Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-08 / 288. szám
PEST MEGYÉI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Gázában nemzetközi tengeri kikötő épül Nobel-díj-kiosztás közjátékkal? Oslóban szombaton este osztják ki az idei Béke Nobel- díjakat három közel-keleti politikusnak. Zsidó nacionalisták a díjkiosztás idején tüntetni kívánnak a norvég fővárosban Arafat ellen. Gáza városában nemzetközi tengeri kikötó' építését tervezik a palesztinok. A norvég rendőrség tegnap közölte, hogy nem engedélyezi a Jasszer Arafat ellen tervezett tömegtüntetés megtartását Oslóban. Szombaton osztják ki az oslói városházán Jasszer Arafatnak, Simon Peresznek és Jichak Rabinnak a már korábban odaítélt megosztott Béke Nobel-díja- kat. A közel kétezer Ara- fat-ellenes tüntető Izraelből, illetve a világ nagyobb zsidó közösségedből érkezik a norvég fővárosba. A tiltakozók soraiban lesz az izraeli szélsőjobb négy ismert parlamenti képviselője is, köztük a fasiszta nézeteiről ismert Mo- ledet párt egyik vezetője, Joszéf Bá-Gád. Bá-Gád képviselőt az oslói zsidó hitközség egyben felkérte arra is, hogy mondjon beszédet a város zsinagógájában, ahol jelen lesz Jichak Rabin miniszterelnök is. Mindenesetre a norvég rendőrség több száz rendőr mozgósításával kívánja megakadályozni a zsidó nacionalisták tervezett megmozdulását. A norvég fővárosban tartózkodó izraeli tüntetők szerint az oslói rendőrség a jeruzsálemi kormány közbenjárására tiltotta be a szombati Arafat- ellenes utcai demonstrációt. A több mint ötezer éves, ősi filiszteus városban, a Földközi-tenger partján lévő Gázában a palesztinok nemzetközi tengeri kikötőt szeretnének építeni. Ennek lehetőségéről tárgyalt tegnap egy izraeli— palesztin közös bizottság a palesztin autonómia és Izrael határán lévő Erez átkelőnél. A palesztinoknak egyelőre nincs meg a kikötőépítéshez szükséges pénz, illetve a technikai felkészültség. Hering József Épeszű magyar ember nem várhatott mást a Budapesten tartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozójától, mint szép hazug szavakat és óriási pénz- pocsékolást, nem szólva a főváros forgalmának megzavarásáról. Sími- való, hogy a fennálló katasztrófa- helyzetben ilyen cirkusszal bizonyítják a világ politikai vezetői nemcsak az alkalmatlanságukat, hanem a jó szándék hiányát is. E várakozásnak a csúcsértekezlet tökéletesen meg is felelt. Ami egyértelműen kiderült, azt úgyis tudtuk: se biztonság, se együttműködés nem lesz. Volt régen — Horthy idején — egy jobb sorsra érdemes társaság, amelyet pacifista atyám csak így nevezett: Bége- tő Pacifisták Egyesülete. Erre emlékeztet most az illusztris nemzetközi sereglet: majdnem minden tagja elbégette ugyanazt a pacifista szöveget (amit persze ma másként hívnak), melynek megvalósítását egyikük sem vette komolyan. Kirívó kivétel volt köztük Alija Izetbegovic, Bosznia-Hercegovina államfője, aki drámai beszédében — ahogyan ezt mindenki jogosan nevezte — hangot adott nemzete elkeseredettségének, elszántságának, és annak, hogy noha a nemzetközi fórumok tökéletesen cserbenhagyták őket, százötvenezer harcosuk az utolsó csepp vérig védeni fogja a hazáját. Mondott valami nagyon fontosat és megszívlelendőt, nevezetesen: hogy háborút el lehet veszíteni, de szabadságharcot nem. A jelenlévők egy-egy sajnálkozó sóhajtással átsiklottak Izetbegovic égbekiáltó vádja fölött, mely Nyugatnak és Keletnek egyaránt szólt, s ájtatosan tovább bégettek. A Magyar Televízió rögtönzött ugyan egy érdekesnek ígérkező beszélgetést a csendzavaró „drámai beszédről”, de valahol „fent” úgy látszik megrettentek a várható reakciótól, szinte mondat közben „lekeverték” az adást. Helyette újra láthattuk Gönczöt és Hornt. Töredelmesen be kell vallanom, hogy a csúcstalálkozó e drámai közjátékának csak véletlenül voltam szem- és fültanúja. Amióta „liberális” kézben van a sajtó, leszoktam a rádiózásról meg a televíziózásról csakúgy, mint az újságolvasásról. Meghallgatom a Bartók rádió szép zenei adásait, a tv-újság- ban bekarikázom azt a ritka műsort, amelyre valamiért kíváncsi vagyok (például Marco Polo, természetfilmek, néha egy- egy jónak ígérkező régi játékfilm), a politikai viták, közgaz- dászbölcselmek vagy kampányígéretek ellenben végképp nem érdekelnek. Az anyósomat se, ő azonban többnyire nyitva tartja a készüléket, aztán nem figyel oda. Marad az embargó az Adrián Nem ellenőriznek az amerikaiak Brüsszelben megszületett a megállapodás a műveletek technikai részleteiről, s már bizonyos, hogy változatlan hatékonysággal folytatják az ENSZ embargós intézkedéseinek az ellenőrzését a NATO és a Nyugat-európai Unió hajói az Adriai-tengeren — közölte Willy Claes NATO-főtitkár a két katonai szervezet állandó tanácsának együttes ülése után. Az egyeztetés azt követően vált szükségessé, hogy az amerikai kormány a kongresszus nyomására bejelentette: egyoldalúan „kiszáll” a Bosznia elleni fegyvervásárlási embargó adriai ellenőrzéséből. A NATO- NYEU hajók — köztük két amerikai — részint a szerb—montenegrói állam- szövetség elleni általános gazdasági szankciók betartását, részint a térség egészére vonatkozó fegyvervásárlási tilalom tiszteletben tartását ellenőrzik, ám a washingtoni döntés után felmerült a veszély, hogy az amerikai hajók révén „lyuk” támadhat a tengeri blokád hálóján. A két védelmi szervezet katonai hatóságainak közösen kidolgozott ajánlása alapján a nagykövetek állandó tanácsa most jóváhagyta a műveletek olyan módosítását, amely egyfelől ugyan a térségben hagyja, de a közvetlen ellenőrzésből kivonja az amerikai hajókat — derült ki nem hivatalos, de jól értesült forrásokból. Az RMDSZ részvétele nélkül Ion Iliescu román elnök szerint „képtelenség” lenne az RMDSZ részvétele a román—magyar alapszerződésről folyó tárgyalásokon, mert „az államközi kapcsolatokról az államokat képviselő intézmények tárgyalnak”. Az RMDSZ nem lehet harmadik fél a megbeszéléseken, ilyesmire „nincs példa a mai világban” — jelentette ki az VÉLEMÉNY minden állam maga választja meg, milyen módon tartja „hasznosnak és szükségesnek a belső konzultációkat annak érdekében, hogy minél hatékonyabb álláspontot dolgozhasson ki”. Romániában ez a parlamenti képviselet és a kormány által létrehozott Nemzeti Kisebbségek Tanácsának a szintjén is megvalósul az elnök szerint. A nagyvilág hírei * Jichak Rabin izraeli miniszterelnök Warren Cris- topher amerikai külügyminiszterrel tegnap Jeruzsálemben tartott találkozója után úgy vélekedett, hogy enyhült a Szíriái hangnem, amit Rabin fontosnak ítélt. Ezt kővetően az amerikai külügyminiszter Gázában találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével. Heves összecsapás várható az Európai Unió pénteken kezdődő esseni csúcsértekezletén a közép- és keleteurópai országokat meghívó Németország, valamint a mediterrán országok meghívását szorgalmazó Olaszország és Franciaország között — írta tegnapi számában a La Repubblica című olasz napilap. * Korrupció miatt öt és fél évi börtönbüntetésre ítélte Bettino Craxi volt olasz miniszterelnököt egy milánói bíróság. Az olasz szocialista párt vezetője jelenleg a tunéziai Hamma- metben bujkál az igazságszolgáltatás elöl. Bégető pacifisták Elég sűrűn kell gyógyszert vagy élelmet felvinnem anyósom szobájába, esetleg más módon segítségére lennem, ilyenkor akaratlanul is rápillantok a tv éppen folyó adására. Ennyi elég is ahhoz, hogy a műsor színvonaláról tájékozott legyek. Most azonban úgy esett, hogy egy alkalommal Izetbegovic államfő, máskor Mitterrand francia köztársasági elnök, harmadszor pedig John Major brit miniszterelnök beszélt éppen, és ezekre ha az anyósomnak nem is, nekem érdemes volt odafigyelnem. A boszniai államfő drámai szavait már említettem. Bennünket nem leptek meg a fölsorolt tények, hiszen jól tudjuk, mi folyik ott, és — mi tagadás — nem ok nélkül félünk az események „eszkalálódásától” — hogy ezt az újdonsült kifejezést használjam. Túl azon a szánalmon és ir- tózaton, amit a délvidék szenvedő lakossága iránt érzünk, ismételten tudatosul bennünk két dolog: egyfelől az, hogy hasonló esetben sem Nyugattól, sem Kelettől semmiféle segítségre nem számíthatunk, másfelől az, hogy nekünk nincs még százötvenezer jól-rosszul fölfegyverzett katonánk sem, sőt nem lehetetlen, hogy a meglévő csekély létszámot is mihamar szélnek fogja ereszteni az új magyar kormányzat, amely láthatólag mindent elkövet az ország kiárusítása és megsemmisítése érdekében — de hát ezt nem ragozom tovább. Bosznia, minden helybéli szörnyűség ellenére, jobb helyzetben van nálunk annyiból, hogy ott minden bosnyák jó hazafi. És bármennyire vigasztalóan hangzott az államfőnek az a tiszteletre méltó nyilatkozata, hogy szabadságharcot elveszíteni nem lehet, és bár egyetértünk ezzel, noha néhány szabadságharcot már elveszítettünk, de íme mégis megmaradtunk, mégis meg kell kockáztatnunk a bátor kijelentés szomorú, de lehetséges folytatását: „hacsak mindenestül el nem pusztulunk”. Mitterrand elnök hevenyészett beszéde a bégető pacifizmus jegyeit viselte magán, volt azonban benne két jelentős elszólás. Az egyik éppen a bosnyák üggyel kapcsolatos, amit természetesen nem segítséggel, hanem tárgyalás útján képzel megoldhatni. Ebből egyértelműen kiderül, hogy Boszniát veszni hagyja, méghozzá nem minden öröm nélkül: így remélheti, hogy egy moszlimmentes Nagy-Szerbia ismét Nyugat megbízható keleti szövetséges bástyája lesz. Ide vág a másik elszólás is, aminek csak a lényegét tudom idézni: ha nem sikerül a boszniai vérengzést leállítani, akkor az egész budapesti csúcsértekezlet értelmetlen. „Minek ülünk akkor itt?-” Ennek a kérdésnek a cinizmusát kell látni. Mert bennünket valóban nem lep meg, hogy az egész budapesti csúcsértekezlet látványos — és költséges — blöffnél nem egyéb, de hogy ezt épp Mitterrand veti a többiek (kik?) szemére, ez a francia arcátlanságnak már megszokott, mégis megszokhatatlan megnyilatkozása. Ki is derül ez a további fejtegetéséből, ahol csodálkozást mímelve említi, hogy többen kifogásolták Franciaország diplomáciai magatartását. Miért? Mit követtek ők el? Azt, hogy nem értettek egyet a Szerbia-ellenes embargóval? Hát Istenem. Ez olyan nagy bűn? És nem jut eszébe, vagy esze ágában sincs emlékeztetni arra, mit követtek el az első meg a második világháború alatt is után. Noirmoutier, Versailles, Trianon, Jalta, Párizs és újra Párizs... Mitterrand úr, önöknek semmi nincs a számlájukon? 1916-ban titkos szerződés a románokkal a magyarok ellen...? O, ennek előzményei visszanyúlnak legalábbis a török időkig, amikor a francia király titkon a török szultánnal paktált a magyarok ellenében. És Rákóczi cser- benhagyása. Egyáltalán: önök papolnak nekünk nacionalizmusról, akiknél sovénebb nép nem él e földön? De hagyjuk a múltat. Elég nekünk a jelen szemforgatása, amikor megfeledkeznek arról, hogy Jugoszláviát, Nagy-Ro- mániát, Csehszlovákiát a mi bőrünkre mesterségesen kreálták, és most csodálkoznak, hogy ezek az államok nem léteznek. És senki sem volt a csúcsértekezleten, aki az asztalra ütött volna, és ékes diplomáciai nyelven szemükbe vágja, hogy disznók vagytok, egy szavatok sem igaz, de majd megeszitek még, amit főztetek. Ehelyett föláll John Major brit miniszterelnök, és kifejti, hogy csak annak lesz helye közöttük — mármint az Európai Közösségben —, aki garantálja a határok sérthetetlenségét. Nem mondott újat ezzel, alig pár hete sorolta fel egy NATO- hatalmasság az Európába jutás négy követelményét: jogállamiság, kisebbségekkel „megfelelő” bánásmód, erőszákról lemondás és a határok sérthetetlenségének garantálása. Mi a „megfelelő'’ bánásmód a kisebbségekkel, Major úr? Természetesen az, amit Iliescu elnök úr megfelelőnek tart, üsd a magyart. Miféle határok sérthetetlenek, Mitterrand úr? Természetesen, amit Benes és Maniu urak annak idején jónak láttak, és amit Meciar meg Funar urak most jónak látnak. Szóba hozta valaki, hogy újabb 40 kilométernyit elloptak tőlünk a Dunával együtt? S ha igen, ehhez mit szólnak? Hogy mi mit szólunk mindehhez, senki nem kérdi. (Benedek István) EBEÉ budapesti üléséről hazatérve. A bukaresti rádió tegnap ismertette a román államfő válaszait, amelyeket — bevezető nyilatkozata után — újságírók kérdéseire adott. Az RMDSZ szerepére vonatkozó kérdésre válaszolva Iliescu elnök hozzáfűzte, hogy ami a nemzeti vagy egyéb kisebbségeket képviselő szervezeteket illeti,
