Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-06 / 286. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 6., KEDD Irodalmi társalgó Gödöllőn A könyvkötészet múltja és jelene Előkészületben a Híd Antológia Társalgóhelyiséggel bővült Gödöllőn a Híd könyves­bolt és antikvárium, mely társalgót néhány napja nyi­tották meg a közönség előtt. Már itt beszélgettünk egy asztalnál ülve, Gödöllőn élő képzőművészek képei alatt, Szász Endrével, az üzlet tulajdonosával. — Hogyan született meg a társalgó létrehozásának ötlete? — kérdeztem. — Ide mindenki bejött beszélgetni. Talán a hely szelleme miatt: ahol köny­vek vannak, jobban esik a beszélgetés. Barátokat sze­reztem itt az antikvárium­ban, először könyvbaráto­kat, kikből később valódi barátaim váltak. — Nem minden könyves­boltba ülnek be az emberek beszélgetni. Talán az ön egyénisége is az oka, hogy ide viszont igen... — Goromba vagyok és türelmetlen. De mindenki látja, hogy ez nem igazi go­rombaság. Inkább izgága- ság: szeretem rövidre zárni a dolgokat. Ugyanakkor én sokat kapok a beszélgető- partnereimtől, feltöltődöm általuk. Szeretem, ha ide Körösfői-Kriesch Aladár: Ex libris Frey Rózsa szép nyugodtan bejönnek, és nem az ajtóból kiabálva kérdezik meg, hogy meg­van-e ez vagy az a könyv. Ilyenkor felizgatom ma­gam: miért ordít, miért ro­han? Miért nem jön vissza? Hogy rámosolyogjak... An­tikváriumba, könyvek közé belépni megtiszteltetés... Csak már nem volt hely... — Mi okozta a növekvő helyhiányt? — Sokszor már hárman- négyen ücsörögtek társas­életet élve a boltban. És a vevők, akikért van a bolt, már be se fértek. Egy köny­vesbolt a vevők számára le­gyen nyitott. Társalgás cél­jára pedig társalgó szolgál­jon. — Ismereteim szerint ez a helyiség, ahol most ülünk, a városi múzeum raktára volt. — Igen, az üzlet összes helyisége a városi múzeu­mé. Én szerettem volna tár­salgót, de nem nagyon tud­tán, hogyan lehetne megva­lósítani, és egyszer csak a múzeum igazgatója, Merva Mária lépett. Bejött ide, hogy bejelent nekem vala­mit. Először azt hittem, hogy ez rosszat jelent: kitele­pítenek? Nem. Kitelepítik a múzeumi tárgyakat. Csinál­jak a helyükön „irodalmi ká­véházat”. Csináltam ezt. Ti­zennégy napig megállás nél­kül dolgoztunk, hogy lakha­tóvá tegyük a helyiséget. Mindig segítettek ketten-hár- man, ingyen. — A társalgó megnyitá­sakor Gémesi György pol­gármester mondott megnyi­tóbeszédet. — Én korábban levélben tájékoztattam őt a terveim­ről. Megírtam neki, hogy szeretném, ha itt találkoz­hatnának egymással a Gö­döllőn élő irodalmárok, azonkívül tervezem, hogy megjelentetem az írásaikat. A polgármester úr válaszá­ban támogatásáról bztosí- tott, mely anyagi támoga­tást is jelent, a Gödöllő Vá­rosáért Alapítványból, vala­mint magánemberként is adományozott egy összeget. — Az az ötlet hogyan tá­madt, hogy kiadással foglal­kozzon? — Megborzadtam, mi­kor író barátaim elmond­ták, hogy már évek óta nem jelent meg könyvük, s reményük sincs rá, hogy mejelenjék, mert a kiadók az íróktól várják a kiadási költségek előteremtését. At- éreztem a helyzetüket, hi­szen magam is írok, jelen­tek már .meg novelláim. Gondolkodtam, hogy mit le­hetne tenni? A városban öt írószövetségi tag él, éppen a társalgó megnyitása nap­ján alakították meg az író­szövetség gödöllői csoport­ját. Milyen jó lenne, ha egyelőre egy kis antológiát kiadnék az ő és más gödöl­lői toliforgatók műveiből, gödöllői képzőművészek ál­tal illusztrálva. — Gyakorlatilag hogyan lehet ezt megvalósítani? — Nekem az iparengedé­lyem úgy szól, hogy antik­várius és könyvkiadó. Könyvtár szakos diplomám van. Korábban a Művelt Nép Könyvterjesztő Válla­lat egyetlen budapesti bolt­ját vezettem, nagy az isme­retségem a könyvszakmá­ban. A kiadvány terjeszté­sét meg tudom oldani. Az előállításhoz megvannak a Nagy Sándor: Ex libris szakemberek. Jó remé­nyem van rá, hogy banki kulturális alapítványtól ka­pok támogatást. Erre majd inkább később lesz szük­ség: évente négy-öt köny­vet tervezek kiadni. Első ki­adványunk a gödöllői írók Híd Antológiája tekinteté­ben bizakodó vagyok: a gö­döllői, nagyon érdeklődő, fogékony olvasóközönség bizonyára szívesen fogadja majd az itt, személyes isme­retségi körében élő — és ami ennél még lényege­sebb: jó — írók, művészek műveit. N. A. Megyénkben élt alkotók művei is kalapács alatt Munkácsy-kép kétmillióért A második világháború utáni időszak legnagyobb értékű mű­tárgykollekciója kerül árverésre ma és holnap kora este Budapes­ten, a Nagyházi Galéria és Aukci­ósház rendezésében. A festmé­nyek, kisplasztikák, szőnyegek, bútorok és ékszerek kikiáltási ára meghaladja az 50 millió fo­rintot. A felvonultatott műtárgyakat egyaránt kínálják a szerényebb anyagi helyzetben lévő érdeklő­dőknek, gyűjtőknek, és a nagyon gazdagoknak is. Garantált minősé­gű és színvonalú festmények, pél­dául miniatűrök találhatók a fél­ezer kalapács alá kerülő tárgy kö­zött már 15—25 ezer forintért is, a legértékesebb pedig kereken 2 mil­lió forintot kóstál. Ez utóbbi egy eredeti Munkácsy-olajfestmény, A dajka. A neves műértők nemcsak a „nagy név”, s a kevés piacra kerü­lő Munkácsy-kép miatt értékelték ilyen viszonylag magas kikiáltási árra a festményt, hanem mert az önmagában is hibátlan és nagyon szép, a művész legérettebb alkotá­sai közül való. Az árverésen Munkácsyn kívül is számos, vagy még inkább szám­Munkácsy Mihály: A dajka (35x27 cm; olaj, fa) tálán ismert magyar klasszikus ta­lálható, remekművekkel, Rippl-Ró- nai Józseftől Csók Istvánig, Lotz Károlytól Barabás Miklósig. Külö­nösen megkapó Koszta Jószef: Me­zőn ülő lány című olajképe, a tájké­pek közül pedig — legalábbis a so­rok írója szerint — Mednyánszky László: Téli táj kisfiúval című fest­ménye viszi el a pálmát. A kéke­szöld tónusú, havas kertvégét ábrá­zoló képről szinte sugárzik a tiszta téli nap dermesztő hidege. Az aukció gazdag képkínálatá­ban természetesen megtalálhatók azok az immáron klasszikus alko­tók művei is, akik életük, munkás­ságuk során valamilyen formában szűkebb pátriánkhoz kötődtek. Czó- bel Béla több képével, Barcsay Jenő jellegzetes vegyes technikájú papírképével, a gödöllői Remsey Jenő határozott ecsetkezelésű olaj- festményével szerepel. Akik az ékszerek, korabeli mí­ves edények iránt érdeklődnek, ugyancsak licitálhatnak kedvük és főleg zsebük szerint. Az ékszerek között ugyancsak ritkaságnak szá­mít az a briliánsokkal bőven ékesí­tett arany fülbevalópár, amelynek a kikiáltási ára egymillió-százezer forint. Az ezüst dísztálakat szemlél­ve elmúlt korok vidám lakomái idé­ződnek fel, ezek közül is talán a legszebb az az 1709 grammos, ová­lis formájú ezüst dísztál, amelynek peremén és közepén vadászjelenet látható. Kikiáltási ára 170 ezer fo­rint. Ki koronára vágyik, ezüstből készített fejfedő-különlegességet vásárolhat, százezer forint a kikiál­tási ára. (deregán) Hetvenöt éves Váci György Váci György kétszeres aranydíjas könyvkötő de­cember 8-án tölti be hetven- ötödik életévét. A Vácott élő mestert a régi könyvek szakavatott doktoraként tartják számon itthon és a határokon túl. Keze alatt az elmúlt évtizedekben újjá­születtek például Mátyás ki­rály híres könyvtárának kö­tetei, középkori miseköny­vek, valamint kódexek is. A könyvkötészet művé­sze évtizedeken át gyűjtöt­te a szakma múltjára, törté­netére vonatkozó adatokat, gépeket, szerszámokat, mű­vészi kivitelű könyveket, és azokból ipartörténeti ki­állítást rendezett. „A könyvkötészet múltja és je­lene” című összeállítást az ország több mint három­százötven településén lát­hatták már az érdeklődők. Váci Györgyöt munkássá­ga elismeréseként két tele­pülés választotta díszpolgá­rává: Kecskemét, a szülővá­rosa, valamint lakóhelye, Vác. Kairói filmfesztivál magyar részvétellel Kairóban mintegy 50 ország 70 filmalkotásának részvéte­lével megkezdődött a 18. nemzetközi filmfesztivál, melynek hivatalos versenyén húsz alkotás vesz részt, köz­tük a Deák Krisztina által rendezett, Köd című magyar film. A mintegy tíz tisztelet­beli vendég között szerepel Bacsó Péter filmrendező, akinek kilenc művét mutat­ják be a kairói mozik a de­cember 11-ig tartó rendez­vény alatt. A mostani feszti­válon első ízben osztanak ki Mahfúz-díjat. Azt a filmet ju­talmazzák vele, amely a leg­hatásosabban fejezi ki az erő­szakról és a terrorizmusról való lemondást, és szólít fel a szabadságra, egyenlőségre. A fesztivál elnöke, Szaad Ed- din Vahba, elutasította az iz­raeli filmművészet képviselő­inek jelenlétét, s a megnyi­tón az „Út Eilatba” című Iz- rael-ellenes filmet mutatták be. Nahba örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a fesztivál programjában egyet­len olyan film sem szerepel, amely a holocaustról szólna, vagy amely „cionista ideoló­giát” hirdet. Megerősítette, hogy Spielberg „Schindler listája” című filmjének levetí- tését nem engedélyezték „az erőszakos és meztelen jelene­tek” miatt. Rajzmappa és történelem V. Romok a tűzhely körül Ezen a grafikán íves oszloptomácos ház bejáratát ábrá­zoltam. A régi házak hagyomány szerint zömmel három- sejtű alaprajzi rendszerbe foglaltak, egyik helyiségből a másikba nem nyílik ajtó, csak a hosszú tornác kapcsolja egybe őket A falvak egyikére-másikára idónkint valósá­gos gránátzáport zúdítottak, szétroncsolva azokat a vert- vályogos szabadtűzhelyes, beépített kemencés, a ház hom­lokzatán túlnyúló homlokzatos ereszes, hoszú tomácos házakat is, amelyek a hódító divatos építkezésnek még el­len tudnak állni. (Folytatjuk) Szöveg és grafika: Péter László

Next

/
Oldalképek
Tartalom