Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-05 / 285. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 5., HÉTFŐ 7 Jubiláló táncegyüttes A tánc kifejezetten a fiatalok műfaja. Az alapítók az évek múltán mesterekké öregedtek, de a tüzet megőrizték, az utánpótlásról gondoskodtak. Fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepli a Bihari Táncegyüttes. A jubileum alkalmából tegnap és december 10-én gálaműsort rendeztek-rendeznek, amelyen az egykori táncosok is fellépnek. Novák Ferenc Kossuth-dí- jas koreográfus, az együttes alapító tagja lapunknak elmondta: negyven évvel ezelőtt lelkes „amatőrként” kezdtek hozzá a „városi” néptánckultúra megteremtéséhez, tanításához, majd saját koreográfiák színpadra állításához. Az elmúlt évtizedek alatt művészeti műhely- lyé' kovácsolódott a Bihari. Olyan jeles táncosok-kore- ográfusok kezdték pályafutásukat az együttesben, mint például Szögi Csaba, Stoller Antal, Mucsi János, akik ma már nemzetközi hírű tánccsoportok vezetői. Novák „tata” büszkén említette meg azt is, hogy a tánc sze- retetét sikerül átörökíteniük, és ma már az alapító tagok unokái közül is többen ropják a gyimesit, a rábaközit a Bihariban. Foltin Jolán koreográfus elégtétellel nyugtázta a legfontosabb tényt, hogy változatlanul alapító Székhelyükön, az Akácfa utcai otthonukban maradhattak, ha pénzügyi lehetőségeik szerényre szabottak is ez idő tájt. A „nagy” Biharit és több mint kétszáz tagú néptánciskoláját anyagi támogatásban részesíti például az önkormányzat. Ezenkívül maguk is igyekeznek támogatókat megnyerni, és pályázatok révén is bővítik költségvetésüket, ugyanakkor többen társadalmi munkában tevékenykednek a Bihariban. A neves koreográfus hangsúlyozta: a néptánciskola évfolyamaira bekerülő gyerekek nem mindegyike jegyzi el magát végérvényesen a tánccal, de nem is ez a legfőbb cél. A fiatalok stúdiumaik alapján nyitottak lesznek, más nemzetek táncai és kultúrájuk szerves része lesz. A koreográfus örömmel említette meg: a Bihari az elmúlt évtizedekben Európa számos országában vendégszerepeit, és fellépett Kanadában, Algériában, Kínában és Thaiföldön is. Mint megtudtuk, a december 4-ei előadáson Tímár, Foltin, Szögi, Zsuráfszki, Szabó koreográfiákat láthattak az érdeklődők a Nemzeti Színházban. A bihari „gyerekek” mutatkoznak be a Művész Színházban december második szombatjának délelőttjén. A „Bihari, 40” című délutáni gálaprogramban pedig együtt lépnek fel az egykori és a mai „biharisok”. P. T. Rajzmappa és történelem III. A kopácsi halász Egy öreg kopácsi halászt raj- zolgattam. Még ’43-ban fényképezte le őt egy jeles néprajzos. Nem szokásom csak úgy átrajzolni a fényképeket. A véletlen szülte ötlet volt, hogy évekkel ezelőtt elhunyt nagyapám arcvonásait mintáztam át a kopácsi halászéra. J. S. kopácsi születésű barátunk az év nyarán hírt hozott. Megtudta, hogy a kevés otthon maradt kopácsi öreg közül ismét megöltek egyet, mellkason lőtték közvetlen közelről, mert a tilalom ellenére csónakba. szállt, ősi mestersége visszahívta. Halat akart fogni. IV. Az orgona halála (Laskó) Ezt a rajzot D. L. jeles fotósunk fényképéről örökítettem át. A laskói templomdombon, „templomdörömbön” nyugszik. A szószék és a hangvető koronája itt látszik, témám mégis az Angster-orgona. Ezt az orgonát gyújtották fel „ismeretlen tettesek”, s ennek az orgonának a halála némította el hosszú időre a megszállt Laskó megmaradt lakóit. Szöveg és grafika: Péter László (Folytatjuk) A szentendrei Móricz Zsigmond prózamondó versenyről Vágy egy humánusabb világ után Országos Móricz Zsigmond prózamondó verseny volt a hétvégén Szentendrén. Szinte a lehetetlenség határát súrolta a nehéz feladat, hiszen 208 jelentkezőből csak 24-et engedhetett tovább a döntőbe a nyolc zsűri. (Az előpróbák, szűrések pénteken voltak.) A gyerekek minden várakozást felülmúltak alkalmasságukkal, felkészültségükkel. Már az is meglepte a rendezőket (Móricz Zsigmond Társaság, szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium, Leányfalu önkormányzata és a Pest Megyei Könyvtár), hogy a versenyre 173 középiskola nevezett be. Ilyen érdeklődésre senki nem számított. Prózát mondani tíz percen át, veretes szöveget, ráadásul Móricz Zsigmond prózáját — embert próbáló feladat. Mégis milyen szívesen tették, s milyen sokan! A hét krajcártól a Tündérkertig Ülünk az önkormányzat hangulatos dísztermében Szentendrén, és áhítatos csendben hallgatjuk a gyerekeket. . Móricz-novellákat mondanak: A hét krajcárt, Az utolsó betyárt, A kirabolt rablót, Az ebédet; részleteket a Pillangóból, a Csibéből, a Légy jó mindhaláligból, a Tündérkertből, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A dobogón Jancsó Adrienne előadóművész,. Czine Mihály professzor és Acsné Kovács Ildikó, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium igazgatója, magyar szakos tanár. Hivatásos színészeket megszégyenítő ez a biztos szövegtudás. Senkinek nem súgnak, s alig botlik a nyelvük, egész szombat délelőtt 9—15 óráig; a 24 versenyzőből mindössze egy valakinek akadt meg a nyelve, de ő is hamar felocsúdott memóriazavarából. Felemelő érzéssel adjuk át magunkat annak a világnak, amelyben „A szegény lányt is elveszik a szegény ember elől”, megérezzük az öreg napszámosok sorsát, azt a helyzetet, amelyben „Van, akivel cicáznak, van, akit feleségül vesznek”, s a régmúlt teleket, amikor „a földön kopogva gurul végig a göröngy, mint* a kavics”; s a helyzetet, amelyben a koldustól alamizsnát fogad el (a hetedik krajcárt) a szegénynél is szegényebb ember felesége; s azt az időt, amikor „egy tányér búzáért adtak egy tányér cseresznyét”, és megéljük, átéljük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem feleségének panaszait, gyönyörű monológ!, amelyben benne ég minden elhanyagolt nő fájdalma. Az elsó' díjat Leányfalu fizette —Honnan tudják a gyerekek megteremteni azt a tömény atmoszférát — kérdezi Móricz Virág, a szünetben. — Pedig nem is ismerhetik ezt a szegénységet, sem a háborút, a betyárvilágról nem is beszélve... Biztosan jók a tanárok, akik élményszerűen be tudják mutatni ezt a kort, és Móricz világát. (Bizonyára ezért is adott át az eredményhirdetés után az első díjazott kísérő tanárának a nagy író egy értékes könyvét; a Magvető című kötetének 1942-es könyvnapra dedikált példányát. A versenyzőket a felkészítő irodalomtanárok kísérték el Szentendrére. Nevüket be is konferálják a versenyzőkkel együtt. —Mennyibe került ez a rendezvény? — kérdezem Veres Jánost, a Móricz Zsigmond Társaság titkárát. — Mi fizetjük a szállást és az ellátást, valamint a II— ID—IV—V. és a VI. díjazottakat (15—10—1—6—5 ezer forint). Az első díjat, a 20 ezer forintot a leányfalui önkormányzat ajánlotta fel. Móricz faluja jogosan igényt tartott erre a gesztusra. Az összkiadásunk megközelítően 300 ezer forint. Nekünk ez nem jelentett gondot, mert az utóbbi években mindig megkaptuk a félmilliót az egyesületi pályázatunkra az országgyűléstől. A mai rendezvényre a Művelődési Alapítványtól is kaptunk százezret. S mi mindig gondosan vigyázunk, hogy arra is költsük a pénzt, amire kapjuk. Támogatónk volt még Pest megye és Szentendre város önkormányzata. Eredetileg 1992-ben (az emlékévben) Móricz Zsigmond halálának 50. évfordulójára terveztük mi ezt a versenyt, azonban olyan gazdagra sikeredett akkor a program, hogy ez az országos jelentőségű esemény már nem fért bele. De a népnemzeti mozgalom szellemében dolgozó társaság nem adhatja fel elképzeléseit. Ahol mindenki nyertes Alkonyatba hajlott már a délután, amikor a zsűri eredményt hirdetett. Czine MiA résztvevők egy-egy emlékplakettet kaptak hály professzor, aki egyben a Móricz Zsigmond Társaság elnöke is, mindenkit nyertesnek nevezett az eredményhirdetéskor, akik jelen lehettek. S nemcsak szokásos szófordulat volt ez a részéről, hiszen mindannyian úgy éreztük, hogy a végigült hat óra pillanatok alatt elrepült. — Ilyenkor mégiscsak kiderül — mondta a professzor úr —, hogy nem rosszak a tanáraink, s nem rosszak a diákok sem, s mindannyiuk ízlésvilágát is csak dicséret illeti. Az I. díjat Zombori Suma, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanulója kapta. ll. díj: Szikszói Anikó (Jászberény), III. díj: Kékesi Arnold (Budapest); IV. díj: Kiss Gabriella (Püspökladány); V. díj: Kovács Kata (Budapest); VI. díj: Varga Lívia (Szigetszentmiklós). Ebben a világban, ahol állítólag az irodalomnak nincs értéke, szép cáfolat volt ez a prózamondó verseny. Egy humánusabb világ utáni vágyról is szólt, amely mindannyiunkban benne él. / Rádiós hangverseny Óbudán „Valóság voltál, álom lettél újra” Radnóti-emlékműsor Inárcson A közelmúltban emlékeztünk Radnóti Miklós halálának 50. évfordulójáról. Ez alkalomból rendeztek szavalóversenyt Inárcson, a Kakucsi úti általános iskolában, ahol e megemlékezés immár 15 éves múltra tekint vissza. Rádiós ^ hanversenyestet tart az Óbudai Társaskör december 9-én, pénteken 19 órakor a III. kerület, Kiskorona u. 7. alatti székházban. Az est szólistája Moldvay József lesz, zongoradarabokat Déri András ad elő. A műsorban két bemutató szerepel: Farkas Ferenc József Attila verseit megzenésítő dalai (Mikor az utcán átment a kedves, Gyöngy, Nem emel föl már semmi sem) és Kocsár Miklós Kassák verseire komponált darabjai (Ismét elvérzett egy nap, Verklidal, Késő van már, Szerenád, Kései szelek.) A klasz- szikus zeneművek közül Beethoven és Kodály muzsikája csendül fel. Az est műsorvezetője Meixner Mihály lesz. (A belépőjegy ára 120 Ft.) Mint azt Kovács Gézáné, az iskola magyar—történelem szakos tanára elmondta, az egykor oly spontán szerveződött színjátszó csoport az utóbbi években nagy sikerrel szerepelt az országos gyermekszínjátszó-találkozókon. A szavalóverseny pénteki rendezvényén 54 alsó tagozatos kisdiák mondta el az általa választott verset, szombaton délelőtt pedig 35 felső tagozatos szavalta a világirodalom legszebb költeményeit. A zsűri elnöke Jancsó Sarolta volt. Az 1—2. osztályosok közül első helyezést ért el Molnár Tünde és Vörös Boglárka. A 3—4. osztálynál Oláh Tímea, Kovács Anna és Talapka Gábor szerepelt legjobban. Az 5—6. osztályosok között Dán Viktória és Kovács Zoltán szerepeltek kiválóan, míg a 7—8. osztályosok kategóriájában Szabó Krisztina lett első helyezett. A kétnapos irodalmi esemény záróakkordja a szombat esti versmondógála volt, melyen az iskola egykori diákjai csodálatos előadásmódban adták elő József Attila, Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor és Radnóti Miklós verseit. Mint azt Balázs Lénártné igazgató elmondta, ez az első alkalom, hogy a régi diákokat visszahívták, csaknem mindannyian el is fogadták e meghívást. Közülük sokan ma már orvosok, jogászok, pedagógusok, de mindannyi- ukban mély nyomot hagyott az általános iskolai színjátszó szakkör, illetve a közösen átélt élmények. Többen szerepeltek azzal a versükkel, mely- lyel 10-15 évvel ezelőtt a helyi vagy a megyei verseny első helyezését elérték. Az oldott hangulatú, családias légkörű gálaest pompás befejezéseként Sebján Emese gitármuzsikájában gyönyörködhettek a résztvevők. Az igazgatónő és az egykori diákok köszönetüket fejezték ki Kovács Gézának és feleségének a 15 éve folyamatosan tartó felkészítő munkáért, melynek jelentős kultúraközvetítő szerepe van a községi ünnepélyeken is. (simon) Két hónapra bezárt a Jókai Színház December elsejétől két hónapra bezárt a Békés megyei Jókai Színház, ugyanis a 320 millió forint föl- használásával korszerűsített békéscsabai színház- épület felújítása közben feltárt vizesedés megszüntetésére ennyi időre van szükség. Az állami támogatásból felújított színház zenekari árkában, s a nézőtéren egyaránt jelentkező vizesedés megszüntetésére 42 millió forintot juttatott a társulatot működtető megyei önkormányzat, s a munkát az a helybeli cég (a Nova-Invest) végzi, amely két év alatt megfiatalította a több mint százéves színházépületet. A békési társulat november 30-án játszott az idén utoljára a csabai kőszínházban (Szirmai Albert Rinal- dó gróf’ című operettjét adják elő). A kényszerű szünet ellenére lesz bemutató ebben az időben is a szintén felújított Vigadóban. Január 7-én tartják meg Arbuzov „Kései találkozás”- ának premierjét, s az új esztendő első hónapjában (a próbateremben) megkezdődnek Strindberg Az apa című művének a próbái is.
