Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-31 / 307. szám
Kötelességem támogatni Kedves Főszerkesztő Úr! Úgy érzem, az önök lapját hazafias kötelességem támogatni. A nagy otthoni sivárságban olyan ez az újság, mint amikor a szomjú- hozó vándor egy csermelyt talál. Meg kell találnom a módját, hogy mielőbb rendszeresen kapjam a lapot, mert eddig csak a kiollózott cikkek jutottak el hozzám. Áldásos munkájukhoz a Jóisten áldását kérem. Ma reggel egy levélben értesítettem önöket, hogy két magyart az Old Baile-t bíróságon elítéltek csalásért. Több mint 1 millió fontot akartak követelni mint VAT-visszafize- tést, és a gazemberségre rájöttek. Az angol cikket is mellékelem. Szomorú ez, mert hírnevünk egyébként sem rózsás külföldön a Konrád-féle figurák jó- votából. Révffy László Leicester Nagy-Britannia Nem egyedi eset... Tisztelt Vödrös Úr! Szerettem volna az önök lapjára előfizetni, de ebben a Magyar Posta Rt. alkalmazottja megakadályozott. Biztos vagyok abban, hogy ez nem egyedi eset, így önök sok előfizetőtől esnek el. Sajnálom, hogy lapjukban nincs átutalási posta- utalvány, amivel az előfizetés vagy a „segítség” könnyebben megtehető. Mellékelten megküldöm az rt.-nek írt levelem másolatát. A jobbközép múltja (V.)* Az utód rutinos a külsőségekben A jobbközép — amint láttuk — személyi állományát illetően javarészt Lakitelekből eredeztethető. Lakitelek 181 résztvevője között túlsúlyban szerepeltek írók, költők, tanárok, jogászok, politológusok és más, szellemtudományi téren működő értelmiségiek. Jóval ritkább a természettudományos képzettségűek előfordulása. Mérnök, közgazdász, üzemmérnök, szakmunkás, kisiparos elvétve akad. Ezt magyarázza az akkori politikai légkör: nem az érdeklődők mentek oda — mert akkor a létszám is, az összetétel is bizonnyal más —, hanem akik tudtak a dologról. Menedzsert, gyárigazgatót, vállalkozót nem találunk a névsorban. Megkockáztatható az a feltételezés, hogy a találkozón nem nagyon vett részt a gyakorlati gazdasági életnek olyan szereplője, aki akár 10-20 fős gazdasági egységet valaha vezetett volna, megszokta a döntéshozást, rendet tartott a maga területén. Ennek politikai következményét nem érezte senki, annál inkább a gyakorlatit: a hatalomba került gyakorlatlan személyek nem tudták, hogy az aktákat el kell intézni, a levelekre választ kell adni, erre a munkára országos szerveknél külön részleget kell szervezni. A négyéves közigazgatási gyakorlat mély hallgatásai, látszólagos nemtörődömségei e tényben gyökereztek. A közvélemény azonban nem okokat kutat, hanem jelenségeket * E tanulmány 1994. december 8-án, még az önkormányzati választásokat megelőzően készült. (A szerk.) minősít. Ez a kezdetektől meglévő nehezék nem tűnt el a későbbiekben sem. A változtatásra nem, vagy nem megfelelő mederben történtek a kísérletek. Más fogyatékosságok is mutatkoztak. Az a munkamegosztás, amelyik a közvélemény rokonszenvének megtartását segítette volna, hiányzott a kormány és az MDF között. Kontroll sem jöhetett létre olyan helyzetben, amikor a politikai párt vezetésénél a fő cél a kormányban helyet foglalók részére a párttisztség megszerzése volt. Vannak előnyei a pártelnökség és miniszterelnökség egy személyben történő összekapcsolásának, de a buktatók számosabbak. Ilyenkor megbénul valamelyik szervezet határozatképessége. Minden döntésre várni kell. A döntést a túlterhelt személy csak futólagos tájékozottság alapján hozza. Szinte semmivé foszlik az a kötelezettség, amelyik a választópolgárokkal szemben egy párt részéről fennáll: a folyamatos tájékoztatás, kapcsolattartás, a visszajelzés igénye. Azok a pártbeli vezetők, akikre ez a munka hárult (talán az utolsó esztendő egykét területétől eltekintve) nem tudták, hogyan kell a munkát szervezni. A munka decentralizáltsága híján elborította őket a számtalan feladat, belevesztek a saját gondjaikba, a kívülről érkezők előtt letagadtatták magukat, az elintézetlen ügyek garmadában álltak az asztalukon. A német gazdasági csoda annak idején nem Ade- nauernek, hanem a gazdasági csúcsminiszterének Tisztelt Vödrös Úr! Levélírás közben olvastam a keddi számukban megjelent cikkét. Velem is előfordult, hogy az újságárus közölte: nem is hallott az önök lapjáról. Megfigyeltem, hogy az újságárusok többsége a „nem kívánatos újságokat” hátul tartja, nem szem előtt. Temészetesen tiltakozom a Pest Megyei Hírlap szüneteltetése ellen. * Tisztelt Magyar Posta Rt.! Az újságkihordó az utóbbi két alkalommal különböző, olcsó kifogássokkal, szándékosan megtagadta a Pest Megyei Hírlap előfizetését. Ez az újságkihordó nem oly régen rám akarta erőszakolnia Vico által kiadott RTV-újságot. A két eset összecseng, és nem lehet véletlen. A módszer mögött nyilván a Vico és az MSZ(M)P-s szemlélet végrehajtói állnak. Sajnálatosnak tartom, hogy a „piacszerzés” — a másik fél alattomos, aljas módon való tönkretevése — eme módjához önök partnerek. Szíveskedjenek lehetővé lenni számomra a Pest Megyei Hírlap előfizetését, és várom szíves válaszukat. Tisztelettel: Vitkay László Budapest Pásztorjáték Nagykőrösön © Csodálatos élményben lehetett része azoknak, akik karácsony első napjának délelőttjén a nagykőrösi római katolikus templomban ott maradtak a féltízes szentmiHISTÓRIA volt köszönhető (nem akartunk a lehetőségek között párhuzamot vonni, itt a kiválasztásról van szó). Nálunk az ipari-kereskedelmi, a közlekedési, a pénzügyi tárca élén gyakorta váltogatták egymást a vezetők. A koherens gazdaságpolitikát nem tudták megvalósítani. Ezt nem lehet Antall hibájául felróni, de a tényt le kell szögezni. Alkotmányunk szerint a miniszterelnök óriási jog- és hatáskörrel rendelkezik. A személyek kiválasztása nem történt mindig a legszerencsésebben. A miniszterelnök valószínűleg jó emberismerő volt, de — nem ismervén a gazdaság mechanizmusát — sokszor nem tudta, hogy milyen feladatra kell az embereket kiválasztani. Szemére vetették, hogy mindenüvé a piarista, vagy más szerzetesi iskolák hajdani növendékeit tette. Ebből a garnitúrából nyugodtan válogathatott, mert köztük sok jó képességű embert talált. Ám amikor a készlet elfogyott, a kiválasztások mellékvágányra futottak: nagyhangú önjelöltek, képmutató ellendrukkerek, mérsékelt képességű akarnokok is bekerültek a szerkezetbe, a gyors fel- morzsolódást segítve elő. A hírverés (propaganda) a teljes ciklus idején siralmas képet mutatott. Egyszerűen érthetetlen a kormányerők és érintett pártok passzivitása. Érdemes egybevetni a mai kormány hírközlési gyakorlatát a négy év előttivel. Ma bejelentik a kormányintézkedést, utána kormánypárti részről megkapjuk a hír- magyarázatot. Ha az ellenzék nyilatkozatát közük, azon nyomban vagy valamelyes késéssel adják a döntéshozó állásfoglalását. Aki hallgatott rádiót, nézett televíziót az elmúlt négy évben, tudja, hogy nem ez .történt. Számtalan sajtóterméknél azonos a helyzet. Feltehető, hogy a korábbi kormány, a pluralista viszonyokat tiszteletben tartandó, nem kívánt kemény __ eszközökhöz nyúlni. Ám a kormányszóvivő mellett minden tárcának volt szóvivője. Ezek között a külügyi szóvivő tudta, hogy a félretájékoztatást — ha az külföldön történt — helyre' kell igazítani. A belföldi vakhírrel kapcsolatban ott is némaságot észlelhettünk, a többi tárcánál pedig mindenféle témában teljes csend honolt. A médiabéke azt jelentette — akkor se volt, ma sincs —, hogy ugyanaz a garnitúra, amelyik korábban az egypárt- rendszert mutatta be, ott szerzett nevet, csinált karriert a maga világnézetével, most monolit tömbként zúdult az új hatalomra, s hengerelte a hírközlésben maga alá. Amikor — négy év után — átállítás kezdődött, akkor a csekély számú kormánybarátot magára hagyták, s azt vizsgálták, mennyire áll középen, jobbra vagy valamely vegyes irányban. Csak összehasolításként: Németországban senki nem gondolt arra, hogy a keleti tartományokban új kormányok jönnek létre, tárcánként 5-6 embert kicserélnek, s utána minden marad a régiben. Lehet erre mondani, hogy ott könnyű volt, s ez igaz is, nálunk azonban a nehezet meg sem próblálták. És még így is — mert nemcsak ebből áll a közvélese után. A Babits Mihály Római Katolikus Általános Iskola első osztályos tanulói adtak elő egy pásztorjátékot. A csillogó gyermekszemeket látva, ártatlan lelkűkből megszólaló hangjukat hallgatva szinte elvenen élhettük át a karácsonyi misztériumot, a kisded megszületését. A díszlet egyszerű volt, miként a bibliai eseményben is: egy jászol. Tudjuk, innen indult el földi útjára a Megváltó. E gyermekeknek talán nem a méregdrága, sokszor megfizethetetlen ajándékot jelenti majd ez az ünnep, hanem a betlehemi egyszerűségből kisugárzó szeretetet. Többek között ezt a nemes célt tűzte maga elé a nagykőrösi katolikus iskola, mely idén kezdte meg működését, Jande József vezetésével. Köszönetét kell mondani Áts Szilvia tanítónőnek, aki végtelen türelemmel és szeretettel készítette fel ezeket a gyermekpalántákat, talán első nagy szereplésükre. Ez a hozzáértő, műgonddal végzett tanítói munka tükröződött a gyermekek szép, tiszta beszédében és énekhangjában is. A legszebb énekek hallatán talán sok hívőben régi, gyermekkori karácsonyok emléke idéződött fel, s a zsúfolásig megtelt templomban mindenki olyan élménnyel lett gazdagabb, amelyből bőven jut az ünnepek utánra is. Kívánom az iskola pedagógusainak, hogy évről évre gyarapodjon az oda járó gyermekek száma. Fáradságos, de szép munkájukhoz e délelőttnek az emléke is nyújtson hitet és kitartást. Földes György Nagykőrös mény hangulatának alakulása — bekövetkezett a kommunisták térnyerése az „osszik” tartományaiban. A részben a liberális elvekből fakadó kormányzati balkezességet lehet védelmezni, de a széles közvélemény — jól tudjuk — nem az apológiákból él. Európában nemcsak most következett be rendszerváltás, hanem ötven évvel ezelőtt, a német megszállást követően is. Elképzelni sem lehet, hogy érintetlen hírközlési szerkezet maradhatott volna bármelyik felszabadult országban. Azt kell tehát látnunk, hogy a jobbközép kormány, annak első embere, Ántall József mindent megtett — és példásan — annak érdekében, hogy a politikai-gazdasági rendszerváltás a struktúrát illetően bekövetkezzék. De nagyon keveset, esetenként semmit annak érdekében, hogy ehhez a munkához a közvélemény támogatását megszerezze, illetve megtartsa. Ezért alaposan bűnhődik: kiesett a hatalomból, s az utód éppen e külsőségekben mutat fel rutint, ügyességet, s olyan erőt, amely hosszabb távra is esélyessé teszi. Hacsak a jobbközép is nem tanul a múltból. E tanulság kialakítását kívánják támogatni az elmondottak. (Vége) Harsányi László Francia csapatok Foton Az I. világháború után az ország területét nemcsak román és csehszlovák csapatok szállták meg, hanem francia egységek is érkeztek hazánk területére. Elsősorban az ország déli részét vonták ellenőrzésük alá szerb egységekkel együtt — így Szeged városát franciák ellenőrizték —, de egyes alakulatok északabbra. Pest vármegye területén is állomásoztak. Fótra 1918. december 31-én vonultak be. A község főjegyzője az alispántól kért segítséget. A falut „mintegy 800 francia és színes lovas katona” szállta meg. Az alakulat kevés élelmiszert hozott magával, egyelőre ebből ellátja magát, de a katonák „rövid idő alatt előreláthatólag a lakosságtól lesznek kénytelenek rekvirálni”. A főjegyző leszögezte: „Foton nagyon kevés az élelmiszer, a lakosság is sok mindent nélkülöz, az erőszakos rekvirálás súlyos és veszedelmes következményekkel fog járni. ” Hogy ez elkerülhető legyen, a vármegye — nevezetesen az alispán — segítségét kérte: „Méltóz- tassék tehát Fótra a lehető legsürgősebben 800 emberre szükséges lisztet, zsírt, burgonyát, babot kiutalni, továbbá intézkedni, hogy tüzelő és világító anyagot is kapjon a község elegendő mennyiségben és sürgősen.” Mint jelentette, a megszálló katonaság rendesen viselkedik, panaszok eddig alig voltak, de kérte az alispánt: próbáljon intézkedni az alakulat, vagy legalább annak egy része elvezénylése miatt, „hogy a megszállás terheit ne csak egy község viselje”. Pogány György
