Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-17 / 296. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 17., SZOMBAT Imádkozzatok a békéért! Szentmise római egyetemistáknak Bányász Kató, lapunk ró­mai tudósítója jelenti: A katolikus egyház törté­netében először intézett le­velet, II. János Pál, hivata­los okirat formájában, a vi­lág gyermekeihez. (Tegna­pi számunkban erről rövid hírt közöltünk — A szerk.) A dokumentum azonnal a „minienciclica” nevet kap­ta, amelyben a pápa egysze­rű és közvetlen szavakkal úgy fordul a gyerekekhez, mint egy nagyapa unokái­hoz. „Kedves gyerekek, azok­ra az időkre gondolva írok nektek, amikor sok évvel ezelőtt én is olyan gyerek voltam, mint ti.” E szavak­kal kezdi „kis barátaihoz” intézett levelét a pápa, azt kérve tőlük, imádkozzanak a világ valamennyi család­jáért és főként a balkáni gyermekekért. „Együtt és sokat kell imádkoznunk — folytatja levelét a pápa —, hogy a több milliárd főből álló emberiség egyre in­kább Isten családjává vál­jék és békében tudjon él­ni”. Majd megemlékezik számos gyermek „kimond­hatatlan szenvedéséről” a világ különböző részein: „Éheznek és nyomorog­nak, korán meghalnak be­tegségben, rosszul táplált­ság miatt vagy a háború ál­dozataiként, egyeseket el­hagynak szüleik, otthon és család nélküli életre kár­hoztatva őket, mások pe­dig az erőszak számos for­máját kénytelenek eltűrni a felnőttek részéről. Nem nézhetjük közömbösen any- nyi gyermeknek a felnőt­tek által okozott szenvedé­seit. Ezekben a napokban is mennyien esnek a gyűlö­let áldozatául földünk kü­lönböző területein, például a Balkánon, vagy néhány afrikai országban. Éppen e szomorú tények felett el­mélkedve határoztam el, hogy benneteket kérlek meg, kedves gyerekek, imádkozzatok a békéért.” Ezután mind bizalmasab­bá, meghittebbé válik a le­vél hangja, a pápa a maga gyermekkori emlékeit idézi fel: „Úgy emlékszem, mint­ha tegnap történt volna első­áldozásomra osztálytársaim­mal szülővárosom plébánia- templomában. E nagy ese­ményről fénykép tanúsko­dik a családi albumban, hogy örökre emlékezetes maradjon. És e fénykép mindenkit, mint engem is, végigkísér életén.” Végül II. János Pál an­nak a reményének kifejezé­sével zárja levelét: „hogy a szeretet az egész világra ki­terjed, hála nektek kedves gyerekek!” Az első hagyományos karácsonyi rítus is az ifjú­ságnak szólt, mint minden évben, december 15-én csü­törtök délután II. János Pál szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában a római egyetemisták számá­ra. A bazilika zsúfolásig megtelt fiatalokkal, akik­nek azt mondotta homiliájá- ban a pápa, hogy tudja, mennyi szeretet lakozik az ifjú szívekben. „Gyakran volt alkalmam — mondot­ta — különösen egyszerű pap koromban, nemcsak résztvenni a fiatalok életé­ben, hanem valami na­gyobb dolog is osztályré­szemül jutott: a fiatalok megosztották velem szívük legmélyebb titkait.” H orn Gyula, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke — a magyar kormány feje — rövid munkalátoga­tást tett Párizsban. Zsúfolt programja közepette, két tár­gyalás között megkoszorúzta néhai miniszterelnökünk, Antall József emléktábláját. A főhajtás Párizsban tör­tént, s — hogy nem szakad le az ég —- a vendéglátó franciák tapintatára vall. Ők szervezték, ők rendezték, bizonyára abból a megfontolásból, ha már a kormány­főt külföldre szólította a kötelesség, ott is megtehesse, amit itthon egyébként is megtett volna, lerója kegyele­tét. Oh, diplomácia, államközi kapcsolatok, biztonsági és ipari kémek, hogy lehet ekkorát tévedni. Nem jelezték a rejtjeles táviratok, bizalmas jelzések, mennyire felesle­ges ez a színjáték? Semmi sem utal arra ugyanis, hogy ha a kormányfő itthon lett volna, önszántából koszorú­zik. Ezt is megértük, hogy a külhon kényszeríti a kor­mányfőt, hogy emberi módon emlékezzen elődjére. A parlament megtette kötelességét, egyperces néma felállással adózott az elhunyt miniszterelnök emléké­nek. Szabó Iván kihangsúlyozta az egykori kormányfő karizmatikus egyéniségét, ami egyben kihívást is jelent minden szellemi kis- és középszerűség számára. Ez nem csupán telitalálat, hanem magyarázat is sokak ma­gatartására. Hivatalból az Országgyűlés elnöke is emlé­kezett, s a kezében remegő papírról felolvasta, hogy a magyar demokrácia intézményrendszerének kiépítése szempontjából valamennyi parlamenti párt elismeri An­Szabadka az „autonómiapártiak” markában A helytartó hőbörgése Eddig sem volt titok, hogy a vajdaságiak túlnyomó többsége tulajdonképpen visszasírja azokat az idő­ket, amikor a tartomány dönthetett a saját maga ál­tal megteremtett eszközök sorsáról, hiszen akkor még volt valami értelme a mun­kának és az olykor erőn fe­lüli beruházásoknak. A hír­hedt „joghurtforradalom” után azonban gyakorlatilag a nullával egyenlő a Vajda­ság önrendelkezése. Belg­rad gyorsan és erőszakosan végrehajtotta a kőkemény központosítást, és a Duná­tól keletre, illetve északra fekvő területek ki vannak szolgáltatva az aktuális re­zsim kénye-kedvének. A politikai csúcsvezetés Szer­bia körzetesítésével ketté­vágta a délvidéki magyarsá­got, de semmilyen „okos­kodással” sem sikerült megszüntetnie az Észak- Bácskában levő magyar „enklávét”. Legnagyobb bosszúságára több város­ban (Szabadkán, Topo­lyán, Kanizsán, Zentán, Pozsonyi monoszkópskalp A szlovák parlament egysze­rű többségi szavazással teg­nap leváltotta Ivan Stadtruc- kert, a szlovák televízió igaz­gatóját. Stadtrucker korábban pályázat útján került a televí­zió élére. A parlament hosszú vitáját összegző, 11 pontos in­doklásban elsősorban a mene­dzseri képességek hiányát, ba­rátainak televíziós foglalkozta­tását, illetve azt vetették a sze­mére, hogy nem készült el ha­táridőre a televízió jövő évi műsorterve. A parlament Josef Darmot nevezte ki a televízió új igaz­gatójává. Adán és Becsén) a Vajdasá­gi Magyarok Demokrati­kus Közössége szerezte meg az önkormányzati mandátumok többségét. En­nek ellensúlyozására az észak-bácskai körzet élére egy volt rendőrfőnököt, ter­mészetesen a Szerbiai Szo­cialista Párt tagját nevezte ki helytartónak. Nos, ez a bizonyos Drá­gán Bozsinovics a napok­ban igen élesen kirohant a szabadkai önkormányzat el­len. Pénzügyi manipuláció­val, önkényeskedéssel vá­dolta meg Kasza József pol­gármestert és a többi ma­gyarpárti képviselőt. Ugyanakkor keserűen ve­tette a központi hatalom szemére, hogy eltűri a „sze- cesszionista és szélsősége­sen nacionalista” helyi ha­talom ügyködését, ahe­lyett, hogy keményen fel­lépne vele szemben. Nyilat­kozata szerint a szabadkai magyarok a gazdasági élet­ben vezető tisztséget betöl­tőkön keresztül valósítják Kohl német kancellár sze­rint Oroszország joggal vár­ja el, hogy súlyának és mél­tóságának megfelelő helyet kapjon. Ezért az új összeu­rópai biztonsági koncepciót Oroszországgal szorosan együttműködve kell kialakí­tani. A Németországban akkre­ditált nagykövetek tisztele­tére adott hagyományos fo­gadáson Helmut Kohl teg­nap Bonnban rámutatott, hogy Európában csak úgy teremthető meg a tartós biz­tonság és stabilitás, ha a kö­zép- és kelet-európai re­meg az egységes szerb ál­lamtól való elkülönülési céljaikat. Az utóbbi „meg­állapítása” azonban a lehe­tő legrosszabb pillanatban került napvilágra, hiszen az alig tíz nappal ezelőtt ki­robbant, többmillió márkás műtrágyagyári botrány ti­zenegy, előzetes letartózta­tásban levő főkolomposa között egyetlen magyar sincs. Az egyik legna­gyobb üzem immár rács mögött levő vezérkarának nemzetiségi hovatartozása egyértelműen bizonyítja, hogy a szabadkai vállala­tok túlnyomó részében nem magyarok tartják ke­zükben a vezénylőpálcát. Ezt a tényt azonban a hely­tartó — minden bizonnyal szándékosan — „szem elől téveszti”, hiszen ha tárgyi­lagosan mérné fel a helyze­tet, önmaga hőbörgésének mondana ellent. A kizáró­lag szerb nyelvű lapokat ol­vasók számára azonban dühkitörése mindig és min­denhol egyenlő a szentírás­sal- (b. m,) formországok egyre erőseb­ben kapcsolódnak a nyugati szervezetekhez és intézmé­nyekhez. Úgy vélte, hogy az összeurópai biztonsági koncepció keretében a NA­TO, az Európai Unió, vala­mint a Nyugat-Európai Unió keleti irányú bővítésé­nek egymással szoros össz­hangban, lépésről lépésre kell végbemennie. — A NATO új tagállama­inak felvételével párhuza­mosan széles körű együtt­működést kell kialakítani Oroszországgal és Ukrajná­val — mondta a kancellár. A nagyvilág hírei * A Magyar Demokra­ta Fórum társult tagsá­gi státust kért az Euró­pai Néppártban (EVP). Az MDF kérelmét — melyet Csóti György adott át — az elnökség tagjai kedvezően fogad­ták. Előbb a tagpártok fejtik ki véleményüket, majd meghallgatják a kérelmezőt, s végül a jövő márciusi újabb el­nökségi ülés hozza meg a döntést. ^ Az Európai Parlament áldását adta az Ausztriá­val, Finnországgal és Svédországgal kiegészü­lő' Európai Unió jövő évi költségvetésére. A három áj tag január elsején csat­lakozik az EU-hoz. * A középosztálybeli ré­tegek javát szolgáló adó- kedvezmények ígéreté­vel lendült támadásba Bili Clinton elnök csü­törtök este, hogy leg­főbb politikai célkitűzé­seit újrafogalmazva visz- szaszerezze megnyir­bált hitelét, életet lehel­jen programjába, és a republikánusok elsöprő kongresszusi győzelmé­vel szembeszállva hely­reállítsa az elnöksége iránt megrendült bizal­mat. Szarajevó lakosai már nem bíznak a világi hatal­makban, a reményt már csak az Istenbe vetett hit táplálja. A remény még nem halt meg, de egyre nyugtalanítóbb az embe­rek fizikai és szellemi ki­fáradása, az öngyilkossá­gok növekvő száma — mondta Vinko Puljic bí­boros, Szarajevó katoli­kus érseke a Vatikán lap­jának adott interjújában. Kohl az orosz érdekekről Moszkva elvárása jogos EGY HÉT Árpád, hol vagy? tall József érdemeit. Ennyi. Most veszünk egy mély lé­legzetet és feltesszük a költői kérdést hol volt Göncz Ár­pád? A megszokás óvó-védő burka, a Szonda Ipsos állan­dó első helye, a sajtó mániákus védelme ellenére feltesz- szük a kérdést, hol volt Göncz Árpád? A májusi kábulat óta érezhető az elbizonytalanodás, nő a feszültség, tapintható a csalódás. Sztrájkok, áremelések, beváltatlan ígéretek, hozzá nem értés, oda a folytonosság, meg minden, de hol volt Göncz Árpád? Miért nem volt képes Moha bácsi, az ősz bölcs, mindenki kedvence hétfőn szépen felöltözni, fekete nyakkendővel elegánsan megjelenni, s elmonda­ni öt mondatot, hogy Antall Józsefre, az első szabadon választott kormány miniszterelnökére emlékezünk. Öt mondat, fekete nyakkendőben. Államfőnk erre nem volt képes. Horn Gyulát még kötötte a szigorú diplomá­ciai program, kénytelen volt a naiv franciák protokollá­ris igényeinek eleget tenni, de államfőnket ez nem men­ti fel. Hiába a megszokás óvó-védő burka, a Szonda Ip­sos állandó első helye, a sajtó mániákus védelme, állam­főnk öregszik és úgy tűnik, kissé feledékeny. Néma maradt, mint államfő, s ezzel ha nem is szegte meg, de legalábbis vétett a protokolláris szabályok el­len. Néma maradt, mint sorstárs, akit épp a néhai mi­niszterelnök emelt ebbe a tisztségbe. Hogy ennek ho­gyan felelt meg, összekeverve az alkotmányjogot a lel­kiismerettel, a törvényességet az emóciókkal, más kér­dés. Hogy nem ment el a sírhoz vagy a Bem térre, bizo­nyára pártok felett állóságát igyekezett bizonyítani. De nem tellett egy mondatra, egy táviratra, egy nyilatkozat­ra? Hiába, a sajtó mániákus védelme, a Szonda Ipsos ál­landó első helye bizonyára nagy erőforrás, államfőnk most mégis veszített. A kirekesztés, a megbélyegzés, az állandó gyűlöletkeltés nyugtalan hazájában nem lépte át saját árnyékát, nem tudott felülemelkedni a kicsinyes­ségen. Nem segített ebben Göncz Árpádné sem, aki, bár szolidáris a világ összes hölgyével (fehér kendő), képtelen volt egy szál virágot vagy egy táviratot külde­ni (legalábbis nem tudunk róla) Klára asszonynak, az özvegynek. M ost tél van és csend és hó és halál — írta a költő. Tél van, de csend helyett bombariadók, hó helyett hideg szél. A sírnál sokezer ember rótta le kegyeletét. Égtek a gyertyák, lux perpetua luceat ei. A Halál kertjé­ben együtt dobogtak a szívek, lüktetett az Élet. Horn Gyulát Párizs késztette koszorúzásra. Göncz Ár­pádot ki nem? Székely Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom