Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-28 / 304. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. DECEMBER 28., SZERDA 3 Parlamenti napló o Köszönet az ellenzéknek Elfogadták a jövő évi költségvetést Négy párt Miskolcért Miskolc város irányítására együttműködési megállapodást kötött az új polgármestert, Ko­bold Tamást (KDNP) a kam­pány során is támogató négy párt: a KDNP, az MSZP, az MDF és a Fidesz helyi szerveze­tei között létrejött szerződést teg­nap hozták nyilvánosságra Mis­kolcon. A december 11-ei önkor­mányzati választások eredmé­nyeként a város 48 tagú közgyű­léséből 36 taggal alkot koalíciót a négy párt, melynek megállapo­dása hét oldalon rögzíti a köve­tendő együttműködés szabálya­it. Kinyilvánítják, hogy szövetsé­güket a miskolci önkormányzat­ra háruló súlyos gondok, a fele­lősség és a megoldásra váró fel­adatok nagysága indokolja. A polgármester munkáját egy MSZP-s és egy MDF-es alpol­gármester segíti, a Fidesz, továb­bá az MSZP egy-egy bizottsági elnök-tanácsnokot ad a legfonto­sabb várospolitikai feladatok fel­ügyeletére. Ugyancsak meghatá­rozták, hogy a négy esztendőre az összesen 11 szakmai bizott­ságban a pártok milyen sorrend­ben viselik az elnöki és alelnöki tisztségeket. Megegyeztek abban is, hogy tárgyalásokat kezdenek egy kö­zös miskolci várospolitikai prog­ram kidolgozására, amelyik ki­terjed rövid távú és a négyéves ciklusra vonatkozó intézkedé­sekre, a város költségvetési egyensúlyi helyzetének javításá­ra, egy költségvetési reform megvalósítására, a beruházási­fejlesztési politika alapelveinek kidolgozására, a városfejlesztési stratégia megfogalmazására, a városi tulajdonok hasznosítására. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a frakciók indokolták a költségvetésre leadott szavazatukat. Varga Mihály (Fidesz) elmondta: azért szavaztak a fiatalde­mokraták nemmel a költség- vetési törvényre, mert az nem teljesítette azt a legfőbb elvárásukat, hogy egy reális gazdaságpolitika részeként az egyensúlyra való törek­vés mellett szolgálja a hosz- szú távú fejlődés érdekeit is. Az állami kiadások csökken­tése, a bevételek központosí­tásának mérséklése, az ál­lamháztartási reform és a hosszú távú fejlődés megala­pozása csak a társadalmi­gazdasági megállapodás lét­rejöttével lenne összeegyez­tethető. A Fidesz szónoka szerint ez annak ellenére nem jött létre, hogy a Hom- kormány nem kért türelmi időt és októberre ígérte a megállapodás létrejöttét. Szekeres Imre (MSZP) a szocialista frakció nevében is megköszönte a négy ellen­zéki párt együttműködését, ame'y lehetővé tette a költ­ségvetési [örvény elfogadá­sát. Ezzel a szocialista frakci­óvezető szerint létrejöttek az eredményes együttmunkál- kodás feltételei az Ország- gyűlésben. Szekeres Imre is arra helyezte a hangsúlyt a költségvetés értékelésénél, hogy az esélyt ad a dolgok megváltozására. A szocialis­ta frakcióvezető hangsúlyoz­ta: a költségvetés elfogadása lehetővé tette, hogy az or­szág szükséges átalakulása egy működőképes gazdaság és működőképes állam kere­tei között történjen meg. — Ez az ország javát és stabili­tását szolgálja — mondta Szekeres Imre. A kínszenvedés költségvetése Barsiné Pataky Etelka (MDF) kiemelte, hogy párt­ja konstruktív ellenzékként lépett fel a költségvetés vitá­jában, annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben ilyen magatartást nem igen tapasz­talhatott az akkori ellenzék­től. Ugyanakkor ez a költség- vetés az MDF vezérszónoka szerint kíméletlenül elvesz mindenhonnan, s nem tudni, hogy kinek ad. A frakciószó­nok utalt a gyermekkedvez­mény megvonására, a tudo­mány, a kultúra és a kistele­pülések nehéz helyzetére, az infrastrukturális beruházá- .sok alacsony szintjére, és ki­jelentette: a restrikció önma­gában kevés, ez a költségve­tés a kínszenvedés költségve­tése lesz. Ezért az MDF frak­ciója nemmel szavazott. Csépe Béla (KDNP) azt emelte ki, hogy pártja megér­ti és elfogadja a pénzügyi egyensúly javításának szük­ségességét, de ehhez más útra lenne szükség, mint amit az elfogadott költségve­tés kijelöl. A három legna­gyobb probléma a KDNP frakciója szerint, hogy a pri­vatizációs bevételeket nem támasztja alá egy privatizáci­ós törvény, késedelmesen ke­rült be a törvénybe az ener­giaár-emelés és kompenzá­ció anyagi vonzata és a kom­penzáció részleteiről mind­máig nincsenek informáci­ók, valamint hogy romlik a többgyermekes családok helyzete. Ez utóbbit nevezte a legfájdalmasabb pontnak Csépe Béla, bejelentve, hogy ezek után természete­sen nemmel szavaztak az előterjesztésre. Milliók bankároknak Torgyán József (FKGP) a nemzetrontó jelzővel illette a ’95-ös költségvetést, amit ezért az FKGP elutasít. Mi­közben restrikciós politikájá­val a tömegek nyakára tette a hurkot a kormány, magá­nak mindent megad. Nagy lehetőséget szalasztott el a kormány az expó lemondásá­val is. Torgyán József sze­rint amíg nem lesz mersze a kormánynak, illetve a parla­mentnek a külső adósságok­hoz és a nagy elosztórend­szerekhez hozzányúlni, amíg az özvegyektől és az ár­váktól elvesznek és az MSZP-t támogató bankárok milliókat vesznek fel, addig nem lehet jó költségvetése az országnak. — A kisgaz­dák már 1990-ben határoz­tak arról, hogy egyetlen fii­lér többletterhet sem lehet a lakosságra kiróni — mondta Torgyán József. Gál Zoltán, a T. Ház elnö­ke a felszólalások után kü­lön is köszönetét mondott az Országgyűlés apparátusának a költségvetés elfogadásá­nak lehetővé tételéért. Ki­emelte azt is, hogy reményei és meggyőződése szerint elő­ször és utoljára rendelkezett ilyen kevés idővel az Ország- gyűlés a költségvetési tör­vény megtárgyalására ebben a ciklusban. Az Országgyűlés nagy többséggel — 272 igen, 25 nem és 29 tartózkodó szava­zattal — elfogadta a társada­lombiztosítás pénzügyi alap­jainak 1995. évi költségve­tésről szóló törvény hatályba­lépéséig szükséges egyes rendelkezésekről szóló tör­vényjavaslatot. Kis Gyula Jó­zsef (MDF) a voksolást köve­tően rámutatott, hogy pártja egyetértett a javaslattal, de ennek ellenére tartózkodott a szavazáskor. Erre azért ke­rült sor, mert nem lett volna szükség a törvényjavaslatra, ha a tb jövő évi költségveté­se időben a ház elé került volna. Mulasztott a kormány Rótt Nándor (FKGP) is erre a mulasztására emlékez­tette a kormányzatot. A par­lament ezután elfogadta a pénzintézetekről és a pénzin­tézeti tevékenységről szóló törvény módosítását, vala­mint a hegyközségi szerveze­tekről szóló törvényjavasla­tot. Az Országgyűlés 247 igen szavazattal — 73 nem és 12 tartózkodó voks ellené­ben — elfogadta a szövetke­zetekről szóló törvény módo­sítását. A szavazás utáni in­doklás során Bogárdi Zoltán (MDF) szerint a módosítás minden elképzelést alul­múlt; a javaslattal a koalíció figyelmen kívül hagyta a va­lós helyzetet és problémá­kat. Az MDF szerint az MSZP és az SZDSZ ezzel a törvénymódosítással szövet­ségeseinek akarja átjátszani a szövetkezetek megmaradt vagyonát. Gyimóthy Géza (FKGP) bejelentette, hogy a Kisgazdapárt, amint hatalom­ra jut, módosítani fogja a szövetkezeti törvényt. Pász- tohy András (MSZP) azt tar­totta fontosnak, hogy a mó­dosítás hatályon kívül he­lyezte a szövetkezeteket súj­tó diszkriminációt. Szakái Ferenc (KDNP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a mó­dosítás nem felel meg az eu­rópai tendenciáknak, nem biztosítja a falvak önrendel­kezését. Az Országgyűlés ezután a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásá­ról szóló törvény módosítását kezdeményező törvényjavas­lathoz benyújtott módosító ja­vaslatokról döntött. Csalással vádol a Munkáspárt Kazár újra választhat A Nógrád Megyei Bíróság megsemmisítette a kazári helyhatósági választás ered­ményét, s új szavazás meg­tartását rendelte el. A kazári polgármester-vá­lasztáson, az eddigi adatok szerint Molnár Katalin, az MSZP, az SZDSZ és a KDNP közös jelöltje győ­zött 461 szavazattal. Tó'zsér Tibor, a Munkáspárt jelöltje ugyanakkor 446 szavazatot kapott. Ezt az eredményt a Munkáspárt helyi elnöke és titkára megóvta. A kifogást a területi választási bizottság — helyi állásfoglalás híján — visszautalta a helyi vá­lasztási bizottsághoz, ahol a szavazólapok újraszámlálá­sát követően elutasították a panaszt. A Munkáspárt helyi vezetői nem nyugodtak bele a döntésbe, és a megyei bíró­sághoz fordultak. A Nógrád Megyei Bíró­ság megállapítása szerint a „polgármesterre vonatkozó szavazólapoknál 3 darab el­térés tapasztalható a fel nem használt szavazólapokat ille­tően”. Más szabálytalansá­gokra is fény derült. így a mozgásukban gátolt állam­polgárok estében kérésre ki­vitték ugyan a lakásra az ur­nát, de nem biztosították az ilyen esetre is előírt titkossá­got. Megállapították továb­bá, hogy több írástudatlan szavazó esetében az előírt kettő helyett, a szavazat- számláló bizottságnak csak egy tagja segített. Mindezek alapján a megyei bíróság úgy ítélte, hogy a választás­ra vonatkozó törvény több, garanciális jellegű szabálya csorbát szenvedett, s ezért a szavazást meg kell ismételni. A Munkáspárt elnöksége állásfoglalásában durva csa­lásnak minősíti a Kazáron történteket, s elítéli a demok­rácia alapvető normáinak a megsértését. Kéri, hogy az Országos Választási Bizott­ság ítélje el a csalást, továb­bá követeli, hogy az érintett pártok vonják felelősségre azokat a munkatársaikat, akiknek a csaláshoz köze le­het. Ezzel egyidejűleg a Munkáspárt ismeretlen tette­sek ellen feljelentést tesz. A tényfeltárás folytatódhat (Folytatás az 1. oldalról) Ez azonban a tudomány feladata, nem pedig az Igazságügyi Minisztériumé. A Hom-kor- mány az 1994. évi november 16-ai határozatá­val ez év december 31-ével hatályon kívül he­lyezi a bizottság létrehozásáról szóló 1993. ja­nuár 21-ei keltezésű szigorúan titkos kormány- határozatot. Ez a döntés semmilyen akadályát nem jelenti annak, hogy a kutatók feltárják az elmúlt évtizedek törvénysértéseit. Az 1995. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatban jogtör­téneti kutatásokra előirányzott 10 millió forin­tot átcsoportosítják az 1956-os Magyar Forrada­lom Történetének Dokumentációs és Kutatóin­tézete Közalapítvány támogatására. A közlemény a tényszerűség és a pontosság érdekében kitér arra is, hogy Kahler Frigyes, a minisztérium volt főosztályvezetője, a Törté­nelmi Tényfeltáró Bizottság elnöke még a tár­ca új vezetésének felállása előtt, ez év június 15-én írásban kérte miniszterét: július 30-ai ha­tállyal szüntesse meg közszolgálati munkavi­szonyát. A dokumentum szerint a bizottság vezetője nem értesült váratlanul a tényfeltáró testülettel kapcsolatos kormánydöntésről. Veszélyes helyzet Kedves olvasóink számára bizonyá­ra nem meglepő, hogy a Pest Megyei Hírlapnál tegnap szünet nélkül csör­gött a telefon, táviratok tömege érke­zett, s mind-mind azért, mert sokan vagyunk, akik a demokrácia sérülésé­nek lehetőségét látjuk abban, ha a magyar sajtó palettájáról eltűnik az a szín, amelyet lapunk képvisel. Vál­tig állítjuk: igenis szükség van egy olyan újságra, mint a miénk, sőt szükség lenne többre is, mert jól tud­juk, hová vezetett az a politikai kur­zus, amelyik a sajtót a ’40-es, ’50-es években egyhangúsította. Érezzük, hogy rossz irányba vezet az is, amit ezekben a nehéz hetekben és hóna­pokban a Magyar Televízió és a Ma­gyar Rádió produkál, ám az ő rossz útra térésükön egyáltalán nem cso­dálkozunk, hiszen azok, akik ott a tá­jékoztatást művelik, egyáltalán nem egy felszabadult és gazdagodó Ma­gyarországban érdekeltek, sokkal in­kább önnön szabadságukban és meg­gazdagodásukban. Velük szemben olyan embereknek kellene tájékoztat­ni a magyar közvéleményt, akik ké­pesek elszakadni a pártkötelékektől, s egyetlenegy fontos ügyet képvisel­nek, nevezetesen Magyarország föl- emelkedését. Ezzel az elmúlt négy esztendőben volt alkalmunk találkoz­ni, hiszen a televízió hírműsorai, vala­mint a világszínvonalon működő Pa­noráma végre hosszú évtizedek után felnőtt emberként kezelte azokat, akik a készülék elé ültek. Május után ezeket megszüntették, az ott dolgozó­kat elüldözték, várakozólistára he­lyezték, s azok vették át az irányí­tást, akikről Horn Gyula is lesújtó vé­leménnyel beszélt abban az ünnepek előtti vitaműsorban, amelyben Kun- cze Gábor és Frei Tamás volt a part­nere. Akkor a miniszterelnök úr a Wall Street Journalban megjelent cikket emlegette úgy, mint amelyet innen Budapestről juttattak ki a ten­gerentúlra. (A cikkben a szállodapri­vatizációval kapcsolatos miniszterel­nöki felülvizsgálat kritikája olvasha­tó.) Mindez jelzi, az Antall-kor- mányt és a Boross-kabinetet kül- és belföldön lejárató „sajtószakembe­rek” új prédára vetették magukat, hi­szen ismételten veszélyeztetve érzik azokat az Aczél Györgytől kapott jo­gaikat, amelyekről semmiféle rend­szerváltoztatás kapcsán nem óhajta­nak lemondani. Márpedig, ha azok az erők győznek, amelyek számára semmi nem szent, s amelyekről Tő­kés László ebben az újságban úgy nyilatkozott, hogy az időnként vetek­szik a bukaresti szennysajtóban kép­viselt stílussal, akkor tudomásul kell vennünk: sokkal veszélyesebb hely­zetben vagyunk, mint azt bárki is gondolná. A Pest Megyei Hírlap szer­kesztősége hozzáfogott e sajtócézá­rokkal való küzdelemhez, aminek eredménye: január 1-től szüneteltet­ni kívánják lapunk megjelenését. Tudjuk: az indikátor szerepét kény­szerülünk felvállalni, miközben mi is kíváncsian figyeljük, vajon a sajtócé­zárok a mai Magyarországon égig ér­hetnek-e. Csak bízunk benne, hogy erről szó sem lehet. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom