Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-08 / 262. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 8., KEDD Thália rázós szekerén A Ruttkai Színház egy évadjáról Thália temploma — mondjuk a színházról. A gyönyörű metaforához a monumentalitás, helyhez kötöttség, a védelem és fenség képzetei társulnak. A Thália szekere elnevezés viszont mentben mást, a hajdani vándorszínészetet, a tájolást, az utak igézetének mozgal- mas-romantikus-rögös világát idézi, mondjuk, Petó'fi A négyökrös szekerének kalandozásait. Könyvespolc Egy éve működik a Thália Szekere Színházi Alapítvány. Törekvéseik szerteágazóak. A legfontosabb: létrehozták és működtetik a Ruttkai Éva nevét viselő színházat, s ezzel megteremtették a lehetőségét annak, hogy a tehetségükhöz mérten keveset foglalkoztatott vagy munka nélküli színészek pódiumot kapjanak, fellépési lehetőséget, ezzel párhuzamosan pódiumműsorokat, önnálló szerzői esteket, író-olvasó találkozókat hozzanak létre. Előadásaikkal bejárják az ország legtávolabbi helyeit, elsősorban azokat a kistelepüléseket, - ahová intézményes színház nem, vagy csak nagyon ritkán jut el. Szívesen,tájolnak a határokon túli magyarlakta vidékeken is, jóval kevesebb pénzért, mint a hivatásos nagyszínházak. Állandó társulatuk nincs, az eltelt egy év alatt huszonhat színészt foglalkoztattak. Három bemutatójuk volt eddig, három különböző helyen — hallgatom a lelkes beszámolót a szervezeti és művészeti vezetőktől (Szalai Zsolt, az Ráckeve kedvelt színhelye a budapestiek hétvégi ki- kapcsolódásának. Mint neve is mutatja, Ráckeve régi szerb település. Európa egyik legszebb és legrégibb szerb temploma maradt meg épen még 1487-ből. Szép freskói maradandó élményt nyújtanak a látogatónak. Miro- szlav Mártity pópa sokat tett a helyreállításáért. Sajnos az ígért 30 millió forint, amelyet a műemlékvédelem adna, máig késik! Már csak másfél tucatnyira tehető a görögkeleti hívők száma Ráckevén, de hozzá tartozik Lórév is, az ország egyetlen szerb többségű falva. Mégis szakít időt a helytörténeti munkára. Mindig készségesen áll a látogatók rendelkezésére. Ilyen lelkes lokálpatrióta Bárdai István nyugdíjas iskolaigazgató is, akitől Ráckeve másik nevezetességéről, a Savoyai-kastély- ról tudunk meg érdekességeket. alapítvány menedzsere, Nagy Miklós az új színház állandó rendezője, dramaturgja, színésze). Első produkciójukat Benkt Alfonz „Színházkomédiá”-ját a Gutenberg Művelődési Otthonban mutatták be, de játszották Tótkomlóson, Mohácson és a BM Duna Palotában is. Heinz Sobota „A kurvapecér” című börtönmonológját — a második bemutató volt ez — a Komédium Színházban adták elő, a címszerepet Nagy Miklós alakította, darabválasztásával és játékáSavoyai Jenő herceg kastélya az első barokk kastélyépület hazánkban. A törököt kiűző hadvezér erre az építkezésre is kedvenc mérnökének, Johann Lucas Hildehrandtnak adott megbízást. Meg is felelt a bizalomnak, építészetünk egyik legjellegzetesebb alkotása született meg Ráckevén. Kár, hogy az utódok alatt majd egy évszázadig csak pusztult a kastély. Nagy termeit gerendákkal tették alkalmassá a gabonatárolásra, kupolája beszakadozott. Ratios Jenő építészprofesszor tervei alapján a hetvenes évektől indult meg a helyreállítás. Ma már díszévé lett nem csak Ráckevének, hanem az egész országnak. Idegenforgalmi hasznosítása nagyot lendít a környék fejlődésén. Érdemes megtenni az utat: Ráckeve sok szépséget tartogat, élményeket ad — nemcsak a vizek barátainak! R. P. val meglehetősen szélsőséges érzelmeket kavarva. Június elején a Fáklya Klubban tartották harmadik premierjüket, ám ekkor a „régit” sem elhagyva, új nevet kellett keresniük. Elsők között vetődött fel Ruttkai Éváé. Megkeresték a művésznő lányát, Gábor Júliát, aki áldását adta az új névvel jegyzett színház működésére. Teljes nevük így lett a Thália Szekere Színházi Alapítvány által működtetett Ruttkai Éva Színház. Megkeresésünk újabb sorsfordulókor érte őket. Eddigi otthonuk, a Kispesti Vigadó technikai és személyi okokból is mostohának bizonyult. Új házba költöznek, a volt Dominó Színpadán láthatjuk viszont őket, A Pest Megyei Közművelődési Információs Központ rendezésében ma délelőtt 10 órától és holnap reggel 9-től tartják a megye népművelőinek találkozóját Szentendrén, A Danubius Szállóban (Ady E. u. 28.). Az első nap programjában egyebek között elemzik a közelmúltban megrendezett kecskeméti, IV. országos művelődési otthoni konferencia tapasztalatait és a Népművelők Egyesülete által nemrégiben végzett országos felmérés eredményeit. Több megyei polgármester és önkormányzati képviselő részvételével azt is megvitatják, mit tudott tenni az önkormányzat a közművelődésért az elmúlt években. Ugyancsak ma délután mutatkoznak be Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola egészség- nevelési napot rendez ma, november 8-án. Délelőtt fél 9-től 10 óráig előadások hangzanak el az ifjúságot érintő kérdésekről. Tóth Attila szegedi egyetemi hallgató a lelki egészségről szól. Az AIDS-ről ár. Horváth Anna orvos értekezik. Benedek tegnap, november 7-én Va- lentyin Katajev „A kör négyszögesítése” című vígjátékában, november 11-én Ujjé... Ligeti giccsek, kávéházi vackok a századelőn produkciójában. Az előadás a legendás húszas-harmincas évek művészeti és hétköznapi életét felelevenítve a kabaré-kávéház hangulatát is megidézve új műfajú, ígéretes színházi estet sejtet. De milyen is egy Ruttkai színházi produkció? Már javában zajlik a Nógrádi Gábor és Fekete Mari Segítség, ember című mesemusicaljének délelőtti előadása, mire megérkezem. Felkapom a történet fonalát, a gyerekekkel együtt derülök a történet és a színpadi játék báján, fantázia- és érzelemdús megjelenítésén, a jelmezek ötletességén, s csak hosszú percek múltán veszem észre, hogy nincs díszlet. A meséhez pedig mindig a sok és varázslatos díszlet dukál. De itt annyira élő és hiteles a játék, harmonikus és szép a zene és a mozgás, hogy maradéktalanul megtölti a színpadot. A választott mese pedig — az állatok és az ember összebékü- lésének története — parabola értékű, gyöngédségre nevelő példázat. Türelemre inti a gyerekeket, s rajtuk keresztül az eldurvult „felnőtt” (környezetet), világot. (r. b. a.) a határon túli magyar közművelődési intézmények. A találkozó második napján Kemény Bertalan, a Falufejlesztési Társaság elnöke az agglomeráció és a falufejlesztés összefüggéseiről, Vadász János, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke pedig a szakszervezetek és az érdekvédelem időszerű kérdéseiről tart előadást. A megye mai helyzetéről és elmúlt négy évéről Bányai Judit, Pest Megye Közgyűlésének alelnöke ad átfogó értékelést. A tanácskozáson megvitatják természetesen a megye népművelőinek, közművelődési intézményeinek legégetőbb gondjait, feladatait is. Endre, a gödöllői egyetem nyugalmazott tanára, számos sportkönyv írója, a sportolás és az egészség összefüggéseit világítja meg. A bőrápolás tudnivalóit Kómámé Jancsek Magdolna kozmetikus adja át hallgatóságának. Mindezek után vetélkedők, sportversenyek kezdődnek, s lesz termékbemutató és könyvvásár is. Eredmény- hirdetés 13 órakor. „Ahová lealacsonyodtunk, lezüllöttünk, a mélységet megmérni se merjük'' — írja Seifőző Simon „Jövőt írni” című költői kisesszé- kötetének Fekete lobogó passzusában. Nem csak az intenzív öntűztől vibráló gondolati-prózai költemény címében szereplő zászló fekete. Eben-gyásztintával, keserű szájízzel írta a kiváló költő minden egyes beszélyét. Magyarságunk, jelenlétünk méltósága, Petőfi, Arany, Jókai géniuszával költészetre, iro- dalomművességre finomított gyönyörű nyelvünk, bérceink, völgyeink, pusztaságaink féltése-óvása sír föl minden sorából. Mit tett velünk Trianon és a fasiszta kommunizmus, majd a bolsevizmus puha, „liberális” végső szakaszának vidék- és nemzetellenessége? Hogyan történhetett meg az a katasztrófa, hogy Magyar- ország nagyobbik, kisvárosokba és falvakba szorult hányada „kolonccá lett”? Hogyan fajulhatott odáig ez az ország, hogy „Az ügyeskedés többre jutott, mint a tudás?”. Már-már hazánk minden szegletében önsorsrontás, önfelszámolás fekete tora dühöngött a hetvenes évek végére. A keleti zsarnokság, a totalitariánus moszkovita eszme erodáló hatása még el sem múlt, már ránk tört az Amerika felől érkező rafináltan züllesztő bóvli — tűnődik a költő. A video és a tévékultúra legsilányabb hordalékában, az aluljárós mocsokban már nyakig ültünk 1988-ra. A bolsevizmus utolsó aljas ajándéka: a szabadság csatornáit Szodoma szennyvize előtt nyitotta meg legelőször. A könyvek ekkor már megvásárolhatatlanul drágák, a terjesztésük féloldalas, az érték fele elsikbe szorul a kezünk, s ami miatt sajnos Cassandrának kell éreznünk e váteszi elhivatottságú, látnok költőt, az, hogy ő is már 1988-ban tudta, hogy Lakitelek tiszta eszmeiségét és igazságát az fedheti el sok ember számára, hogy az ország 1990 márciusáig fizikai és szellemi értelemben egyaránt lerongyolódott, tönkrement, s ezt négy esztendő alatt nem lehet rendbe tenni. Ezt az igazságot sokan leírtuk, élőszóban is hirdettük már a kommunizmusban is, közülünk legtisztább, mesz- szibbre hordó szavakkal ők: Serfőző Simon, az immár tizenkét kötetes íróköltő, Buda Ferenc, Utassy József, Kiss Benedek, Lezsák Sándor, s Serfőző tragikusan, korán eltávozott legjobb barátja, Ratkó József. És hát Antall József... Ám, minthogy e váteszek igazságával kevesen szembesülhettek, a nép bagadozva olvasó szibarita része a Nép- szabadság, a szocialista tévé hazug szólamaitól elhódítva azt sem akarta látni, ami az orra előtt zajlott. Az 1990. március 25-én eljött valódi szabadság évadján ugyanezen központi orgánumok kezdték hirdetni: igenis, mostantól romokban heverünk. Sajnos, 1994-ben majd’ kétmillióan elhitették, hogy a negyvenöt éves sorvadás az utóbbi négy esztendőben zajlott le... Serfőző Simon már a csöndes forradalom évadján megérezte e nagy veszélyt. Ámde most sem a „lám megmondtam” sanda öröme cseng ki könyvéből. Érezzük, hogy e kiváló elme szívesebben mondta volna, s mondaná most is: hála Istennek, tévedtem. Ám aztán szomorúan Korabeli rajz a Nemzeti Színház nézőteréről Lengyel filmek fesztiválja Vasárnap Gdyniában megnyílt a lengyel filmek 19. fesztiválja. A Gdanski Arany Oroszlán díjért 20 játékfilm indult versenybe — valamennyi, a múlt évben készült lengyel alkotás. Kivétel nélkül mindegyiknek készítésében és szponzorálásában részt vett a lengyel televízió. A megye építészeti hagyományaiból A ráckevei Savoyai-kastély A megyei népművelők találkozója Egészségünkért nap a Petőfi Gimnáziumban kad. Olvasó népből lettünk ekkorra a funkcionális analfabéták országává. A dolgozatok zömmel 1988-ban és 1989-ben keletkeztek. Ami miatt ökölkörbenéz. Tekintetében kimondatlan kérdés: Hová lett a szabadság? (Antológia, Lakitelek, 1994.) Pósa Zoltán Rembrandtok Lengyelországnak Lengyelországban eddig egyetlen Rembrandt-fest- mény volt található, amely bizonyítottan és kétségtelenül a nagy mester műve — most már 3 van. A napokban „tért haza” két Remb- randt-kép 16 más értékes festménnyel együtt 200 éves távoliét után a varsói Királyi Palotába. Valameny- nyi festmény eredetileg Po- niatowski Szaniszló Ágost gyűjteményének darabja volt. E küldemény csupán része annak a több mint 200 műkincsből álló kollekciónak, amelyet Karolina Landskoronska ajándékozott a lengyel államnak. A 96 éves művészettörténész, akinek nincsenek gyermekei, s családja kihalt, annak ellenére adományozta a gyűjteményt Lengyelországnak, hogy családja több mint 100 éve elköltözött Lengyelországból, azonban mindig lengyeleknek tartották magukat. A gyűjteményt Karol Landskoronski alapította, aki bár hosszú életét (1848—1933) Bécsben élte le, á lengyel kultúra egyik legjelentősebb mecénása volt. Gyűjteménye legrégebbi darabjait, köztük a két Rembrandtot — az Idős férfi arcképét és a Fiatal asz- szony arcképét — még egyik őse szerezte meg a királyi gyűjteményből. Hová lett a szabadság?
