Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-14 / 267. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. NOVEMBER 14.. HÉTFŐ Megkérdeztük Mi lesz a bölcsődéből? Még 1992-ben történt: a születések száma, s ezzel párhuzamosan a férőhelyek iránti igény több év óta tartó folyamatos csökkenése okán Vác város ön- kormányzata megszüntette a település Deákvár el­nevezésű városrészben az Arany János utca 1/3. alatt lévő bölcsődét, s egyben elhatározta, hogy az intézménynek helyet adó épületet óvodává alakít­tatja át. A döntés óta eltelt két év, ám az egykori bölcsőde még mindig üres. Mikorra várható újbóli benépesülése? — kérdeztük Oszaczky Imrénét, a polgármesteri hivatal szociális osztályának vezető­jét. — Eredeti elképzelését megváltoztatva az önkor­mányzat a múlt évben úgy döntött, hogy mivel erre nagyobb igény van, ne óvoda, hanem egy nap­közi klubbal is rendelke­ző szociális otthon kap­jon helyet a valamikori bölcsődeépületben — kezdte válaszát az osztály- vezető. — Az elvi dön­tést hamarosan tettek kö­vették: tavaly tanulmány- terv készült a szükséges átalakításokra, s pályázat útján eldőlt, hogy a kivite­lező a Városgazdálkodási Vállalat lesz. A cég nem­régiben elkezdte a mun­kát, s ha minden az elkép­zeléseknek megfelelően alakul, jövő év májusá­ban már át is adja rendel­tetésének az átalakított, négy egy- és hét kétágyas szobával, negyvenszemé­lyes étkezővel, s a már említett napközi klubbal rendelkező szociális ott­hont, mely emelt szintű gondozást biztosít majd lakóinak. Hozzáteszem: a beruházás költségeinek végösszege előrelátható­lag 21 millió forint körül lesz, amiből jelen pillanat­ban 8,8 millió áll a város rendelkezésére. A fenn­maradó összeget az épít­kezés előrehaladtával pár­huzamosan kell előterem­tenie az önkormányzat­nak, s bár ez nem ígérke­zik könnyű feladatnak, re­ményeim szerint az anyagiakon nem fog múl­ni a munka befejezési ha­táridejének betartása. (ribáry) Für, Torgyán, Surján Mezőkövesden Három párt jelöltjei Az önkormányzati válasz­tások rendkívüli politikai fontosságát, az ellenzéki pártok összefogásának kö­telező szükségességét hangsúlyozta tegnap a me­zőkövesdi sportcsarnok­ban megtartott választási nagygyűlésen mind az MDF, mind az FKGP, mind pedig a KDNP elnö­ke. Für Lajos, Torgyán Jó­zsef, Surján László egy­aránt úgy vélte: ha az el­lenzéki pártok a helyi köz- igazgatási választásokra közösen hiteles, a lakos­ság bizalmát bíró, szakma­ilag felkészült embereket tudnak jelölni, megvan az esélye, hogy az ország po­litikai palettáján helyrebil­len a mérleg nyelve, az erőviszonyok kiegyenlítőd­nek, s a demokrácia való­di kiteljesülése elől elhá­rulnak az akadályok. A Matyóföld fővárosá­ban közös jelölteket indít e három párt, és közös a polgármesterjelöltjük is Papp János (MDF) jelen­legi polgármester szemé­lyében. Emléktáblát kapott Deákvár alapítója A világutazó hazai elismerése Bauer-Udvardy Mihály (1869—1934): rajztanár, lap- szerkesztő, gazdálkodó és világutazó. Deákvár város­rész alapítója. Az első váci vezetékes vízmű létrehozója — olvasható azon a -nemrégiben elkészült utcanév-is­mertető emléktáblán, melyet a hét végén avatott fel Vá­cott a táblát készíttető Váci Városvédők és Városszépí- tók Egyesülete (VVVE). A két évvel a kiegyezés után született, félig német, félig magyar származású Bauer-Udvardy Mihály, aki édesapja korai halála miatt hatévesen félárvaságra ju­tott, csillapíthatatlan vándor­kedvvel megáldott-megvert ember volt. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy alsó- és középfokú ta­nulmányait, illetve a Pesti Mintarajz Iskolában szer­zett rajztanári diplomája kézhezvételét követően csa­ládi öröksége révén több íz­ben bejárta Európát. Utazá­sai során megfordult többek között Svájcban, Olasz- és Németországban, Angliá­ban, illetve Franciaország­ban. Egy franciaországi, pon­tosabban párizsi útja után hazatérve megismerkedett egy Háry Piroska nevű le­ánnyal (egyik őse az a ne­mes volt, akiről Petőfi Sán­dor Pató Pál úr alakját min­tázta), akit később feleségül vett, s akinek kérésére egy időre, ha nehezen is, de le­győzte nyughatatlanságát, s biztos állást vállalt: 1893-ban a váci piarista gimnázium tanára lett. Ettől kezdve, vagyis 24 éves ko­rától 1934-ben bekövetke­zett haláláig Vác volt állan­dó lakhelye: előbb egy Du- na-parti házban élt családjá­val, majd földet vásárolt a Naszály-hegy lábánál, ahol házat építtetett. Később óri­ási, mintegy 70 holdas birto­kának nagyobb részét fel­parcelláztatta, s felkínálta megvásárlásra. Nem csaló­dott: nagy érdeklődés mutat­kozott a telkek iránt, s ha­marosan megkezdődött a te­rület benépesedése. Létre­jött egy új, később Deákvár- ra „keresztelt” városrész. 1914-ben, 45 éves korá­ban családja kérése ellenére Bauer-Udvardy Mihály be­vonult katonának, s előbb Török-, majd Orosz-, végül pedig Olaszországban szol­gált. Valamennyi állomáshe­lyén fronton harcoló honfi­társai minél jobb ellátásának elősegítése volt a feladata. Egyebek mellett a Múzeu­mi Egyesületben végzett te­vékenységével, illetve a Váci Friss Újság szerkeszté­sével háborúból való hazaté­rése után Vác közéletének egyik főszereplője lett, ám mivel mindez nem elégítette ki, kevéssel halála előtt újra fellobbant vándorkedve. Kí­nába szeretett volna eljutni, de e terve már nem válhatott valóra. Ribáry Zoltán Templomszentelés Gyöngyösön Seregély István egri ér­sek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke szen­telte újra tegnap Gyöngyö­sön azt a római katolikus templomot, amely éppen 50 esztendővel ezelőtt egy bombatámadás követ­keztében rongálódott meg, és azóta romosán állt a hevesi város köz­pontjában. Nagy Lajo$ apát el­mondta: a középkori ere­detű Szent Erzsébet-temp- lomot a második világhá­ború előtt elsősorban a vá­ros diáksága látogatta. Az 1770-es években történt gótikus átépítése után 1943-ban esett át rekonst­rukción. Néhány hónap­pal felszentelése után, 1944. november 13-án bombatámadás érte. Az utóbbi években állapota annyira leromlott, hogy a szél sodorta cserepek mi­att életveszélyessé vált a járókelők számára is. A rekonstrukció, közel 20 millió forintba került. Százhalombattai tárlat A festó' Udmurtiából érkezett Rokon népek lak- HB ják a távoli Udmur- m tiát, innen érkezett ▼ Százhalombattára — amint lapunkban már je­leztük — Vladimir Kovi- chev, hogy festményei ré­vén átadja népe üzenetét. Kedves ismerős ő már a bat- tai Matrica Múzeumban, hi­szen pontosan egy évvel ez­előtt rendezte ugyanitt az udmurt népet bemutató kiál­lítását, mellyel a százhalom- battaiak és a szomszédos te­lepüléseken élők érdeklődé­sét és rokonszenvét nyerte meg. A családias, bensőséges hangulatú kiállításmegnyi­tón a Margaréta Gyermek- kórus dalolt a közönségnek, majd a zeneiskola növendé­ke adta elő gitárjátékát. Pál Attiláné, a múzeum igazga­tója elmesélte, hogy szinte csak véletlenül szerzett tu­domást az egy éve náluk vendégeskedő Vologya ké­peiről, s még akkor megkér­te őt, hogy jöjjön el újra, s hozza el alkotásait. A festő érdeklődésünkre elmondta: ebben az évben két alkalommal rendezett ki­állítást Székesfehérváron, egyszer Kaposvárott, s azt követően jött Százhalombat- tára. — Örömmel érkeztem ide — mondta —, hiszen az elmúlt évről kellemes emlé­keim maradtak Százhalom­battáról. Mindenképp ele­get akartam tenni a meghí­vásnak, és nagyon sokat ké­szültem is rá — vallotta be. — Otthon töltött időm­ben állandóan festettem. Az itt kiállított képek közül szinte mindegyik az elmúlt évben készült. Rengeteg minden történt velem ez idő alatt, voltak jó s rossz él­ményeim, ezek határozták meg a festményeim hangu­latát is. A kiállítás címe — Köny- nyű extázis — sok mindent elárul az alkotásokról, s mégis keveset. Kár lenne műelemzésekbe bocsátkoz­ni, hiszen mindenki más mondanivalót fedezne fel egy-egy képben. Aki vala­mennyire is művészetpárto­ló, az nézze meg a kiállí­tást, tanulmányozza egy ki­csit a képeket, s hagyja, hogy megérintse egy na­gyon messziről érkezett üze­net. (varga) Sós János független polgármesterjelölt Nem száműzte magát végleg (Folytatás az 1. oldalról) Szorgalmazná a strand­fürdő korszerűsítését, fedett medence létesítését is. Ugyancsak fontosnak tarta­ná, hogy a helybéli vállalko­zókra bízzák a leendő beru­házások munkálatait. Jelen­tősen bővíteni kell(ene) a te­lek választékát, hogy fellen­dülhessen a magánerős épít­kezés. A polgármesterjelölt füg­getlensége kapcsán elmond­ta, az idén októberben párt­ja, az MSZP néhány tagja úgy vélekedett róla, idejét­múlt ember — aki ne vár­jon a szocialistáktól támoga­tást —, mert ő vette le 1990-ben a Lenin-szobrot a talapzatáról. Sós János ezek után hovatartozásáról azt vallotta: ha a közösségért ér­zett felelősség baloldali ér­ték, akkor oda sorolná ma­gát. — Sokan nem fogadják el ma sem, hogy száműzte önmagát a közéletből. Ké­pes-e meggyőzni a kételke­dőket, hogy még egyszer nem futamodik meg? — kér­deztük. Sós János ekként vála­szolt: — Én is tagja lettem 1990-ben az önkormányzati testületnek. Részt vettem néhány ülésen. S ott azt ta­pasztaltam: az új politikai erőknek én jelentem a kom­munista rendszert minden hibájával és bűnével. Jólle­het nem érdemeltem meg, rengetegszer megaláztak. Amit nem bírtam tovább el­viselni. Ezért távol marad­tam a közélettől. Persze, más okom is akadt. Állásta­lan voltam. Amikor munka­helyet kerestem, mindenütt ajtót mutattak, pedig nem vezető szerettem volna len­ni. Végül a négyszáz négy­szögöles zártkertünk fólia­sátra kínált menedéket. Azó­ta ez családunk egyetlen megélhetése. Keményen dolgozom — hétköznap, va­sárnap — késő estig. Idő­közben a feleségem is mun­kanélküli lett. A kisebbik fiam elsőéves főiskolás, a nagyobbik autószerelőként igen szerény fizetést kap. En nem kérhettem a növé­nyeimtől — főleg a téli hó­napokban —, hogy ne fagy­janak le, mert testületi ülé­sen vagyok. Másnap mihez kezdtem volna? Inkább száműztem magam. (F. F.) Barokk házak felújítása Hamarosan kezdődhet a költözés * Minden jel szerint, még a tél beállta . előtt befejeződik —o- Vácott egy, az év elején kezdődött jelentős beruházás, az ország egyik legszebb, barokk épületek övezte főtere, a Március 15-e tér 16. és 18. számú házainak felújítása. A korábban több éven át üresen álló kétszintes épü­letek emeletén lévő nyolc lakás elrendezését, illetve a két ház közös belső udva­rának arculatát tekintve a felújítás egyben nagymér­vű átalakítást is jelent — mondta lapunknak Jámbor László, ä beruházás fő kivi­telezője, a Városgazdálko- zási Vállalat főmérnöke. Hozzátette: az épületek földszintjén, ahol koráb­ban három üzlet kapott he­lyet, az átalakítás révén egy 13 boltból álló igényes vásárlóudvar létesül, a szin­tén alaposan megváltozta­tott pincében pedig hangu­latos vendéglátóhely beren­dezésére nyílik lehetőség. Még néhány hét és már nem lesz „kísértetház” a Márci­us 15. téri patinás épület A szenő fdvdde A főmérnök érdeklődé­sünkre elmondta: lévén, hogy úgy a bolthelyisé­gekre, mint a piactérre bő­ven van jelentkező, a la­kások pedig már el is kel­tek, a felújítás után na­gyon rövid időn belül be­népesül majd a két gyö­nyörűvé varázsolt épület. <r. z.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom