Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-16 / 295. szám

KULTÚRA PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. DECEMBER 16., PÉNTEK Festmény a szeretet ünnepén Galéria és képzőművészeti tábor Tóalmáson Első hallásra talán hihetetle­nül hangzik, hogy egy olyan kis településen, mint Tóal­más galéria nyílik. Pedig az ötlet nagyszerű fogadtatásra és lelkes érdeklődő közön­ségre talált a minap. A kép­zőművészet és a falusi turiz­mus összekapcsolásának gondolata a Motívum Betéti Társaság két tagjának, Judák Siíndornénak és Varga Ist- vánnénak köszönhető. Ottjártamkor egyik ámu­latból a másikba estem. Már az épület megpillantásakor, hiszen az eredeti stílusában — oszlopaival, tornácával — meghagyott, de nagysze­rűen felújított hófehér pa­rasztház a vidék és a művé­szet tisztaságának megtestesí­tőjeként ragyogott a tágas ud­varon. Az épület melletti csűrt és a kerekes kutat mint­ha az imént még használták volna; a tomácos házba lé­pőt a teljes lelki béke szállja meg. A fehérre meszelt fa­lak, a mennyezet fagerendái, a jellegzetes kis ablakok mind-mind elhitették velem, hőgy akár száz évvel előbb is lehetne ez a pillanat. Az ünnepi érzést a mennyzetre függesztett adventi koszorúk látványa valósággal megsok­szorozta. Mélázásomból a két barát­nő — akik e csodát létrehoz­ták — zökkentett ki, amikor Rafael Ábrahám: Zenei asszociációk is természetes egyszerűség­gel, magától értetődőn, de egymás szavába vágva me­sélték élményeiket, a renová­lás részleteit és céljaik soro­zatát. — Ez már a harmadik ki­állításunk — kezdték. — Az első a budai geléria volt. Ezt követően a bécsi Collegium Hungaricum, tehát az ottani magyar intézet adott otthont újabb tárlatuknak. Idén tavasz- szal négy magyar festőmű­vész — Abrahám Rafael, Bíró Gábor, Jozefka Antal és Serényi H. Zsigmond — legszebb képeivel ismerked­hettek meg az osztrákok, il­letve az ott élő magyarok. A kiállítóterem és ez a mostani tárlat művészetpárto­lásuk legújabb megnyilvánu­lása. A megnyitón részt vett a környék valamennyi telepü­lésének apraja-nagyja, meg­nyitóbeszédet mondott Tóal más akkori polgármestere, Kovács Magdolna, aki örö­mét fejezte ki, amiért a köz­ségben végre olyan színfolt képviseli a művészetet, amely fejleszti a szépségérzé­ket és egyben alkotóműhelyt biztosít a környék gyerme­kei számára. Megtudtam, hogy Varga Istvánná és Judák Sándomé távlati céljai közt elsősorban egy nyári képzőművészeti tá­bor létrehozása szerepel. Erre is lehetőséget biztosít e csodás, nyugodt falusi kör­nyezet. Ezért is kívánnak szorosabb kapcsolatot kiépí­teni a körzet iskoláival, diák­jaival, hiszen valószínűleg közülük kerülnek majd ki a tábor résztvevői. Előadónak természetesen festőket, grafi­kusokat, képzőművészeket hívnak majd — akárcsak a zebegényi „festőiskolában” —, akik sok-sok gyakorlati munkával fejlesztik a gyer­mekek képességeit, s egyben megszerettetik velük a művé­szetet. A tábor idején pedig saját alkotásaikat állíthatják ki a kis galériában. A szerve­zők egyébként nyitottak min­den kiállítani kívánó művész előtt, s várják az — elsősor­ban Pest megyei — alkotó­kat. A mostani tárlaton kilenc művész alkotásai tekinthe­tők meg: Fábri Tibor, Bíró Gábor, Lőrincze Miklós, Tóth Péter, Tóth László, Áb­rahám Rafael, Jozefka An­tal, R. Selmán Ilona és Dűlik Tibor képei, melyek a hely­színen meg is vásárolhatók. (A vasárnaponként nyitva tartó kiállítás aranyvasárnap is válj a látogatóit 9—14 órá­ig Tóalmáson, a Kossuth utca 60-as szám alatt.) Simon Andrea SZÓ Karácsonyi koncertnek ad helyet a ráckevei Sa- voyai-kastély szombaton délután 6 órától (Rácke­ve, Kossuth Lajos u. 95.). A kastély kupolater­mében sorra kerülő ünne­pi műsorban közremű­ködnek: a Vox Pads pe­dagógus női kar, vala­mint a helyi zeneiskola tanárai és növendékei. * Budai Ilona és a Vi­kar Béla Népdalkor kará­csonyi koncertre és ka­zettabemutatóra invitálja ma délután 6 órától az ér­deklődőket. A rendez­vény székhelye: a Ke­reszténydemokrata Nép­párt Nagy Jenő utcai székháza. Köszöntőt mond Varga László. Közreműködnek a hajdú­dorogi népzenei együt­tes tagjai, bevezetőt mond Csizmadia And­rás. A rendezvény fővéd­nöke az Erdélyi Szövet­ség budapesti szervezete. * A dabasi Sugár Rezső Zeneiskola növendékei és tanárai karácsonyi hangversenyt tartanak kedden, december 20-án délután 5 órától az isko­la nagytermében. (Baj- csy-Zsilinszky u. 17.) —KÉP Megjelent a Deutscher Kalender ’95 Megjelent a magyarországi németek 1995-ös évköny­ve, a „Deutscher Kalen­der”. A címlapon és a borí­tón Körtvélyesi László szí­nes fotói láthatók. Vezércik­képen a könyv főszerkesztő­je, az MNSZ ügyvezető el­nöke, Hambuch Géza arra keresi a választ, hogy mi­kor következik be a magyar- országi kisebbségek életé­ben, a magyarországi ki­sebbségi politikában a vár­va várt fordulat. Áttekintő képet ad az MNSZ fárado­zásáról, követeléseiről, elé­gedetlenségéről, az elenyé­sző nemzetiségi műsorok, a megoldatlan iskolaügy, a kevés anyagi támogatás és a megoldatlan parlamenti képviselet miatt. Fordulat­nak kell bekövetkeznie — mind a többségi nemzet, mind a kisebbségek gondol­kodásmódjában. Az évkönyv ismerteti a magyar kormány kisebbsé­gi programját és tudósít Né­metország és Ausztria támo­gatásáról. Cikkeket olvasha­tunk Magyarország és a né­met nyelvű országok telepü­lései közötti partnerkapcso­latokról, az egyház szerepé­ről és a kárpótlásról. Az Anyanyelvűnk című fejezetből megtudhatjuk, milyen gondokkal küszköd­nek a kétnyelvű oktatást folytató iskolák, többek kö­zött tankönyv- és tanárhi­ány miatt, milyen fontos szerepet játszik a külföldi partnerkapcsolat a nyelvta­nulásnál. Felsorolja azokat a középiskolákat és felsőok­tatási intézményeket, ame­lyek elsősorban magyaror­szági németeknek nyújta­nak továbbtanulási lehetősé­get. A Kultúra rovat a ma­gyarországi német kultúr- csoportok sikereiről és gondjairól számol be. Ízelítőt kapunk magyaror­szági német írók írásaiból, valamint a környező orszá­gokban élő népcsoportok életéről. Archív fotók és eredeti magyarországi német recep­tek teszik színesebbé, érde­kesebbé az idei évkönyvet. Az évkönyv a Magyaror­szági Németek Szövetségé­nek titkárságán (Budapest VI. Nagymező u. 49.) és a szövetség regionális irodái­ban vásárolható meg 110 fo­rintos áron. (-sch-) Téli Tárlat ’94 Vácott Téli Tárlat ’94 címmel rangos képzőművé­szeti kiállítás nyílik december 20-án 18 óra­kor Vácott, a Madách Imre Művelődési Központ galériájában. A tárlaton, amint azt Hajdú Sándortól, a művelődési központ megbízott igazgatójá­tól és Fekete Istvántól, az immáron többé­ves hagyományra visszatekintő tárlat rende­zőjétől megtudtuk, több mint harminc, zö­mében váci alkotó — köztük számos ama­tőr képzőművész -— műveit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás anyagában emlékműterv, üvegmunkák, festmények, grafikák, szobrok szerepelnek majd. (A Téli Tárlat ’94, melyet Köpöczi Ró­zsa művészettörténész nyit meg ünnepé­lyes keretek között, január 8-ig tart nyitva, s naponta 14-től 20 óráig várja a képzőmű­vészet iránt érdeklődőket.) R. Z. Hattyúkkal ágyútüzben, avagy: költő a szétlőtt végvárban Az utolsó öt év költői termé­sének gyűjteménye Csoóri Sándor legújabb, a Kortárs kiadó gondozásában megje­lent kötete, a „Hattyúkkal ágyútüzben” című könyv, amelyet nemrég mutattak be a Püski Könyvesházban. Csoóri Sándort — ki ne tud­ná, a címadó metaforában is benne van — ez idő alatt ren­geteg otromba, nemtelen tá­madás érte. Ha írt, publiká­cióit fordították (ferdítették) ellene. Szám szerint 186 cik­két. De a meg nem született írásait is magyarázták, hall­gatásának is megkeresték a miértjét: kifulladt, ezért vál­lal szerepet a politika porond­ján, nincs több mondanivaló­ja a költészet számára, ezért lett közíró... A „vádiratok” bármelyikébe pillantsunk is, napnál világosabb, hogy ben­nük pártos indulatok, s nem esztétikai érvek állíttattak csatasorba. Hogy mennyire jellemző ez a Csoórit ért kri­tikákra, annak eklatáns példá­ja a Tenger és diólevél című esszégyűjteményt ért Nép­szabadság-beli recenzió né­hány passzusa. A Fehér Fe­renc tollából való „méltatás­nak” — az olvasó ezt hama­rabb megismerhette, mint a könyvet magát — elég most, illusztrációként csak a záró­szólamát visszaidézni: „Kár volt jó vitéznek, jó Csoóri Sándornak annyi évet elvesz­tegetni az Antall-féle úri ka­szinóban.” (Szakolczay La­jos kiemelése.) Van ennek a kötetnek egy nyílt, politikai vonulata. Két, szinte egymás­ba játszó szerelmi ciklusa és — ami e költészet korábbi éveihez képest nóvum — egy groteszk vonulata. Kemény négy év áll mö­göttünk — mondta mintegy a könyvet lábjegyzetelve a Csoóri Sándor jelen állapo­tunkat a kuruc szabadság- harcok utáni végvárrom­boló időkhöz hasonlította költő a zsúfolásig megtelt Püspöki Könyvesházban —, lélektanilag nem tudtuk fel­dolgozni mindazt, ami ve­lünk s egész térségünkben történt. El kell pedig végez­ni a számvetést, de pontos helyzetismeret nélkül a kor­szak életrajzát megírni (a kö­vetkező lépés lenne ez) lehe­tetlenség. Az ország sorsát, jelen állapotunkat Csoóri Sándor a kuruc szabadság- harc utáni időkhöz hasonlí­totta: felrobbantották a ma­gyar várakat, végvárain­kat... írónak lenni itt és most azért is nagyon nehéz — mondta végül a költő, kérdésre válaszolva — az otthon, melyről Illyés még azt tudta mondani: minden tapasztalat forrása, olyasva­lami, aminek neki lehet dől­ni, nekünk már nem támasz. De nincs ma egész Magyar- országon olyan erő, melyre hivatkozni lehetne. S eleven közeg sincs, mely erre igényt mutatna. (r. b. a.) Kórustalálkozó Csíkszeredán A Hargita megyei művelődési felügyelőség és a népi alkotások háza szervezésében három erdélyi megye — Maros, Kovászna és Hargita — legjobb kórusai találkoztak nemrég Csíkszeredán a szakszervezetek művelődési házában. A maratoni előadáson mintegy huszonöt együttes vett részt — köztük a Csíkszeredái Petőfi Sándor-iskola kórusa. (Vezényel: Horváth Pi­roska) MTI-felvétel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom