tevékenységükkel küldetést teljesítenek, vigaszt és bátorítást nyújtanak a kifosztott és becsapott embereknek. Jó tapasztalni, hogy nem tudták kipusztítani teljesen a magyar szellemet, a gondolkodást. Nagy szükség lett most a világosságra, mivel nemzetünk nem talált ki a sűrű ködből, honfitársaim jó része csak botorkál reménytelenül. Különösen szeretem Sándor András írásait. Csodálom bátorságát, tisztánlátását. Gondolatban hálásan megszorítom kezét és köszönöm, hpgy helyettem is szól. Kérem a Gondviselőt, hogy óvja önöket és adjon védelmet. Lehetetlen, hogy annyi szenvedés után ne következzen egy , jobb kor”. Sajti József Pécel Felborult értékrend á Beteg a magyar h nép, számos különít féle kórban világvi- ™ ~ szonylatban is dobogós helyen vagyunk — halljuk, látjuk, olvassuk nap mint nap. Lelkiekben még rosz- szabb a helyzet. Felborult az értékrend. A több évtizedes gerincropogtatás után sok már az amnéziában szenvedő ember is. Beteg az az ország, ahol annyi csecsemő kerül konténerbe, jobb esetben állami gondozásba. Ahol a megunt kutyák, cicák nem egy megváltó injekciótól alusznak el örökre, hanem kidobják őket a gépkocsikból vagy megkínozzák, agyonverik őket. Ahol lassan több az idegen gyilkos, rabló, hamisító, mint az igazi magyar. Ahol szemét borítja a kirándulóhelyeket, utakat, közlekedési eszközöket. Ahol nagyobb a becsülete a vagyonnak, mint a tudásnak. Ahol népszerűbbek a köpönyegforgatók, mint a meghurcoltak és a tiszta múltú, bátor fiatalok. Ahol ismét úrrá lett a félelem. S ahol sokan nem tudják már, hogy ki írta a Szózatot... Nem sorolom tovább és nem is bízom a gyógyulásban, csak abban, hogy ez a szörnyű kór nem lesz járvány, és maradnak még egészséges lelkű emberek. Cili néni nyugdíjas ápolónő Budapest (Pontos név és cím a szerkesztőségben) * Kedves Cili néni! Mi, a lap munkatársai, s gondoljuk, olvasóink túlnyomó többsége is, változatlanul bízunk népünk gyógyulásában. A betegséget természetesen nem tagadjuk, s nem is kisebbítjük súlyát, jelentőségét. De úgy hisszük, a helyzet azért egyáltalán nem reménytelen. Nem is volna helyes, ha a reménytelenség lefegyverző és bénító érzése lenne úrrá rajtunk. (A Szerk.) Advent idején § December hónap nem egyszerűen ; csak egy a tizenkettő közül, hanem gyermeknek és felnőttnek is egyaránt valami különlegeset nyújtó, várakozásokkal teli időszaka az évnek. Gyermekként sokan ekkor tanulják meg az ajándékozás örömét. A nyiladozó értelem ekkor talál arra, a szívekben már régen megbúvó érzésre, hogy adni valamit másoknak, tenni valamit másokért sokszor nagyobb öröm, mint kapni (bár ez is nagyszerű érzés). Rendkívül fontos, hogy az emberek megtanulják és megtapasztalják ezt, hiszen világunkban többen vannak azok, akik számára a dologi és lelki segítség a mindennapok megéléséhez elengedhetetlenül szükséges. E gondolatok jegyében talált rá a Magyar Máltai HISTÓRIA Az izraeli kormány a végsőkig hallgatott (II.) Tüntetés a román követség előtt Ma ók kormányoznak. Balról jobbra: Joszi Szaríd, Immanuel Kaufmann, Beni Temkin és David (Dedi) Zucker A Tel-Avivba tartó autóbuszon a fülemre szorított zsebrádióból értesültem arról, hogy a helyzet már egész Romániában egyre jobban drámaivá válik. Utam ezért egyenesen az akkor még ellenzéki Rac- mozgalom Csemyihovszky utcai székházába vezetett, ahol mindjárt fogadott Béni Temkin főtitkár, ma a koalíciós Me- rec-tömb parlamenti képviselője. Előadtam neki, hogy Temesváron halomra gyilkolják az embereket, miközben a jeruzsále- mi kormány cinkosan hallgat, s ezért kellene szerveznünk egy tüntetést a román követség épülete előtt. Temkin habozás nélkül döntött, és két órán belül velem és egy további mozgalmi aktivistával együtt telefonon tüntetésre szólított mintegy háromszáz embert. Utána bevitt Joszi Szaríd úrhoz — manapság a jeruzsálemi kormány egyik befolyásos minisztere —, akinek röviden fölvázoltam a Romániában élő magyarság helyzetét. Kitértem a magyar falvak lerombolására szőtt román tervekre is. Ezután elkezdtük a héber, a román és az angol nyelvű transzparensek írását. Magyar nyelvű felirat is készült: Ceausescu, tömeggyilkos, fasiszta. A román követség elé kora délután érkeztünk meg. Jómagam Joszi Szaríd, a mostani kormány környezetvédelmi miniszterének, David (Dedi) Zucker, a parlamenti alkotmány- és jogi bizottsága elnökének és Béni Temkin parlamenti képviselőnek a társaságában utaztam a követség elé. A román követséggel szembeni útszélen a föliratos transzparensekkel sorakoztunk föl. Egy álarcos fiatal romániai lány — akkor még nagyon féltek a fényképezéstől — román nyelven rövid beszédet mondott, amelyben tömeggyilkossággal vádolta Ceau- §escut és a szolgálatában álló fegyveres erőket. Az úton elhaladó járművek tülköléssel fejezték ki együttérzésüket. Joszi Szaríd vezetésével egy háromtagú küldöttség szerette volna átadni a tüntetők írásos tiltakozását a román nagykövetnek, de a csengetésre senki sem nyitott ajtót. Másnap délben, Cea- u§escu eltüntetése után a nagykövet úr az izraeli rádió hullámhosszán sietett bejelenteni, hogy személy szerint ő és a követség munkatársai azonosítják magukat a Nemzeti Meg- mentési Kormánnyal... A Ceaus>escu-el lenes tüntetés legmeghatóbb részlete az emigrációban élő románok részvétele volt. Ezúttal nem a Romániából Izraelbe bevándorolt zsidókról van szó, hanem keresztény román emberekről, akik a véreskezű csizmadia elől menekülve vették kezükbe a vándorbotot. Izraelben az ortodox egyház ottani intézményeinek fölkarolását élvezve a ’80-as évek végén több száz keresztény román élt, főként Jeruzsálemben. Ezek az emberek az évek folyamán egészen jól megtanultak héberül, s a Ceausescu-ellenes tüntetésről is az izraeli rádió rövid híréből értesültek. A tüntetésről viszonylag későn szereztek tudomást, A keresztény románok csoportja Oded Milstein és a szerző felvételei Szeretetszolgálat váci szervezete egy kicsiny falucskára Kárpátalján. „Gyertyánliget”, ez a kedvesen dallamos név sokak számára vált ismertté, amikor hosszú gyűjtőmunka után elindult a szervezet segélyszállítmánya, amelyet a római katolikus egyházközség vett át a gyertyánligeti plébánián. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat váci szervezete nagyon sok olyan embert talált a városban, akik önzetlenül járultak hozzá adományaikkal a segélyszállítmányhoz és többen folyamatosan nyújtanak segítséget ahhoz, hogy a rászoruló egyének, családok érezzék, megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül. Legfőbb támogatókként meg kell említeni a váci üzemek közül a Seniort, a DCM vezetését, de az adakozók közé tartozik a Vác és Vidéke Ipartestület is, és számtalan „névtelen” magánszemély. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nem az egyetlen szervezet, amely összefogni, szervezni hivatott a másokért való tenniakarást, segítségnyújtást, de a váci szervezet lassan hozzátartozik a város karitatív életéhez. „Gyertyánliget” pedig — kívánom — legyen szimbolikus jelkép minden magyarnak és polgárnak. Molnár József igazgató Vác Városi Önkormányzat Időskorúak Szociális Otthona Kiktől tanultuk...? Vasárnap, december 4-én délután a Tvl-en a Katonák és asszonyok című „dokumentumfilmben” elhangzott, hogy a szovjet katonák, katonatisztek a mi forradalmárainkat „banditáknak” nevezték, mert a reguláris szovjet hadsereg „harci feladatot teljesítő” tankjaira benzines palackokat dobtak... Csak azt felejtik el közölni a film készítői, hogy 1956-ban a koreai diáktársaink a műegyetemen tanítottak minket hősi harcuk eme módszerére. Földeák Miklós Budapest így annak majdnem a végére értek a nagykövetség elé. Különálló csoportot alkotva tartották többnyelvű transzparenseiket. A keresztény románok az izraelieknél sokkal jobban gyűlölték a bukaresti diktátort, s erre nyilván több okuk is volt. Mintegy másfél órás tüntetés után szétszéledtünk, jómagam pedig elindultam hazafelé, Jeruzsálembe. Sosem felejtem el, hogy az autóbusz az Újszövetségből jól ismert Emmausz mellett haladt el, amikor adását megszakítva, a rádió gyorshírben közölte, hogy Bukarestben a forradalmárok megzavarták Ceausjescu beszédét. A Jeruzsálemet övező hegyek között kanyarogva akkor úgy éreztem, hogy a romániai forradalom sikeréhez szerény módon ugyan, de egy kicsit talán jómagam is hozzájárultam. (Vége) Hering József Határjárás Baráti községben Baráti község a középkorban az esztergomi káptalan tulajdonában volt. 1421-ben a káptalan perre kényszerült Frank vajdával szemben a falu tulajdonáról. A határjárást a sági konvent végezte el 1421. december 11-én a „szomszédok mint tanúk jelenlétében”. Bernecei Simon, Bakonyi Tamás érseki nemes és Harmos Jakab tanúskodott. ám „a tanúvallomások nem egybehangzóak”— jelentette a sági konvent, mely 1255-től rendelkezett a hiteleshelyet megillető' joggal. Az ellentmondások ellenére a falu határa a következő volt. Pereszlény felől a Szuhapataknál kezdődött a határ „Varbókuta mellett, amely Ságról Viskre visz”. Innen vezetett a Kemence patakhoz, majd szántóföldekhez ért, azoktól nyugat felé „egy hold távolságra” húzódott, ahonnan „észak felé kanyarodik és egy holdnyira megy, majd nyugat, majd észak felé jó távolságra egy Gyep nevű földig, majd ugyanarra a Papvölgyéhez’’.Itt a Papvölgye nevezetű területnél van egy tölgyfa, mely a határt jelenti, amely innen kezdve egy „völgyben halad tovább a Bernece patakhoz”. Az esztergomi káptalan és Frank vajda között a per nem fejeződött be, erre utal Garai nádor parancsa a következő évből: meghagyta a konventnek, hogy végezze el ismét a falu határjárását, egyúttal kijelölte mind a káptalan, mind „Frank fia László fia László részére a királyi embereket”. A Baráti és Pereszlény közötti határjárást 1422 júniusában hajtották végre. Pogány György
