Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-27 / 303. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 27., KEDD 13 Emlék egy régi karácsonyról 2M, Ha régi karácsonya- < JL ; im emlékkönyvé- vÜPf ■l:,en lapozgatok, csak igen boldog családi ünnepek jutnak eszembe. Nagyon egyszerű polgári környezetben éltem le gyermekkoromat, mégis mindig szeretetteljes, szüleim anyagi hátterét meghaladó, „gazdag” karácsonyokra tudok visz- szaemlékezni. Mégis, ha kutakodom emlékeimben, egy jelentős karácsonyra bukkanok. 1955-ben, amikor még nem találták fel a Salk-Sa- bin védőoltást, óriási tragédia érte családunkat. Legkisebb testvéröcsém gyermekbénulásban megbetegedett. Ez 1955 őszén jelentkezett, öcsikémet lakóhelyünkről, egy Heves megyei ipartelepről előbb a gyöngyösi kórházba, majd a budapesti Szent László Kórházba szállították, ahol édesapánk válságos állapotban hagyta őt. Az én roppant kemény, férfias édesapámat sem előtte, sem utána soha nem láttam sími, de amikor a Szent László Kórházból hazajött, úgy zokogott, hogy majdnem leszakadt alatta a heverő. (Később elmondta, hogy öcsénk segélykérőén szólt hozzá — az apjához! —, aki az adott körülmények közt nem tudott rajta segíteni.) Nos, testvéröcsém több hétig küzdött a gyilkos kórral, míg végül átesett a krízisen, ettől fogva biztossá vált, hogy életben marad, „csupán” mozgásában lesz korlátozva. Ez — az egyébként tragikus eredmény — akkor, számunkra nagyon kedvező hír volt. 1955 karácsonyán testvéröcsénk köztünk ünnepelhetett. Jómagam tíz-, idősebb testvérem nyolcéves volt akkor, és a mi „Jézuskánk” bizony szerényebbre sikeredett, mint legkisebb testvérünké. De ezt mi a legkevésbé sem bántuk! Örömteli szívvel énekeltük a családi karácsonyfa alatt a Mennyből az angyalt, de legfőképpen a Glóriát, hiszen utánozhatatlanul örvendve éreztünk hálát azért, hogy egész családunk együtt ünnepelheti a kis Jézus születését! Azóta nagyon sok — jóval fényesebb és gazdagabb — „Jézuskát” adott nekünk az élet, de ennél csodálatosabb karácsonyi ajándékot — eddig még soha! Brezovich Károly Vác Fodor úr számít a tízmilliárdra? a Akit mostanában balsorsa a Művelő- jyjjv dési Minisztérium- ........ ba vet, csak kapkodja a fejét: azt hiszi, rossz álmot lát. Az egész épület fenekestül felfordítva, karosszékek, íróasztalok a folyosókon, a könyvek ugyancsak kidobva. Mindenünnen kopácsolás zaja hallatszik. Azt mondják, letépik a falburkolatokat, és kicserélik a bútorokat is. S nem csak a bútorokat: sok embert is... A Kádár-korszakban is szokás volt az átrendezke- dés. Amikor dr. Schult- heisz Emil főorvosból miniszter lett, megkérdezték tőle, milyen szobaberendezést kíván. „Hogyhogy? — kérdezte. — Hát van valami baja a réginek?” Elmondták neki, addig mindig úgy volt, hogy az egészségügy élére került minden új miniszter új berendezést is kapott. „Hát ezentúl nem így lesz — mondta a miniszter. — Az erre szánt ösz- szegen bővítsék a kórházi ágyak számát.” Most azonban a takarékos kormány ifjú minisztere nemcsak a saját szobájában „játszadozik”, hanem egész minisztériumában is. Lehetséges, hogy elhitte: jut még a művelődésre plusz tízmilliárd, amiből a magyar művelődés- és oktatásügy legsürgősebb, legégetőbb problémáját — a minisztérium (berendezésének) modernizálását meg lehet oldani? Várady Erzsébet Budapest Nagy szükség lenne rá! Tisztelt Szerkesztőség! Egyik szombat délután láttam a televízióban a Déryné című filmet. Ugyan korábban is láttam már, mégHISTÓRIA A jobbközép múltja (I.) Lakitelek a militáns ellenzék megmozdulása volt Manapság sok elemzés olvasható a jobbközép jövőjéről, várható kilátásairól. Kevesebb szó esik a jobbközép múltjáról. E múlt taglalása nem egyszerű: ma jobbközép gyűjtőnéven a parlamentben az ellenzékbe került pártokat értik, tehát a klasszikusan ideértendő MDF és KDNP mellett részben a kisgazdákat, részben a Fideszt is. E gyűjtőfogalom a négy pártra nézve egységesen elsősorban gyakorlati megfontolásokból talál. E négy párt a jelen szétforgá- csoltság mellett 7- külön- külön jelölteket állítva — semmi eséllyel nem indul a közelgő önkormányzati választásokon —- hacsak nem egy-két helyi szintű próbán —, ezért kellő politikai bölcsességet felmutatva fogták össze az erőiket. Gondolati, eszmei közösségük részleges. Különböznek a nyilvánosság előtti hangnemükben. A liberális gondolat egyik pártnál vezérelv, a másikaknál — noha a liberális elkötelezettség, történelmi analógiákra hivatkozva fennáll — más elvek élvezik a preferenciát. Minden valószínűség szerint a nemzeti elkötelezettség jelentheti a közös alapot, annál is inkább, mert az eleddig eléggé megértésben folyó koalíciós kormányzat két pártját ez a gondolat kevésbé impresszionálja: az egyiknél az internacionalizmusnak, a másiknál a kozmopolitizmusnak vannak erős gyökerei. Az együttes elemzést nem teszi lehetővé e pártok elmúlt négyéves gyakorlata sem: az egyik ellenzékben politizált, a másik kettészakadva ellenzék is, kormánypárt is volt, míg a további kellő koalícióban kormányzott. Ily módon egyszerűsítés szükséges elsősorban azért, mert nem pártok történetével kívánunk foglalkozni, másrészt a jobbközép mai helyzetének megértéséhez mindenekelőtt a korábbi ciklus vezető pártjának, az MDF-nek a vizsgálata szükséges. Nem szabad elfelejteni, hogy az MDF az előző parlamentnek vezető pártja is volt — a választási rendszerünk adottságai folytán — a kereken 25%-os szavazati arányuk (a listákon) és az egyéni kerületekben aratott győzelmeik 43%-os parlamenti részarányt eredményeztek, míg a másik három párt közül kettő a 6-6%-os részesedéssel, a harmadik pedig — a szakadás előtt — 11%-kal szerepelt a parlamenti padsorokban. Az idei választásokon a három kisebb párt közül egyedül a KDNP tudta szavazatait növelni (ezzel a részaránya is nőtt fél százalékkal), a másik kettő szavazatokat vesztett. Az MDF az idei választások legnagyobb vesztese: a parlament vezető pártjából csupán a harmadik helyre szorult párttá vált, 1,2 millió, négy év előtti szavazóinak száma alig több mint 600 ezérre csökkent. A négy év előtti 165 képviselői hellyel szemben az idén — mert most a választási rendszer ellenük ütött ki —, mindössze 37 reprezentánsa foglalhat helyet a törvényhozásban. Ez a futó áttekintés a politikai súlyok érzékeltetésére alkalmas. Kapcsoljuk most ki az önkormányzati választásokat, mert ott számos helyi szempont is érvényesül. Az 1990-es siker két pilléren nyugodott: az egyik ezek közül a világnézeti orientáltság volt. A keresztény, nemzeti és — fokozatosan beiktatva — nemzeti liberális megjelenés sokakat meghódított. Aki ezt nem akarja elismerni, az téves képzetekkel rendelkezik a magyarság lelkivilágáról. Ez a nép a lelke mélyén konzervatív gondolkodású, legalábbis abban a többségében, ami a politikai hatalom megszerzéséhez szükséges. Negyven évvel korábban ugyanez a nép — noha generációcsere is bekövetkezett —, ugyanezen konzervatív eszmerendszer mellett tette le a voksát (mind 1945-ben. mind 1947- ben). Ez nem egyetemi katedrákon vagy könyvekben rendszerezett elmélet volt, hanem ösztönös vonzalom, rokonszenv, oda- fordulás: a többség a „maga fajtáját” érezte a konzervatív politikusok táborában. Lakitelek — még előbb Monor, amiről szinte hallani sem lehetett az akkori cenzúrás világban — nagyszerű fegyvertény volt: megmutatta a nemzet élni akarását és a készségét arra, hogy béklyóit — ’56 után immár nagyobb eséllyel — levesse. A másik pillér: az az ígéret, amit a „tavaszi nagytakarítást!” elnevezésű plakátokkal vélt kiolvasni a közvélemény nemcsak az MDF, de a többi ellenzéki párt programjából is. Mint kiderült, a nagy bizakodás igazándiból egy retorikai fogás félreértése volt: a későbbiekben azt magyarázták, hogy nem személyekre vonatkozó nagytakarítást értettek a jelszón, hanem az ideológiára vonatkozót (s kétségkívül nem fejek, hanem könyvek voltak láthatók’ a plakáton). Noha Lakitelek a militáns ellenzék megmozdulása volt — néhány résztvevőjétől eltekintve a diktatórikus világ mellőzöttjei, a politika addigi, perifériára szorult szegénylegényei vettek rajta részt —•, az ezt követő fejlődésben az eredeti résztvevők között szakadás következett be. Másrészt Lakitelek rendezője és szállásadója körül, vagyis ebben a közegben, amelyben a mozgalmi jelleg elsőrendűen fontosnak látszott, s e mozgalmiság magával hozott bizonyos puritanizmust is, csendes elmélkedési készséget is, azok gyülekeztek, akikben a népi gondolat részben származási, részben világlátási okokból, döntő jelentőségű volt. Ma is — is szívet-lelket melengető hatást tett rám. Régen nem ment a tévében ilyen nívós, hazafias érzelmeket is ébresztő film. — Eszembe jutott a legutóbbi Frideri- kusz-show..., amint a fiúk a gumit fújták. Ez ment főműsoridőben. Ha jól tudom, a Déryné az ötvenes években készült. Mostanában ilyen fdmek nem születnek, pedig hazánk jelenlegi nehéz helyzetében is szükség lenne a lelkek egyesítésére és erejének ébresztgetésére a művészetek segítségével. Ami a nemzet színházát illeti, csaknem ugyanott tartunk, mint Déryné idejében. És ezért írom e levelet önökhöz. Vajon mi lett a sorsa a Nemzeti Színház céljára évekkel ezelőtt összegyűjtött pénznek? Ha azt jól kezelték, forgatták, már szép summa lehet! Azt javaslom, ha már expót nem tarthatunk, vegyük újra kézbe a Nemzeti Színház ügyét! Indítsunk újra gyűjtést, és ne nyugodjunk addig, amíg nem lesz szép, új Nemzeti Színházunk! Nagy szükségünk lenne rá! Szabó Rezsőné Budapest Nem is olyan rossz .. t Nem vagyok egyedül a tévénézők bosz- szankodó tömegében a hirdetésdomping láttán. Már a jónak nevezhető hirdetés is ingerel (túlnyomó többségük a tisztességtelen verseny törvényeibe ütközik, de erről majd máskor... ), hát még a rossz!... Egy hirdetés képeszt el a sok Közül. A polgármester úr, akinek ingét „más” mosóporral mosták, az ünnepélyes megnyitóra olyan inget vesz fel, amit azzal a bizonyos csodaszerrel tisztítottak. Ebben a hattyúfehér, tiszta ingben megy az új polgármesteri hivatal felavatására, és annyira el van ettől kábulva, hogy a megnyitandó építmény neve helyett a mosópor nevét kezdi mondani. Az utolsó pillanatban aztán mégiscsak észbe kap, a polgármesteri hivatalt avatja fel és átvágja a vörös szalagot! Egy kicsit elbizonytalanodom. Talán nem is olyan rossz ez a reklám?... Fazekas Mátyás Veresegyház vagy legalább a közelmúltig — hallani lehetett befolyásos személyektől, hogy a Magyar Demokrata Fórum párttá szerveződését fájlalják, azzal még mindig nem értenek egyet. Ez — sajnos — nemcsak a tiszta elvek abszolút elsőségének vallását jelenti csupán, hanem azt is mutatja, hogy politikailag eny- nyire gyakorlatlan erők is hangadók lehettek a valóságos, vérre menő politika kérdéseiben. Mindenesetre párttá alakult a Demokrata Fórum, s a pártnak politikailag jobban orientálódni képes, a közéletet mintegy foglalkozásnak tekintő személyekre, nyugodtan mondhatjuk: politikusokra volt szüksége. Ebben az alakulási folyamatban került az élre Antall József személye, de másoké is, akik Lakitelken nem voltak jelen. Innen kezdve a jobbközép sorsát, valamint az ország elmúlt ötéves alakulását Antall József személye és munkássága nélkül nem lehet megérteni. Sajnos ez vonatkozik a bekövetkezett kudarcra is. (Folytatjuk) Harsányt László Csávolszky József és a Váci Múzeum Egyesület A Váci Múzeum Egyesület 1896. december 27-én tartotta alakuló közgyűlését a városháza nagytermében. A város történetének emlékeit akkor már rendszeresen gyűjtötték: ifj. Varázséji Gusztáv kezdeményezését — halála után — Csávolszky József kanonok folytatta, ő lett elnöke a Váci Múzeum és Régészeti Bizottság elnevezésű szervezetnek, a Múzeum Egyesület elődjének. A szervezés még 1895-ben megkezdődött: célja olyan egyesület alakítása volt, mely múzeumot és hozzá kapcsolódó könyvtárat létesít. Miután a belügyminiszter elfogadta az egyesület alapszabályát, került sor a tényleges alakuló ülésre 1896 december 27-én. A jelenlévők közfelkiáltással választották elnökké Csávolszky Józsefet. Az 1843-ban született tudós kanonok 1879-tól az egyházmegyei iskolák tanfelügyelője, a váci iskolák igazgatója és az iskolaszék elnöke volt. 1880-tól a teológiai intézetben a bölcselet tanárává nevezte ki az egyház, 1885-ben lett székesegyházi kanonok és papnevelő igazgatója. Tisztségeit elsősorban népnevelői feladatnak tekintette: földműves köröket támogatott, tevékeny közreműködője volt iskolák létesítésének a falvakban. Városa, Vác művelődési életének is tevékeny formálója volt, ennek egyik állomását jelentette elnöki tiszte a Múzeum Egyesületben. Az anyagi gondokkal bajlódó egyesületet vagyonából sokszor támogatta, gyűjteménye jó részét 1905-ben bekövetkezett halála után végrendelete alapján a VME kapta. A város méltán nevezett el utcát 1928-ban Csávolszky Józsefről. Pogány György
