Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-30 / 281. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. NOVEMBER 30., SZERDA Szlovák népdalverseny Galgagyörkön Harmadszor rendeztek nemrég szlovák népdalversenyt Galgagyörkön, a művelődési házban. A szervezők — Fehér Jánosné, az' általános iskola igazgatója, Czaba József- né, Lami Eszter, Szeműn Bertalan szlovák szakos tanárok, valamint Sóti Mihályné óvodavezető — galgagyörki, püspökhatvani és acsai általános iskolás gyerekek jelentkezését várták. Öt kategóriában lehetett nevezni: szólóének, csoportos ének — kamarakórus, csoportos ének — énekkar, ének hangszerkísérettel, illetve hangszeres zene. A lelkesedés megvolt: 17 műsorszámot nézhetett meg a közönség. A zsúfolásig megtelt művelődési házban a zsűrinek nem volt könnyű rangsorolni a produkciókat. Szokol József önkormányzati képviselő adta át a megérdemelt jutalmakat, mind az öt kategóriában három-három helyezést kiosztva. Szólóének-kategóriában a galgagyörki Tedás Gyöngyi vehette át az első helyezettnek járó díjat, kamarakórus-kategóriában szintén hazaiak lettek az elsők: Lami Mónika, Fehér Zsuzsanna, Verovszki Hajnalka. A fellépő' énekkarok közül az acsai 7. osztályosok aratták le a babért. Püspökhatvan az ének hangszerkísérettel és a hangszereszene-kategóriák első díjait vihette haza. Az előbbiben a 3—4—5. osztályos citeracsoport, utóbbiban pedig Bátyi Lívia és Várszegi Erika furulyaszáma nyerte el a legmagasabb pontszámot. Külön élmény és öröm volt hallgatni a versenyen kívül föllépő püspökhatvani Blaskó Imrét, s hogy a látvány se maradjon el, a püspökhatvani tánccsoport szlovák gyermeklakodalmast mutatott be. A 17 indulón kívül őket is jutalomban részesítette a zsűri. Amíg a végeredmények megszülettek, a közönség megnézhette azt a népművészeti kiállítást, amit a három falu lelkes hagyományőrzői állítottak össze. Régi használati tárgyak, fotók, népviseletbe öltöztetett babák itt mind életre keltek, békésen megfértek egymással egy teremben. De mi ok lett volna összeférhetetlenségre? Hisz megvan a jószomszédság, a közös nemzetiség és a hagyományápolás. így legyen ez jövőre is! Varga Mária A ráckevei Vox Pacis kórus Máltában Elismerés a nemzet napszámosainak Kitörő lelkesedéssel ünnepelte a ráckevei Vox Pacis Pedagógus Női Kart a valettai Mediterran Kongresszusi Központ ezerfőnyi közönsége a VI. Máltai Nemzetközi Kórusfesztivál díjkiosztó gáláján. Az egyenes televíziós adásban közvetített ünnepség töredéknyi elégtétel volt a negyven magyar kistelepülési pedagógusnak, akik a nemzet napszámosaiként végzett mindennapi munkájuk mellett teljesítik komolyzenei missziójukat, amiért cserébe idehaza nemhogy hálát kapnának, de az ország mai vezetői az „eltartandó kölönc” megbélyegzést sütik rájuk. A kórus szereplése a fesztiválon számunkra, a Pest Megyei Hírlap munkatársai számára külön öröm, hiszen tavalyi első meghívásukkor magunk is megpróbáltunk segíteni, utazási költségeik előteremtésében. Idén végre sikerült összegyűjteniük az anyagiakat a másodszori meghívás elfogadásához. A kórus élményeiről, tapasztalatairól Csorbáné Fejérdy Lillával az Ady Gimnázium tanárával beszélgettünk. Fejérdy Lilla tavalyi beszélgetésünk óta megváltozott. Belátta, hogy hiába szenteli minden percét a tanításnak az iskolai diákkórus, valamint az aranydiplomás Vox Pacis kar működtetésének, és hiába végez missziót a régi komolyzenei életének megteremtésében, ezért egy fillért sem remélhet, sőt a munka anyagi fedezetét szerény fizetéséből és a kórustagok hozzájárulásaiból kell megteremtenie. Miközben ezt a kultúrafenntartó erőt a hatalmas jövedelmeket bekasszírozók még erkölcsileg sem ismerik el. Sem Ráckevén, sem szerte az országban. — Az ember kénytelen ügyessé átalakulni — mondja. — Bármennyire is ódzkodtam tőle, de kénytelenek vagyunk hangversenyeinkért belépőjegyet szedni. A legutóbbi német—magyar estünkön 21 ezer forint tiszta bevételünk volt. Persze nem tudom, erről illik-e beszélni... Meg kellett tanulnom, hogy nem elég a szakmai munka, a kórus menedzselését is magamnak kell vállalnom. Noha némi támogatást kívülről is kaptunk utazásunkhoz, a végső lökést a helyi Korax cég 300 ezer forintos adománya adta, amely a megyei és a ráckevei önkormányzat, a helyi OTP és a ráckevei polgárok szerény, de megható adományait kipótolta. A 2 milliós utazási költségek mintegy felét kaptuk a szűkebb pátriától, és ez megértette velem: ha egyáltalán valakire, azokra kell és lehet számítanom, akik ismerik teljesítményünket. Talán a máltai szereplés segíthet, hogy. a helyi önkormányzat végre megadja 540 ezer forintos költségvetésünket, ellentétben a tavalyi 200 ezer forintos támogatással. — Milyen élményt jelentett önöknek a máltai utazás? — kérdeztem. — Olyan volt, mint egy álom. A kórus tagjainak kétharmada először ült repülőgépen, és bizony féltek is a megpróbáltatástól. De aggodalmuk helyét átvette a lelkesedés, amikor felülről megláttuk Budapest, majd Szicüia fényeit. Málta gyönyörű sziget- ország. Meredek tengerparti sziklái csodálatos öblöket zárnak körül. A városok sikátorai. kőépületei, a sok-sok templom ragyog a napsütésben. Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, emberségesek. És noha nyugatias ország, lakói egyszerűek és egységesek, talán mert 95 száza: lékban katolikusok. Vendéglátóink körbevittek minket nagyobb városaikban, és a soksok élmény felvillanyozta az egyébként „honvágyas” szolid pedagógusokat. — Hogyan élték meg, hogy végre életükben eló'ször komoly nemzetközi versenyen vehettek részt? Milyen érzés volt a fesztiválon énekelni? — Nem volt „szerencsénk”, hiszen a férfiak kategóriájával ellentétben a női mezőny összehasonlíthatatlanul erősebb volt. Versenytársaink, a Karlovy Vary-i és a szentpétervári kórus zeneiskolái, profi együttesek voltak. Vérbeli kottaolvasók, csillogó hangon, összeforrottan éneGödöllői művész Budapesten Kivarrott Betlehem Szekeres Erzsébet, Gödöllőn éló' iparművész varrott faliképéi fogadják a belépőt a Bélyegmúzeum Budapest, Hársfa utca 47. alatti kiállítótermében. Mint részese az itt nyílt „Ember és természet” című kiállításnak, a közönség elé bocsátja meseszőnyegeit, melyeknek reprodukcióját már éppen bélyegekről, díszborítékokról ismerhetjük, s melyeknek címei: Égigéró'fa, A mesefa, Cifra palota, Kacor király, Tündérszép Ilona és Argyélus királyfi. Elénk színű, játékos rajzú kompozíciók ezek, felületüket kitöltik a változatos technikájú öltések, csodás jeleneteket, figurákat fedezhetünk fel, bájos, a népi fantázia ihlette ötletek megvalósulását láthatjuk rajtuk. E szőnyegek stílusát folytatja a Betlehem című varrott triptichon, az alatta levő kis asztalon elhelyezett Ádventi koszorúval a közelgő ünnep hangulatát keltve fel a szemlélőben. Csillagok kavarognak, áradnak át a hármas osztató kép egyik mezőjéből a másikba. Az égen csillagok, a földön pedig virágok mindenütt. Az első mező kis falujának házait túlnövik a virágok. A középső mezőben a gyermek Jézus első látogatóit, a pásztorokat fogadja. Mellette József és Mária állig beburkolózva állnak. A göndör szakállú pásztorok göndör szőrű báránykák- kal jöttek. Végül, a harmadik mezőben a betlehemi királyok láthatók. A fonál között ezüstszállal, gyönggyel is kivarrt, díszített sorozatok következnek. A témájuk: templomkapuk, keresztek. Éz utóbbi sorozat címe: Mindenkinek van egy keresztje. Mint figurális, elbeszélő képeihez élénk, sorozataihoz pasztell színeket alkalmaz Szekeres Erzsébet, szürkét, barnát, sárgát, zöldet, fehéret. Ugyanezek a színei a természet jelenségeinek ábrázolásához is. A címek pedig: Zuzmó és moha, Napkelte, Napnyugta, Az élet, Olvadás, Jégvirág, Tavasz, Levél. A Levél három képnek a címe. Zöld, barna, ezüstszín leSzekeres Erzsébet: Az égig éró' fa című faliszőnyege előtt vélé. Ahogyan a természet átalakul. Egyetlen varrott képen is megjeleníti ezt. A természet ébredése című művén leveles ágak követik egymást, színük zöldtől a fehérig változik. Kék képei is vannak. Keresd az igazgyöngyöt — mondja az egyiknek a címe. A másikon kék tengermély, zöld part, pirka- dó ég látványa. Az örök megújulás címet viselő kép rózsaszín-zöld lobo- gás. Négy kiállított darab nem varrott kép, hanem talapzatra szerkesztett kompozíció. Mind a négynek motívuma a fonál. Egy- egy orsó fonál helyezkedik el a Környezetünk aranyat ér, a Még nem késő, a Csak ez marad belőlünk? címet nyert csopor- tozat talapzatán. Az, orsók melletti tárgyak: régi típusú asztali óra, csontdarab, egy preparált lepke, kopott kanál, csupasz ág, egy elszáradt rózsa, csonka gyertya. Ezüstszál köt össze csontokat, a mondandója: Ez is lehet érték. A fonál az élethez köthet. Amit megvarrnak, megmarad. (nádudvari) SZÓOttlik Gézű-emlékkiállí- tás nyílt a gödöllői Városi Múzeumban. Hajdani lakóhelye tiszteleg ezzel az 1912-től 1990-ig élt író előtt, akinek eredetileg nyaralónak vásárolt gödöllői háza 1946 és 1954 között állandó lakásul szolgált. „Buda” című regényében jeleníti meg az itteni környezetet, Monostor néven emlegetve Gödöllőt. Az író itteni bútoraiból, használati tárgyaiból, képeiből, fotóiból, leveleiből, könyveiből rendezett kiállítás mostantól három hónapig látogatható. * A jövő évben, az idei 150 millió forinttal szemben legkevesebb 180 millióra van szüksége az egri Gárdonyi Géza Színháznak ahhoz, hogy megakadályozzák a leépülési folyamat megindulását — nyilatkozta Gáli László, a színház igazgató-főrendezője. Az 1994-es esztendőről elmondta: a mostoha körülmények ellenére szakmailag jó színvonalú évet zárnak. Gáli László az intézmény anyagi helyzetéről szólva aggasztónak nevezte, hogy az egri polgármesteri hivatal három éve ugyanazzal az összeggel járni hozzá a fenntartási költségekhez.-KÉP Szekeres Erzsébet: Mesefa (gobelin) — a Hársfa utcai tárlat anyagából Krekács Róbert felvételei keltek. A mi kopottas hangú falusi pedagóguskarunk aligha volt hozzájuk mérhető. De valami megmagyarázhatatlan hitet és erőt adott, hogy nemcsak Ráckevét, de Magyarországot is képviseltük, és a kihívás összekovácsolt bennünket. Még a kötelező kortárs mű előadásakor, a máltai Charles Camirreli Requiem című darabjában sem volt egyetlen „gikszer” sem. A legjobb formában énekeltük Tar- tini, Kodály, Halmos és Karai műveit is, amelyek repertoárunk legnehezebb darabjai. Bizonyára ezért adta ki nekünk a nemzetközi zsűri a bronzfokozatot. — Jót tett tehát a megmérettetés a kórusuknak? — Mindenképpen, és persze rengeteg tanulsággal is járt. Felismertük, hogy melyek azok a területek, ahol erősítenünk kell. Főként a kortárs zeneműveket kell eló'tér- be helyeznünk, hiszen ezek minden nemzetközi versenyen követelmények. Mi ilyeneket eddig nem énekeltünk. A Requiemben például volt kétoldalnyi atonális zene, és én „vért izzadtam”, míg a kórusnak ezt megtanítottam. És persze a klasszikusoktól is nehezebb műveket kell megtanulnunk, hogy versenyképesek legyünk. 1996-ra van egy újabb meghívásunk egy olasz nemzetközi kórusversenyre, amire még az eddiginél is több energiával és időráfordítással kell készülnünk. D. Veszelszky Sára
