Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-14 / 293. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. DECEMBER 14., SZERDA 5 Sorskeringők Az utolsó magyar király utolsó katonája Két egyforma sors nincs, mint ahogy az ujjlenyo­mataink sem egyformák. A sorsokat tekintve az em­beriség két nagy csoportba tartozik. Vannak akik szerencsés csillagzat alatt születtek — ezek vannak kevesebben —, míg többségünk az élet árnyékos ol­daláról csak ritkán jut át a napos oldalra. A sorsbugyrunk tartalmát nem mi állítjuk össze. Van akié súlyos, teli szürke limlommal, a másikun­ké, ha nem is könnyű, de mert tarkabarka, némileg könnyebb cipelni. Három évtizede vagyok krónikás, ez idó' alatt rengeteg sorssal szembekerültem, számtalan sorsot megírtam. De ezekből az írásokból hiányzott a rendszeresség, esetenként az alaposság, a miértek­re nem mindig kaptam, vagy nem mindig kértem választ. Ennek pótlásául szeretnék egy sorsriportsoróza- tot indítani, nemtói és életkortól függetlenül. Olyan emberi sorsokat kívánok bemutatni, amik nem mindennapiak, jóllehet a sorsok cipelő! nem rendkí­vüli, sőt többnyire hétköznapi emberek. Ehhez per­sze az is kell, hogy a riportalanyok megkeressenek, jelezve, hogy szeretnék megosztani élettörténetüket velem, s rajtam keresztül az olvasókkal is. Várom tehát leveleiket, s ígérem, mindenkire kerítek idó't, mindenkihez elmegyek. Doktor Molnár Mihály és köztem 44 év a korkülönb­ség, rokonok nem vagyunk, értelemszerűen tehát semmi közös nem lehet a sorsunk­ban. Magam is ezt hittem, amíg el nem mondta élete történetét, amiben két olyan momentum is van, melyek folytán — a történelem jó­voltából — közvetve én is érintve vagyok az ő sorsá­ban. Az 1914-es gorlicei át­törésnél Molnár hadapród és Farkas Elek tizedes — a nagyapám — egyazon ez­redben estek át a tűzkereszt­ségen, s azon kevesek közé tartoztak, akik élve úszták meg a kozák túlerő roha­mát. Huszonkilenc évvel ké­sőbb, 1943-ban, apámat mint sebesült honvédőt a 106 sz. tábori kórházban ápolták Pinszkben, melynek doktor Molnár Károly orvos alezredes volt a parancsno­ka. íme, a véletlenek egybe­esése. Az első világháborúból két vitézségi érme van, az el­sőt Ferenc Józseftől, a máso­dikat IV. Károlytól, Magyar- ország utolsó királyától kap­ta. Soronkívüli ezredes elő­léptetését — egy zsidó transzport megmentéséért — Horthy Miklós látta el kézjegyével 1944 őszén. Az idős főtiszt úgy véli tudni, ez a dokumentum a legutol­sók közé tartozott, amit még a kormányzó írt alá Szálasi hatalomra jutása előtt. A továbbiakban az ő hatá­rozott kérésére csak Karcsi bácsinak fogom nevezni, így szólítják őt a tiszttársak, a barátok, a budai ház lakó­társai és a Lukács fürdő törzspublikuma, ahová na­ponta betér és leússza az ön­maga számára előírt penzu­mot. Korához képest meglepő­en fürge s a „szürke állo­mánnyal” sincs különösebb baj. Néha, amikor az emlé­kek motyóját bogozzuk, egy-egy dátumnál megtor­pan, vagy a fényképarcokat nem tudja kapásból nevü­kön nevezni. De vajon lehet ezen csodálkozni? Egy olyan embernél, akinek az anyja Liszt Ferencnél tanult zongorázni, majd Kodállyal játszott négykezest a gyer- gy óremetei * házukban. Ugyan itt Bartók is gyakran megfordult, innen indult el az erdélyi népdalgyűjtő utak­ra. Ezek az emlékek kitöröl­hetetlenül élnek Karcsi bá­csiban, s csak a dátumokról kell néha-néha a feledés po­rát lehessinteni. Két vitézségi éremmel és üres zsebbel jött fel Pestre Trianon után. És úgy végez­te el az orvosi egyetemet, hogy nappal tanult, éjszaka pedig egy pékségben dolgo­zott. 1925-ben már a Pécsi Zrínyi Miklós Hadapród Is­kola orvos-tanára, innen a Ludovikába vezényelték át, úgyszintén oktatni. A bécsi döntés után elsők közt vo­nult be Észak-Erdélybe, s megszervezte a Marosvásár­helyi Honvédkórházat. Mars isten szeszélye keresz- tül-kasul űzte Európán, a há­ború fináléját Frahnleiten- ben érte meg Ausztriában. Megszervezte a visszavonu­ló magyar csapatok és civil menekültek egészségügyi el­látását, majd mikor válaszút elé állították: tovább, Nyu­gat felé, vagy vissza, Ma­gyarországra — az utóbbit választotta. De, hogy ne jöj­jön üres kézzel, magával ho­zott három vagonnyi felbe- csífthetetlen értékű kórházi felszerelést. Ezzel futott be a Keleti pályaudvarra 1945 tavaszán, s nyomban átadta a Honvédség egészségügyi parancsnokának. A jutalom nem maradt el. Már augusztusban letar­tóztatták, s három hónapig tartották bezárva a Nádor ut­cai börtönben. A vád: né­metbarátság, antiszemitiz­mus — egyszóval háborús bűnös. A népbírósági tár­gyalásokon negyven volt munkaszolgálatos tanúsko­dott mellette, közben, míg a procedúra folyt, nem foly­tathatott orvosi praxist, ezért tűt, cérnát, tűzkövet árult vidéken, ebből tartotta el a családját. Kárpótlásul a meghurcoltatásért, táborno­ki rangot kínálnak. A felté­tel: lépjen be Rákosi pártjá­ba. Köszönte, de ilyen áron nem. Mire 53 évesen, 33 mundérban eltöltött év után végkielégítés és nyugdíj nél­kül elbocsátották a honvéd­ség kötelékéből. Élni kell, enni muszáj. Körzeti orvosként kezd új életet Rákosszentmihályon. Naponta bumlizik a HÉV- en, s útközben Prohászka könyvéből gyűjt erőt az újabb megpróbáltatások­hoz. 1953-ban egy jóakaró­ja beprotezsálja a MÁV Kórházba szájsebésznek, in­nen ment nyugdíjba 1967-ben — 1200 forint nyugdíjjal. Most kamatozik igazán az egykori szorgal­ma, amivel a belgyógyászat mellett a fogász-szájsebész szakképesítést is megszerez­te. Fogászként magánpra­xist folytat a budai lakásán. Az idő múlik, enyhébb sze­lek kezdenek fújni. 1972-ben arany, ’82-ben gyémánt diplo­mát kapott a SOTE-től, ő a magyar orvosi kar dojenje. A négy évtizedes méltatlan mel­lőzésért viszont csak 1991- ben kapott elégtételt, Kéri Kálmánnal együtt vehet­te át Göncz Árpád köztársasá­gi elnöktől a tábornoki előlép­tetés díszoklevelét, majd 1992- ben, orvossá avatásá­nak 70-ik évfordulóján a Ru­bin Diplomát. Ezen az ünnep­ségen ismertem meg az utol­só magyar király utolsó kato­náját — ahogy önmagát sze­reti nevezni —, s mint ilyen­kor rendszerint elhangzik, va­laki most is megkérdezte: tes­sék mondani, mi a hosszú élet titka? — A hosszú élet titkát csak az Isten ismeri — mon­dotta válaszában Molnár tá­bornok. — Ő visel gondot ránk, ő ad bölcsességet, hogy okosan, hasznosan gazdálkodjunk a nekünk ki­rendelt földi élettel. Karcsi bácsit szereti az Is­ten, s őt ebben a hitében a negyven év megpróbáltatá­sai sem tudták megingatni. Ha erről esik szó, bár hithű katolikus, a kálvinista gálya­rabok zsoltárát idézi: Ázt bünteti, kit szeret, másképp ő nem is lehet. Molnár Károly orvos tá­bornokot, a magyar táborno­ki kar legidősebb tagját száz éve szereti az Isten, de­cember 12-én lépett be a 101 -ik évébe. Matula Gy. Oszkár A Pest megyei önkormányzat Összeállt a megyeháza új, nyolcvanfó's testületé. A névsort a pártok elért eredmé­nyei alapján közöljük. A csillag feletti személyek a 10 ezer lakos alatti, a csillag alatti nevek a 10 ezer lakos feletti települések választásaiból kerültek ki. Magyar Szocialista Párt 1. Dr. Erdélyi László 2. Bukovszky István 3. Dr. Berán Katalin 4. Farkas Károly 5. Pásztor Béla 6. Hanga Ferenc 7. Dr. Götzinger István Péter 8. Povázson Sándor 9. Varjú László 10. Zsadányi Lászlóné * 11. Bányai Judit 12. Fogarasiné Deák Valéria 13. Fábry Béla 14. Dr. Bóth János 15. Fritzné Tóth Anikó 16. Dr. Andráskó József 17. Holánszki Béla 18. Nagy György 19. Dr. Való Gábor 20. Dr. Varga András 21. Benkovits György 22. Fazekas László 23. Mezei Tibor 24. Szentesi Ferenc Független Kisgazdapárt—- Magyar Igazság és Elet Pártja 1. Kiss György 2. Dr. Bognár László 3. Németh András 4. Kordás Zoltán 5. Ifj. Répás József 6. Putnoki Csaba 7. Ifj. Szatmári Benő * 8. Czira Sándor 9. Horváth István 10. Dr. Réti Miklós Tibor 11. Csurka Endre István 12. Rutkai Róbert 13. Fehér András 14. Zachár László Szabad Demokraták Szövetsége 1. Dr. Gergely Imre 2. Venczel Éva 3. Gulyás József 4. Madai Zsigmond 5. Ajtai Emil * 6. Bodrogi Györgyné 7. Sándomé Pálfalvy Beáta 8. Bonifert Donát 9. Malomsoky Józsefné 10. Nagy Ferenc 11. Tóth Zsiga Miklós 12. Dr. Iglói László Magyar Demokrata Fórum 1. Dr. Vona Ferenc 2. Galántai Viktor 3. Vancsó István * 4. Dr. Gémesi György 5. Manninger Gábor 6. Perlaki Tamás 7. Dr. Hoppál Endre 8. Kövesdi László 9. Szauter Rudolf Kereszténydemokrata Néppárt 1. Dr. Péter Mihály 2. Váradi Lajos 3. Palovics Lajos 4. Dr. Varga A. Tamás . . . / 5. Dr. Szakái Ferenc 6. Dr. Inczédy János 7. Földi László 8. Soós Sándor Fidesz 1. Dr. Búza Attila 2. Szabó Ferenc 3. Czerván György * 4. Gyimesi István 5. Kerepesi Nándor 6. Pogácsás Tibor 7. T. Mészáros András Községi Önkormányzatok Szövetsége 1. Dr. Schmidth Géza 2. Hadházy Sándor 3. Tóth István Ödön •Életet az Éveknek Klubszövetség 1. Knoll István 2. Krizsán Sándor 3. Sipos József Szlovák polgármester Pilisszentkereszten Nem hátrány a nemzetiség (Folytatás az 1■ oldalról) — Kik támogatták az ön je­lölését? — Tekintettel, hogy hely­ben születtem, s az előző testületnek is tagja voltam, sok barátra, együtt gondol­kodó emberre találtam Pilis­szentkereszten. Engem el­sődlegesen a Pile, a Pilis- szentkereszti Labdarúgó Egyesület jelöltetett; de in­dultam mint saját független szlovák polgármesterjelölt, nemzetiségi képviselő, sőt rajta volt a nevem a kisebb­ségi listán is. Négyen pá­lyáztunk a polgármesteri székre, s nagy örömömre szolgál, hogy éppen egy szlovák nemzetiségi lakos nyerte meg ezt a demokrati­kus választást. — Feltételezem, mint a te­lepülés vezetője, megkülön­böztetettfigyelmet kíván for­dítani a szlovák lakosság helyzetére, kulturális hagyo­mányainak ápolására. — Szerencsés helyzet­ben vagyok, vagyunk: Pilis- szentkereszt olyan telepü­lés, melynek nevét immár harminc esztendeje viszi szerteszét az országba, sőt külföldre is a helyi Páva­kor. Ugyanakkor természe­tesen feladatomnak tekin­tem a már befutott együttes, s a még kevésbé támogatott hagyományőrző és -ápoló menedzselését, a szponzo­rok felkutatását. — Melyek a legsürge­tőbb teendők Pilisszentke­reszten? — Két nagy beruházást örököltünk elődeinktől. A jövő év végére készül el a helyi csatornahálózat kiépí­tése, míg a telefonok, min­den remény szerint, már a napokban megszólalnak Pi­lisszentkereszten. Úgy szá­molunk, hogy ez a két beru­házás felemésztette a lakos­ság tartalékát, így hasonló nagyságrendű dologba nem foghatunk bele egyelőre. Pe­dig meglehetősen sürgető lenne a gázprogram is. Azt tervezzük, hogy önkormány­zati szinten elkészítjük a te­lepülés gázberuházásának tervét, hogy amikorra a la­kosság ismét vállalkozni tud egy ilyen jellegű beruhá­zásra, ugrásra készen álljon ez a közműfejlesztés is. Ha­sonlóan haladunk a kábelté­vé kiépítésével is. — Nem érzi magát „egye­dül” a megyében, vagy a szőkébb régiójában mint szlovák nemzetiségű polgár- mester? — Tulajdonképpen nem. Márcsak azért sem, mert több olyan kollégát isme­rek, akik bár nem nemzeti­ségi színekben indultak, de származásukat tekintve ma­guk is szlovákok. Rájuk is kívánok támaszkodni an­nak az elképzelésemnek a megvalósításában, hogy a Dunán át, el Szlovákiáig ke­ressük a legközvetlenebb kapcsolatokat az anyanem­zettel. A kisvárosok, a tele­pülések, a családok, a kultu­rális, s egyéb együttesek kö­zött kialakítandó jó vi­szony nagymértékben segít­heti a magyarországi, s ezen belül is a Pilisben élő szlovák lakosságot hagyo­mányainak eredeti formá­ban való megőrzéséhez, azok ápolásában. (maliár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom