Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-05 / 285. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 5., HÉTFŐ 13 Például Angliában A ma reggeli Daily Teleg­raph című népszerű an­gol napilag főoldaláról vágtam ki a mellékelt cik­ket, csupán azért, hogy az otthoni liberális sajtó is tudomást szerezzen ró­la. Bár lehet, hogy olvas­ni fogják, de biztos va­gyok benne, ez a hír nem kap nyilvánosságot lapja­ikban. Anglia nem mondható nagyon vallásos ország­nak, és mégis, a legújab­ban kiadott hivatalos in­formációk szerint a hét­ezer állami és független • • • iskola között a legjobb ta­nulmányi eredményeket a katolikus iskolákban ér­ték el. Több más újság is megírta már régebben, hogy a katolikus felekeze­ti iskolákban a legmaga­sabb nívón áll a tanítás, a kiváló eredményeket pe­dig a tanulók mintaszerű viselkedése mellett a val­lási nevelés segíti elő. Ajánlom ezt a hírt a mellékelt cikkel együtt a liberális gondolkodású Fodor Gábor miniszter és mindazok figyelmébe, akik újságcikkeikkel és más módon uszítanak a katolikus iskolák újraindí­tása ellen. Amikor az egyik angol újságíró kollégának meg­említettem Dabas-Sári esetét, szinte hihetetlen­nek tartotta, amit az újsá­gok leírása alapján el­mondtam neki. Szükséges volna, hogy a magyar katolikus egyház is erőteljesebb munkába fogjon ezen a téren. Végeredményben az országoknak volna haszna belőle, ha az ok­tatás fokozottabban be­kapcsolná a felekezeti is­kolák működését. Ezek­ben az iskolákban olyan tanítást kapnak, olyan modort (a szülők iránti tiszteletet és egyéb hasz­nos dolgokat) sajátíta­nak el a tanulók, ame­lyek nagyon hiányoznak a mai magyar fiatalság jelentős részéből. Révffy László Leicester (Anglia) S Óvodai találkozó Dunakeszi történetében ez volt most az első alka­lom, hogy végzett óvodá­sok találkoztak. Az 1978/79-es évben 34 kis­lány és kisfiú búcsúzott el a 4. Számú Óvodától, és most huszonévesen 16-an jöttek el a találkozóra. Solymosi Márta szervezé­sében sikeres és kellemes estét töltöttek együtt. Ku- rucz Jánosné Gyöngyi néni is ott volt, aki 1962 óta tanít óvodában és 1975 óta van a négyes óvodában. A felvételi és mulasztá­si napló elárulta a 15 év­vel ezelőtti eseményeket. Az óvó néni meghatódot- tan mesélt, a huszonéve­sek pedig beszámoltak éle­tükről és pályájukról. Jó lenne, ha az első ta­lálkozót követné a többi. Solymosi László Dunakeszi Catholic schools shine in exam league tables A MASS of information on the performance of nearly 7,000 state and independent schools and colleges was published by the Govern­ment yesterday in the most elaborate exercise of its kind. Mrs Gillian Shephard, the Education Secretary, said the statistical data on each institution's exam results, truancy rates and hours of teaching constituted a “nationaitreasure trove". By John Clare However, she emphasised that there was much the tables did not show. "Many of the qualities that make ap a good school or college are difficult to quantify, or to dis­til into a percentage." The tables contained few sur­prises. As last year, Liver­pool Blue Coat came top of the comprehensives on GCSE performance; girls' schools dominated the gram­mar school sector; Hills Exam iwuttttPagM 16-21 Road, Cambridge, headed the list of sixth form and fur­ther education colleges on A- level scores; and leafy areas such as Sutton. Kingston upon Thames and Barnet were the most successful local education authorities. Comprehensives in rundown inner cities showed the poor­est results — in five, not a single pupil achieved five GCSE grades A-C — and the highest truancy rates. features were {he of Roman. ..—r— —, among the top 300 compre­hensives and the dominance* of city technology colleges in a table based on tne length of secretary of the National Union of Teachers, said the tables were a sham, demon­strating what everyone knew: that exam results pri­marily reflected socio-eco­nomic background. HISTÓRIA Dec ebál kincse és Martinuzzi György halála (III.) Zuhant a nyersarany ára Hiszen míg e nagy császár uralkodása első éveiben és még 104-ben is takaré­kos politikát folytatott (szenátusa ötös bizottsá­got küldött ki az állami ki­adások csökkentésére), 106, tehát a dáciai győzel­mek után óriási és nagyon költséges közmunkákba kezdett: a pontiai mocsa­rak kiszárítása, Centumcel- lae, azaz Civitavecchia, majd Ancona kikötőjének az építése, a Nílus—Vö- rös-tenger-csatoma mun­kái, hatalmas vízvezeték, az Acqua Traiana a Brac- cianói-tótól a római Tras- teveréig, valamint a dák háborúk győzelmeit ün­neplő 123 napos látványos­ságok (11 ezer vadállattal és 10 ezer gladiátorral). Nem kevésbé költségesek voltak a dákok elleni győ­zelmeket megörökítő ha­talmas építkezései Rómá­ban, a fórum, a bazilika és a (szenátus által építtetett) colonna, azaz a Róma kö­zepén máig álló győzelmi oszlop, valamint hatalmas fürdői, termái. Új segéd­csapatokat és két légiót ál­lított fel, és bizonyára ren­geteg pénzt felemésztő hadjáratai során 106-ban megtörtént Arábia elfogla­lása, 114-ben Armeniáé, 115-ben Mezopotámiáé. 116-ban átkelt a Tigrisen, és Seleukeia és Ktesiphon elfoglalása után a biroda­lom történetében először elérte a Perzsa-öblöt. 106-ban három alkalom­mal szórt pénzt a római nép, a plebs sorai közé, nyolcszor annyit, mint elődjei vagy Nerva csá­szár (75 dénár fejenként), és ötször annyit, mint haj­dan maga Augustus (120 dénár fejenként). Egy dé­nár akkoriban 2-3 gramm­nyi ezüstöt jelentett. Mind­ezeket az óriási kiadáso­kat valahonnan fedeznie kellett. További érvként szolgál­nak olyan adatok, ame­lyek szerint gazdag arany­termő helyek birtokában lévő uralkodók az ókor­ban mesés arany- és ezüst­kincseket halmoztak fel, gyakran évtizedek során. A rómaiak Kr. e. 104-ben egy dél-franciaországi kel­ta szentélyből, Tolosából (ma Toulouse) csaknem pontosan annyi aranyat zsákmányoltak, mint amennyi Kritón szerint a Decebál-kincsben volt. Alexandriai Nagy Sándor a perzsák fővárosaiban, Szúzában és Persziszben Dareiosz király palotáiban egyaránt negyvenezer ta­lentum vert arany- és ezüstpénzt talált, tehát (egy talentumot 26,2 kg- nak számolva) mindkét­szer 1040 tonnányit. De már korábban a kis-ázsiai Pactolus-völgyben a legen­dás Kroisosnak Kr. e. 600 és 580 között aranyfinomí- tó üzeme működött, és „...végtelen mennyiségű aranyat olvasztott össze s féltéglákat veretett belőle, melyeknek hossza hat te­nyér, szélessége három te­nyér s vastagsága egy te­nyér volt”. Kr. e. 67 után Mithriadesnek, amikor me­nekült Gnaeus Pompeius Magnus római légiói elől, egyik kis-ázsiai várában — Taularában — annyi kincsére bukkantak, hogy a rómaiak csak egy hónap alatt tudták elszállítani. A Rómában 61 -ben tartott diadalmenetben harminc­két hordszéken csak arany­serlegeket, arany páncélle­mezeket és aranypénzeket vittek, az öszvérek rako­mánya pedig állítólag nem kevesebb mint 260 millió ezüstdrachma volt, tehát 560 tonna. Magyar történeti párhuzamként említem meg, hogy Kükül- lei János krónikája szerint a magyar királyi kincstár­ban 1343-ban 21 ezer már­kányi, tehát 5250 kg arany volt tartalékban. Van még azonban egy fontos pénztörténeti adat is, amely azt bizonyítja, hogy közvetlenül 106 után hirtelen hatalmas mennyi­ségű arany jutott be a Ró­mai Birodalom értékfor­galmába. Évtizedekkel ez­előtt előkerült Egyiptom­ban egy papirusz, amely szerint egy bizonyos Servi- us Sulpicius Similis, aki Egyiptom prefektusa volt 107 és 112 között, nyilván­valóan nagy mennyiségű aranynak a beáramlása mi­att joghatósági területén hivatalosan megváltoztat­ta az aranynak az ezüst­höz mért értékét, az ezüst javára. így egy arany (au­reus = 8,05 gramm) értéke egyik napról a másikra 15 ezüstdrachmáról 11 drach­mára, illetve más számítás szerint 25 dénárról 23,8/23,4 dénárra esett. Mivel a ránk maradt ér­mek nem mutatják azt, hogy csökkent volna a ne­mesfém tartalmuk, az egyetlen lehetséges felte­vés, hogy leesett a tiszta nyersarany ára. Ez a leg­több kutató feltevése sze­rint főleg a dák aranyak megkaparintásának a köz­vetlen eredménye volt. Jogos kérdés azonban, hogy a kor adott technikai feltételei mellett Decebál­nak és elődeinek volt-e le­hetősége arra, hogy ekko­ra mennyiségű nemesfé­met halmozhasson fel. A dákok aranytermelésére érthető módon nincsenek pontos adatok. Csak azt tudjuk, hogy országukban már évszázadok óta ko­moly aranybányászat folyt (legutóbb éppen római szakemberek segítségé­vel). A dák háborúk győ­zelmei után a rómaiak he­tente körülbelül 116 kg aranyat szállítottak el Dá­ciából, évente tehát úgy 6 tonnát. A Decebál-kincs 1650 tonnája így 250-300 év teljes termelésének fe­lelne meg (már tudniillik akkor, ha Bikilisz minden rejtekhelyét bevallott, és a légiósok mindegyiket meg is találták). Az első hallás­ra azonban érthetetlen len­ne, hogy miért gyűjtötték volna a dák uralkodók ki­rályi központjukban ilyen hosszú ideig makacsul Er­délynek már akkor messze földön ismert két legfonto­sabb termékét, az aranyat és az ezüstöt. Tudjuk azon­ban, hogy az ókorban ép­pen ez volt az általános szokás. Dareiosz már emlí­tett szúzai palotájában a macedónok nemcsak ne­mesfémet, hanem óriási mennyiségű, 190 év óta őr­zött méregdrága görög bí­borszöveteket is találtak. Ezeket nyilván nem azért raktározták évszázadokig, hogy egyszer majd királyi palástok ezreit szabják be­lőle, hanem kincsképző szerepük volt. (Folytatjuk) Makkay János, a történettudomány doktora Traianus római építkezései a császár érmein. Balról jobbra a Jupiternek szentelt templom, a Traianus-temp- lom, a bazilika, a fórum és a colonna A nagykőrösi jegyző' Bécsben 1703 végén, a /Mfcóezi-szabadságharc kitörése után a vármegye déli része, illetve Nagykőrös és Kecske­mét környéke sokat szenvedett a rácok dúlásától. Ezért az ott élőik csak óvatosan fejezték ki hűségü­ket Rákóczi felé, illetve megpróbálták a bécsi udvar védelmét is kérni a császári zsoldban pusztító hadak­tól. Novemberben Kecskemét és Nagykőrös városá­nak vezetősége úgy döntött, hogy követet küldenek a császárhoz: „könyörögjenek ki védelmet a rácok el­len”— mint Balanyi Béla írta. Hegedűs János, a nagykőrösi és Kovács István, a kecskeméti jegyző sok veszély között meg is érkezett a császárvárosba. Ha az uralkodó nem is fogadta őket, a haditanács el­nöke, Savoyai Jenó' és Matyasovszki László kancellár meghallgatta panaszukat, sőt 1703. december 5-én írásos utasítást küldtek a Pest vármegyében állomá­sozó császári hadak parancsnokához, felszólítva, hogy a-„reá bízott katonaságot, az olyantén emberte­len kihágásoktól eltiltani, a jövőben féken tartani, a károsoknak elégtételt szolgáltatni, a bűnösöket pedig példásan megfenyíteni el ne mulassza”. A követek bé­csi útja nem maradt titokban Rákóczi és a kurucok előtt. A fejedelem december végén minden Pest me­gyei településről két-két megbízottat magához ren­delt tokaji táborába. Kovács Istvánt és Hegedűs Já­nost Tokajban a fejedelem parancsára vasra verték, és csak a két város hosszas kérelmezése után 1704 februárjában szabadultak fogságukból. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom