Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-04 / 259. szám
....— .'.v, ■•::.t::■:." *,v£i?grjT£!';Df^ ) PEST TJJT}J A 7> MEGYEI LIImVLí/Lf XXXVIII. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. NOVEMBER 4., PÉNTEK Barabás Tamás Hétszáz Ötvenhat sötét és Sándor András gyermek és ragyogó oldalai levélváltása hajléktalan Török Bálint írása (2. oldal) (3. oldal) (9. oldal) Csúcs László a médiaháborúról Szerkesztőségünkbe látogatott a közelmúltban dr. Csúcs László, a Magyar Rádió volt alelnöke, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, Bánó Attila és De- regán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. «• — Négy hónapja, hogy Csúcs László kényszerűségből megvált alelnöki beosztásából, s az azóta eltelt idő alatt jelentős fordulatok következtek be a rádió életében. Most már mint „egyszeri,F’ rádióhallgató, be- kapcsolja-e időnként a készüléket, s ha igen, milyen érzésekkel hallgatja a műsorokat? Mi a véleménye elsősorban a politikai és hírműsorokról? — Természetesen hallgatom — csakúgy, mint minden más állampolgár — a rádiót, és eltávozásom óta sajnos jelentős változásokat tapasztalhatok. (Folytatás a 7. oldalon) Közgyűlés előtt a mozgáskorlátozottak Kis kezdeményezések sikere Bár a hazai mozgáskorlátozottak azt tapasztalják, hogy a társadalom türelmetlenebb, kevésbé megértő irántuk, a helyi csoportok, az érintettek megsegítésére létrehozott alapítványok, kis kezdeményezések vitathatatlan eredményekről tanúskodnak. Ez a kettősség jellemzi azt a beszámolót is, melyet az 5152 tagot számláló Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete Chi- kán Csaba elnök és a helyi klubok közreműködésével a szombaton megrendezendő közgyűlésre készített. Chikán Csaba vitaindítójában kiáll az érintettekkel való foglalkozás nemzetközileg már bevett, s hazánkban is alkalmazandó gyakorlata mellett. Eszerint a sérült emberekkel való foglalkozás sarkal latos pontja az, hogy a fogyatékosság nem szociális, s nem rehabilitációs ügy, hanem emberi és állampolgári egyenjogúság kérdése. Mindemellett a jelenlegi hazai viszonyok között elsőséget kell adni a szociálpolitikai és a rehabilitációs szempontú kezelésnek is. Az országos és a megyei mozgáskorlátozott-szervezetek egyik gondja, hogy egyre kevesebb pénz jut megsegítésükre. Ezért a megyei mozgáskorlátozott-szervezet kiemelt mértékben számít az alapítványok révén, illetve az akciók s egyéb felhívások útján befolyó adományokra. Ezzel párhuzamosan viszont csökken az érintettek központi anyagi megsegítése, egyre kevesebb jut a mozgáskorlátozottaknak a normális társadalmi élethez szükséges eszközök beszerzésére, sőt hiányzik a hivatalos szervek és a rászorulók közötti viszonyt tételesen kijelölő jogszabály is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertjében, közismertebb nevén a Fúvészkertben a Magyar Orchidea Szövetség tegnap megnyitotta az orchidea- és broméliakiállítást. Már hagyománynak számít, hogy évente két alkalommal, tavasz- szal és ősszel bemutatják növényeiket a szövetség tagjai. Zsűri ítéli oda a legszebb virágoknak az első, második és harmadik díjat. Három Pest megyei orchideabarát is jelen van a kiállítók között, a halásztelki Kispál János, a ceglédi Kiss Tibor és az érdi Budai Ferenc (Írásunk a 3. oldalon) Erdősi Agnes felvétele A fentiek az eddigieknél sokkal kedvezőbb színben tűnnek fel, ha azokat a helyi szervezetek mindennapos életén keresztül vizsgáljuk meg. Ekképpen számolhat be eredményeiről a Pest megyei, 5152 tagot számláló egyesület is. (Ez a szám az elmúlt két és fél év alatt 2,4-szeresére nőtt. A legtöbb tagot a gödöllői, a váci és a szigetszentmiklósi csoportok tartják nyilván, míg legkevesebben a Nagykovácsiban élő mozgáskorlátozottak vannak.) Néhány örömforrás a megyéi egyesület életéből. Az első, hogy ma már számítógépen van a szervezet tagnyilvántartása. Ebből az ösz- szesítésből derül ki, hogy a megyében élő mozgáskorlátozottaknak csaknem a fele nő, s életkorukat tekintve az 50 és a 70 év közöttiek vannak legtöbben. (Folytatás a 4. oldalon) Az expóbiztos Párizsban A Kiállítások Nemzetközi Irodája egyelőre Magyarország