Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-07 / 287. szám
TAJOLO Az élniösztön élteti az ikladiakban a teremtést Nem hiányozhat a szellemi téka A tauplitzi csoport 1752. augusztus 1-jén indult útnak. Két óra múlva Stainachba érkeztek, ahol összegyűjtötték ókét, és „...minden új királyi parancsolatnak előttük való elolvastatása nélkül némely Pater Jezsuitáknak és Uraknak jelenlétében a Kreis Hauptmann által, hogy gyermekeiket magokkal együtt tovább vigyék és kihozzák, megtilalmoztattak. A mellyen ók nagy sírás rívás és jaj közt a Kreis Hauptmannak és más Uraknak lábaikhoz borulván az Isten nevében s a Jézus vére hullásáért reménkedtek, hogy az említett parancsolatban kegyelmesen adott engedetem szerint engednék meg szegény gyermekeiket magokkal együtt ki hozmok; (de) ... még tsetsszopó gyermekek is az Annyok Csetsétől el szakasztattanak” — olvashatjuk gróf Ráday Gedeon megrázó visszaemlékezését Iklad mai lakói őseinek sanyarú sorsáról. Innen indul e kicsi község újkori története, amely e kicsi község mai története. Mai? Erre is csak a legújabb történések, az Antall- kormány alatti években tárulkozhatott ki a hazugta- lan lélek: megismerni a múltat. Megismerni, mert immár megismerhető. Ikladon ma 2081-en élnek. E dél-cserháti kisközség nem is olyan kisközség. Főleg, ha élni akar. A polgármester szerint pedig csak ez fogalmazható meg: élni! Az élniösztön élteti bennük a teremtést. Ma is, mint amikor ide toloncoltat- tak, s Ráday gróf birtokára fogadta stájerországi evangélikus testvéreit. Űj hazát, de új lakhelyet építettek maguknak sok szenvedés után. Ráday Gedeon pedig verejtékező igyekezettel emeltetett házakat nekik a letelepedésre. Mert kellett a munkáskéz. Mind felégették a falvakat Ne felejtsük: honfoglalás kori magyarok éltek ezen a földön. Aztán a tatár—török dúlás — miként annyi magyar települést — Ikla- dot is elpusztította. Történelmi tény — és ez újabb szenvedése volt e vidéken élő lakosságnak —, hogy a török elleni 1686-os felszabadító harcok után az egykori virágzó, számos falvat számláló tájon alig találunk lakott települést. Szenvedések, borzalmak mindenfelé. Mert mi volt előtte? Mohácstól „Váctól fogva Gyengyesig, Miskolcig, Mohiig mind felégették a falvakat”. Az Ikladra telepített tras- mingráns (menekülő — a szerk.) családoknak, sőt személyeknek is külön története van. Három tartományból: Felső-Ausztriából, Stájerországból, Karintiából telepítették ki őket önálló csoportokba sorolva vagy más csoportokhoz kapcsolva. Többen egyénileg szöktek meg. Mindez történt a XVIII.század közepén, az 1750-es és 1760-as években. A transzmigrációjuk oka evangélikus hitük, amitől senki és semmi, még a Mária Terézia rendeletéi szerinti katolikus papi agitáció sem tudta eltéríteni őket. — Nagy szegénység volt Stájerországban is, ám a végső ok a vallási engedelmetlenség volt: az embertelen törvény, elűzni a protes- tálókat, de még a csecsszo- pókat is az anyáktól. így rendelkezett Mária Terézia — bontja ki a történetet Madarász István, Iklad polgár- mestere. Ráday Gedeon, ki akkor ennek a területnek birtokosa, újjá akarta éleszZsuzsanna szobrával az udvaron és ‘a péceli Pannonhalmi Zsuzsanna Ady-kera- mikájával. S az iskola udvarára, s utcájára néző napórájával. Az udvaron egyébként műanyag borítású kézi- és kosárlabdapálya. Ide jár sportolni a község apra- ja-nagyja, de főleg a felnőttek — hétvégeken. Számítógépek az iskolában Boda János, az iskola igazgatója nem rest venni a fáradságot, végigkísér az intézmény termein. így tudom meg azt is, hogy 215 tanulójuk van. Mivel a gyermekek elfelejtették őseik nyelvét, az iskolában mindig is tanították a németet. Stiindl Gáborné, ki 1991-ig állt a tanoda élén, olyan Az iskola és a jövő bajnokai teni a tájat. Kapva kapott a szorgalmas, hazájukból kiűzött német menekülők hajlandóságán: ugyan dolgoz- nának-e a birtokán, házat, fizetést, megélhetést adván nekik? A tatár—török dúlás után ácsok kopácsoltak újra a tetőkön, a házak fundamentumát csontokból rakták. Évszázadok múltán újra csak az építés, újabb csontok alatt. Azt hiszem, Ikladnak legújabb történelmi — és valóban — történelmi pillanata az volt, amikor kimondatta- tott: „Tauplitz és Iklad testvérközség. 1992. október 25-én.” Könyvtár a falu közepén. Mintha parasztporta lenne; Odabent: 25 ezer könyv! Valamikor e könyvtár nagy része az Ikladi Műszergyár szakszervezeti könyvtárát gyarapította. — Sikerült megmentenünk a falunak — gyönyörű mondatot a könyvtáros nekem, mert látom igazat mond. — Kulcsos gyerekek nyaranként ide járnak videózni, könyveket forgatni olykor — mondja —, mert ingyenes. De azért is, itt mindenhez hozzájuthatnak. Rozman Gáborné meséli mindezt, aki a polgármesterrel együtt keményen csatázott: a könyvtár nem szűnhet meg! Az általános iskola sem szégyenkezhet Lórántffy Talum Attila felvételei nyelvtanítási, s nyelvvizsgaprogramot készített el, mely- lyel a végzősök alapfokú, a szorgalmasabbak akár középfokú nyelvvizsgát tehetnek. Ehhez korszerű, úgynevezett nyelvlaboratórium áll rendelkezésükre. A jó munkának köszönhetően német nyelvű gimnáziumba járnak Budapestre. Az ikladiak azonban nem elégedtek meg mindezzel. Azt szeretnék elérni, hogy kétnyelvű, azaz magyar—német legyen az általános iskola. Ezen szándékokat pedig nemcsak a lakosság, hanem az önkormányzat is támogatja. Miként a számító- gépes programot is — póriasán fogalmazva. Az iskola számítástechnikai termében hat számítógép működik, s ezt a rendszert tovább szeretnék fejleszteni. Egyik legfőbb kérdés, mikor tud megállapodni az önkormányzat azzal a telefonos társasággal, amely kiépítené a hálózatot a faluban. Mondani sem kell, súlyos milliókról van szó, tehát nem könnyű a válasz. Tény: az iskola számítógép- parkját csak akkor fejleszthetik tovább, ha újabb vonalakat kapnak. Az ikladi polgármesteri hivatal valamikor téesziro- da volt. Tanácsra „nem volt szükségük”, közigazgatásilag Aszódhoz tartoztak. Miután visszanyerték függetlenségüket, 1990-ben megvásárolhatták az irodát, és egy ma már Budapesten élő, ikladi születésű patrióta, dr. Tasnádi Lajos ingyen elkészítette a polgár- mesteri hivatal és a művelődési ház tetőtér-beépítési terveit. Az ő munkáját dicséri a hivatal előtti szép Ráday tér is. Ha Iklad, akkor műszergyár. Kinek ne ez jutna eszébe e falu hallatán? Aztán kiderül: volt műszer- gyár, nincs műszergyár. Pontosabban ez a műszergyár nem az a műszergyár. „Akkor” ugyanis, fénykorában, 3500 embernek adott munkát, most pedig mintegy 600-an dolgoznak a gyárban. A bajok már a ’80-as években kezdődtek. Akkor került kilátástalan helyzetbe az üzem, míg aztán 1991-ben felszámolási eljárást kezdeményeztek ellene, amely még most is tart. Szerencsére egy francia vállalkozó megvette a gyár egy részét. Itt folytatódik a kismotorgyártás. A hírek szerint: tovább szeretné fejleszteni az üzemet. — Úgy látszik, az IMI, azaz az Ikladi Műszeripari Kft. kifelé lábal a kátyúból, s ez a községnek is jó, hiszen egy prosperáló cég támogatni tudja a falut — több adót is fizet —, ellenben egy lerobbant gyárral — ezt már a polgármester jegyzi meg. Alapítványok Ikladért A műszergyár adott kenyeret Madarász Istvánnak is, aki történelem szakos tanári végzettséggel dolgozott a gyárban. „Semmi se voltam akkor” — mondja, s végül is érthető e keserű kijelentés, hiszen többre vágyott. A ’90-es választások hozták el számára ama lehetőséget, amellyel négy éven keresztül igyekezett A valaha szebb napokat látott gyár jól sáfárkodni. Polgármesternek választották. A „bi-, zonyítványosztás” néhány nap múlva. Hogy újraválasztják-e vagy sem, a falucska dolga. A számadás azért ne maradjon el. Az elmúlt négy év alatt tíz utat építettek, újítottak föl a községben, mindössze hatszáz méternyi maradt aszfaltozatlan, amire már nem futotta. Bevezették a gázt. Gyermekorvosi rendelőt és gyógyszertárat nyitottak, ne kelljen Aszódra vinni az apróságokat — s a receptet. Émlítettem már a könyvtárat: nagy belháború folyt megőrizni a falunak a volt műszergyár szakszervezeti könyvtárát. Volt, aki azt állította, nincs rá szükség. Az idő — csúfolhatjuk életnek is — bebizonyította: egy közösségnek nagyon is nagy szüksége van a szellemi tékára. Nem kótyavetyélték el a gyár sporttelepét sem, a falu tulajdona lett. Tenisz- és fociszakosztályuk van. A focicsapatot Tasnádi Lajos, Lovász József, Kassai Vilmos, Po- senberger József és Hajdú József finanszírozza. — Annyi bizonyos, a csapat nem áll épp a tabella élén, de a miénk — bugy- gyan ki a polgármesterből az egészséges patriotizmus erjesztette mondat. A község működtetésére és a fiatalok továbbtanulását segítendő több alapítványt hoztak létre az elmúlt években. Ilyen a Pyrus Környezetvédő Kft. által évenként 300 ezer forinttal támogatott Iklad Község Ifjúságáért Alapítvány is. Ebből havonta 1500 forint ösztöndíjban részesül minden ikladi egyetemista és főiskolás. A fönnmaradó összeget a rászoruló általános iskolások és óvodások szülei között osztják szét. Az Ikladért Alapítvány természetesen magáért a faluért, annak fejlesztéséért jött létre. — És az expó? Hogyan érintette önöket annak lemondása ? — Fájdalmasan. Nagyon készültünk rá. Naprakész tervet készítettünk szinte, s mindez fuccsba megy — válaszol elkomorulva Madarász István. — Fel szerettük volna lendíteni a falusi turizmust, ezért turistairodát hoztunk létre, amely a vendégek kiszolgálásán szorgoskodott volna. Ha a volna, ott nem lett volna! Terveztük: lovardát építünk, sportcentrumot, s jó magyaros vendéglátásban részesítjük az ide látogatókat. Összehangoljuk: a Gal- ga-völgye faluiban minden napra jusson valamilyen érdekesség, látványosság. Még nem adtuk fel a reményt, de úgy látjuk, kútba esett ez a nagyszerű lehetőség. Az expó megrendezése az egész országnak hasznára vált volna. Banos János Szukebb hazánk kincse vm A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Iklad mint település a török alatt elpusztult, 1750 után Ráday Mihály bajorországi német evangélikusokkal telepítette be újra. A XX. század ötvenes éveiben még egyut- cás falu volt. Ma is álló evangélikus templomát 1834-ben szentelték fel. Valószínűleg egy régebbi evangélikus templom helyén épült. Legalábbis körülkerített elhelyezése erre utal, azokra áz időkre, amikor az utcáról való közvetlen bejáratot a protestáns templomok esetében tiltották. A helyi egyházi iratok szerint a templomot aszódi építőmester építette. A korai klasszicista stílusba sorolható épület főhomlokzatából enyhén kiugró torony jó arányokkal, szervesen épült a templomtestbe; mégis a tornyot közrefogó, homorú ívelésű oromfalakat lezáró párkány, amely elöl a tornyot is átszeli, mintha egykor a teljes épület lezárása lett volna, amely fölé csak később építették a tornyot. Mindez azonban csak beható falkutatással volna eldönthető. Ha a torony valóban később épült, akkor a templomtest azonos az első templommal. A szóban forgó oromzati párkánynak ez a sajátos kialakítása előnyös és egyedi jelleget ad a homlokzatnak, amit a kerek ablaknyílások megkettőzése, valamint a főbejárat vöröskő kerete is fokoz. A tornyon ' feltüntetett 1902-es évszám, a század elejei restaurálásra utal. Belül a templom sík meny- nyezetes, kivéve a torony alatti bejárati előtér kétszakaszos cseh süvegboltozatát. A XIX. század eleji ízlésben készült oltár felirata a német ajkú lakosság nyelvének megfelelően német. Néhány régi értékes ónedény és ezüstkehely' tartozik az egyház felszereléséhez. Pamer Nóra