Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-13 / 292. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 199JK DECEMBER 13.. KEDD __________________________ 1 / Az Esthajnalcsillagtól a padlásig Beszélgetés Borsódy Lászlóval, a szentendrei Péter-Pál Galéria Egyesület elnökével A szentendrei Péter-Pál Galériában — amely évek óta a magas színvonalú hazai tárgytervezés-tárgyművé- szet-iparművészet kiállító helye — karácsonyi vásárral egybekötött kiállítást rendeztek a galériához tartozó egyesütet művészeinek munkáiból. Elnöküket, az egyesület alapító tagját, Borsódy László keramikust kerestük fel szentendrei otthonában. Az emberábrázolás számomra tabu Egyszerűség és a jóízlés sajátos vegyülete a művészházaspár lakása (B. Urban Teréz szintén keramikus). Az épület legalább háromszáz éves, dunai malmos építette egykoron. Mint minden ódon házba (s milyen tágas-kényelmes felújításban!), öröm belépni ide. Szép a lépcső, a folyosó kerámiaképei, a biedermeier sublót a nappaliban. Jó mértékkel elegyítették a stílbútorokat a modernekkel. Gyönyörű az antik óra Bárt- fáról, az ónkupa a padlásról; mindenütt jó képek a falakon s még a kutya is szép; hűséges haraggal őrzi a házat. Borsódy László a főiskola elvégzése után 1963-ban, a Szentendrei Épületkerámia Üzem tervezője lett, és itt is dolgozott huszonkét évig, amíg az üzem 1985-ben meg nem szűnt. Megszokta a tervezésben és a kivitelezésben is a monumentalitást; s most, amint a karácsonyi vásárra készített porcelán kitűzőit dicsérem, kompromisszumkészségéről beszél, arról, hogy ezek a kicsiny brossok, bélyeggé zsugorított változatai hajdani, nagyvonalú kompozícióinak. — Miért, hogy bár ön általában gömbölyű felületet formáz, embert sosem ábrázol? — kérdezem. — A gömb a legtökéletesebb forma, vagyis a tökéletesség ideálja, az, ami elképzelhetetlen. Az emberábrázolás azért nem fordul elő nálam, mert az ember a természet „legnagyobb” produkciója, s ezt nincs bátorságom megismételni. Az anyagiak körül — Tehát a szobrászok dolga? szabott „feladat”. Számomra tabu. Annak ellenére, hogy a Teremtő agyagból formázta meg Adámot, és végső soron így ő volt „az első keramikus”. — Kovács Margit is szép emberfigurákat korongolt! — Hogyne, de ő is mondanivalója eszközéül használja az embert. Ez ellenkezik az én elveimmel, mert az embert a társadalomban használják eszközül épp elégszer... Borsódy László többször is visszatér a beszélgetés során az üzemi időkre, amikor könnyebb volt élni, mert állami megrendeléseket készítettek, s azoknak az összegeknek bizonyos hányada az üzemet illette. — Most sok az anyagi gond — mondja —, s akinek anyagi gondja van, többet gondolkodik, s a gondolat — mint tudjuk — sokszor megöli a tettet. Az anyaggal állandó párbeszédet folytat az ember; én mondok valamit, s az anyag azt mondja; nem, s ennek eredményeként az elképzeléseimmel az Esthajnalcsillagtól a pincéig jutok. — Hogy az anyagi gondok a könnyebb irányba vitték volna el, nem vettem észre... — Nem vagyok bűntelen. Huszonkét éves üzemi gyakorlattal az ember megtanulta azt, hogy nincs rossz feladat, csak rossz megoldás van. (Olajfestékkel lefestett kerámiakacsákat is csináltunk mi az üzemben, svéd megrendelésre. A svédek ugyanis húsvétkor ezt ajándékozzák egymásnak, amit aztán földhöz vágnak.) Ma is vannak olyan munkáink, amivel az idegenforgalmat elégítjük ki. Nem is annyira szégyenletes dolog; Szentendre-asz- szociációk