Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-02 / 283. szám
Az idő tanúi Válságos időkben harangokból ágyúkat, majd ágyúkból ismét harangokat öntöttek. Mikor mire volt szükség. Évszázadokon át azért ő jelezte büszkén az időt, de magasból jövő' kongása valami mást is jelentett, az órák múlását, ugyanis a nap járása szintén megbízhatóan behatárolta, nem is említve a mai karóracsodákat; a hang minden irányba, tehát köralakban terjed, így elsősorban mindezekeló'tt a tér mértékesúl, falu azonosul, a táj ismer rá egyedi-egyszeri önmagára. Amúgy cseng-bong az ünnepeken, vagy éppen ércharsonája a gyásznak. A lélekharangot pedig már csak mások hallják. Lezuhanva, megsérülve kimúlhat maga. Meghittség és bizalom vonzata szakad meg: hasadt szív, repedt harang nem javítható. De az ügyes mesterek keze pótol, hisz továbbra is kell ez a harang- zúgásos pillanat, amikor nem gondolunk másra, csak a mindenségre és önmagunkra... (s. p.) Krekács Róbert felvételei PEST MEGYE1 HÍRLAP KÉPRIPORT 1994. DECEMBER 2., PENTEK
