Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-14 / 267. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 14., HÉTFŐ PEN Klub-világkongresszus Ellenvélemény a Kehelyben A Hradzsin Spanyol termében tartott ünnepi fogadással szombaton elbúcsúzott Prágától a tolerancia jegyében megtartott 61. PEN Klub-világkongresszus csaknem ötszáz résztvevője. A kongresszus alkalmából először ítélték oda a Karel Capek cseh irodalmi díjat — elsőként Günter Grass német és Philip Roth amerikai írónak. Az esemény egyik legfontosabb részét a Bebörtönzött írók Bizottságának ülései jelentették. Összesítésük szerint az elmúlt egy évben 89, írásból élő embert öltek meg világszerte, s gondolataik írásba foglalásáért mintegy 150 írót és újságírót börtönöztek b^ Ronald Harwood angol drámaíró, a nemzetközi PEN Klub elnöke újságírók előtt elégedetten nyilatkozott a rendezvényről, amelyen — mint mondta — emlékezete szerint az elmúlt tíz év PEN-kongreszszusai közül a legtöbben vettek részt. Ota Filip, a német PEN Klub tagja pénteken a híres Kehely vendéglőben tüntetőleg ellentanácskozást tartott a pályakezdő írók számára. Sajtónyilatkozatában Filip kifogásolta, hogy a PEN-kongresz- szus nem foglalkozott az írókat Keleten és Nyugaton egyaránt sújtó könyvkiadási válsággal, szociális problémáikkal, s például a cseh írók kiadókkal szembeni kiszolgáltatottságával. Támadta a rendezőket, amiért magas részvételi díjakat szabva, „az alkotó energiáikból kifogyó öregurak reprezentatív találkozóját” hozták létre, s amiért „csöndben lenyelték” Václav Klaus cseh kormányfő egyesült államokbeli látogatásán tett „otromba” kijelentését — Klaus „az emberiség legnagyobb ellenségeinek” nevezte a publicistákat és újságírókat. Lapszemle Második évfolyamában a ... MAGYAR SÁG ÉS EURÓPA TÁRSADALOM ■ POLITIKA > TUDOMÁNY Figyelemre méltó folyóiratot lapozunk kissé megkésve a megjelenéstől. A második évfolyamában lévő Magyarság és Európa (társadalmi, politikai, tudományos folyóirat) a nevének megfelelően a határok között, mögött, belül és kívül élő nemzetrészek gondjával, bajával foglalkozik, nem sértve a kisebbségekkel önkényesen rendelkező szomszédos országokat. Viorel Románnak a Romania Maréban (Nagy Románia) megjelent cikkét, melyet semmiképpen sem lehet elfogulatlan, objektív irányulásé tanulmányocskának tekinteni, közli lap, kommentár nélkül. Az olvasó látja, mire megy ki ott a játék, ahol így ír az egyik mérték- és irányadó párt lapja: „Erdély közel ezer éven át magyar vezetés alatt volt. Igaz, hogy ezt a tartományt Budapestről csak az 1866 és 1918 közötti időszakban irányították közvetlenül, de ezer év során a magyarok kiváltságos helyzetben voltak az ortodox románokkal szemben.” A lap még azt sem kérdi meg, ugyan a mostani románoknak elődei hol éltek, mert valahol csak kellett élniük. Helyet és rovatot kap rendszeresen a hazai és szomszédos magyarság mindennapi életvitele, szinte naplószerflen. Sütő András Németh Lász- ló\al szállva kései vitába, megállapítja: „A Trianon- szindróma a magyar nép egészét sújtja.” Demokratikus áttörés és civil társadalom Magyarországon címmel tanulmányt olvashatunk Boross Pétertől. Az idei 2-es számban megjelent Székely András Bertalan írása, Szétszóra- táshan címmel. (Meg nem állhatjuk itt a figyelmeztetést egy sajnálatosan magyar „szakosodásra”: említett szerzőt immár a délvidékre csatolt magyarság szakértőjeként tarthatjuk számon...) Háborús évek közvetlen eredményeit próbálja számba venni tudván, hogy fölmérhetetlen az a pusztítás, melyet a szerb nagynemzeti törekvés kezdeményezett, végzett és végezhet) ma is a szabadságért fegyvertelenül szót emelt nemzetek pusztítására. „Ami ma a »hódoltsági területen« zajlik, a legérzékletesebben az etnikai tisztogatás kifejezéssel jellemezhető.” A Magyarság és Európa azon történelmi időszak folyóirata, amely a nemzet és a polgári Európa közötti átjárhatóság módozatait dolgozza ki. A jelené. De jövőnkért nagy-nagy szükségünk van rá. (czegő) A Pest megyei népdalkörök és szólisták III. találkozója A nép dala életet hirdet A zsámboki asszonykórus Balázs Gusztáv felvétele (Folytatás az 1■ oldalról) A megjelenteket köszöntő Kovács Sándor Vácszent- lászló polgármestere megtiszteltetésként értékelte ezernyolcszáz fős településük számára, hogy helyet adhat a találkozónak. ,,A nép dala életet hirdet, el nem múló életet” — idézte Kodály Zoltánt. A vidék, a környező falvak, a Galga mente különösen gazdag népi hagyományokban. Még hordják is erre a népviseletet, vagy legalább Őrzik, ha rácsodálkozom a szereplők gyönyörű ruhadarabjaira, s rákérdezek, honnét valók, sorra azt a feleletet kapom: ó, ez már nagyon régi, ez még a déd- nagyanyánké volt... így jártam tavaly a mogyoródi asz- szonyok lyukacsos, fehér hímzésű, berakott kötényeivel, most pedig a zsámboki- akon látott ugyancsak lyukacsos, fehér hímzésű fejkendövei, blúzokkal, melyekbe még keskeny, világoskék selyemszalagokat is fűztek. De fehér kézimunkacsoda a szadai fiatal lányok vállken- dője is. Ahogy felveszik — ha máskor nem, ünnepnapon, szerepléskor — a régi viseletét, úgy énekli az örökségül maradt dalokat a falu öregje és fiatalja, apraja és nagyja. Két-két csoport lépett fel Galgahévízről, Zsámbok- ról, a szadai népdalkor tagjai közül pedig többen szólóéneklésre is vállalkoztak. A középkorú Kovács Ta- másnénak magasba ívelt szép, természetes hangja, ahogy a csáki bíróné balladáját előadta, a fiatal Oroszt Erzsébetnél pedig felfigyeltem rá, hogy mit is kell tennie egy lánynak, asz- szonynak a kezével, ha egyedül énekel: elöl a derekánál összefogni. Ha együtt énekelnek, akkor egymás kezét fogják vagy egymásba karolnak a lányok, asszonyok. Ringa- nak együtt, lépegetnek, körtáncba kezdenek. A férfias énekléshez a mintegy vi- gyázzba állás tartozik — így adhatók jól elő a betyárdalok, katonadalok. De a bagi Tóth Sándomé is katonadalokat énekelt, feketében, az édesanyát, s az őt megszólító katonafiút egyaránt megjelenítve. Észrevehettük, mennyire ízesen ejtik még a szót a mogyoródiak, náluk még van „agácfa” meg zárt e. Képviselték a tájat az eddig említetteken kívül Vácszent- lászló, Valkó, Túra, lsaszeg dalosai, a vácegresi menyecskék, akik szlovák és magyar népdalokat egyaránt énekeltek. Délebbről érkeztek a süly- sápiak, a férfiak kalapjához kötött nemzetiszín szalag is érzékeltette, hogy Ők már az Alföldet képviselik, keményebb, harcosabb magyarságot a szelíd palócoknál. Az Alföld küldöttének tekinthettük a kakucsi menyecskekórust is, s talán azok közé sorolhatónak, akik nem annyira hagyományfolytatásból, de a közösségteremtés szándékával énekelnek. Akik feltétlenül az új közösség építéséhez találták meg segítőjüknek a népdalt: a nyársapáti, a duna- varsányi, a budakeszi, a szentendrei népdalkor tagjai. Választva lépett a népdaléneklés útjára a gödöllői általános iskolás Szász Anna is. Folyamat a népdaléneklés. Patakként köt össze nemzedékeket, vidékeket, különböző kulturális környezetben élőket. Az isasze- gi asszonykórusnak feljegyeztem egyik dalát, mivel még sose hallottam, gondoltam, ezt máshol biztosan nem, csak Isaszegen ismerik: „Mikor Isten csillagokat teremtett, / De Ő arra nem gondolt, hogy leeshet, / Leesett a legszebb csillag a földre, / Ott ragyog a kis- angyalom szemében”. Aztán csak meglepődhettem, hogy később elénekelte szóról szóra ugyanezt a szentendrei „Filibili” népdalkört alkotó kilenc, viseletében is városias fiatal nő. Nádudvari Anna Körzeti népzenei verseny Felsőgödön Iskola és dalkultúra Fazekas Lajos alkotásai és a Németh László Általános Iskola dalosai (Folytatás a I. oldalról) Az igazgatónő nyitóbeszéde után közös éneklés következett, majd Budai Ilona népdalénekes egy gyímesi dalt adott elő, nagy sikert aratván. Ezt követően hangulatos, izgalmas, mi több: tanulságos verseny kerekedett. A szólóének, csoportos ének, hangszeres zene kategóriákban nyolc évestől tizennégy évesig minden korosztály képviseltette magát. Volt ott citeraszó, furulyák együttes játéka, csúfolódó, feleselő, énekes-táncos játék, szlovák lakodalmas. Szerelemről, lemondásról, vágyakozásról, elválásról szóltak a költői képekben gazdag dalok; nehéz témákról könnyed hangvételben. Az ifjú előadók legtöbbször felnőttek a feladathoz, bár a megilletődöttség, a lámpalázas izgalom gyakorta fátyolossá, bizonytalanná tette a próbákon (vélhetően) még oly magabiztos hangokat is. Kitűnő és gyengébbre sikeredett produkciók váltották egymást e délelőttön; kiforrott, ígéretes interpretációk, de rosszul megválasztott kezdő hangmagasságok, rossz levegővételek, szövegfelejtések is; ám az igyekezet láttán a hallgatóság lelkes odaadással figyelte a föllépőket. A zsűrinek végül is köny- nyű dolga volt, hiszen a továbbjutók kimagaslottak a többiek közül mind a technikai tudás, mind az előadásmód terén. Az egyik legszínvonalasabb műsort az acsai lányoknak (Czeba Georginának, Jónás Brigittának, Krasznai Lindának és Petrik Szabinának) köszönhettük meg tapsunkkal. A megyei döntőbejutásuk szinte már akkor egyértelművé vált, amikor az első dalok fölcsendültek előadásukban. Ugyanilyen magabiztosságról tanúskodott Tányé- ros Krisztina (Vác) citerajá- téka, aki szintén méltán érdemelte ki a továbbjutást Márton Krisztinával (Ő Ber- necebarátiból jővén istenes dalokat hozott magával), Blaskó Imrével (Püspökhatvan), Kocsmárszki Lucával (Vác), Vályi Krisztinával (Orbottyán) egyetemben. De minden lelkes résztvevő, lett légyen csalódott, könnyező vesztes, vagy „csak” emléklapot kapott tovább nem jutó — sokat tett a magyar népzene életben tartása érdekében. Egy dallal élő nemzet, melynek dalos ereje a „magyarok szimfóniájától” Kodályig és Bartókig is kitartott, nem vesztegetheti el ezt az istentől kapott adományt és tehetséget. A gyermekek és tanáraik fölvállalták a megtartás felelősség- teljes küzdelmét, s így talán olyan apává és anyává válhatnak e kisfiúk és kislányok, akik énekkel is okítják, nevelik-növelik majd csemetéiket; népdalokkal, ősi dallamokkal, melyben ott rejtőzik a több ezer éves élettapasztalat és tudás. Az ének és hangszeres versenyt ebéd követte, majd az ünnepélyes díjkiosztás. A rendezvényt a gödi önkormányzat anyagilag támogatta. A díjak, emléktárgyak szép népművészeti alkotások, melyeknek sorát Fazekas Lajos nádudvari fazekasmester munkái is bővítettek. A dalos, táncos vetélkedés folytatása, a megyei döntő november huszonha- todikán lesz majd a gödöllői művelődési házban, ahol Pest megye hét körzetének győztesei énekelnek, táncolnak a hónap végén az országos megmérettetési lehetőség reményében. (novák)
