Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-13 / 292. szám

14 PEST MEGYE1 HÍRLAP SPORT 1994. DECEMBER 13.. KEDD Nemzetközi szinten is megállták helyüket a gyepsízók Szokolyán a junior világbajnokságra is készülnek A magyar gyepsísport, mely mintegy tizenöt éve honoso­dott meg Magyarországon, egyre nagyobb népszerűség­nek örvend. A sportág egyik legjelentősebb hazai bázisa a szokolyai, hiszen a Pest megyei versenyzőit az orszá­gos bajnoki címek elnyerése mellett több nemzetközi si­kert is elértek már. Gyurcsik Mihály, a Magyar Síszö­vetség gyepsíszakágának vezetője mutatta be a sport­ágat a kezdetektől a jövó't illető elképzelésekig. Mexikóban a labdarúgó-válogatott Győzelem nélkül Bármily meglepő is, Mexikóvárosban még sohasem lépett egymással szemben gyepre Mexikó és Magyat ország lab­darúgó-válogatottja. Szerda este megteszik; kettejük hato­dik hivatalos válogatott erőpróbáján a hírneves, az 1970-es és 1986-os világbajnokságokról jól ismert Azték­stadionban csap össze a két legénység. — A gyepsít kimondottan a sízők számára találta fel egy német férfi a hetvenes években — mondta Gyur­csik —, azzal a céllal, hogy a sí holtidényében is tudja­nak megfelelően edzeni a versenyzők. Nálunk, Ma­gyarországon mintegy tizen­öt évvel ezelőtt kezdtek megismerkeni a rollkával, s itt is, akárcsak más .orszá­gokban a jó szintű síverseny­zők próbálkoztak vele. Pár éven belül nagyon sokan igazoltak le gyepsízőnek, akik aztán már versenyeken is indulhattak. A sport gyors népszerűsödéséhez nagyban hozzájárult, hogy a válogatottak külföldre is utazhattak, amit abban az időben nem lehetett minden­napos eseménynek nevezni. Mindenesetre egy utánpót­lásbázis kezdett kialakulni, ami a biztató volt a gyepsí hazai fejlődésére nézve. A gyors továbblépés érdeké­ben rengeteget dolgozott Ap- jok Ildikó, mint a serdülő vá­logatott edzője. 1987-ben Koch Ágnes, SMAFC-ver- senyző elérte a magyar gyepsí legjobb • eredményét, amikor a junior-világbajnok­ságon második lett. Ekkor nagyszabású nem­zetközi viadalnak is otthont adott Magyarország. Buda­pesten, a Normafánál ren­dezték az Európa Kupa finá­lét, s a helyszín kiválasztásá­nál az akkor még működő felvonó bizonyult döntő szempontnak... A rendszerváltás közeled­tével egyre szabadabban utazhatott mindenki szerte Európában — folytatta Gyurcsik Mihály —, s en­nek sajnos egyenes követ­kezménye a sportág hazai el­szigetelődése lett. Mindösz- sze három egyesület, a gyön­gyösi, a visegrádi és a szo­kolyai működött a további­akban. — Miként éledt fel újra a gyepsízés Magyarországon? — Tulajdonképpen Szo- kolyáról indult az újjászer­veződés. Itt Szabó László irányításával nyerte vissza régi népszerűségét a szakág, s egyre több fiatal járt le edzeni, akikhez fokozatosan csapódtak hozzá a volt gyep- sízők. Végül is ez gerjesztet­te fel újra a sportág virágzá­sát. Egyébként Szokolyán minden lehetőség adott volt, hiszen egy rövid, de felvonó­val ellátott, jó talajú pálya állt rendelkezésre. Az elkezdett felkészülést, edzéseket természetesen ver­senyek követték. Az 1991-es készüléssel telt év után ’92-ben újra kiléptünk a nemzetközi porondra, ahol a junior korosztályú versenyzőinket próbáltuk ki. Világraszóló eredménye­ket nem értünk el, de anyagi lehetőségeinkhez képest — ami elsősorban felszerelése­inkben mutatkozott meg — tisztességgel helytálltunk. A versenyeztetés emellett ren­geteg tapasztalattal szolgált. Világossá vált, hogy az ered­ményesség érdekében sok­kal jobb felszerelésekre len­ne szükségünk, s ezért 1993- ban sportolóink önerő­ből felújíthatták kellékeiket, s nagyjából meg tudtuk kö­zelíteni a nemzetközi nor­mát. — Sikerült ezután értékes helyezéseket szerezni? — Igen. Női versenyző­ink, a váci Vasas Virág és a szokolyai Gyurcsik Kriszti­na dobogón végeztek! Igaz, a fiúk nem érték el a szakág által kiírt