Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-22 / 300. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 13 Mindenkit várnak Tisztelt Főszerkesz- , tő Úr! j. J A Pest Megyei Hír- lap december 14-i számában megjelent egy cikk, amelyben iskolánk két tanítónőjének írását közölték rövidített formában. A rövidítés véleményünk szerint jól sikerült és a lényeget tartalmazza, köszönjük a megjelentetését. Sajnos a rövidített írás címe („Református iskolaotthonos osztály”) félreérthető, és nem fejezi ki igazi szándékainkat. Aki csak a címre figyel, úgy értelmezheti az írást, mintha a felvétel során megkülönböztetést gyakorolnának, és a nem reformátusokat kirekesztenénk ebből az oktatási formából, pedig erről szó sincsen. Sem a beiskolázás, sem a későbbiek során a tanítás gyakorlásában semmilyen megkülönböztetést nem teszünk, s ökumenikus nyitottsággal és nyíltsággal, szeretettel hívjuk és váijuk bármilyen vallású szülők gyermekeit, sőt azokat is, akik nem kívánnák hitoktatásban részesíteni gyermeküket. Fent vázolt álláspontunk és három éve bevezetett beiskolázási gyakorlatunk mellett erre kötelez bennünket a ceglédi önkormányzattal tavaly kötött úgynevezett közoktatási megállapodás is, amelyben mindezt írásban rözgítettük és aláírásunkkal hitelesítettük. Fekete Gyula mb. igazgató Reformágus Általános Iskola Cegléd Kérdés a vasutasokhoz Irigykedve figyeltem a nagy vasutassztrájkot, hogyan tudja követeléseit elérni egy jól szervezett szervezet. Szorítottam nekik, hogy a szociálisan érzékeny kormány javítson végre bérükön. És természetesen aggódom, mert ezt a többletkiadást jegyáremeléssel fogják behozni. Egy szó, mint száz, a MÁV dolgozói elérték követelésüket. Ezt feltehetően jobb munkával, az utazóközönség jobb kiszolgálásával meg is fogják hálálni. Ezért merem ezt az egyszerű kérdést feltenni, melyre még soha választ nem kaptam. Hátha most érdemesítenek ennyire minket, az utazókat. Kérdésem: miért késik a Corona expressz? Ez egy nemzetközi vonat, mely naponta a Nyugatiból indul és sok ceglédi ingázó veszi igénybe. Bár mindig pontosan elindítják, ceglédi érkezése bizonytalan, a mindösz- sze 70 km-es szakaszon változóan 0—30 perc a késése. A nagy november végi ködben itt volt pontosan, a tiszta téli-őszi időben viszont késve jön. És soha senki, vasutas, sem a pályaudvaron, sem a szerelvényen nem tud felvilágosítást adni a késés okáról! Ugyanúgy késik a sztrájk óta is. Kérem a győztes sztrájkot megvívott vasutasokat, hogy valaki, például egy szakszervezeti funkcionárius válaszoljon, ha úgy érzik, hogy a jobb bérért jobb munka jár. Sarkady László Cegléd Kísért a múlt É Amióta szakértői kormánya van Magyarországnak, nem múlik el nap, hogy ne hallgassam-nézzem a híreket fokozott érdeklődéssel. Passziómmá vált a szakértőkutatás, mivel szeretném tisztázni a kifejezés mai értelmét, ugyanis az a halvány gyanúm, hogy lemaradtam. Nem találok megfelelő, értelmező szótárt, amely számomra meg- nyugatóan tisztázná a ma annyira aktuális kérdést. Történetesen én is szakértői bizonyítvánnyal bírok, így természetesnek tartom, hogy szeretném tudni szakértő vagyok-e még vagy sem? Ezzel a kérdéssel lévén elfoglalva, igazán főbekólin- tásszerűen ért az a képsor, amely a közelmúltban, Jánosi György államtitkár úr lemondásával kapcsolatban a televízió híradásában megjelent. Arról volt szó ugyanis, hogy négyes megbeszélésen vett részt a miniszterelnök, a kulturális ügyek minisztere, e minisztérium államtitkára és az SZDSZ elnöke, miközben a következő képsor kísérte a bemondó beszédét: Kinyílik egy ajtó, amelyen önfeledt, pajkos mosollyal kilép a pártelnök, nyomában a kulturális ügyek minisztere, ajtó becsukódik. A riporter kérdésére, hogy hol van Jánosi úr, a pártelnök így válaszol: HISTÓRIA A Nemzeti Színház fantomjai (III.) A gyilkos tervet fogadták el így ért véget a Régi Színház tragédiája, azé a színházé, amelyben annyi tragédiát játszottak, de szomorúbbat annál, mint amelynek hőse és áldozata maga a színház lett, talán egyet sem. Módfelett különös együttállása a sorsokat irányító csillagzatoknak, hogy a Nemzeti Színház utolsó előadása éppen arra a júniusi napra esik, amelyen Gobbi Hilda öt év múlva megszületik. A darab pedig, amelyet még gyanútlanul játszanak: Seribe, A nők harca. De téljünk vissza történetünkhöz. Molnár Viktor, akit árulásáért soha nem lepleztek le, kevés idővel a nagy tranzakció után nyugalomba vonult, s az állami színházak kormány- biztosa BánJJy Miklós gróf lett. És most következzék itt egy idézet Csathó Kálmán visszaemlékezéseiből, amelyet hasznos lesz napjaink történéseinek vonatkozásában is emlékezetünkbe idézni, 1913-at írunk. Ez évben bontják le a Régi Színház épületét. „Közben most már azon folyt a vita a székesfővárossal, hogy a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán levő telekből a székesfőváros szabályozási terve mekkora darabot vehet igénybe, míg valaki rá nem mutatott, hogy a telek nem állami, hanem magántulajdon: a Nemzeti Színházi Országos Alapé, és azt legfeljebb kisajátítani lehetne, drága pénzen, mire a vita megszűnt, s a helyzet odáig érett, hogy kiírhatták a pályázatot, ami a régi színházra nézve egyet jelentett a halálharang megkondításával.” Az akkor megkondított halálharang visszhangja idáig hal- lik. A Nemzeti társulata — amint már írtuk — a mai Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött, s bár az új színház építése a két világháboní között csaknem minden kultuszminiszternek a programjában állt, a Nemzetit, pénz híján, azóta sem tudták felépíteni. Egy ízben, Klebelsberg Kunó gróf, kultuszminiszter intenzív szorgalmazására ismét megindult a közadakozás a Színház javára, s össze is gyűlt 75 ezer pengő, de ekkor ismét színre lépett egy újabb fantom Paupera Ferenc, a Földhitelbank nevű intézet vezetőjének személyében, s a bank tönkrejuttatásával e pénz, s vele a Nemzeti is odaveszett. így aztán a mai s az előttünk járt egy-két nemzedék számára a hajdan a Blaha téren álló épület volt a Nemzeti, egészen 1965 tavaszáig, amikor tudvalevőleg ezt az új otthont is felrobbantották. A Nemzeti mai társulatának az Országgyűléshez intézett ez évi felszólításában erről ez áll: ,Jtogy a rombolást ki rendelte el, annak írásos nyoma nem maradt, annyi azonban bizonyos, nem terroristák bűncselekménye volt, a merénylők ugyanis jobbára vállalni szokták pusztításaikért a felelősséget”. A nemzetisek felhívása keményen fogalmaz: a bűntettet valóban nem bűnbandák hajtották végre, hanem egy annál sokkal veszélyesebb alakulat a fantomok gyülekezete, a diktatórikus Párt Kifogás, fals indok, hamis ürügy mindig, mindenre volt. A fantomok ezúttal a metróépítésre hivatkoztak. Ne higgyeA Zitterbarth-féle színház az 1875-ben történt Skalniczky-féle átalakítás után. Maga a színház megmaradt, csak külső képe változott meg azzal, hogy előcsarnokot, két bérházat és díszlettárat építettek hozzá biztosan veszi a kabátját. A háttérben a miniszter széles, zavart mosollyal az arcán, mint egy csínytevő ifjonc. Ekkor ugrott be számomra a múltbeli kép, a harminc év előtti jelenet, amikor nekünk, kisebbségieknek a vállalatnál, ahol al- kalmzásban voltunk, át kellett adni székeinket jobb hangzású névvel bíró ifjoncoknak, bizonyítandó a külföld felé, hogy kevesen vagyunk. Addig ugyanis az volt a szokás, hogy végig kellett járni az üzem részlegeit a fiatal mérnöknek, hosz- szú évek során, hogy kiérdemeljen egy megbízhatóságot, kellő komolyságot, ta- pasztaltságot igénylő főnöki beosztást. Azok az ifjak is olyan zavart mosolyúak, bizonytalanok voltak, mint a televízió képernyőjén megjelenő. Nem tehettek róla az ifjú mérnökök akkor sem, feladatul kapták, elvállalták. Karrierjük sorozatos kudarcokból állt, mivel nem volt lehetőségük élettapasztalatokat gyűjteni, mi- előtt^ döntő tényezővé váltak. így nagyszerűen irányíthatóak lettek, minden feladatot teljesítettek, amivel megbízóik megbízták, mivel nem voltak önálló gondolkodásra képesek, önhibájukon kívül. Miként a hozzánk eljutó déligyümölcsök, amelyeket zölden szednek le, s ezért fanyarak, fonnyadtak maradnak, mire eladásra kerülnek. Mihály István Budapest Perőcsény is emléket állít Az ország legtöbb helységében mostanában- állítanak kopjafát vagy síremléket a háborúban elesetteknek. A mi falunkban, Perőcsény- ben is most építik a főtéren a második világháborúban elesettek emlékművét. Ebben a községben is haltak meg a harcban katonák, magyarok. németek és oroszok. Az egyik magyar halottat az ötvenes évek végén kivitték a hét orosz mellé a temetőbe, de a két német katona még most is egy-egy futóárokban elföl- deíve várja, hogy egyszer majd, 50 év után, valakik tisztességesen eltemessék őket a perőcsényi református temetőben. Árva László Budapest nek nekik. Azt követően, hogy tervbe vették, a metró megépítésére egy nemzetközi pályázatot írtak ki. Összesen tizenegy pályázat érkezett a felhívásra, ezekből kellett a főváros, illetve az ország akkori urainak kiválasztaniuk a legjobbat. Tíz terv úgy készült el, hogy elfogadása esetén a Nemzeti érintetlenül marad. A tizenegyedik a Színház lebontását irányozta elő. Nos, ők ezt, ezt a gyilkos tizenegyediket fogadták el. A Blaha téri Nemzetiben 1964. június 28-án, vasárnap tartották az utolsó előadást, Shakespeare Lear királyát mutatták be. A főbb szerepeket Básti Lajos, Sinkovits Imre és Major Tamás játszották. Az utolsó mondat, amely a színpadról elhangzik, Alban fejedelemé, akit akkor Gellei Kornél alakított. A színpadról elhangzó utolsó mondat így szól: .Nehéz idő sújt: itt engedni kell” — majd a szerzői utasítás szerint a felhangzó gyászinduló mellett valamennnyien kivonulnak a színpadról. Döbbenetes végszó. (Folytatjuk) Paizs Tibor Kuriális telkek a vármegyében A telek volt a középkori magyar mezőgazdasági termelés legfontosabb szervezete, alapegysége. A telek magában foglalta a falubeli házat az udvarral — ez volt a belső telek —, valamint a határban a szántó, a rét, és a közös használatban levő földből rész tartozott bele. Telekszervezet volt valójában a telek, mely a 14. századtól kezdve az adózás alapját képezte. Nagysága változó volt vidénkenként, ez alól csak a belső telek jelentett kivételt: általában egyholdnyi volt, a szántóföld 10—60 hold között változott A telek a földesúr tulajdonát képezte, de a használat — járadék ellenében — a jobbágyé volt, ezt a jogot a fia a gazda halála után automatikusan örökölte. Lánya nem, ahhoz a földesúr külön engedélye kellett. A jobbágytelek mellett létezett a kuriális telek is: ez nem volt más, mint azoknak a nemeseknek a telke, akiknek az volt összes földje. Döntő különbség volt a méretbeli hasonlóságok mellett az adómentesség. A forrásokban gyakran megkülönböztethetetlenek egymástól, a telek latin neve — sessio — jelenthette a jobbágy -, de a nemesi telket is. A középkori oklevelekben azonban elsősorban kuriális telkekről esik szó. 1417-ben egy ilyen jogi helyzetű, tehát nemesi telket adott zálogba Inárcs faluban Péter fia János. Lényegében eladta födjét, hiszen a megállapodás szerint 40 évre adta zálogba 40 forint eííenében. Hogy mekkora volt, nem lehet eldönteni: csupán a telek szélességét — 13 öl — tüntették fel. Pogány György
