Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-15 / 294. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Az ellenzék Rabin hazatérését követeli Izraeli bombázás Libanonban Az izraeli ellenzék határozottabb katonai föllépést követel a Dél-Libanonban harcoló Hizbullah-szervezet ellen. Tegnap az izraeli légierő és a szárazföldi tüzérség többször is támadta a síita fegyveresek állásait. Az elmúlt napokban komoly háborús helyzet alakult ki Dél-Libanonban. A síita Hizbullah fegyveres szervezet több súlyos kimenetelű támadást is végrehajtott az izraeli hadsereg, illetve az izraeli befolyás alatt levő Déllibanoni Hadsereg egységei ellen. Izraeli kormány- és katonai körökben már a hét elején elhangzott az a vélemény, hogy a Hizbullah legújabb támadássorozatának csak egy erélyesebb, összehangolt izraeli beavatkozással lehet véget vetni. Ennek szellemében az izraeli légierő tegnap délben több hullámban kivitelezett támadást hajtott végre Dél-Libanon Tuf- fáh körzetében levő Hiz- bullah-célpontok ellen. A középkori keresztes lovagok által épített Beaufort- erőd környékén pedig izraeli harci helikopterek hajtottak végre támadásokat. A dél-libanoni harcokba a szárazföldi tüzérségi erők is bekapcsolódtak. Az izraeli nehéztüzérség tegnap több órán át lőtte Nabatijja város körzetét, Kabríha és Madzs- dal Szlím falvakat. Az elharapódzó dél-libanoni harcok miatt az izraeli ellenzék azonnali hazatérésre szólította föl a távol-keleti körúton tartózkodó Ji- chak Rabin miniszterelnököt. H. J. Amikor megvonjuk a helyhatósági és megyei választások mérlegét, az első, amit meg kell jegyeznünk: a választók 57 százaléka (kicsi híján kétharmada) nem szavazott. Mondhatni, kissé keményebben: bojkot- tálta a választást. Még keményebben: nemet mondott az egész mai politikai palettára, úgy ahogy van. Összehasonlítva az 1994. májusi választással: az akkor leszavazottak egyharmada most hátat fordított. Ezt nevezik a „szociálliberális koalíció” győzelmének? Legyünk még kíméletlenebbek: ez bizony a demokrácia veresége. Egyébként logikus folytatása egy megindult „lepusztulási” folyamatnak: májusban a választók 60 százaléka visszaszavazta az 1990-ben leszavazottak utódait, decemberben 60 százaléknak már azok sem kellenek. A magyar néppel hosszú időn keresztül megutáltatták saját nemzetiségét, hazáját, történelmét, nemzeti jelképeit, azután nagyon hamar megutáltatták magukat azok, akik ezt a népet pszichikailag beteggé tették. Negyven éven keresztül megutáltatta magát a Kelet, négy év alatt megutáltatta magát a Nyugat. Egyfajta mizantróp nemzetet (nemzetkarikatúrát) csináltak belőlünk, illetve hagytunk magunkból csinálni. Ebben a decemberi sötétségben az egyetlen reménysugár a vasutasság volt. Az még mutatott erőt és öntudatot. Az még meghátrálásra kényszeríthette a pénzhatalmasságok szolgaságában csúszómászó kormányt. (Csak győzzön bocsánatot kérni Camdessus úrtól, sűrűn magyarázkodva, hogy a vasúti forgalom tartós szünetelése végül is a Világuzsora bevételeit fenyegeti.) * Valamit azért az is mutat, ha a negyvenhárom százaléknyi szavazat szerkezetét vizsgáljuk. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a sem nem magyar, sem nem szocialista, sem nem baloldali, hanem egyszerűen romlott és erkölcstelen televízió és rádió a büntethetetlenség élvezetében elszemtele- nedve hazudik. Mivel jelentéktelen ágenseknek nem szoktuk megjegyezni a nevét, nem tudjuk, kik voltak a műsorvezetők a választás napjának estéjén, de annyi bizonyos, hogy hamis képet adtak. A választók kisebbségének (mindössze 43 százalékának) szavazása ugyanis egyfelől bebizonyította, hogy a májusban kisebbségbe került nemzeti magyarság (vagy magyar nemzetiség, ha úgy tetszik) megerősödött és teret nyert; hogy ennek az egyelőre kisebbségben levő magyarságnak határozott kívánsága, hogy a nemzeti politikai erők tartósan egyesüljenek; hogy ennek az egyesült magyar erőnek a szerkezetében eltolódás megy végbe a Független Kisgazdapárt és a Fidesz javára, megszilárdul a Kereszténydemokrata Néppárt helyzete, miközben az MDF eróziója megállíthatatlan; hogy az SZDSZ stabilan tartja a maga 20 százalékos arányát (bár ezt elegendőnek véli ahhoz, hogy erőszakosan törjön a saját diktatúrájára). Először az Olasz Köztársaság történetében Bíróság előtt Berlusconi (Folytatás az 1. oldalról) A kihallgatás befejezése után három órával Silvio Berlusconi kommünikét tett közzé, amelyben megerősíti teljes ártatlanságát és azzal vádolja a milánói bíróságot, hogy bármilyen komoly alap és határozott bizonyíték nélkül idézte meg, politikai ellenfelei kezére játszva, valóságos üldöző hadjáratot indítva ellene. A bírók nem fiMek kommentárt az ügyhöz, majd néhány nap múlva fog csak kiderülni, hogy elejtik-e a Silvio Berlusconi ellen emelt vádat, vagy eljárást indítanak-e a miniszterelnök ellen. Bárhogy is történjék, mindenképpen káros hatást gyakorolt a dolog az olasz kormányra, amelyet már amúgy is megcsapott a válság'szele, nemcsak az ellenzék támadja hevesen, hanem egyre fokozódó erővel az egyik koalíciós párt, az Északolasz Liga vezére, Umberto Bossi is. És ha ez sem lenne elég, az Európai Unió is figyelmeztette Itáliát, hogy az 1995-ös pénzügyi törvény elégtelen, csak minimálisan fogja csökkenteni a deficitet. A politikai és gazdasági szakértők szerint a súlyos pénzügyi problémák fogják megbuktatni a kormányt, ha megbukik, nem pedig a bírók és politikusok és maguk a politikusok, a különböző állami intézmények vezetői és képviselői között kitört ellentétek. Bár ezek sem mellékesek, mert Antonio De Pi- etrót követően még egy magas rangú bíró és az igazságügy-minisztérium húsz revizora adta be lemondását. A hangulat pattanásig feszült, a vezetők egymás elleni támadásai már a személyes sértegetés területén mozognak, ami ellen határozottan felemelte a szavát az államfő. „A sértegetők ész és mondanivaló nélküli neveletlenek”, mondotta Scalfa- ro elnök a civilizált magatartás alapvető szabályaira figyelmeztetve a politikusokat. Mindenki a maga igazát hangoztatja, és korunk minden bajának legfőbb tükre, a tv reggeltől estig kerékasztalok mellé ültetve szólaltatja meg a különböző pártok, irányzatok és nézetek képviselőit. Mindenki tudni véli, mi a baj gyökere, egyesek írt is ajánlanak orvoslására, de szerintem csak egyiküknek van valóban igaza, aki azt mondotta tegnap este egy ugyancsak hosszúra nyúlt konferencia végén: „hat hónapos »black- out«-ot kellene elrendelni, hogy a sok beszéd helyett inkább cselekedjenek az emberek.” A nagyvilág hírei Helmut Kohl német kancellár szerint az Európai Unió bizakodva nézhet a jövőbe, hiszen a hét végén tartott esse- ni csúcsértekezleten számos kérdésben lényeges haladást sikerült elérni. Kohl tegnap Strasbo- urgban, az Európai Parlamentben beszélt erről, amikor beszámolt az EU tagállamainak kétnapos csúcstalálkozójáról. Röviddel az új szlovák kabinet kedd esti kinevezése eló'tt Vladimír Meői- ar, Szlovákia új miniszter- elnöke a CTK cseh hír- ügynökségnek nyilatkozott politikai terveiről, és nem tagadta, hogy az elnöki rendszer bevezetésére kíván törekedni, jóllehet az ország stabilitásának érdeke ennél szélesebb ' változásokat indokol. VÉLEMÉNY s Eletjelek az élettelenségben Mindez, ismételjük, a 43 százalékon belül. A választóknak csaknem kétharmada nem nyilatkozik. A rádió és a televízió mindenekelőtt a polgármesterekre összpontosította a figyelmet, holott a választók választásra hajlandó kisebbsége a megyei listás szavazáson nyilvánított országosan integrálható véleményt. A polgármester-választások a falvakban egyáltalán nem politikai aktusok voltak, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban pedig csak közvetetten voltak azok..Ez úgy értendő, hogy az emberek személyekre szavaztak, s a politikum abban nyilvánult meg, melyik politikai erőnek sikerült hiteles, megbecsült embereket indítania, illetve saját oldalára állítania. Ezekben a városokban és Budapesten a szavazók aránya 30 százalék körül ingadozott, tehát a megválasztott polgár- mesterek (és Budapest főpolgármestere) sem lehetnek teljesen nyugodtak abban a tekintetben, hogy városuk lakóinak többsége bízik bennük. Budapest főpolgármestere a választók egyharmadának egyharmada (valamivel több, nyugtassuk meg) szavazatával áll a kétmilliós világváros élén. S éppen hogy megelőzte Latorcai és Szabó összesített szavazatarányát. Ez az előny kizárólag a nagyobb ismertségnek, a fülekben hosz- szú időn keresztül megült névnek köszönhető; ha Latorcainak még van tíz kampánynapja, lehet, hogy ma ő a főpolgármester. Ám különösen érdekes a budapesti kerületi polgármester-választások eredménye. A szociálliberális koalíció 10 megválasztott polgármesterével szemben 11 „ellenzéki” (Fidesszel szövetkezett nemzeti-keresztény) és két független polgármester áll. Ott, ahol nem volt mód százmilliókat költeni egy Demszky úr kampányára, ahol a polgármester személye „testközelibb”, a budapesti választók egyharmadának több mint a fele, 56 százaléka tagadta meg a szocialistákat, a liberálisokat és a szociálliberális koalíciót. S hogy december nem május, az a nagyobb városok polgármestereinek összetételén is látszik. 22 polgármester közül 10 képvisel ellenzéki szövetséget és kettő független. A májusi választásnak igazi időközi próbája azonban a megyegyűlések megválasztása volt, az önkormányzati törvény ama módosításának köszönhetőleg, hogy a megyei közgyűlések is pártlisták szerint állnak össze. Az MSZP számítása bevált: ezen a módon lényegében a megyéket is kézbe vette a legnagyobb kormánypárt, hiszen 18 megyében a megyegyűlések relatív többsége szocialista. A második helyet azonban (Zalában az első helyet) majdnem mindenütt a nemzeti-keresztény erők, illetve a „Polgári Együttműködés” szerezte meg, éspedig hét megyében a Független Kisgazdapárt egymagában vagy a MIEP-pel együtt. Ez a minőségi eltolódás nagyon figyelemreméltó, mert a magyar nemzeti öntudat erősödésére mutat. Az SZDSZ-nek csak a harmadik hely jutott ezen az „országos” szavazáson. Ami a mandátumok számát illeti a megyékben, országos összesítésben: a mandátumok 49 százaléka a szocialistáké, 30,7 százaléka a polgári együttműködésé (ebből 15,5 százalék a kisgazdapárt a MIÉP-pel együtt vagy anélkül), és 20,3 százaléka az SZDSZ-é. ■ * Az ország politikai képe más decemberben, mint májusban. 1995 új helyzetben indul. A megvont mérlegből következik, hogy az a monoton hangon hajtogatott imamalmi szöveg, miszerint „a szociálliberális koalíciónak nincs alternatívája”, belső összefüggésben nem igaz. Már Budapesten sem igaz. Egyetlen indoka ennek a kijelentésnek a külső nyomás lehet, annak a pénzcsoportnak a nyomása, amely eleve kivetette hálóját Magyarországra, s amely minden áron hatalomban akarja tartani ügynökségét, az SZDSZ irányító „cabinet noir”-ját. A szocialisták gyertyája immár fogyóban van. Még ég a bizalom lángocskája, de már nagyon rövid szálon, s túlságosan nagy a szétfolyt viaszkupac. A láng már sokkal inkább Horn Gyuláért ég személy szerint, mint a szocialista adminisztrációért. A diósgyőriek figyelmeztető sztrájkot tartanak, de nem akarnak szakítani Horn Gyulával: az apparátust teszik felelőssé. Őszintén meg kell mondjuk: most már nagyon kevés a reményünk abban, hogy a szocialisták hosszabb távon meghatározó erő tudnak maradni. Nem tudják kihasználni, hogy még van bennük valamelyes bizalom (valamelyes, mert a mozdulatlan 57 százalékot nem szabad elfelejteniük), és képtelenek távlatokat nyitni a társadalom előtt, az alig lélegző nemzetről nem is szólva. Hatalmas veszteségek várnak az országra, és újabb lemaradás. Hosszabb távon fenyeget az orosz hatalom újabb megjelenése. Két lehetőség van: az egyik a munkásság részéről, melynek kibontakozó harca most összesimul a nemzeti élet-erőfeszítésekkel, és a parasztság maradékának ösztönös ébresztése, amely a csődöt mondott és csökött középosztálycsonktól veszi át az első vonal pozícióját a nemzeti jövőért vívott kétségbeesett harcban. A Föld mágneses pólusai időnként megfordulnak és helyet cserélnek. Ez hosszabb távon egy nemzet politikai rendszerstruktúrájában is megesik. A szocialisták most a kapitalista oldalon vannak. A társadalmi igazságosság pólusa a nemzeti oldalra vándorolt, s ezen a nemzeti oldalon a kereszténydemokratáknak a kisgazdák kezét kell keresniük. S nagy a remény, hogy a Fidesz végül is a nemzet ifjúsága és a nemzet jövője lesz. Ám mindez csak akkor, ha a roppant anyagi túlerőben levő sötét uzsorásmaffia nem győzedelmeskedik. A „szociálliberális koalíció” névvel illetett diftériás lepedőknek egyetlen alternatívája — a beteg nemzetnek egyetlen gyógyszere — van: a hazájukért és nemzetükért élők egysé(Sándor András)