hivatalos válaszát várja az eseménysorozat megtartásáról vagy lefújásáról. A népszavazási kezdeményezést viszont a testület már későinek tartja a kiállítás megrendezése szempontjából — közölte tegnap magyar újságírókkal Dérczy Ferenc világkiállítási kormánybiztos. (Folytatás a 3. oldalon) Fura-furcsa objektivitás A közszolgálati rádió és televízió mindennapos ténykedése ma elsősorban attól közügy, hogy a közszolgálati- ságra hivatkozva jórészt a hallgatók és a nézők millióival fizettetik meg mindazt, amit e médiumokon keresztül eléjük tárnak. Persze ha megfogadnánk Göncz Árpád emlékezetes jó tanácsát, miszerint a készülékeinket ki is lehet kapcsolni, úgy a kérdés teljesen a magánügyek szférájába csúszna át. Ez esetben továbbra is a közszolgálati médiumok magánügye lenne, hogy milyen műsorokat készítenek, ugyanakkor a rádióhallgatók és a tévénézők is a magánügyüknek tekinthetnék a díjfizetést. A helyzet, különösen az elektronikus sajtóban bekövetkezett erőszakos visszarendeződés óta felemás. A közszolgálatiságra, a sajtó szabadságára és függetlenségére hivatkozva bizonyos körök valóban a magánügyüknek tekinthetik: mit, mikor, mi módon tálalnak fel nekünk a pénzünkért. „Mátyás király sem tudna jó szívvel igazságot tenni abban a vitás ügyben, mely már hosszú idő óta mérgezi Egerben a református egyház tulajdonába visszakerült ház lakóinak és az egyháznak viszonyát”— hallhattuk a reformáció ünnepe után két nappal, a köz- szolgálatinak mondott Objektív adásában. Megtudtuk, hogy második legnagyobb történelmi egyházunk Egerben csupán ezt az egyetlen volt tulajdonát igényelte vissza, még 1990-ben, s jogos igényét el is ismerték az arra illetékesek. Megtudtuk azt is, hogy az épület egyelőre a Kincstári Vagyonkezelő kezén van, s addig ott is marad, amíg a házban lakó öt család számára elő nem teremtik a cserelakásokhoz szükséges húsz-harminc milliót. Ami nincs. Az említett közszolgálati műsornak viszont kitűnő' emberei vannak, akik éles szemmel felfedezték azt, amire feltehetően már korábban felhívták a figyelmüket, nevezetesen: az egyik érintett lakó mozgássérült. Így azután muszterileg többször is bejátszották a mankóval közlekedő férfit — még lépcsőmászásra is rávették —, akiről mellesleg kiderült, hogy az egyházi igény benyújtását és elfogadását követően, 1991-ben költözött a házba. „Hitéleti tevékenységet folytatnak majd itt, színjátszókört működtetnek, értekezleteket tartanak, legalábbis a tervek szerint. Mindezt a lakók értik, csak azt nem tudják, miért épp nekik kell elköltözniük, és főképp nem értik a lelkészt, Kádár Zsoltot” — hallhattuk a narrátor szájából. Vagyis az Objektív ügyes műhelymunkával felmutatta az „igazságot”: egyszerű, elesett, kiszolgáltatott emberek, szemben a keresztyén tanokat hirdető egyházzal. Nos, ami azt illeti, a szakértő műsorkészítők többet is tehettek volna a lakók felvilágosítása érdekében. Például felvillanthatták volna a gombamód szaporodó paloták, bankházak, luxusautók csillogó képét, hogy azok a szegény egriek megértsék, miért nincs ma pénz az ő cserelakásaikra. Ennyit igazán megtehettek volna. No, nem az elfogulatlan közszolgálatiság kedvéért. Csak úgy, passzióból. Bánó Attila Arafatot kikergették a mecsetből A Moszad akcióba lépett Az izraeli kül- és belföldi biztonsági szolgálat (a Moszad és a Sábák) egybehangolt akciója során szerdán éjjel meggyilkolták Háni Abedet, az Iszlám Dzsihád —Iszlám Szent Háború — nevű fundamentalista szervezet egyik ismert vezetőjét. A Gáza városában elkövetett merényletet a Háni Abed autójára helyezett távirányításos pokolgéppel hajtották végre. Tegnap legalább tízezer ember kísérte Háni Abed koporsóját a gázai Radván Sejk-negyedből az Al-Amari mecsetbe, ahol a temetés előtti gyászszertartást végezték. A szertartásra megérkezett Jasszer A ra- fat, a PFSZ vezetője is. Amikor a gyászoló közönség észrevette Arafatot, a tömeg irányából lövések dördültek el és az „áruló”, illetve az „ügynök” jelzőkkel illették. A PFSZ vezetőjét a. helyzet láttán a palesztin biztonsági erők mentették ki a helyszínről. (Folytatás a 2. oldalon) Virágkirály nők a Füvészkertben
