Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-30 / 281. szám

_Í PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. NOVEMBER 30., SZERDA 3 Erkölcsi pofon Az első pillanatban magánügynek tetszik, amely nem tartozik a nyilvánosságra, ám hamarosan ki fog derülni, hogy közügy. A lehető legközösebb közügy, mert annak a négyéves gátolatlan manipulációnak a következtében, mely ez év májusában elvette az or­száglakosság meghatározó részének eszét, Magyaror­szág ellenségeinek hatalmába került. Bátorkodom közölni, hogy tagja vagyok a Magyar Újságírók Közösségének, egy alkotmány szerint min­den tekintetben törvényes szervezetnek (emberi jog), amely keresztyén (igenis keresztyén, s ha ezt kifogá­solja valaki, a strasbourgi bírósághoz fordulok) er­kölcsi alapon áll, és legfőbb törvénye a magyar hazá­jához és nemzetéhez való hűség. Ország-világ előtt kijelentem: a magát Magyar Új­ságírók Országos Szövetségének nevező (sajnos, ezen a néven bejegyzett) goebbelsi rohamosztagról hallani sem akarok, ezek közé az Andrássy úti fasisz­ták közé akkor sem tenném be a lábamat, ha kötéllel húznának, az ott összegyűlt tehetségtelenséggel, or- denárésággal és műveletlenséggel akkor sem közös­ködnék, ha ennek az volna az alternatívája, hogy megölnek; továbbá megvetéssel utasítom vissza, hogy ezek akár a becsületes szakmai szervezetet, amelynek tagja vagyok, akár engem személy szerint már azzal megsértsenek, hogy nevünket szájukra ve­szik. Kétségtelen: ez a hang az én részemről szokatla­nul „erős”. Noha ez nem az én stílusom, ezúttal tuda­tos, szándékos, mert védekező. Olyan egyértelműen kívánom inzultálni azokat, akik mint a MŰK tagját, engem inzultáltak, hogy soha többé eszükbe se jus­son a közvéleményben azt a hitet kelteni, mintha ne­kem valaha is eszembe jutott volna, hogy — miután álnokul és megvesztegető célzattal felkínált „örökös tagságukat” visszautasítottam — visszamenjek közé­jük. (Ámbár kitelik tőlük, hogy szemérmet nem is­mervén, újra megkísérlik.) Az történt ugyanis, hogy gyanús erdetű, de tisztá­ra mosottnak látszó pénzből fenntartott lapjukban (megtévesztőcíme „Magyar Sajtó’) valami „Kereszty András”vagy ilyesféle nevű személy (a szervezet elnö­ke) arról értekezik, miszerint a MUOSZ csak külön­leges feltételekkel hajlandó elfogadni a Magyar Új­ságírók Közössége tagjainak jelentkezését és visszavé­telét, de arról szó sem lehet, hogy a MŰK egészében, szervezetként tagolódjék újra beléjük. (Egy eunuch csak azzal a feltétellel hajlandó lefeküdni a hárem legszebb táncosnőjével, ha az előzőleg fogamzásgát­lót vesz be.) Ez nem egyéb, mint durva arcátlanság. Ez nem egyéb, mint sajtóbanditizmus. Ugyan kinek jutott eszébe a MUK-ban, hogy az Andrássy út 60.-ból a Kodály köröndön túlra költözött politiquerókkal szó­ba álljon? Ez az alávaló információs aknamunka, amely nem állít semmit egyenesen és kifejezetten, ez­zel szemben vitatkozik egy nem létező szándékkal, amelynek éppen az ellenkezője az igaz, arra a cenk- ra jellemző, aki gyáván elbújik a jogi kategóriák mö­gé, nehogy rágalmazásért pert lehessen ellene indíta­ni. Mindazonáltal megsérti a szervezkedési szabadsá­got, alattomosan rágalmaz, félrevezet és bizonytalan­ságot akar kelteni, sőt, egzisztenciális fenyegetéssel megfélemlíteni. Henceg azzal az abnormis helyzet­tel, hogy büntetlenül élhet sötét hamiskártyás mód­szereivel. Ugyan hol született ez az ötlet? Az And­rássy úton? Vagy valamiféle eunuch szobájában, akit a magyar népre szabadítottak? Hiszen a torz szellemi púposok falkája van ural­mon, a naiv nép megdöbbenésére, amely nem erre a falkára, hanem a szocialistákra szavazott. Ez a falka már mindent és mindenkit beszennyezett. Utólag be­szennyezte a májusban a szocialistákra adott szavaza­tokat is. Immár elérte, hogy a magyarral az Európai Unió sem áll szóba. Kijelentem hát: a MUOSZ-ba éppen úgy nem kí­vántam és nem kívánok soha visszalépni, mint egy poloskáktól hemzsegő ágyba befeküdni. Amíg a MU- OSZ-ban egy is uralkodik mai vezetői közül, ellensé­gemnek tekintem. Az inzultusra ezzel az erkölcsi po­fonnal válaszolok. S ha a MUOSZ kérne bebocsáttatást a MUK-tól, ha rajtam állna, ezt még feltételekkel sem kapná meg. Ez közügy. Ez az ezeregyszáz éves haza veszedel­me. Sima nyelvű, méreggyűrűs, gyilkos indulatú si­pisták ólálkodnak fejünk fölött, minden tisztességes ember vesztére. Sándor András Kérés a vasutasokhoz Kapkodás az EBEÉ előtt Lotz Károly közlekedési miniszter és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere azzal a kéréssel fordult a vasutasszakszerveze­tekhez, hogy amennyiben az érdekképvisele­tek elkerülhetetlennek tartják a sztrájkot, azt ne december 5-én vagy 6-án szervezzék meg. Ebben az időpontban kerül sor a fővárosban az Európai Biztonsági Együttműködési Érte­kezletre, amely amúgy is nagy nehézségeket okoz a közlekedésben. Mindezt Lotz Károly és Demszky Gábor közös sajtótájékoztatóján jelentette be tegnap. A torlódások enyhítésére sűríteni kívánják a metró- és villamosjáratokat és a Budaörs— Kelenföld—Keleti pályaudvar útvonalon köz­lekedő MÁV-szerelvényeket. Ez utóbbi elkép­zelés azonban egy esetleges sztrájk miatt meg­hiúsulhat. A várható útlezárások miatt Demszky Gábor arra kérte a fővárosi lakoso­kat, hogy hétfőn és kedden ne használják gép­kocsijaikat. Napközben többször lezárják a belváros és Bel-Buda jelentősebb útvonalait. A csúcs ideje alatt ezeken a helyeken tilos lesz az utcai árusítás is. Parlamenti napló — Ózd „vérét szívják” Megsérült a jegybank függetlensége / Arnyék-fópolgármester Budapest élén? A fővárost nem Demszky Gá­bor főpolgármester vezeti, ő csupán a felszínen látszatem­berként jelenik meg, az érde­mi, tényleges munkát Székely Gábor végzi. A főpolgármes­ter-helyettes kitűnő kapcsola­tokkal rendelkezik a rendszer- váltáskor meggazdagodott új gazdasági elittel, de nem élve­zi a kerületek bizalmát. Ezt egyebek mellett az a tanul­mány tartalmazza, amelyet az MDF fővárosi frakciója készí­tett a város .elmúlt négy évi működéséről. A város vezeté­sét érintő részekből kitűnik, hogy a kerületekben elismerik ugyan a főpolgármester-he­lyettes jó üzleti képességeit, de együttműködést nem vállal­nak vele, mivel félnek, hogy ez az „üzleti" kapcsolat számuk­ra előnytelen lehet. A frakció szerint, a főpolgármester mindvégig elsődlegesen a tö­megtájékoztatás támogatásá­nak köszönhette erejét. Tevé­kenysége főként a felszínes ak­ciók meghirdetésére és a kor­mánnyal szembeni fellépésre korlátozódott. E stratégia el­vonta a figyelmet a város érde­mi működéséről, a problémák megoldásáról. így például ke­vés figyelem jutott a főváros tisztaságára, a közbiztonságra, az utak, a hidak állapotára, a parkolás helyzetére — egyet­len parkolóhely sem épült — a környezetvédelem és a fővá­ros levegőjének tisztaságára. Az Országgyűlés napirend előtti felszólalásokkal kezdte meg keddi munkanapját. Szabó Iván, az MDF frakció- vezetője kijelentette, hogy Bőd Péter Ákosnak a kor­mány politikai nyomása mi­att kellett távoznia a Magyar Nemzeti Bank éléről. Emiatt nem a pénzintézet vezetőjé­nek személyén esett sérelem, hanem a jegybank független­ségét, ezen keresztül pedig az ország demokratikus jogálla­miságát érte injúria. Rossz üzenet ez külföldre és belföld­re egyaránt. Szabó Iván emlé­keztetett: a korábbi kormány­ra súlyos nyomás nehezedett annak érdekében, hogy távo­lítsa el az előző rendszer ösz- szes vezetőjét. Az akkori ka­binet — szemben a jelenlegi­vel — ellen tudott állni ennek a pressziónak. Torgyán József kisgazda frakcióvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy Ózdon a helyzet fokozatosan romlik, a Peko Művek bezárásával újabb emberek kerültek az ut­cára. A térség lassan teljesen ellehetetlenül, mert a Co-Ne- xus Rt. rátelepedik a városra és a vérét szívja. Torgyán Jó­zsef végül arra szólította fel a parlamenti pártokat, hogy kö­zösen lépjenek fel az ózdi helyzet megváltoztatása érde­kében Soós Károly Attila pénzügyminisztériumi állam­titkár úgy vélekedett, hogy a kisgazda pártelnök és a Co- Nexus vitáját nem a törvény­hozás falain belül kell lefoly­tatni. Ezt követően Keller Lász­ló (MSZP) a cégautók meg­adóztatására kidolgozott leg­újabb módosító indítvány részleteiről szólt. Kis Gyula (MDF) a magán- biztosítók adókedvezményeit kifogásolta. Surján László (KDNP) a gyermekek után járó adóked­vezmény megvonása ellen szólt. Szavai szerint a jelenle­gi helyzetben helyesebb olyan támogatási formát al­kalmazni, amely otthagyja az állampolgárnál, amit megke­resett. Az ezt követő képvise­lői hozzászólások után az adótörvények részletes vitá­ját lezárták. Maradt a tb hiánya Az idén a 10 milliárd forin­tot is meghaladhatja a társa­dalombiztosítási alapok hi­ánya, mivel a kormány hét­főn visszavonta a tb-tarto- zások egyszeri elengedésé­ről szóló javaslatát. Az ak­ciótól ugyanis legalább eny- nyi bevételt remélt a két biztosítási ág idén — nyi­latkozta tegnap az MTI- nek Simsa Péter. Az Egész­ségbiztosítási Önkormány­zat alelnöke emlékeztetett rá: az adósságelengedésről szóló előterjesztést lénye­gében a tb pótköltségveté­se helyett nyújtotta be a kormányzat, az tehát most újra időszerűvé vált. Repülősklubok nehézségei November 26-án tartotta közgyűlését a Magyar Re­pülős Szövetség, melyen a küldöttek a következő négy évre Papp-Lehel Györgyöt választották el­nöknek, Hegedűs Dezsőt pedig megerősítették főtit­kári tisztében — jelentette be tegnapi sajtótájékoztató­jukon Schrank-Ambrus Sándor. Hegedűs Dezső elmond­ta, hogy az MHSZ megszű­nése után, 1989 novemberé­ben alakult újjá a Magyar Repülős Szövetség, mely­nek rögtön súlyos gondok­kal kellett szembenéznie. A legsúlyosabb problémaként azt említette, hogy az eltelt 5 év folyamán nem lett tisz­tázva sem a repülőterek, sem az eszközök tulajdonjo­ga, ezért nem tudják lecse­rélni a gépparkot, pedig esz­közeik egy-két évtizeddel le vannak maradva a világ- színvonaltól. Emellett a ko­rábbi komoly támogatással szemben — melyet az MHSZ-től és a különböző patronusoktól kaptak — je­lenleg a klubok alig kapnak pénzt, így nagyon sok repü­lősklub hanyatlóban van, és szinte lehetetlen a hosz- szú távú tervezés, fejlesz­tés. Ez azért is problémás — folytatta Hegedűs Dezső —, mert régebben az eszkö­zöket a szocialista orszá­goktól vásárolták rubelért, azonban amióta áttértek a dollárelszámolásra, minden sokkal drágább lett. (Van olyan eszköz, amelynek ára százszorosa lett a korábbi árnak.) Az elavult eszközök és a kevés pénz ellenére igen nagyszámú versenyző kép­viseli hazánkat a nemzetkö­zi porondon, mégpedig ko­moly sikerrel. A november 23-án Japánban megrende­zett hőlégballon-világbaj­nokságon öt magyar is az első 50 versenyző között szerepelt, Bognárné Nagy Katalin pedig a hölgyek versenyében az ötödik he­lyen végzett, sőt a magyar repülőssportnak idén már két világbajnoka is van. F. R. Óvakodjunk Katona Bélától Nem szeretnék találkozni Katona Bélával, a titkos- szolgálatokat felügyelő' tárca nélküli miniszterrel. Nem, mert fáradtvagyok, s mint ilyet, Katona úr való­színűleg azonnal fölmentene főszerkesztői pozícióm­ból. Ám, Horn Gyulának sem ajánlom, hogy a közeljö­vőben Katona Béla szeme elé kerüljön, hiszen a vak is látja, a miniszterelnök úr sem oly fürge és friss, mint mondjuk a balesetét megelőző kampányidőszakban volt. Nos, ha a tárca nélküli minisztere szeme elé kerül a miniszterelnök, akin netán látja a fáradtság jeleit, még előfordulhat, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő politikus fölmenti őt a tisztéből. írom mindezt azért, mert Katona Béla hétfőn este a televízióban elmondta, hogy Simon Sándor vezérőrnagyot, a Nemzetbiztonsá­gi Hivatal főigazgatóját fáradtsága miatt mentette fel, majd egy kedd reggel közvetített sajtótájékoztatón megemlítette a Kádár-rendszerből ismert, s valószínű­leg Katona úr által négy éven át dédelgetett kijelen­tést: „érdemei elismerése mellett”... A tárca nélküli miniszter eme ténykedése jól rávilágít arra, hogy az el­múlt öt hónapban tapasztalt nagytakarítást bizony munka előzte meg. No, nem a nagytakarítók munká­ja, hanem azoké, akiket most eltakarítottak, s akik nyilván azért takaríttattak el, mert az elmúlt négy esz­tendőben az átkos Antall-, illetve Boross-érában bele­fáradtak a munkába. Abban biztosak lehetünk, hogy a parlamentben látott (pontosabban egyre ritkábban látható) nagyszámú szocialista frakció nem fog elfá­radni, merthogy még azt a kötelező munkát is kerüli, ami elvárható lenne például a költségvetési vita során. Persze lehet, hogy tévedek, és a képviselő urak igenis fáradságos munkát végeznek, mondjuk saját kisvállal­kozásaikban, ám ez mint tudjuk, magánügy. Ezek részletes feltárásán a miniszterelnök úr sem fárado­zott még Békési László pénzügyminiszter magántevé­kenységei kapcsán sem. Ám ne menjünk messze a tárgytól, vegyük tudomásul, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal új, friss erőkre vár, amelyek, lehet, nem is olyan frissek, hiszen mint hírlik, valamennyien az újonnan bekerülők közül a régi kommunista appará­tus megbecsült tagjai voltak. Ok érdemeik elismerése­ként most visszakerülnek, erősítendő a liberalizmust, amit régebben kommunizmusnak hívtunk. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom