Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-08 / 262. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 8., KEDD Újra színen a rigómezei „hó'sök” Milosevic becsapta a koszovói szerbeket Hat évvel ezelőtt a Balkán történelmében Rigómező néven megismert Koszovón kezdődött tulajdonképpen a még mindig tartó délszláv háború. Akkor indultak el ugyanis az ottani szerbek (mint utólag kiderült, Belgrad hathatós támogatásával) a Vajdaságba, hogy elpanaszolják sanyarú helyzetüket és megismertessék a világgal a „nagy szerb igazságot”. Mint tudjuk, az alig valamivel korábban hatalomra jutott Slobodán Milosevic célja a vajdasági autonómia ily módon való eltörlése volt. Terve akkor sikerült, de a „nagy igazság” szélté- ben-hosszában való hirdetéséből, egy immár több mint három éve tartó vérzivatar lett. Közben a populista politika alá lovat nyergeit rigómezei „hősök” várták a rezsimtől a jutalmat, amely azóta is késik, s a jelek szerint teljesen el is marad. Kezdetben hitték, később már csak bíztak benne, hogy Milosevic számukra, mármint a volt déli tartomány szerbjei számára, tej- jel-mézzel folyó Kánaánt teremt, de csak a hatalmas rendőri és katonai apparátussal úgy-ahogy a rendet tudja szavatolni. A rigómezei fiúk most becsapottnak érzik magukat és — igazuk van. Szerbia elnökének csak addig volt rájuk szüksége, amíg segítettek kiengedni a palackból a nacionalizmus, majd a nacionálso- vinizmus szellemét. Amint a szellem megerősödött, őket hasznavehetetlen, kifacsart citromként eldobta és azonosította a Koszovóból azóta is kiköltöző szerbekkel. Tarjkovic, Solevic és társai, az akkori „igazsághirdetők” most már rádöbbentek a valódi igazságra és azzal fenyegetőznek, hogy újra az utcákra vezetik a szerbséget. De most már nincs külső ellenség, akikre rá lehetne kenni a szerbiai politikai csúcs minden disznóságát. Szlovénia és Macedónia töb- bé-kevésbé csendesen levált és a maga útját járja. Horvátországban tombol a Zágráb és Knin közötti — egyelőre — hidegháború. Montenegrót sikerült az akadémikusok által megálmodott Nagy-Szerbia igájába fogni. Már az USA, a Vatikán és Németország sem megfelelő a kreált ellenség szerepére. Mi maradt? A belső ellenség. Pontosabban a hatalmát mindenáron és minden eszközzel megtartani igyekvő milosevici rezsim, amely kétségtelen, hogy kijátszotta az egykori „hősöket”. Vajon ez a koszovói mozgolódás is hasonló, de csak Szerbiában kiteljesedő következményeket von maga után, mint a hat évvel ezelőtti? A Jóisten mentse meg ettől a Balkánt, s talán Európát is! (b. m.) Mióta Orbán Viktor pártostul alulmaradt a választásokon, maradék bizalma is megrendült a hazai népszerűségi mutatók szavahihetőségében. A statisztikát a közgazdászok találták fel, de a természettudósok avatták tudománnyá. Ott reális eredményeket hoz, a társadalomtudományokban viszont gyakorta spekulatív. Mindazonáltal a népszerűség léte tény. Népszerű pedig az, akire egy bizonyos oknál fogva a legtöbben felnéznek. Hogy kik vannak a legtöbben, azt tudjuk. A statisztikától kölcsönözve a fogalmat: az átlag. Az egymáshoz leginkább hasonlóak. A többé-kevésbé azonos életstílust kedvelők, a jobbára azonos anyagi körülmények között élők, a megközelítően azonos erkölcsi felfogásúak, a hasonló szinten képzettek, a csaknem megegyező szellemi színvonalon állók. Más szóval a nép. De kit szeret a nép? Azt talán, aki olyanszerű, mint ő? Igen is meg nem is. A nép nem szereti a nála ostobábbat, a tehetetlent —őket megveti. De nem szereti az okosabbat és tehetősebbet sem — tőlük tart, mert képtelen kiismerni őket, megfejteni a titkukat. Aki viszont épp olyan, mint ő, azt miért tüntesse ki? A massza — latin eredetű szó, tömeget jelent — az azonos neműek sokasága, azt tünteti ki rokonszenvével, aki a hozzá hasonlók közül egy lényeges különbözőséggel tűnik ki. Ez a különbözőség pedig az erő. A kicsi, de erős ember az ideálja. A nép már önnön meséiben is Őt teszi meg győztesnek. Ettől az ábrándjától a nép nem hagyja magát eltéríteni. Mindezt azért bocsátottam előre, mert a választások után fél évvel az úgymond „magasabb szellemi szféra” képviselői most arról folytatnak vitát, vajon alkalmas-e az értelmiségi a politikusi pályára? Ha vita van e kérdésben, hát nyilván megoszlanak a vélemények. Na, de kik a vitapartnerek? Bizonyára kitalálták: egytől egyig megátalkodott értelmiségi. Egyike a „kisember mellett” gyanús körülmények között ugyan, mert őket aztán nem a nép váOrosz provokáció Varsóban? A NATO-tagság lehet a tét A varsói pályaudvaron az orosz turistákkal történt, s a két ország kapcsolataiban súlyos feszültséget okozó incidens „magán viseli a gondosan megtervezett provokáció valamennyi ismertetőjegyét” — állította a legnépszerűbb lengyel lap, a Gazeta Wyborcza hasábjain megjelent írásában Jan No- wak-Jezioranski. A lengyel emigráció egyik legtekintélyesebb személyisége, aki sok éven át a Szabad EuróEU-csatlakozás Megfontolt finnek A finn parlament csak a svéd népszavazás eredményének ismeretében dönt az Európai Unióhoz való csatlakozásáról. A hírt az STT finn hír- ügynökség közölte vasárnap Riita Uosukainen parlamenti elnökre hivatkozva. A finn törvényhozás elnöke tegnap terjesztette elő azt az indítványát, miszerint az EU-csatlakozásról szóló törvényjavaslatot — harmadik olvasatban — november 14-én kezdjék tárgyalni a képviselők. A finn szavazópolgárok az EU-tagság mellett döntöttek az október 16-ai referendumon, de a népszavazás eredménye nem kötelező érvényű a parlamentre néze. A helsinki törvényhozásban kétharmados többség szükséges az ország EU-tagságáról szóló döntés érvényességéhez — írja a Reuter. pa Rádió lengyel szekciójának vezetője volt, úgy vélte, hogy az incidens nemzetközi konfliktus rangjára emelésének célja világos. „Meg akarják győzni a világot, hogy a lengyelek vadul ellenségesek az oroszokkal szemben, s az ilyeneket jobb távol tartani, mert még belerángathatnák a NATO-t valamiféle kalandba keleti szomszédjukkal”. Ugyancsak a NATO-tag- ságot veszélyeztető, belpoliKülönösen Európa keleti felében tekintenek nagy bizalommal Németországra, ezért rendkívül fontos, hogy miként használjuk ki gazdasági erőnket és lehetőségeinket — nyilatkozta Roman Herzog német szövetségi elnök a Die Welt című lap tegnapi számában. Herzog meggyőződése szerint Németországnak nem szabad kizárólag a nemzeti önérdeket tekintve kijátszania az összes kártyáját, s meghatározó vezető szerepre törekednie, hanem legyen egy a kontinens sok állama között. — A jobboldali szélsőséges pártok és szervezetek választási kudarcai ellenére, a szomszédok nem csak kedvező érzeltikai tényezőnek minősítette a szerző a lengyel hadsereg vezérkara és a nemzet- védelmi minisztérium közötti feszültséget, Andrzej Olechowski külügyminiszter helyzetének megrendülését és függőben lévő lemondását, valamint a privatizációs folyamat lelassítását. Nowak-Jezioranski szerint ezekkel az ügyekkel a lengyelek maguk adnak érveket a NATO-tagságukat ellenzők kezébe. meket táplálnak Németország iránt, ami az ország történelmét és földrajzi helyzetét tekintve érthető is — állapította meg az elnök. A kelet-európai államok és a német keleti tartományok egyik fő problémáját abban látja, hogy még nem jött létre — mert a mélyreható gazdasági változások ellenére négy év alatt nem alakulhatott ki — a középosztály, amely a társadalmi, politikai élet alapját képezné. A kelet- és a nyugatnémetek közötti előítéletek és ellentétek Herzog tapasztalata szerint ugyan csökkenőben vannak, de az utóbbi időben ismét hangosabban jelennek meg a közéletben. . A nagyvilág hírei * Emomali Rahmonov nyerte a vasárnapi tádzsi- kisztáni elnökválasztást. Az előzetes eredmény szerint a választópolgárok több mint 60 százaléka adta rá a voksát. 46 Kalkuttai Teréz anya, a Szeretet Misszionáriusai apácarend alapítója négynapos látogatást tett Lengyelországban. Bili Clinton amerikai elnök jóváhagyta a védelmi minisztérium tervét, amely előirányozza, hogy az Egyesült Államok Haitiről december 1-jéig 6000, Kuvaitból pedig december 22-ig 7800 katonáját kivonja. * Gumibottal verte a kijevi rendőrség tegnap délben az októberi forradalom áldozatairól megemlékező és a nacionalista pártok által szervezettfelvonulás kisebb csoportját. * Sztrájkra és tüntetésre bujtogatásért háromévi börtönbüntetésre ítélték tegnap, a legnagyobb független indonéz szakszervezet vezetőjét. 