kerámiaképeken. Szakmailag jól megoldva az ember elvállalhatja... Galéria: életre keltett rom-—A Péter-Pál Galéria az egyetlen iparművészeti kiállítóterem Szentendrén. Hogyan társult a művészközösség, amely létrehozta? — A Péter-Pál-templom mellett volt egy romos épület, és mi, az itt élő iparművészetek régen szerettünk volna önálló galériát, mert olajfestmények mellett kerámiatálat árulni, enyhén szólva is stílustörés. Az épület egy időben kukoricadaráló helyiség volt, korábban az egyházé, (gazdasági célokra használták). Kisfa- lussi Márta (keramikus) kilincselt érte a tanácsnál Le- hoczky János és én — hármasban — összeálltunk életre kelteni a romot. Szak- tanácsadói közreműködésünkkel kapta meg a mai formáját. Legalább két év eltelt, amíg megnyitottuk; Péter-Pál napján. Ötletparádét rendeztünk a névadásra. (Akkor már az Art’éria Galéria telibe találta magát.) A galériához egyesület tartozik, azok az iparművészek, akik üzemeltetik. Az alapításkor, 1987-ben még tizenöten ragaszkodtunk ahhoz, hogy Szentendrén élő, vagy Szentendre városkörzetébe tartozó művész lehessen csak a Péter- Pál Galéria Egyesület tagja. Mára szélesítettük a kört, mert ma már ott tartunk, ha valaki nem is ad el abban a hónapban, zsebből kell hozzájárulnia a galéria fenntartásához. A turistaközönség — akit végighajtanak a városon — mire hozzánk ér, már teleette magát „vizuális ételekkel”. A városra ugyanis — ki ne tudná?! — rátelepült a bóvli. S talán éppen azért, mert nemcsak Szentendrére, de Budapestre, az egész országra, a Föld minden szegletére rátelepült a bóvli; a talmi, az olcsó. Az, ami jelentésváltozáson is átment, mert már nem olcsó, drágán adják; szinte mindenki keresi az értéket, az egyénit, az eredetit. Főleg karácsony, a szeretet ünnepe előtt. Szentendrén — a Fő tértől egy percre a Péter-Pál Galériában, textilben, üvegben, kerámiában, porcelánban elbeszélve megtalálja. Ónody Éva — Igen, de személyre Borsódy László, az egyik tárlatán Új színház születik Tegnap délelőtt Marton Frigyes művészeti vezető és Kovács Zoltán a Piac-Színház Kft. képviselője egy új piac, egy új mecénás és egy új színház: a Piac-Színház születéséről tájékoztatta a sajtó képviselőit. A Petőfi híd budai lejárójánál, a lágymányosi kiállítási területen, a volt világkiállítás nemzetközi zászlótere mellett — a XI. kerületi Bogdánfy u. 10. alatt — ma Luca-napján nyitja meg kapuit a mintegy 200 pavilonból álló és kimondottan magyar árukat forgalmazó piac, amelynek nyereségét a kft. egy december 17-én induló színház költségeinek fedezetére kívánja fordítani. A színház egyelőre befogadó színházként működik, hétköznap délutánonként mesefilmek és élő gyermekelőadások, a késő délutáni és esti órákban pedig a felnőttek számára leszerződött nagysikerű produkciók láthatók a 250-300 személyes, légkondicionált színházteremben. Annak ellenére, hogy évszázadokon keresztül a piac és a színház mint fogalmak nem álltak távol egymástól, a budai Piac-Színház mégis egyedülálló vállalkozás, hiszen ezúttal nem néhány napig tartó vásári komédiázásról, hanem egy folyamatosan működő, egyelőre befogadó jellegű, később önálló produkciókat is műsorra tűző, valódi színházról van szó. A Piac-Színház Kft. a manapság hányatott sorsú kultúra, a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes látványosságot nyújtó színház nagyvonalú mecénása kíván lenni, vállalván, hogy fedezi az átalakításból, a működésből adódó költségeket. (c.) Várszínházi premier Sarkadi Imre Oszlopos Simeon „Avagy: lássuk, Uramisten, mire megyünk mi ketten” — című drámájának premierjét pénteken tartják a Várszínház Refek- tóriumában. Kis János szerepét Szakácsi Sándor játsz- sza. Máriát Varga Mária, Zsuzsit Juhász Judit, Vin- czénét Hámori Ildikó alakítja. Jóbot Rékasi Károly, Bálintot Keresztes Sándor, Szabót Mezei Lajos, Mül- lert Izsóf Vilmos formálja meg. Sarkadi drámáját Szilágyi Tibor állította színpadra. A díszletek tervezője Szlávik István vendégművész. A jelmezterveket Szakács Györgyi (vendégművész) készítette. Kitüntetett színészek Göncz Árpád — a miniszter- elnök javaslatára —: művészi pályájuk elismeréseként Gábor Miklós Kossuth-dí- jas színművésznek, Kiváló Művésznek a Magyar Köz- társasági Érdemrend Közép- keresztje a Csillaggal; Igló- di István Jászai Mari-díjas rendezőnek Érdemes Művésznek a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskereszt- je kitüntetést adományozta. A köztársasági elnök sajtóirodájának közleménye szerint a magas elismeréseket Göncz Árpád hétfőn délelőtt a Parlament Nándorfehérvári termében nyújtotta át. Könyvespolc Figuránsok Tóth-Máthé Miklósról tizenhat könyv után joggal elmondhatjuk, hogy soha nem érdekelték az irodalmi divatok. Kitűnő novellái akkor láttak napvilágot, amikor éppen a nagypróza egyedüli érvényességéről nyilatkoztattak ki talmi féligazságokat az esztétika és a kritika ügyeletes zsenijei. A Világszám, a Hamu a sörben, a Dobszóló a naprendszerben című kötetekben találhatunk a valóság és a fantázia határán borotvaélen táncoló groteszk, az abszurd bukfencig is eljutó fantasztikus, de valósághű elbeszéléseket is. Történelmi műveiben, regényekben, drámákban konkrétan is megnyilatkozik református, keresztény elkötelezettsége, humanizmusa. Korunk jelentős, meghatározó prózaírója ő már, aki nem idegenkedik attól sem, hogy sznobok által lenézett, másodrendűvé kicsinyeit műfajokban, ifjúsági regényben (Pecúrok), s humoreszkekben is megnyilatkozzon. Ez utóbbira remek példákat találhatunk. A csalódott Legbemyegi című kispróza és hangjá- tékkötetében, amely pár héttel a Figuránsok után látott napvilágot, bár a Figuránsok, az író tizenötödik könyve is szinte jelenidejű alkotásnak számít. A Figuránsok egy tragikus végkifejletű szerelmi történet, melynek történelmi foglalata az 1956-os esztendő. Hogyan támad föl a szabadságharc géniusza egy magyar ipari kis-nagyváros- ban? S közben megtudjuk, hogyan éltek azokban a napokban perifériára szorult emberek, a magyar történelem statisztái. A figuránsok az útépítők munkáját előkészítő értelmiségi „segéderők” között vált igazlátó művésszé az író regénybeli megfelelője, felnőtté érlelte őt igen hamar a Recskről, Kistarcsáról, Vácról szabadult politikai folyók életbölcsessége, a forradalom, s az igazi szerelem, amely a szabadságharc tisztaságának szimbólumává nemesült. Nem véletlen hát, hogy a lány meghal, de azt is sejteti az író, hogy keresztény-keresztyén hitünk szerint föltámad, „ül a mindenható Atyaistennek jobbján”... Tóth-Máthé Miklós kiváló regénye azt a reményt is sugallja nekünk: 1956 tiszta eszmeisége is föltámad. Úgy legyen. (Széphalom Könyvműhely) Pósa Zoltán Hegyi György munkái Csömörön A csömöri Petőn Művelődési Házban december 26-ig látható Hegyi György festőművész kiállítása a „Carra- rai márvány és muránói üveg művésze” — címmel. Képünkön „Kagyló és hullámzás” című munkája Vimola Károly felvétele
