Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-14 / 293. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. DECEMBER 14., SZERDA A VII. országos stúdiószínházi találkozó díjazottjai Színháztulajdonos színház nélkül Kiosztották a gödöllői művelődési központban megrendezett VII. országos stúdió- és alternatív színházi találkozó díjait. Gödöllő városa 150 ezer forintos díját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Krúdy Színpada nyerte el Csehov „Három nővérének Verebes István rendezte előadásával. A Western Rádiótelefon Kft. 200 ezer forintos díját kapta a Győri Nemzeti Színház előadása, Shakespeare „Hamlet”-je Kiss Csaba rendezésében. A Soros Alapítvány 400 ezer forintos díjával Csányi János előadását Shakespeare „Szentivánéji álom” című műve színpadra állítását tüntették ki. Akik végignézhettük vasárnap délután ezt az előadást, nagy színházi pillanatnak lehettünk tanúi. Bár nincs mértékegység, mely- lyel a művészi élmény mérhető, de miközben váltakozva a nevetéstől, majd a meg- rendültségtől „haltunk meg”, váltunk teljesen önfeledtté, azt érezhettük: ilyen jó előadást, ilyen jó színházat még soha nem láttunk. Izig-vérig színház volt ez. A szereplők mintha még soha azelőtt nem lettek volna és soha többé nem lennének már mások, mint akit most játszottak. Az emberi természet, az emberi lélek titkaiba mélységesen mélyen nyerhettünk betekintést. Mi mozgatja az embert, mire vágyik, mitől szenved? — mindezt féktelen vidámsággal vagy fájdalmas megdöbbenéssel szemlélhettük. A Szentivánéji álom erdeje ezúttal nemcsak amolyan véletlen terepe volt a játéknak, hanem mágikus hely, amely csodalényt varázsol a leghétköznapibb, legközönségesebb teremtményből. A mesteremberek alakítói most nemcsak a Shakespeare megírta szövegből igyekeztek humort csiholni, hanem az „életüket adták”, teljes személyiségük esetlenségeit, esendőségeit, s mindazt a lehetőséget, amely szunnyad bennük. Megoldódott a bűvös virág „kérdése”, azé, amelytől szerelemre gyullad férfi és nő. Más Szentivánéji álom előadásokon — komolyan véve a szöveg virágnyelvét — papírvirágot fa- csargatnak egymás szeme fölött, itt egész testét mozgatták meg annak, akiben szerelmet akartak kelteni, kipróbálva, fokozva ezt a szamár és Titánia extatikus, hatalmas nászáig. A zsűri, Ács János rendező, Bérezés László, Koltai Tamás, Nánay István kritikusok a találkozót záró szakmai megbeszélésen maguk megállapították, hogy csak ismételni tudják egymás szavait, amelyekkel elragadtatottan, felsőfokban dicsérték az előadást. S hogy melyik színház előadása volt ez? Mindegyiké és egyiké sem. A szereplők szinte ahányan voltak, annyi színház tagjai, élükön olyan kiválóságokkal, mint Udvaros Dorottya Hippolyta-Titánia és Kuika János Theseus-Oberon alakítója. Azonban, mint megtudtam, játszóhelye — egyelőre — nincs az előadásnak. Az csak Csányi Jánosé. A Shakespeare-szóveg újra- fordítójáé, a díszlettervezőé, a rendezőé. Kicsoda Csányi János? Egy nagyon fiatal, nagyon szerény ember. Hirtelen — remélve, hogy hamarosan beszélgetést készíthetek vele a Japnak — annyit sikerült kidéríféneVn róla, hogy váci származású, a szülei ma is Vácott laknak, tagja volt a néhány évvel ezelőtt működött gödöllői színházi stúdiónak, pályázott arra, hogy Sopronban színházat indítson. A soproni színházat más alapította meg, s Csányi János most itt áll egy egészen rendkívüli előadás megvalósítójaként, színház nélkül — bizonyára fényes jövő előtt. Nádudvari Anna A szeretet szolgálatában Az orvosok is zenéltek A Petőfi Irodalmi Múzeum adott otthont nemrég a Szembetegek Országos Egyesülete által rendezett koncertnek, amelyet a magyar irodalom kincseiből válogatott versekkel és prózai művekkel gazdagítottak. — Munkaadónk a lelkiismeret — vallotta meg küldetésüket dr. Téglásy Imre, az egyesület alapító titkára. — Ez az első jótékony célú műsorunk, de folytatni kívánjuk, hagyománnyá szeretnénk fejleszteni. A bevételt egyesületünk és a Világ Világossága Alapítvány szeretetszolgálati céljainak megvalósítására fordítjuk. Nem valami pénzgyűjtő akció tanúi voltunk. A fellépő művészek igazi élménnyel ajándékozták meg a közönséget. Erre bizonyság, hogy tüstént a műsor elején kigyúlt a világosság az egyik gyengén látó kisfiú lelkében, angyali mosollyal hallgatta végig Händel Largóját, hiszen a műsort záró versben megénekelt „Harmadik szem” — a belső látás — meglelte fényét. A világtalan művész, Németh Tamás oly könnyedén játszotta el zongorán Mozart D-dúr rondóját, mint ahogy a A Szembetegek Országos Egyesülete a MHB Széchenyi Főigazgatóság 326-16800 számú, a Világ Világossága Alapítvány az OTP Baranya Megyei Igazgatóság 249980Ő6 „Világ Világossága” 581-011048-8 számú számlájára várja a támogatásokat pajkos kislány kergetőzik a virágos réten szél fújta szirmokkal. Aztán az orvosok következtek. Előbb a szemsebész dr. Salacz György ült gordonkájához, hogy testvére, dr. Salacz Tamás traumatológus zongorakíséretében előadja Bach Ariosóját. Őket dr. Szilágyi András pszichiáter követte két Liszt-darabbal. Geszler György zeneszerző, az egyesület díszelnöke saját szerzeményét adta elő zongorán. A „Harangok” című művében egy száztemplomú város szívébe varázsolta el képzeletünket olyan ünnepen, amikor valamennyi harangot egyszerre húzzák, kondítják meg. Illetlenség lenne ez alkalommal a sikert rangsorolni. Mégis, a krónikásnak tisztéből eredő kötelessége megörökíteni, hogy a legnagyobb tapsot a négy világtalan zenész, Farkas Mátyás, Lakatos Tamás, Magyar Csaba és Németh Tamás, az Ungaria Együttes tagjai kapták a két zongorán előadott négykezes játékukért, Brahms VI. Magyar táncának ás Hacsaturján Kardtáncának megszólaltatásáért. Az elismerő vastapsot ráadással, a Hörcsöglakodalommal köszönték meg. B. Kéri Edit hangversenyénekes, Gémes Andrea gitárművész, Szentpál Mónika és Papp János előadóművészek, valamint a balladamondás nagyasszonya, Jancsó Adrienne önzetlen közreműködése avatta ünneppé, aranyozta be az ezüstvasárnapot megelőző szombat délelőttjét a vak és gyengén látó művészekkel közösen. „Látásom fogy” — szakad fel a döbbent felismerés a költő, Téglásy Imre versében a szeme világát lassan elveszítő ember szájából. Miként az éj sötétjében eltévedt vándor, tapogatva bolyong és bízik, hogy hamarosan megpillantja egyetlen szál gyertya imbolygó lángját, amelyet követnie kell, úgy váljak sokan a pillanatot, amikor majd a szemük által bezárt sötétség fogságából kiszabadulhatnak. Tán egy drága műtétre kell a pénz, tán csekély értékű ajándékkal szerezhet az egyesület gyógyíthatatlan embertársunknak hetekig tartó örömet, boldogabb karácsonyt. Kassovitz László Veresegyházi levél Karácsonyváró hangverseny A veresegyházi Váci Mihály* Művelődési Ház színházterme és annak erkélye zsúfolásig megtelt az egy éve önállóan működő zeneiskola növendékeinek karácsonyváró hangversenyére. A műsort — amelyet Kovács Katalin pedagógus konferált — a kilenctagú Tücsökzenekar kezdte. Utána sorra kerültek a hangszerszólista növendékek: kilenc zongorista, hat hegedűs, két fuvolás, hárman furulyán, két harsonás, egy trombitás, egy tenorkürtös és ketten gordonkán. A fellépők közt többen szerepeltek a szadai tagozatból és a hallgatók közt ott voltak az erdőkertesi zenei tagozatból és gyerekligetből is. Külön zenei csemege volt a tanárokból és haladó növendékekből alakult kamaraegyüttes Vivaldi-tolmácsolása. A felkészítő tanárok hosszú névsorából — tizenhármán szorgoskodtak a sikerért — kiemelendő Gyurjács Ottó Gábomé zenetanámő, aki végigkísérte zongorán a teljes estet, és mindenekelőtt Spera Agnes zenetanámő, a zeneiskola igazgatója. A kezdő és záró számot az Erkel Ferenc Ifjúsági Kamarazenekar adta elő. A szólisták nagy része közülük került ki. A műsor végeztével a zeneiskolások ajándékot kaptak. F. M. Vendégművész kiállítása ízbégen Várkonyi Gyula: Alföldi udvar gémeskűttal Rövid, de hangulatos „alföldi utazást” tehettünk a hét végén Szentendrén. Várkonyi Gyula festőművész itt állította ki tizenhat olajképét. A szegedi születésű művész a Tisza-parti város melletti Sán- dorfalván alkot. A tárlatot megnyitó Kelemen Kristóf szobrász beszédében elmondta: Várkonyi 1977-ben, a szegedi Téli Tárlaton „Fák” című képével mutatkozott be; a hivatásos festők között nyolc évre rá pedig Hamburgban, a szépművészetek nemzetközi fesztiválján első díjjal jutalmazták. Várkonyi Vlasits Károlynál tanult, de mestereinek tartja a múlt század alföldi festőit is. Olajképein őszi, téli tájak jelennek meg kitűnően érzékeltetve a természet csendjét, a két évszak — kissé borongós — nyugalmát. Mindegyik festmény gazdag lelkivilágról tanúskodik. Látszik, hogy a művész szereti az alföldi tájat, a falvak, tanyák népét. Ugyanúgy, ahogyan Petőfi szerette. Ha autón, vonaton rogobunk végig az Alföldön, nem sok érdekeset látunk. A művész vásznaival azt bizonyítja, hogy a figyelmes szem képes felfedezni e vidék kincseit is. Bár az emberek sorsával, munkájával csak két mű foglalkozik, de ezek mindent elmesélnek. (Egyiken a nehéz körülmények között élő idős parasztembert látjuk, amint konyhájában a tűzhely előtt ülve dolgozik, másikon a fiatal halászt, aki hálója mellől néz ránk.) A kiállítás karácsonyig látogatható Szentendre-Izbé- gen, a Tasi Vendéglő Galériában. (kopasz) Könyvbemutató Szentendrén írások egy komódfiókból Szánthó Imre grafikusművész „Szentendrei pillanatok” címmel — írások egy komódfiókból alcímmel — jelentette meg a festők városához fűződő élményeit. A kötetet holnap délután 5 órakor mutatják be (Szakonyi Károly író ajánlja az érdeklődőknek) a szentendrei Magvető Kiadó könyvesboltjában. Közreműködik Buss Gyula színművész. A sajtóbemutató előtt, délután 4 órától Pethő Németh Erika, a Pest Megyei Könyvtár munkatársa „Régi szentendrei vendéglők” címmel helytörténeti sétát tart; találkozás a Fő téri kalmárkeresztnél. „Ez a könyv — írja Szakonyi Károly — tisztelgés Szentendre múltja és jelene előtt, nosztalgiát ébresztve bennünk e gazdag, színes, hétköznapi történelmet őrző város iránt.” Szánthó Imre egyik szentendrei grafikája Xantusz Gyula: Virágos ünnep
