Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-04 / 259. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 4.. PENTEK Arafatot kikergették a mecsetből A Moszad akcióba lépett Emlékezés a megtorlásokra Szabadkán A bűnöket nem lehet elrejteni (Folytatás az 1. oldalról) A Gáza-övezetbeli palesztin autonóm területen tegnap Abed halála miatt általános kereskedelmi sztrájkot hirdettek meg. A PFSZ és a Hamász .által kiragasztott plakátokon egyértelműen Izraelt vádolják a fundamentalista vezető ellen elkövetett merénylettel. Jichak Rabin miniszterelnök a Hamász által elkövetett legutóbbi merényletek után ugyanis bejelentette, hogy az izraeli titkosszolgálat sorjában leszámol a palesztin fundamentalista szervezetek vezetőivel. Rabin akkor azt mondta, hogy „Izrael keze igen messzire elér”. Egyelőre úgy néz ki, hogy ebben a kormányfőnek igaza van. A palesztinok körében az Iszlám Dzsihád fundamentalista szervezetnek négy ágazata is működik a nyolcvanas évek elejétől kezdve. Az elsősorban Irán és Szudán támogatását élvező Iszlám Dzsihádnak nincs olyan széles tömegbázisa, mint a Hamásznak, de tagjai már eddig is számos, nagy feltűnést keltő akciót hajtottak végre izraeli célpontok ellen. Hering József Úgy tűnik, a szerbiai hatalom belátta, hogy az erőszakot nem lehet újabb erőszakkal semlegesíteni. Szabadkán ugyanis rendben és békességben megtartották az 1944-ben a bevonuló partizánok (és szabadcsapatok) által végrehajtott vérengzések (főleg magyar) áldozataira való emlékezést, habár a belgrádi hatalom (az újvidéki „fiókja” által) figyelmeztette a szabadkai önkormányzatot, hogy a Vergődő madár nevű szobrot haladéktalanul, mindössze egy nap alatt tüntesse el, mert „nem az előírásoknak megfelelően helyezték el”. — Jogunk és kötelességünk virágot helyezni azokra a tömegsírokra, ahol azok az emberek nyugszanak, akiknek az életét a bosz- szú és a megtorlás fegyverei oltották ki ártatlanul a figyelmeztetés - és a megfélemlítés céljából. Tömegsírok ezek, amelyeket ötven éven keresztül a hatalom nem tárt fel, s minden eszközt megragadott ahhoz, hogy a szemtanúkat elhallgattassa. Pedig a bűnöket nem lehet a föld alá rejteni, mert azok az egekbe kiáltanak! — hangoztatta megemlékező beszédében Kasza József szabadkai polgármester. A megemlékezés napja előtt már szelídebb figyelmeztetést juttattak el Szabadkára. Arra hívták fel ugyanis a figyelmet az illetékesek, hogy sor kerülhet esetleges provokációkra, rendzavarásra. Szerencsére a rendezvény a baljós jelek megvalósulása nélkül zajlott le, akárcsak az a tudományos tanácskozás, amely az ötven évvel ezelőtti atrocitásokra szándékozott minél teljesebb fényt vetni. A nagyvilág hírei ■ A német és a cseh belügyminiszter közös határról, valamint az illegális határátlépőit kitoloncolásáról írt alá szerződést Bonnban. UAz amerikai elnök meleg fogadtatásban részesülne. ha eleget tenne Csi- ang Cö-min államfő' meghívásának — mondta a kínai külügyminisztérium szóvivője. ■ Tizennégy év óta először országos sztrájkot hirdettek a nyomdászok Svájcban, ahol roppant ritka a munkabeszüntetés. VÉLEMÉNY Névsoros Azt írta a minap Vödrös Attila fő- szerkesztő e lap hasábjain, hogy szívesen ad(na) helyet a „másik oldal” képviselőinek is, csak azok nem jelentkeznek. Komolyan veszem felhívását, ezért küldöm alábbi írásomat, amely Sándor András Államférfi állam nélkül, kalandor és vezér című, Soros Györgyről szóló cikkére kíván reagálni. Soros igazi emberbarát és valódi demokrata. Ez sokak számára talán azért oly nehezen felfogható, mert nem ez szokta a leginkább jellemezni a milliárdosokat. Sándor András egyenesen azt állítja róla, hogy „Betör milliók emberi szuverenitásának körébe”, s mint cikke további megállapításaihoz, ehhez sem szolgál bizonyítékkal. Ahhoz sem, hogy „pénzéért... ideológiát injektál beléjük”. Idézhetnék még Sándor András cikkéből sokat, cáfolhatnám megalapozatlan állításait sorra, de célom nem a polémia, hanem az önmagukért beszélő tények közlése. Végtére is S. A. szíve joga, hogy ne szeresse, sőt elszántan támadja Sorost, ahogy másnak szíve joga, hogy szeresse és védelmezze a nagyvonalú adományozót. Az a baj csupán, hogy S. A. e jogával a fair play mellőzésével, pontosabban: a tények mellőzésével él. Vagy azért, mert fogalma sincs a tényekről, és az azért baj, mert nem kellene éppen arról a tárgyról írnia, amelyet oly kevéssé ismer. Ha viszont netán mégis tud a tényekről, amelyek makacs dolgok, akkor miért veszi őket oly makacsul semmibe? „Miért is nem teszik közzé a névsort, kik részesültek eddig a Soros-alapítványból?” Ezt a kulcsmondatodat komolyan gondolod, kedves András? Csakugyan ennyire nem figyelsz oda a dolgokra, amelyekről mégis oly gátlástalanul szentenciázol? Közismert ugyanis, hogy a Soros-alapítvány kedvezményezettjeinek névsorát kezdettől fogva különböző orgánumokban közzéteszik. A legfrissebb lista a ’94 szeptember—októberi döntések a támogatásokról című, éppen most jelent meg a Magyar Hírlap október 20-i számában. Kezdődik a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak megítélt 2 millió forinttal, vajon e szervezetbe milyen „ideológiát injektál” Mister Soros? Vagy milyet mondjuk, az IGEN Katolikus Kulturális Hetilap meg a Turul című folyóiratokba? A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola vagy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem „emberi szuverenitásának körébe” hogyan tör be? Támogatják Sorosék a Kecskeméti Városi Tv Hírős mesterek, mesterségek című játéksorozatát, e mögött is sötét dolgok rejlenek? És mert dokumentumfilmet akar készíteni 1956-ról, Paulus Alajos is kap egymilliót, Soros itt netán azért oszt pénzt, hogy a film ellenforradalomnak minősítse ’56-ot? Ám amiről végképp illetlenség (s itt még enyhe jelzőt használtam) nem tudni, legalábbis annak, aki Sorosról ír és éppen tőle, a nyitott társadalom támogatójától kéri számon a támogatások nyilvánosságát, az a Névsoros című több mint 250 oldalas könyv, amely az elmúlt hetekben jelent meg a Soros-alapítvány tízéves jubileumára. A kötet a Soros-alapítvány egy évtizedes teljes magyar- országi működését tartalmazza. Minden benne van. A kuratóriumi tagok és szakértők névsora. Az irodalmi, esztétikai, társadalomtudományi ösztöndíjasok listája. Kik kaptak ösztöndíjat külföldre, kik rövid idejű tanulmányutakra. Kiket segítettek abban, hogy külföldi, nemzetközi tudományos rendezvényekre Magyarország képviseletében eljussanak. Hány diák járt Soros-pénzen külföldön. Miként támogatták az angoltanárprogramot, az egyetemeket, főiskolákat, általános és középiskolákat, művelődési intézményeket, kutatóintézeteket és műhelyeket, civil szervezeteket, lapokat, folyóiratokat, könyvkiadókat, médiumokat, az egészségügyet. Rengeteget lehetne még írni a Soros-jótéteményekről — mert hiába gúnyolódik rajtuk Sándor András, ezek bizony letagadhatatlanul azok —, de sok helyet már nem akarok igénybe venni e lap értékesebb cikkekre fenntartott hasábjaiból. Ezért befejezésül csak neveket írok le, ha már Sándor András annyira hiányolta a Soros-alapítványból részesültek névsorának közzétételét. A kuratórium tagjai között volt található például Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Kiss Gy. Csaba, Lázár Ervin-, Nyíri Tamás, Rujfy Péter. Erőteljes baloldali névsor, ugye? Az ajánlásokat adók, egy-egy alapítványi program megvalósulását tanácsaikkal segítők között szerepelt Antall József, Csutka István, Für Lajos, Nemeskürty István, Sára Sándor, Surján László, Tőkés László, Várszegi Asztrik, Zétényi Zsolt. Újabb liberbolsi nyomulás, ugye? Néhány név az ösztöndíjban részesültek listájáról: Ab- lönczy László, Albert Gábor, Apáti Miklós, Alexa Károly, Balaskó Jenő, Bari Károly, Czakó Gábor, Csengey Dénes, Katona Tamás, Kulin Ferenc, Lezsák Sándor, Molnár Miklós, Nádudvari Anna, Rubin Szilárd, Szepesi Attila, Temesi Ferenc, Tóth Sándor. Található köztük egy is, aki ne a jobboldali sajtónak dolgozott volna, illetve dolgozik jelenleg is? Akit ne MDF-prominensként ismertünk volna meg, akibe valamilyen Soros-ideológia (bár nem tudom, hogy az milyen, de bármilyen legyen is) injektálódott volna? S hogy csattanóul különleges csemege is álljon itt, elmondom: ’85-ben vagy ’86-ban az alapítványhoz folyamodott ösztöndíjkérelemmel Csurka István. Meg is ítélték neki! Ám ezek után újabb levelet írt az alapítványnak, amelyben megváltozott anyagi körülményeire hivatkozva, köszönettel lemond a stipendiumról. Mindhárom levél — kérelem, jóváhagyás, lemondás — hiteles fénymásolatát 2-3 évvel ezelőtt közölte a Hócipő. Talán érdemes lenne ezt a lapot is forgatni olykor, Sándor András. Egyébként két példányom van a Névsoros című könyvből, az egyiket szívesen Sándor András rendelkezésére bocsátom. Hadd merítsen gazdagabb dokumentációból legközelebbi anti-Soros cikke megírásához. Barabás Tamás Egy igazi emberbarát, egy valódi demokrata önarcképe (Viszonválasz Barabás Tamásnak) Nincs hely arra, hogy Barabás Tamás polemizáló kedvének szubjektív vonatkozásaival foglalkozzunk, s egyébként sem ízléses, tegeződve, a „brancsbeli- ség” fölényérzetével összekacsintani az olvasó feje fölött. A „komolyan gondolod, kedves András?” fordulatra a „Tisztes- ség”-ben, a MÚK lapjában fogok reagálni, „kedves Tamás” megszólítással, mert két öreg csatalónak idestova fél évszázados kollegiális viszonya belső ügy. Legyen elég any- nyi, hogy Barabás Tamásra nemcsak nem haragszom, hanem szeretettel gondolok rá, és megértem, ha egyet nem is érthetek vele. Nos hát, nem Barabásról van szó, hanem George Sorosról. Kedvetlenül fogok hozzá az itt következőkhöz, egyszerűen azért, mert nem kívánok Soros úrral sorozatban foglalkozni, és zavar, hogy személyes ismeretség nélkül „szentenciázom” valakiről (mint Barabás veti a szememre). Az is tény, hogy a „Névsoros” -t nem ismertem. Meg is köszönöm Barabásnak, hogy megrovólag felhívta rá a figyelmemet. Már keresem (és mindeddig nem lelem); elnézést, hogy kikerült a látókörömből. Igaza van Barabásnak, ha az ember egy témával foglalkozik, legyen körültekintő és ne döngessen nyitott kapukat. A probléma azonban nem ez. Semmiképpen sem, akárhány nevet tartalmaz is a névsor és akármilyeneket. Olyannyira nem, hogy hat-nyolc évvel ezelőtt, ha nem is fordultam a Soros-alapítványhoz, mint Csurka, de magam is örvendeztem a Soros-ösztöndíjaknak, s ezeket úgy fogtam fel, mint magyar segítséget a magyaroknak. Gondolatban megszorítottam messzire szakadt hazánkfia kezét; feltételeztem, hogy elesett hazájáért (is) dobog a szíve. Azóta sok víz lefolyt az időközben elterelt és megerőszakolt Dunán. Azóta sok keserves tapasztalattal lettünk gazdagabbak, azóta tudomásul kellett vennünk, hogy — mint a német mondja — „selten kommt etwas besseres nach”, azaz nincs olyan mély bugyra a pokolnak, amelynél lejjebb ne sötétlenék még egy. Azóta rá kellett ébrednünk, hogy a nemzetközi pénzspekuláció hálójába estünk, s George Soros úr véletlenül sem tartja magát magyarnak, s hogy bennünket, magyarnak számkivetetteket (a magyar József Attilával együtt a kommunista lidércfény áldozatait) „jól fejlett egója” (idézet Soros úrtól) tömegcikkeszközének tekint nárcisztikus törekvéseinek megvalósításához. (Csak ne árnyékolná be ezt az ábrándos pszichikus-szellemi onániát némi kapcsolat ilyenolyan globális titkosszolgálattal.) Barabás szerint „Soros igazi emberbarát és valódi demokrata”. Hozzáteszi, hogy nem ez szokta jellemezni a milliárdosokat. Valóban. Emberbarátsággal nem lehet milliárdokra szert tenni. Most abban a kivételes szerencsében van részünk, hogy George Soros úr maga beszél önmagáról és maga tárja föl belső indítékait (illetve ezekből annyit, amennyit saját ítélete szerint veszélytelennek tart). Nos, ezek meglehetősen aggasztóak. Christine Koenennek adott interjújában (Frankfurt a. M„ 1994., magyarul: „Ő a Soros!”, Ab Ovo kiadó, Budapest) elárulja, hogy Thatcher asszony, mint brit kormányfő, nem állt vele szóba, bár „kétségbeesetten próbáltam vele találkozni, beszélni...”; a találkozás csak Mrs. Thatcher lemondása után néhány héttel mint magánemberrel történt meg. Thatcher asszony éleseszű volt, jó emberismerő és tetőtől talpig brit konzervatív. Tudta, mit miért tesz és mit miért nem tesz. (Folytatás a 14. oldalon)