4k Jövendőmondót is' bevetettek az orosz hatóságok az egy hete az orosz távol-keleten eltűnt „aranyhelikopter” felkutatására, azonban a jelcatyerinburgi jós tudománya is csütörtököt mondott: nem akadtak a jármű nyomára. A MI-2-es gép Zlatousztovszk közelében tűnt el hét emberrel és 60 kilogramm arannyal a fedélzetén. Herzog a németek felelcísségéróí Hiányzik a középosztály VÉLEMÉNY Villon, unom az eszedet lasztotta, de bekerült a kormányzásba, másik a választások vesztese lett. Az első nyilvánvalóan politikusi alkalmasságát bizonygatja. A dolog pikantériája, hogy az utóbbi, bár maga is értelmiségi, épp az ellenkezőjét állítja. Miközben észre sem veszik, milyen messze sodródtak a tényállástól, hiszen épp ilyenszerű magatartásuk miatt fordult el tőlük a nép. A nép persze a vitáról tudomást se szerez — s ez teszi még tragikomikusabbá a helyzetüket —, hiszen egyike Nérót, másika Platónt hozza fel a rossz, illetve a jó értelmiségi politikusról alkotott nézeteinek védelmében. A népet egyébként nem is érdekli az ókor rossz költője, s a jó filozófusa, a nép sokkal gyakorlatiasabb, s lelki emelkedettségében is legfennebb' az üveghegyekig lát el, amiről ugyan azt hinnők, hogy távoli, holott csak egy karnyújtásnyi fantáziára van tőle. Mint említettük, a népnek — nevezzük bátran a középszernek — alapos fenntartásai vannak az értelmiségi politikusokkal szemben. Több időt fordítanak a gondolkodásra, mint a cselekvésre, s ez az Ő szemében az erőtlenséget példázza. Egy helyütt Boross Péter neve is elhangzik a vitában, aki belügyminisztersége alatti népszerűségét erejének, értsd szókimondó határozottságának köszönhette, mihelyt azonban miniszterelnökké avanzsált, szakasztott úgy kezdett beszélni-viselkedni, mint egy hamis hangú értelmiségi. A vezér soha ne legyen defenzívában, s ha abban lenne mégis, a vezetettek előtt ne tűnjék bizonytalannak. A fontolgató, latolgató vezető bizalmat veszt. Ilyen'fontolgató, latolgató cselekvés előtt a dolgokat minden aspektusából megvizsgáló fajta az értelmiségi. Ilyetén helyzete azt sugallja: nem tudja, mit akar. Ez pedig az erőtlenség jele. Jómagam hosszú ideig derültem Mao Ce Tung nevezetes piros könyvének egyik sarkalatos jelmondatán. így hangzik: „Amikor a néphadsereg katonái menetelnek, akkor mozgásban vannak”. Évek múltán jöttem rá, milyen mély értelmű keleti bölcsesség ez. Mao értelmiségi volt — rossz költő —, de ezt gondosan leplezte. Bukása sajátságos módon akkor következett be, amikor agg korára ismét a nyilvánosság elé lépett a költeményeivel. Attól a naptól vált előbb környezete, majd népe szemében gyanússá. Aki verset ír, nem olyan mint Ő, mit keres hát az élükön? A közönséges halandónak, a népnek, jó az étvágya, jó az álma. Az értelmiségi réveteg vagy zaklatott. Más logikai kategóriákban gondolkodik. Megnyilatkozásai ködösek, alig értik, miről beszél. A népet nem „kell tudni megszólítani” — ez már eleve mesterkélt. A néppel bizalmas és természetes, mondhatnánk tegező viszonyban kell lenni. Ismét választás előtt állunk. Mutasson a népszerűségi lista amit akar, a nép nem az eszeset, hanem az erőset választja majd. Nem azt, akit fennen tisztelni kell, hanem azt, akire a lovát is rábízhatja. Ezt a típusú, az értelmiségitől távol álló politikust választotta a nép májusban, ám amikor ez tulajdon ellenlábasát, a vesztes értelmiségit is magához emelte a hatalomra, a két külön természetű komponens hatástalanította egymást. A ló pedig, amelyet gondjaikra bíztak, most szép fejét felütve rémülten kérdi: hát mi lesz ebből, kormánykoalíció? Kérdése messze visszhangzik a választásokra készülő országban, s ez meg is látszik a jelöltállítások minden koalíciós viszonyt figyelmen kívül hagyó módján. Folyik az elméleti vita az értelmiség politikusi alkalmasságáról. A nép úgy megy el mellette, mint értelmetlen mellett. A szamárbőgés, mondja, nem hallik fel hozzá. Reakciója fölöttébb hasonlatos a vastag Margot-éhoz, aki egy ízben így rivallt okoskodó ágyasára: Villon, unom az eszedet.
