Pest Megyei Hírlap, 1994. december (38. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-13 / 292. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. DECEMBER 13., KEDD Csecsenfóld: hadüzenet Moszkvának? Pattanásig feszült helyzet Moszkva azzal vádolta tegnap Csecsenföldet, hogy a grozniji vezetés hadat üzent Oroszországnak. Az orosz kormány álláspontját közvetítő tájékoztató központ szerint a csecsen biztonsági tanács vasárnapi ülésén született a döntés. A központ másik állítása szerint Pavel Gracsov védelmi miniszter úgy vélekedett, hogy Jelcin elnökének címzett hadüzenettel érnek fel az orosz katonák haladását akadályozó vasárnapi ingusföldi incidensek. Csecsen részről, illetve független forrásból nem erősítették meg a grozniji hadüzenetre vonatkozó hírt. Moszkvai megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a központ állításai a délutánra tervezett vlagyi- kavkazi csecsen—orosz tárgyalások meghiúsítását célozták. A Szergej Grizunov sajtóminiszter vezette központ másik állítása szerint a csecsen vezetés fegyveres ellenállásra készül, s létrehoztak egy ezredet, amely harckocsikkal és egy helikopterrel rendelkezik. Groznij körül pedig légvédelmi ágyúkat állítottak fel. Gracsov orosz védelmi miniszter szerint a helyi lakosok kirángatták vasárnap a páncélosokból a katonákat és 30 harcjárművet felgyújtottak. A csecsen elnöki hivatal tegnap cáfolta azt a moszkvai állítást, amely szerint Groznij hadat üzent volna Oroszországnak. Groznij az orosz kabinet álláspontját képviselő információs központ tegnapi közlésére reagált, amelyben a központ azt állította: a csecsen biztonsági tanács vasárnap esti ülésén született a döntés a hadüzenetről. Dzsohar Dudajev elnök hivatala szerint ugyanakkor a csecsen vezetés továbbra is a viszály békés megoldását támogatja. Az orosz kormány sajtóirodája közben elismerte: négy páncélozott harcjármű személyzetét, azaz csaknem félszáz embert ejtettek foglyul a dagesztá- ni—csecsen határ mentén fekvő települések lakosai. A sajtószolgálat ugyanakkor azt állította, hogy az orosz katonák nem használtak fegyvert a továbbhaladásukat akadályozó polgári lakosság ellen: csecsen források ugyanis korábban lövöldözésről számoltak be, amelynek következtében öt ember életét vesztette és tizenkettő megsebesült. Hol volt, hol nem volt, azokban a régi szép időkben, amikor még 3,60 volt a kenyér, 1,60 a benzin és hat-nyolcszáz forint a havi fizetés, amikor hazánk nem rés, hanem erős bástya volt a béke frontján, vagyis amikor ez az ország még tejjel-mézzel folyó szocializmus volt, amikor pártkongresszus idején és karácsonykor — oppardon: fenyőfák ünnepén — némi sorban állás után akár citromot és narancsot is lehetett szerezni, a korlátlan szocialista szabadság egy kedves megnyilvánulását is élvezhettük. Úgy hívták: határsáv. Erre bizony már csak az idősebbek emlékezhetnek, hiszen a kádári idők második félidejében — vagy inkább utolsó harmadában — erősen enyhítették. A harminc-negyven kilométeres határsávot mindössze 500 méteresre szűkítették. Ez még jelezte ugyan, hogy a hatóságok a lakosságot szocialista megőrzésre átvették, de megszűnt az az állapot, amit Róna Tibor annak idején így jellemzett a kabaréban: „csak azért nem juthatok el soha az életben Sopronba vagy Kőszegre, mert magyarnak születtem.” A határsávba csak hosszas macerával megszerzett engedély birtokában lehetett beutazni, ami holmi pisz- licsáré magánügyekben nem fordulhatott elő, legfeljebb esküvő, temetés, vagy más ilyen tragikus esemény alkalmával. Akkoriban történt, hogy a Csinn-bumm cirkusz társulata kőszegi vendégszereplésre utazott. Természetesen a szükséges engedélyek birtokában. Amikor a busz a határsávhoz közeledett, az együttes vezetője szólt a szereplőknek, készítsék elő a „dokumenteket”. Keleti László benyúlt a zsebébe, és döbbenten tapasztalta, hogy minden iratát otthon felejtette. Amikor ezt közölte a többiekkel, az együttes vezetője elsápadt. Keleti játszotta az örökké bőgő Szamóca bohócot, aki nélkül a Csinn-bumm cirkusz elképzelhetetlen volt. Ha Laci bácsit nem engedik be a határsávba^ lőttek az előadásnak. Ám Keleti fölényesen intett: — Csak bízzátok rám! Amikor elérték a határsávot, határőr kiskatona „meszelte le” a buszt. Felszállt, kérte az igazolványokat. Kollaboránsok a palesztinoknak sem kellenek Vérbosszú Jerikóban Jerikóban golyózáport zúdítottak egy ifjú házaspárra, amivel a palesztinok körében kezdetét vette az autonómia bevezetése utáni vérbosszúk láncolata. Az Izrael Állam területén levó' arab falvak lakossága nem hajlandó befogadni az Izraellel korábban együttműködő mintegy 150 ezer palesztin kollaboránst. Tegnap éjjel három automata-géppisztollyal fölszerelt fegyveres behatolt Ibrahim Amer jeri- kói lakos házába, és minden irányba elkezdett lövöldözni. A golyózápor következtében Amer felesége a helyszínen életét vesztette, míg ő maga életveszélyesen megsebesült. A tettesek egérutat nyertek. Amer és felesége egy héttel ezelőtt kötöttek házasságot Jerikóban. Ibrahim Amer az intifáda, azaz a palesztin népfölkelés idején az Al- Fatah küldetésében megölt egy palesztin férfit, aki az izraeli megszállókkal való kollaborálás hírében állott. Amert a kol- laboráns meggyilkolása miatt az izraeliek börtön- büntetésre ítélték, de néhány hónappal ezelőtt a PFSZ-szel aláírt megegyezés értelmében kiszabadult. A jerikói ifjú pár minden valószínűség szerint a meggyilkolt kollaboráns palesztin férfi hozzátartozói által elkövetett vérbosszú áldozata lett. Az 1967 óta tartó megszállás idején Izrael legalább 150 ezer palesztin kollaboránst szervezett be, akik most, az autonómia elnyerése után egyre kényelmetlenebbül érzik magukat saját népük körében. A jeruzsálemi vezetés az Izrael Állam területén fekvő arab falvakban kívánta áttelepíteni az egykori kollaboránso- kat, de az ottani lakosság máris hevesen tiltakozik az elképzelés megvalósítása ellen. Hering József A nagyvilág hírei ¥ Andrej Kozirev orosz külügyminiszter kilépett az Oroszország Demokratikus Választása (ODV) nevű liberális képviselőcsoportból, miután számos demokrata törvényhozó bírálta az orosz fegyveres erők csecseníoldi beavatkozását. Kétnapos látogatásra Japánba érkezett tegnap Ji- chak Rabin izraeli kormányfő. Kollegája, Murajana To- miicsi mellett tárgyalásokat folytat majd Kono Johei kül- ügy- és Tamadzava Tokvicsi- ro védelmi miniszterrel, valamint vezető üzletemberekkel is. * Izrael a biztonsági kérdéseknek tulajdonít nagy jelentőséget, mikor pedig a békefolyamat megszilárdítására volna szükség — jelentette ki vasárnap Jász- szer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője Helsinkibe való megérkezése után. ík A Dardanellák legszűkebb pontján tegnap reggel összeütközött a Captain Ni-' cholas nevű görög teherhajó egy ciprusi zászló alatt futó — Atarian Harmony nevet viselő — tartályhajóval. A szerencsétlenség következtében 25 ezer tonna benzin ömlött a tengerszorosba. Kirabolt, fölgyújtott falvak A boszniai horvátok és a Horvát Köztársaság fegyveresei az elmúlt napokban elfoglalt kilenc nyugat-boszniai szerb településből nyolcat kiraboltak, majd földig égettek — jelentette a Tan- jug szerb katonai forrásokra hivatkozva. A közlemény szerint a kilencedik települést, Bogdasit a horvát tüzérség rommá lőtte a tizenkét nappal ezelőtt kezdett offenzíva során. Á jugoszláv hírügynökség értesülései szerint a Horvátországból érkező csapatok a boszniai horvát hadsereg egyenruhájába öltözve vesznek részt a harcokban. A Tanjug arról is beszámolt, hogy a muzulmán egységek tegnap reggel harckocsikkal lőtték az észak-boszniai Brcko polgári negyedeit. A városra több 100 milliméteres gránát hullott, s a támadás komoly anyagi károkat okozott. Brckóban általános riadót rendeltek el, s a lakosság az óvóhelyekre menekült. A tüzérségi akcióról beszámoló jelentés szerint egyelőre nem tudni, hogy a támadásnak voltak-e áldozatai. HISTÓRIA Keleti odament hozzá, magára mutatott, és büszkén csak ennyit mondott: — Szamóca!!! A kiskatona tisztelgett, türelmet kért, leszállt, odament az első fenyőfához, megnyekergette az oda rejtett telefon kurbliját, beszélt valamit, majd visszajött és határozott hangon így szólt a társulathoz: — Mindenki szálljon ki! Téves a jelszó! Ez ma már történelmi anekdotának számít. Régi, soha vissza nem térő idők derűs történetének. Soha vissza nem térő idők? Ez nem is olyan biztos. Ma már elképzelhetetlen a határsáv visszaállítása, a szabadság és az emberi jogok ilyen otromba korlátozása. A határ megközelítését sokkal kulturáltabb eszközökkel kívánják megnehezíteni. Ezt most úgy nevezik: a vasút racionalizálása. Megszüntetnek egyes, „nem kellőképp kihasznált szárnyvonalakat.” A megszüntetésre ítélt, mintegy 900 kilométernyi vasútvonalak listáját nem hozták nyilvánosságra. Most még csak az ijesztgetés folyik, hogy a kormány remek munkájaként hirdethessék, ha nem 900, csak 600 kilométernyi vonal szűnik meg. Ismert módszer ez: ugyanezt alkalmazták az energiaárak emelésekor is. Százszázalékos, vagy ennél is magasabb emelést rebesgettek, és amikor a lakosság már úgy-ahogy beletörődött a megváltoztathatatlanba, a kormány jóságát és szociális érzékenységét bizonyítandó, a tényleges emelés a vártnak csak a felét tette ki. És a lakosság egy emberként sorakozott fel a derék, kitűnő kormány mögé... Olyasfajta boldogság volt ez, amikor a halálraítélttel közlik, hogy a kötél általi kivégzést kegyelemből golyó általira enyhítették... Néhány halálraítélt vasútvonalról azonban tudomást szerezhettünk. Például Zalaegerszeg—Radics, vagy Balassagyarmat—Ipolytamóc. Mindkettő a határ mellett halad, előbbi a szlovén, utóbbi a szlovák határnál ér véget. Pontosabban az utóbbi nem is ér véget, csak megszakad. Hajdan ez a vonal nem Ipolytarnócnál, hanem tíz-tizenkét kilométerrel följebb, Losoncnál ért végállomásához, csatlakozva az ottani kelet-nyugati iráHatársávval Európába? nyú fővonalhoz, és az észak felé továbbfutó vonalhoz. Most nem megy át a határon, Ipolytarnóc és a Szlovákiához tartozó Kalonda között mintegy 3 kilométeres szakaszon csak rozsdásodnak a sínek — ha ugyan föl nem szedték azokat. Ipolytarnócnál sem közúti, sem vasúti határátkelés nincsen, holott ez a község hajdan Losonc vonzáskörzetébe tartozott, az ittenieknek Losoncra utazni időben és távolságban annyi sem volt, mint mondjuk a kőbányaiaknak bemenni a pesti belvárosba. A naív polgár azt hinné, hogy most, amikor alakulóban van a közös Európa, amikor a szomszédainkkal — és különös hangsúllyal magyar szomszédainkkal — egyre közvetlenebb és korlátozásoktól mentesebb lesz a kapcsolatunk, a közlekedés is egyre egyszerűbb és könnyebb lesz. Az utakra állított sorompók felemelkednek, a feltépett sínek visszakerülnek a helyükre. Mindnyájan abban reménykedtünk, közeledik az idő, amikor úgy léphetünk át a szomszédos országokba, ahogyan az Európábann szokás. Szép szavakban persze ma sincs hiány. Már készít- getik az alapszerződést is. Ám a tettek beszélnek: a határhoz vezető, sőt, egy-két kilométeres szakasz helyre- állításával azon áthaladó vasútakat felszámolják. Kormányunk arccal a vasút felé hátrál Európától. Márpedig a hátrálásnak néha kellemetlen következményei lehetnek. Különösen, ha valaki közben nem néz hátra. A kormányfő mostanság óv mindenkit a vissza- tekintgetéstől. Aki előre tekintve hátrál, pórul járhat. Idővel elbukik. Finoman fogalmazva: leül. És nem holmi bársonyszékre, hanem a talajra. MÁV-osok, ipolytarnóciak és a többi érintett falu lakói: ne hagyjátok, hogy elvegyék vasútvonalatokat. Mert a Losoncra pöfögő vicinális is Európába vezet. Mert — ne nevessenek ki — én abban is hiszek, hogy idővel nemcsak Budapest, Balassagyarmat, Ipolytamóc, de Losonc is Európa lesz. Határsávok nélkül. / (Szuhay Balázs)
