Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-29 / 305. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. DECEMBER 29.. CSÜTÖRTÖK 7 Legyen színesebb a kisgazdapárt palettája Beszélgetés Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével Ha sikerül a meglévő nemzeti középosztály nagy ré­szét magunk mellé állítani, akkor le tudjuk győzni a jelenlegi hatalmat a következő országgyűlési választá­sokon — mondta Torgyán József, a Független Kisgaz­dapárt elnöke, akivel parlamenti dolgozószobájában Vödrös Attila főszerkesztő és Bánó Attila főszerkesztő­helyettes beszélgetett. Torgyán József: Számomra azok jelentik az igazi ér­téket, akiknek az enyémtől eltérő véleményük van Talum Attila felvétele — Az önkormányzati választásokat követően a Pest Megyei Közgyűlés­ben többséget szereztek a nemzeti oldal pártjai. De ez a többség csak abban az esetben realizálódik, ha a pártok összefognak. Elnök úr szerint elképzel- hetó'-e a jó együttműkö­dés például a kisgazdák és a Fidesz között? — Mi abból indulunk ki, hogy aki elfogadja azt a keresztény-konzervatív gondolatvilágot, amelyet a Független Kisgazdapárt alapnak tekint, s amely nélkül nem tudja elképzel­ni a jövőt, azzal létrejö­het az együttműködés, még akkor is, ha a part­ner ezt csupán átmeneti, taktikai lépésnek tekinti. Az ilyen erőkkel mindad­dig együttműködünk, amíg ezt az irányt támo­gatják. Ennek a feltétele az, hogy a keresztény- konzervatív eszmeiség­nek dominálnia kell, mert e nélkül ez az ország fel­szívódik az idegen népek tengerében. — Mondhatjuk-e most, a választások után, hogy a kisgazdapárt a vidéki Magyarország közéleté­nek meghatározó formá­lója? , — Ügy gondolom, hogy a mi életünkben mérföldkőnek számít ez a választás. A kisgazdapárt tevékenységének újrakez­dése óta befejeződött egy hőskor. Most, hogy az Or­szágházban, illetve az ön- kormányzatokban megerő­södtünk, az azt jelenti, hogy jók a pozícióink kö­zépszinten, és a követke­ző országgyűlési képvise­lőválasztásokra valóságos alternatívát fogunk jelen­teni a jelenlegi hatalom­mal szemben. Hangsúlyo­zom, hogy ez csupán egy lehetőség. Budapesten 4,6 százalékról 10,6 szá­zalékra jöttünk fel, míg a megyékben a 10 ezer la­kos alatti településeken jóval 20 százalék feletti eredményeket értünk el. Mindent egybevéve, azt mondhatjuk, hogy a Füg­getlen Kisgazdapárt eseté­ben földcsuszamlásszerű elmozdulás történt. Szem­beötlő az is, hogy ahol a Független Kisgazdapárt egyedül indult, ott látvá­nyos sikereket ért el. Ab­ból indulok ki, hogy Ma­gyarországon a konzerva­tív-keresztény irányzat körülbelül 60 százalékos többséget jelent. Ahogy mondani szokták, ezt nem ette meg a tél, ez ma is megvan, miként meg­volt 1945 után is, csupán a felszínre kell hozni. Ebbe az irányzatba mind­azok beférnek, akik ezt el­fogadják, ezt képviselik. Velük együtt kívánunk ha­ladni, de szeretném vilá­gossá tenni, hogy például a Magyar Demokrata Fó­rumnak át kell esnie egy olyan megtisztulási folya­maton, ami nélkül előbb- utóbb ellehetetlenül. Az önkormányzati választáso­kon tapasztalható térvesz­tésük önmagáért beszél. A jelöltállítások számá­ból is lehetett látni, hogy óriási gondjaik lesznek, hiszen a mi 3 ezer jelöl­tünkkel szemben nekik csak 1700-at sikerült állí­tani. Ugyanakkor úgy tár­gyaltak velünk, mintha ma is a 44 százalékos eredmény birtokában len­nének. Másként kellene tárgyalniuk egy feljövő­ben lévő párttal, mely rá­adásul most, január 12-én ünnepli a 87. életévét. A kisgazdák gyenge pontja — Elnök úr azt mond­ta, hogy a hőskor befeje­ződött, s új lehetőségeket említett. Ezek az új lehe­tőségek azonban renge­teg munkát is jelentenek. A kisgazdapárt, amely új pozíciókat szerzett, vajon felkészült-e a munkára? — Ezzel a kérdéssel a Független Kisgazdapárt leggyengébb pontjára ta­pintottak rá. Ma nincs meg az a kimeríthetetlen aranytartaléknak tekinthe­tő bázisunk, amit valami­kor a nemzeti középosz­tály léte jelentett. Sajnos e nélkül semmilyen nem­zeti felemelkedés nem képzelhető el. Amikor előretörésről beszélünk, azt is látni kell, hogy ha nem sikerül a meglévő nemzeti középosztály nagy részét a kisgazda- párt mellé állítani, akkor hiába törtünk előre a sza­vazatok terén, a lehetősé­geink romlanak. Ha vi­szont ez sikerül, akkor le tudjuk győzrii a jelenlegi hatalmat a következő or­szággyűlési választáso­kon. Az önkormányzati képviselőinkkel ugyanaz a helyzet, mint az ország- gyűlési képviselőkkel, vagyis nem lehet azt mon­dani, hogy ők ma a leg­képzettebbek a porondon, ezért ennek megfelelően munkával és szorgalom­mal kell ellensúlyozni ezt a helyzetet. — Ha a képviselők oly­kor hibáznak is, de becsü­letesek, azt a társadalom inkább elnézi, mintha fel­készültek, de korruptak. — Ez teljesen így igaz. A kisgazdapárt térnyerésé­ben épp ez játszott szere­pet. Aki a sorainkból be- mocskolódott, azt kizár­tuk magunk közül. A ve­lünk szemben támasztott követelményeknek min­denképpen eleget fogunk tenni, de azért ez kevés, hiszen az önkormányza­toknak működőképesek­nek kell lenniük, és az ál­talunk odaküldött képvise­lőknek vigyázniuk kell ar­ra, hogy ne adják fel poli­tikai önállóságukat rövid távú érdekekért. — Terveznek-e valami­lyen képzést annak érde­kében, hogy az önkor­mányzati képviselőik az eddiginél jobban meg tudjanak felelni a fel­éjük támasztott követel­ményeknek? — Ilyen jellegű segítsé­get kérünk a hazánkban működő nyugat-európai alapítványoktól. Másrészt mi magunk is indítunk ilyen képzést, és január közepére össze is hívtuk a kisgazda polgármestere­ket, akiket a kisgazdapárt támogatott. Ők lesznek e folyamat stratégiai irányí­tói. Ezután következik majd egy szélesebb kör­nek az összehívása és kö­rükben az oktatás beindí­tása. Szélesre tárjuk a kapukat — Említettük, hogy a Pest Megyei Önkormány­zaton belül a nemzeti többség csak abban az esetben tudja megmutat­ni az erejét, ha a pártok képesek összefogni. El­nök úr szerint lehet-e va­lamiféle akadálya ennek az összefogásnak? — Nyíltan kimondom, ez nem rajtunk múlik. Hadd tegyem teljesen vilá­gossá a kérdést: például Giczy Györggyel, a Ke­reszténydemokrata Nép­párt alelnökével nagyon jól együtt tudnánk működ­ni annak érdekében, hogy a konzervatív-keresztényi irány megbonthatatlan le­gyen, de ez nem biztos, hogy valamennyi keresz­ténydemokrata vezetőre így igaz. Ezen túlmenően látni kell, hogy a Magyar Demokrata Fórumon belül a tagság Szabó Ivánt libe­rálisnak, míg Für Lajost népi-nemzetinek tekinti. Félreértések elkerülése vé­gett mondom, hogy ez nem az én minősítésem, hanem az MDF tagságáé. Ma nem lehet megmonda­ni, hogy az erőviszonyok miként alakulnak, de felté­telezhető, hogy a Magyar Demokrata Fórum egyha­mar nem fog erősödni. Vagyis nekünk fel kell ké­szülnünk arra, hogy minél többfajta szín jelenhessen meg a kisgazdapárt palet­táján, hiszen az értelmisé­giekre jellemző, hogy tí­zen