Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-16 / 295. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZÚKEBB HAZÁNK 1994. DECEMBER 16., PÉNTEK 5 Új vezetők Szentendrén és Gödön L' Változást a polgárok életében A Pest megyei települések nemzeti-keresztény eszmeiséget valló polgármestereit bemutató sorozatunk folytatásaképp Szentendre és Göd új el só' embereit szólaltattuk meg, s kértük ki véleményüket a siker okairól, a fölálló testületek összetételéről, valamint további terveikről. Szentendre új polgármestere, Kállay Péter (FKGP, EKP, MDF, MIÉP, KDNP) tíz százalékkal utasította maga mögé az MSZP-s, az SZDSZ-es és a független jelöltet is. Saját bevallása szerint a jelentős kampánynak, a lakossággal kialakított közvetlen kapcsolatnak, az irányában tanúsított szimpátiának, s nem utolsósorban közismertségének köszönhető a győzelem. Mint elmondotta, a négy jelölt programja nagyjából azonos pontokat tartalmazott, melyek a közbiztonság javítására, a szeméthelyzet, a közlekedési gondok megoldására, valamint az idegenforgalommal kapcsolatos problémákra vonatkoztak. Legfontosabbnak azt tartotta, hogy mihamarabb bekövetkezzék valamiféle változás a polgárok életében, közhangulatában. A hosszabb távú konkrét célok meghatározása az első ülésen veszi kezdetét. A testületben egy MSZP-s, három a szocialisták és szabaddemokraták által közösen támogatott, három független, két érdekvédelmi egyesülethez (Fidesz— MDF) tartozó és egy fő FKGP—EKGP— MDF—MIÉP—KDNP indította jelölt jutott mandátumhoz. Fontosnak tartotta Kállay Péter még azt is leszögezni, hogy a testület sokszínűsége ellenére olyan munkakapcsolatot akar kialakítani a képviselőkkel (ennek érdekében már most személyes beszélgetéseket folytat velük), mely a pártérdekek ellenében a várospolitikára fekteti a fő hangsúlyt. * A kormány munkájának és az SZDSZ négyéves önkormányzati tevékenykedésének köszönhető, hogy legyőzve ellenlábasaimat, így á volt szabaddemokrata polgármestert is, sikerült révbe érnem — kezdte nyilatkozatát Bognár László, Göd új polgármestere, akit a Független Kisgazdapárt, a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Politikai Foglyok Szövetsége, és a Magyar Út Körök Mozgalom támogatott. E koalíció — mint folytatta — már július elején, az országgyűlésiképviselő-választásokat követően összeállt. A polgári szövetség (MDF—KDNP—Fidesz) végül a kezdeti várakozások ellenére nem csatlakozott hozzánk. A testületben két szocialista és egy szabaddemokrata képviselő foglal helyet, ám ők csak kompenzációs listáról jutottak be; három-három főt delegált a MIÉP és a KDNP, négyet-négyet a környezetvédő vállalkozók szervezete, valamint a gödi lokálpatrióták, egy képviselő pedig független. Terveink közül kiemelném azokat a változtatásokat, melyeket az önkormányzati munka hatékonyabbá tétele végett kell meghoznunk, így a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) módosítását, a szigorúbb házszabályok meghozatalát, s a teljes körű korrupciómentesség megteremtését folyamatos és megalkuvást nem ismérő ellenőrzések által. A várost érintő munkatervekben szerepel a gödi gyógyfürdő fejlesztése, a nagyközségi piarista szakmunkásképző intézet érettségit adó szakközépiskolává történő átalakítása, vagy például, ha szerelvényt tudnánk vásárolni, a helyi, turistacsalogató kisvasút újraindítása is. N. V. Mi lesz veled, megyei expó? Esélynövelő elképzelések voltak Mára bebizonyosodott, hogy valamennyi, az 1996-os világkiállításra megfogalmazott ötlet, illetve eddig megvalósult vagy elkezdődött beruházás nem volt hiábavaló. Azok egyértelműen esélynövelő elképzelések voltak, olyanok, amelyeknek az expó lemondása után is van lét- jogosultságuk az adott településeken, a régiókban, illetve a megyei közigazgatási határokon belül — mondta megkeresésünkre Fegyverneky Sándor, a Pest Megyei Önkormányzat osztályvezetője, az egykori világkiállítási területi biztos. — Miután a megyei közgyűlés a legutóbbi, érdemi ülésén úgy döntött,-hogy a kormány határozatával összhangban megszünteti a Világkiállítási Tanácsot, feleslegessé vált az a cím is, melyet az említett feladatok elvégzése érdekében kaptam megbízóimtól. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy valamennyi, a megyénkben megkezdett, eredetileg expócélú beruházás jó ötlet volt. Azok megvalósítása gazdagítani fogja az adott településeket, p térségeket. Úgy is mondhatnám, hogy az 1996-ra meghirdetett világkiállítás lemondása után is helye, szerepe lesz a már elfogadott terveknek megyénkben. A napokban elköszönt megyei közgyűlés nemcsak arról döntött, hogy az expó lemondásával párhuzamosan megszünteti az erre a célra hivatott tanács munkáját, de sorra vette azokat a már megkezdett beruházásokat, és elfogadott terveket is, melyeket az említett okból készítettek a helyi kezdeményezők. Az expószámvetés célja az volt, hogy a szakemberek összegezhessék: melyek azok a tervek, amelyek eredeti formájukban és az egykori elképzeléssel továbbvihetők, még megvalósíthatók. Ily módon, részletezte megkeresésünkre Fegyverneky Sándor, az úgynevezett „Expófalvak” elnevezésű program mint tenilet- fejlesztési elképzelés valósítható meg a jövőben. Ennek keretében kezdeményezhet a megyei önkormányzat tömeges lakásépítést, illetve munkahelyteremtő akciókat. Ugyancsak továbbfolytatásra érdemes az eddig is 75 százalékos készültségben lévő Pest megyei értéktérkép, mely — a megváltozott szempont alapján — a közigazgatási egység idegenforgalmi feltérképezését szolgálhatja. —.Pest megyében további száz olyan rendezvény (elő)készítése folyik, melyeket az országos szakmai zsűri előminősített, illetve elfogadott — részletezte az osztályvezető. — Sőt ezek közül néhány már az idén, némelyek pedig a jövő esztendőben mint elő- vagy próbarendezvények meg is valósultak, illetve valósulnak. A még folyamatban lévő programok sorsáról az egykori világkiállítási programiroda gondoskodik: előreláthatóan valamennyi megvalósulhat, mint az 1996-os millecentenáriumi rendezvénysorozat része. Fegyverneky Sándor megemlítette, hogy létezik olyan, eredetileg expóindíttatású kezdeményezés is, mely már megvalósult, s a világkiállítás hiányában a szakemberek rögtön megtalálták annak új gyakorlati szerepét. Ilyen a megyei számítógépes világkiállítási in- formációsrendszer, mely kísérleti üzemeltetése még a tavasszal befejeződött. Az „expónem” után ezt a beruházást szinte változatlan formában lehet(ne) átállítani a térségi idegenforgalmi adatbázis kiszolgálására. (maliár) Az országos programban is részt vesznek Toyota helyett Mercedes Politikai okból megvonták Egykori hadiárvák kárpótlása (Folytatás az 1. oldalról) Három gázcsatlakozó hely van, amelyre ráköthetik az oxigén- és a fájdalomcsillapí- tógáz-palackot. Fontos készülék az infúziós pumpa, amely- lyel nagyon pontosan és egyenletes lassúsággal adagolhatják akár a legkisebb mennyiségű gyógyszert is a beteg szervezetébe. Eleddig a mentős ezt a tevékenységet komoly odafigyeléssel végezhette, s ennek ellenére sem mindig érhette el — számos befolyásolhatatlan tényező miatt — a kívánt hatást. Magyarországon még nem igazán terjedt el a „lapáthordágy” — a mentősök így nevezték el —, amellyel a gerinc-, medence- és combsérült betegek igen könnyen ráhelyezhetek az előbbiekben említett önműködő kerekű hordágyra. Hasonló célokra használhatják az összecsukható tolókocsit, amiben egy- egy nehezen megközelíthető helyről tudják a rászorulót kihozni. Nagyon hasznos a pul- zoximéter, amely a páciens ujj ára csíptetve folyamatos információt ad a pulzusrc' és a vérben oldott oxigén meny- nyiségéről. Ez különösen a szív-, keringési és légzési betegek esetében fontos. Az sem lényegtelen, hogy az autóban kezet lehet mosni a beteg ellátása előtt és után. A ceglédi kórház úttörő szerepet vállalt a koszorúérelzáródást okozó vérrög feloldásában. Ezért érthető, hogy a mentőállomás részt vesz az országos trombolo- zisprogramban. Hiszen megvannak a tárgyi és személyi feltételek is ahhoz, hogy egy-egy szívizominfarktusos betegnél a lakásán vagy akár közterületen azonnal elkezdjék a beavatkozást. Ameny- nyiben ezt az első hat órában tehetik meg, elérhetik, hogy a szívizom-károsodás minél kisebb legyen. Egyébként jelenleg négy orvos van, aki korábban a kardiológiai osztályon ebben gyakorlatot szerzett. Természetesen az esetkocsi segítségére nemcsak a ceglédiek és a környező községek lakói, hanem Nagykőrös, Nagykáta és Mo- nor rászorulói is számíthatnak. Végezetül Lovas Ottó elmondta, sajnos, a ceglédi mentőállomás gárdája továbbra is igen szegényes körülmények között, zsúfoltan, a régen felújításra ítélt épületben végzi áldásos tevékenységét. Az Országos Mentőszolgálat költségvetéséből igen szerény összeg jut a létesítmény korszerűsítésére. A mintegy negyven- ötvenmilliós beruházást saját erőből nem lehet megvalósítani, csak az önkormányzat támogatásával. Az utóbbi megtette az első gesztust azzal, hogy felajánlott egy telekrészt. Jó lenne, ha az elképzelés nemcsak egy álom maradna. F. F. Fél évszázaddal ezelőtt, a Donnál veszett oda a százhalombattai Simonies András édesapja. Három gyermeket hagyott maga után, a legidősebb akkor tizenhárom, a legkisebb — panaszosunk — csak hatesztendős volt. Édesanyjukat egy évvel később halálos baleset érte, a gyerekek teljesen árván maradtak. Nagyszüleik nevelték őket tovább. A nagypapa furcsa ember volt, eléggé nagy gazdasággal rendelkezett, ennek ellenére — bár lett volna mit aprítani a tejbe — nyomorúságosán éltek, mint a legszegényebbek. Az unokáknak már kicsi koruktól kezdve keményen kellett dolgozniuk, de ennek eredményét soha nem látták. Nagyapjuk csak a legszükségesebb ellátást biztosította, szeretetet pedig egyáltalán nem kaptak tőle. A három gyerek közül ma már csak Simonies András él. Bátyja még húszéves sem volt, amikor meghalt, egy részeg falubéli szúrta le, tévedésből. Nővérét néhány éve temették el. Simonies András hírét vette, hogy hoztak egy törvényt, amely szerint azoknak a hadiárváknak, akiknek az árvaellátását politikai okokból megvonták, most egy összegű térítést fizetnek. Biztatták, adja be a kérvényt, s ő meg is tette, mert úgy gondolta, hogy ha valakinek, hát neki biztosan jár ez az utólagos kárpótlás. A napokban választ kapott Százalombatta Város Önkormányzatától. Határozatban értesítették róla, hogy kérelmét elutasították, azzal az indoklással, hogy rá ez a törvény nem vonatkozik. Az eljárás során kiderítették, hogy 1949. szeptember másodikétól állapítottak meg az ő részére árvaellátást, amelyet azonban 1950-ben meg is szüntettek. A törvény szerint csak az a hadiárva jogosult az egy ösz- szegű térítésre, akinek az ellátását 1949. január elseje előtt állapították meg, s utóbb politikai okból vonták meg. Simonies András nem érti, miért nem jár neki ez a kárpótlás. Mi sem értettük, ezért megkérdeztük Mitták Ferencet, Százhalombatta Város Önkormányzatának ügyfélszolgálati és hatósági irodavezetőjét. — A törvénymegfogalmazásból kiderül — válaszolta —, hogy ez a térítés csak azoknak jár, akiknek a pénzellátását 1949. január elseje előtt állapították meg. Mivel Simonies András részére 1949. szeptember másodikától járt az árvaellátást, ő nem tartozik a törvény hatálya alá. — Édesapja a Donnál esett el, így neki már évekkel korábban járt volna az árvaellátás... — Igen, ez így van, de sajnos, annak idején nem kérte már előbb. Nagyon sajnáljuk, emberileg megértjük, de így szól a törvény, nem tehetünk semmit. A határozatban viszont az áll, hogy fellebbezési lehetősége van, ennek határideje még nem telt le, javaslom, hogy fellebbezzen. A törvény valóban így szól, viszont ha belegondolunk, mi vezette a törvényalkotókat, amikor a hadigondozottakról utólag törvényt hoztak, meggyőződésünk, hogy az önkormányzat nem megfelelően értelmezte ezt a törvényt. Rengetegen vesztek oda a háborúban, nagyon sok volt a hadiárva, akikről annak idején az egykori kormány nem gondoskodott. Volt, aki átmenetileg kapott árvaellátást, de később politikai okból ezt megvonták, olyan felháborító indokkal, hogy miért ment el az apa a németek oldalán harcolni? Hogy miért nem kapott korábban árvaellátást, azt utólag kideríteni lehetetlen. Talán nem is kérvényezte a furcsa természetű nagyapa, talán kért, de megtagadták; ki tudja? Csak az biztos, hogy Simonies András 1943-ban veszítette el az édesapját, így neki — és testvéreinek — attól fogva járt volna az árvaellátás. Ha csak 1949 szeptemberétől kapott, annak ezer oka lehet, s amennyiben mulasztás történt, mások mulasztottak, nem ő. Utólag kárpótolni valakit azért, mert egy világégés elvette tőle az édesapját, nem lehet. Az ötven évvel ezelőtt jogtalanul megvont árvaellátást most megfizetni is képtelenség. A törvénynek nyilvánvalóan nem is ez a célja, csupán enyhíteni próbálja azokat az igazságtalanságokat, amelyeket egykori hadiárvák elszenvedtek. Kérelmeiket kellő tapintattal kellene kezelni, és még ha a hivatalos nyelvben általánosan el is terjedt az elutasítom szó, ezekben az esetekben feltétlenül kerülni kellene. Mindenesetre kíváncsian vátjuk, mi lesz a fellebbezés eredménye. Pável Melinda