ponthatárt, s ezért meg is kaptuk a nemzetközi bírálatot, miszerint a mieink technikailag jók, dé erőnléti­leg gyengék. Az utóbbi állí­tást támasztja alá, hogy az év tavaszán meglehetősen későn fejezték be a sízést az élmezőnyhöz tartozó sporto­lók — többen síoktatói tan­folyamon vettek részt —, s ez bizony az alapozás rová­sára ment. —Az anyagi helyzet mel­lett tehát a kondíció kérdésé­ben is lemaradásról kell be­szélnünk a nyugati országok­hoz képest. — Valóban, s ezért az edzőbizottság egy kemé­nyebb alapozást rendelt el 1994- re. Sikó Tamás kondi­cionáló edző és dr. Farkas Kálmán munkája aztán ered­ményesnek bizonyult. Az erőnléti problémák megol­dódtak, ám felszereltségünk hiányossága változatlanul gondot jelentett. Hiába lép­tünk valamit előre, a nem­zetközi szint is továbbha­ladt, így egy állandó hátrány­nyal kellett szembenéznünk. Ezt azért szeretném hangsú­lyozni, mert a gyepsí tulaj­donképpen technikai sport is, tehát nagyon fontos az egyes eszközök minősége. Az egyesületek anyagi bá­zisa — mivel a fentiek ellen mindent megpróbáltak — erre az évre teljesen lecsök­kent. Szerencsére a renge­teg személyes segítség mel­lett a Láng Autó Kft. a ver­senyekre való utazást, míg a San Team Kft. a viadalok rendezését támogatja nagy mértékben. Ami konkrétan a szokolyai pályát illeti, kor­szerűsítésre szorul, de nagy előnye a budapestivel szem­ben, hogy működő felvonó­val rendelkezik. —A sportág történetében elértünk napjainkig. Beszél­jünk egy kicsit az eredmé­nyekről! — Budapesten rendeztük augusztus végén az orszá­gos bajnokságot, ahol a gyermekkorcsoporttól a fel­nőttekig zajlottak futamok, s a szokolyai fiatalok nyer­ték a legtöbb címet. Szep­temberben a serdülő Európa Kupa finálén, melynek a szokolyai pálya adott ott­hont, Kovács Márk (Vác), Cseh Gábor (Szokolya), Ko­vács Krisztina (Vác) és He­gedűs Andrea (Vác) két má­sodik helyet szerzett. Érde­kesség, hogy Gyurcsik Ba­lázs az összetettben harma­dik lett. Ha a nemzetközi vi­adalokat nézzük, Schieszl Konrád, váci versenyző -a Gaalban megrendezett ju- nior-vb-n tizenhetedik he­lyen végzett óriásműlesiklás­ban, a szokolyai Szabó Lász­ló pedig tizenkilencedik lett a szlovákiai Európa-bajnok- ságon. Mindent összevéve idén elértük a betervezett pontlimitet. A nőknél Vasas Virág, Kékesi Hajnalka és Gyurcsik Krisztina került a 120 pont alá — ez volt ugyanis a célkitűzés —, a férfiaknál pedig a számukra előírt 60 pontot Szabó Lász­ló, Olli Szabolcs és Gyur­csik Attila teljesítette. — Hogyan fest ezek után a gyep sí jövője? — Mi természetesen azt szeretnénk, ha minél több egyesület működne Magyar- országon. Jelenleg negyven igazolt versenyzővel büsz­kélkedhet a honi szakág, noha óriási az érdeklődés. Ez azokra a területekre is vonatkozik, ahol nincsenek igazán jó lehetőségek a gyepsízésre, mint például Szolnok. A szakvezetés egyébként mindent megtesz a sport népszerűsítése érde­kében, hiszen a rolla kipró­bálásához felszerelést és szakembereket biztosít bár­ki számára. Határt csak az említett problémák szabnak. A gyepsí nem ezreket megmozgató sport, de töme­gek sportolási lehetősége. Manapság már önálló életet él, hiszen akadnak emberek, akik először gyepsízni, s síz­ni csak aztán tanultak meg. Továbbra is bízunk támoga­tóinkban, hiszen a pálya bő­vítése esetén 1996-ban juni­or-világbajnokságot is ren­dezhetünk, ami idegenfor­galmi szempontból sem len­ne közömbös. Réti József A Mészöly Kálmán szövet­ségi kapitány dirigálta ma­gyaroknak lenne mit javítani­uk a mérlegen, hiszen utoljá­ra (az volt éppen az első erő­próba a két csapat között) 1958. június 15-én, a svédor­szági vb-n, Sandviken városá­ban nyert a magyar csapat. E 4-0-ás siker óta bizony egy fia győzelem sem került az évkönyvekbe! Mindössze egy döntetlen. 1977. február 22-én — egy nem túl dicső emlékeze­tű dél-amerikai túra kereté­ben — 1-1-re végzett a két csapat. Solis szerzett vezetést a 8. percben, amire Törőcsik András adott választ a 36. percben. „Törő” gólja a leg­utolsó, amit mexikói kapus (történetesen: Reyes) magyar részről a saját hálójában lá­tott; azóta monoton rendsze­rességgel három vereség jött soron. 1984. augusztus 25-én Bu­dapesten és 1985. december 14-én Tolucában egyformán 2-0-ra diadalmaskodtak a kö­Az I/A sakkcsapatbajnokság hatodik fordulójában befeje­ződött az 1994. évi őszi for­duló. A Göd—Nagykáta-mér- kőzés előtt egyperces felállás­sal adóztak Farkas László­nak. Laci bácsi harminc éven át vezette a nagykátai sakké­letet, december 8-án meg­halt. Temetése december 15-én, 14 órakor lesz a nagy­kátai temetőben. Emlékét megőrizzük! Ä MINTA-Biatorbágy csa­pata továbbra is biztosan me­netel, növelte előnyét s az ed­dig megszerezhető hatvan pontból „csak” hatot vesztett el a hat fordulóban. A Gyöm- rő csapata — autójuk hibája miatt — nem érkezett meg, zép-amerikaiak, 1991. de­cember negyedikén Leónban pedig 3-0-ra nyert Mexikó. így azután összesen az öt eddigi találkozón egy ma- gyar győzelem és egy döntet­len mellett 3 mexikói diadal szerepel a mérlegen; magyar szempontból 5-8-as gólkü­lönbséggel. A legutóbbi, le- óni összecsapáson Glázer Ró­bert megbízott szövetségi ka­pitányként irányította a ma­gyar legénységet egy amo­lyan „vajaskenyér-túrán”. Az a mérkőzés legföljebb arról maradt nevezetes, hogy Zom- bori András, Orosz Ferenc és Hámori Ferenc újoncként bemutatkozhatott... Tizenkettedik hónap, stíl­szerűen a tizenkettedik idei hivatalos összecsapása elé néz a magyar futballváloga­tott. Emlékezetes, a korábbi tizenegy 90 perc során egyet­len győzelmet sem tudott fel­mutatni az együttes. A papír­forma azt jelzi: szerda este sem lesz meg az annyira vá­gyott 1994-es „első”... így a bajnokságban először született meg a fenti ered­mény. Három csapat végzett 6:4-es aránnyal. Eredmények: Ráckeve— Érd 6:4, Gödöllő—Gyömrő 7.5:0, Aszód—Dunaharaszti 4:6, Göd—Nagykáta 4:6, Du­nakeszi—Tököl 7:3, MIN- TA-Biatorbágy—Vác 9:1. Az állás a hatodik forduló után: 1. MINTA-Biatorbágy 54; 2. Vác 37,4; 3. Nagykáta 37; 4. Tököl 32,5; 5. Rácke­ve 32,5; 6. Dunaharaszti 31; 7. Gödöllő 30; 8. Érd 29; 9. Dunakeszi 25,5; 10—11. Aszód, Göd 18,5; 12. Gyöm­rő 12,5. A folytatás a 7. fordulóval 1995. február 5-én lesz. Felvételünkön a junior válogatott. (Balról) Tumbász Gergely, Fűzi György, Schieszl Konrád, Gyurcsik Attila Tehetségkutató lövészverseny is lesz Mosolyt az arcokra Idén immár harmadik alkalommal rendez jótékonysági, úgymond gyertyaggyújtó karácsonyi ünnepséget a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége (MTTOSZ). Az elmúlt két évben is igazi, meghatott hangu­latú esemény mostani lebonyolításához segítséget nyújt a Honvédség Budapesti Helyőrsége is. Horváth Gyula, az MTTOSZ ügyvezető elnöke arról szólt, hogy ajándékokkal és hangulatos műsorral látják vendégül a sanyarú sorsú gyermekeket szombaton 9 és 16 óra között a BHG-csarnokban. Várhatóan kétezer gyerkőc lehet részese a Mosolyt az arcokra, boldogságot a szívekbe című fenyőfaünnepségnek, melyre meghívták a nagycsalá­dokban élő gyermekeket csakúgy, mint a Magyarországon élő menekült fiatalokat is; nem beszélve a mozgáskorláto­zottakról. — Szponzoraink sokat segítettek, így például „társadal­mi munkában” sütnek majd meg 5000 zsömlét azért; hogy a több mint egy mázsányi virslit jó étvággyal fogyasszák el a fiatalok — mondta Horváth Gyula. — Mindamellett ezen a napon 300 nebuló vehet részt amolyan lehétségkutató jel­legű lövészversenyünkön a Mexikói úti lőtéren, mert mi „fi­gyelünk” arra is, hogy az élsportot is támogassuk. Lehetsé­ges, egy sasszemű fiatalt felfedezhetünk ezen a napon... A gyepsí már önálló sportággá nőtte ki magát Farkas László emlékének adóztak Sakkcsapat baj nokság

Next

/
Oldalképek
Tartalom