tizenkétféle színt je­lentenek. Mi most széles­re tárjuk a kapukat. — Elképzelhető-e hogy Pest megye olyan színtere' lesz a politikának, a köz­életnek, ahol a nemzeti ol­dal pártjai közötti nézetel­térések háttérbe szorul­nak? — Mindig is az volt az álláspontom, hogy különb­séget kell tenni a pártok vezetése és a tagsága kö­zött. A pártok igazi karak­terét az alapszervezeteken belül és a megyékben vég­zett munka alapján lehet mérni. Megyei szinten és az alapszervezetek szint­jén számos hasznos és eredményes együttműkö­désre van példa, nemcsak a kisgazdapárt és a Keresz­ténydemokrata Néppárt, hanem egyéb nemzeti erő­ket illetően is. Biztos va­gyok benne, hogy óriási előrelépés lesz ezen a terü­leten, hiszen a helyi politi­ka másként nem is tudja a maga problémáit megolda­ni, csakis az együttműkö­dés révén. — Beleszól-e, elnök úr, a helyi vezetők kiválasztá­sába? — Soha nem szóltam bele. Mindig azt vallot­tam, hogy Torgyán József a parlamenti székéből nem tudja megítélni, hogy X. Y. vidéki képviselőt mennyire szeretik a hely­béliek, mennyire tartják korrekt embernek, köve­tésre méltónak. — A Pest megyei vá­lasztási eredmény követ­keztében kialakult helyzet azért is figyelemre méltó, mert a fővárosban ettől el­térő eredmények születtek. — Budapest mellett Pest megye a másik meg­határozó tényezője az or­szágnak. A két régió az or­szággyűlési képviselők több mint egynegyedét ad­ja, és ez jellemző az ön- kormányzatokra is. — Elnök úr említette az értelmiséget. Vajon mit kell ahhoz tenni, hogy egy monori tanár vagy egy debreceni orvos úgy érezze: ez az a párt, amelyet támogatnia kell? — Az elképzelésünk na­gyon sok tényezőt ölel fel az értelmiség, a meglévő nemzeti középosztály le­hetséges megszólításán át a programunk megfelelő átalakításáig. A sajtó ügyével foglalkozni kell — Beszélnünk kell ar­ról is, hogy a kisgazda- pártnak ma nincs sajtója. — A sajtóval kapcsola­tos elképzeléseinket, mun­kánkat újra kell gondol­nunk, új alapokra kell he­lyeznünk, bár azt is meg kell mondanunk, hogy egy komoly lap indításá­hoz ma nincs elegendő pénzünk. Ezzel a kérdés­sel is foglalkozni kívá­nunk, mert ez a helyzet számunkra elfogadhatat­lan és tarthatatlan. — Nem akarunk kelle­metlenkedni... — De nyugodtan kelle­metlenkedjenek. — A kisgazdapártot egyszemélyes pártként szokták emlegetni, s ez a személy Torgyán József. Nem gondolja-e elnök úr, hogy a pártot több lábra kellene állítani? — Kezdettől fogva ezen munkálkodom, csak ez nem volt mindenki szá­mára világos. Határozott elképzeléseim vannak a te­endőkről, és azt hiszem, hogy ezeket önmagámmal megvitatni nem tudom. Számomra azok jelentik és jelentették az igazi érté­ket, akiknek az enyémtől eltérő véleményük van, mert a kétfajta vélemény­ből születhet egy harma­dik, amelyik még jobb s még célravezetőbb lehet. Azon munkálkodom, hogy a kisgazdapárt még pregnánsabban haladjon ebbe az irányba, mert vilá­gosan látni kell, hogy egyedül Torgyán József szándékai nem lehetnek elegendők. Tudom, az új­ságíróknak rendkívül ké­nyelmes az, hogy én min­dent kapásból mondok, és azonnal cselekszem. Nyil­vánvaló, hogy a sajtónak nehezebb azokat a szemé­lyeket megszólaltatni, be­mutatni, akikre több időt és energiát kell fordítani. Vagyis nem feltétlenül raj­tam múlik az, hogy egy­személyes pártnak nevez­nek bennünket. Székelyszentkirályi kapu faragása Olasz Ferenc felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom