Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-29 / 280. szám
1 PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. NOVEMBER 29.. KEDD 13 Köszönet az újságírónak ÉS Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mint lapjának előfizetője, tiszteletemet és köszönetemet fejezem ki azért, hogy lapjában rendszeresen megjelenteti azokat a cikkeket, amelyek a mai magyar társadalom lényeges problémáiról szólnak. Újságjában nemcsak az említett írásokat olvassuk családommal együtt, hanem azokat is, amelyek kultúráról, történelemről és más hasonló dolgokról szólnak. Mi soha semmiféle politikai napilapnak nem voltunk előfizetői, és az Ön lapja több számának elolvasása után döntöttünk az előfizetésről. Mindezek után örömmel és meghatottsággal olvastuk Fehér Ferenc cikkét a velem készített interjú alapján. Tudom, hogy bátorság szükséges ahhoz, hogy az 50 évvel ezelőtt történtekről íijanak, de a tárgyszerűség és igazság indokolja az ilyen írások megjelentetését. Kérem, tolmácsolja a cikk írójának köszönetemet azért, hogy ilyen fájdalmas eseményről az ő empátiaképességével megteremtett légkörben tudtam elmondani édesapám élettörténetét. Őszinte érdeklődése és családunk problémájának azonnali megértése segítette abban, hogy olyan kérdéseket tudott feltenni, amelyek átsegítettek engem az ilyenkor szokásos zavaron és szorongáson. Remélem, hogy egyre többen fogják megismerni az újság következetes és szilárd, egyértelmű, a magyar társadalomért végzett munkáját. Dr. Kökény Lászlóné Hitter Mária Budapest Szocialisták a Római-parton ijlggr, Felkaptam a fejem a dátumra, amikor meghallottam, hogy ÍÖs november 7-én este a szocialisták a Nánási úton vacsorát rendeztek. Hirtelen régi vodkás testvéri összejövetelek jutottak eszembe, de aztán rájöttem, hogy itt egészen másról van szó. Az MSZP „renitensei” rendeztek találkozót a gondok, bajok megvitatására. Nem tudom, mi mindenről eshetett szó ezen az eszmecserén, de az biztos, hogy az MSZP otthon maradt részének szálkaként akadt a torkán az az ösz- szejövetel. Vezérük azt még elnézte volna, hogy a párt fekete bárányai a la carte me- nüzgetnek egy kis félreeső budai negyedben, de azt, hogy a szocialista kebleken melengetett „kék színű fiókákat” is kikezdjék, az már több volt a soknál. Erre már az egész balliberális tábor fügét mutatott ezeknek a vásott kölyköknek, mondván, hogy legközelebb a frakcióülésen beszéljenek gondjaikról. Az SZDSZ részéről egyébként is íratlan szabály volt a. koalíciós tárgyalásokon, hogy a szocialisták „népieskedő” szárnyát karanténba kell zárni. Ezt a parancsolatot azóta igyekeznek is tűzön-vízen keresztülvinni, nehogy a „kistestvér”, a család kedvence megorroljon, mert akkor aztán borul a dominó. Vitányi Ivánnak is szederjes lett az arca ettől a lakomától. Mondta is, hogy csak a testén keresztül érheti karcolás az amúgy már egyre több hajszálrepedést mutató koalíciót. Arra a gondolatra meg, hogy netán a kereszténydemokratákkal kellene szövetségre lépni, majdnem infarktust kapott. Még mit nem?! (...) Ezt a szocialista összejövetelt most még csak egy „ejnye-ejnye” követte, de a legközelebbi találkozó után már előkerülhet a nádpálca is, vagy jön a borsóra térde- peltetés. (...) Én a helyzet egyszerűsítésének érdekében azt ajánlanám, hogy az ilyen találkozók helyeit szereljék fel előre poloskákkal, hogy a párt otthon vacsorázó többsége is nyugodtan aludhasson. Földes György Nagykőrös S íme, az ígért szakértelem! á A mai kormánykoa- jjf líció négy éven át 5 a szakértelem hiá- nyaval es arroganciával, úri gőggel vádolta meg az Antall-kormányt. Bezzeg a mai kormány- koalíció már országlása első hónapjaiban számos jelét adta rendkívüli szakértelmének és következetességének. Különösen miniszterelnökünk járt ebben az élen. Talán fél évvel az An- tall-kormány hivatalba lépése után a televízióban szellemi pengeváltás zajlott Horn Gyula és Jeszenszky Géza, a régi és az új külügyminiszter között. Bizonyára sokan emlékeznek rá, Horn Gyula itt elmondta: tudja, hogy nem illik a volt külügyminiszternek értékelnie utódja tevékenységét, de azért megtette. Helytelenítette Jeszenszky külpolitikai koncepcióját, kifogásolta a német orientációt. Jeszenszky szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy egy külpolitikai vonalvezetés helyességét nem lehet néhány hónap után értékelni, ahhoz hosszú időre van szükség. Ezt a volt külügyminiszter nem tudta volna?! (Nekem erről az 1867-es kiegyezés jutott eszembe, mely nagy fellendülést hozott hazánknak, de aminek átkos gyümölcsei végül is a trianoni békeszerződéssel értek be, több mint ötvenéves késedelemmel.) Ugyanez a magabiztosan kritizáló politikus néhány év múlva magának vindikálta a vasfüggöny lebontásában és a német újraegyesítésben szerzett állítólagos érdemeit. (Ami egyébként nem is igaz!) Néhány nappal a beiktatása után pedig az első útja Németországba vezetett. (Azóta is több alkalommal járt ott, ám anélkül, hogy a HISTÓRIA Szürkeállomány kontra matematika 1 Nemrégiben azt olvasatuk a kiváló Neue Zürcher Zeitungban (november 3., csütörtök), hogy a magyar kultúra művelői egy emberként az. SZDSZ mögé sorakoztak föl. Tudnánk ugyan említeni olyan magyar kultúraművelőket, akik nem a liberális táborba tartoznak (és akik például a választásokon éppen Budapest értelmiségi kerületeiben leszavazták a liberális és szocialista jelölteket), de a célunk most más. Bemutatunk egy esetet, amelynél a kultúra liberális bajnokai bőven csillogtathatták volna elmélyült és mindent tudó ismereteiket (ismert kifejezésükkel remek szürkeállományukat), de nem tették. Még a tavaszon, a választások előtt történt, hogy a Népszabadság egy valóban fantasztikus eseményről adott hírt (április 30., szombat, 4.1.). Eszerint április 29-én Szentesen maga Göncz Árpád nyitotta meg a Bibliotheca Universalis nevű könyvtárat a volt megyeházán. Ez a hajdani kiváló magyar kutató, Selye János (1907—1982) könyvgyűjteményét foglalná magába. A hagyaték ötmillió kötetből állna, amelynek első részét, 50 ezer, vagy más forrás szerint 80 ezer kötetből álló részét már meg is nyitották az érdeklődők számára. A megnyitón részt vett az USA magyarországi nagykövete, R. M. Blinken, a szintén meghívott Václav Havel azonban nem jött el (művelt emberként talán gyanított valamit). Olvastuk még azt is, hogy a Bostonból érkezett gyűjteményt a Selye—Szabó Alapítvány ajándékozta Szentesnek. Szabó Sándorról annyit tudni, hogy Montrealban Selye János mellett dolgozott, és első elképzelése szerint a hatalmas könyvtárat a vajdasági Ada községnek akarta ajándékozni. Érdekes ösz- szefüggésként említjük meg, hogy 1982-ben Adán született Rákosi Mátyás, a nevezetes bibliofób, annyi remek magyar egyházi könyvtár megsemmisítője. A jugoszláviai események azonban megakadályozták, hogy Adán legyen a világ egyik leggazdagabb könyvtára (a falu hajdan egy kis tiszai szigeten települt, és 1851 -ben 6000 magyar, 2000 szerb és 150 zsidó lakosa volt). így született meg a döntés 1992-ben Szentes javára. A tervek szerint egy Harvard-típusú orvosegyetem is felépül a könyvtár mellé. (A Harvard az USA legrégibb, 1636-ban alapított egyeteme, és — minő véletlen — könyvtárában már 1962- ben 5 millió 955 766 kötet könyv volt.) A Bibliotheca Universalis állományának nyolcvan százaléka folyóirat lenne, húsz százaléka (tehát kereken egymillió kötet) pedig könyv, nagyrészt társadalomtudományi munkák. Április óta nem sokat hallottunk a kiváló könyvtárról (pedig már éppen jelentkezni akartunk olvasói sorába). Most a Népszabadság visszatért a könyvtár sorsára (1994. november 21., 12.1.). Megtudjuk belőle, hogy a kéthajónyi könyv Philadelphiából érkezett Hamburgba, onnan negyvenvalahány kamionban Szentesre. 1992 májusa óta ott áll dobozokban Szentesen a volt Esze Tamás laktanyában. Egy százalékát (tehát 50 ezret) bontották ki eddig, és helyezték el a könyvtárszobákban. A cikk művelt írója, Tanács István következetesen Harvard-típusú egyetemről ír, lehet hogy sohasem hallott volna tehát a Harvardról? Joggal ékelődik Szentes jelenlegi polgármesterének, dr. Ré- beli Szabó Józsefnek eme nagyra törő tervein, azonban egy szót sem ír a lényegről. Arról, hogy Európa eme „második legnagyobb könyvtára, csak a British Museum könyvtára nagyobb nála”, egy óriási szamárság. Sőt talán egykori miniszterelnökünkre, Antall Józsefre akarja gusztustalanul hárítani a felelősség egy részét, amikor azt idézi a polgármestertől, hogy „a néhai miniszterelnök úr is valami természetfölötti sugallatot kaphatott, hogy intézkedett az (könyvtár számára szükséges) ingatlanok átadásáról”. Számomra világos, hogy mind a tavasszal, mind ma választási propagandáról volt és van szó: a tavasszal Göncz Árpád jelenlétével bizonyára azt kellett mutatni, hogy milyen óriási kulturális fellendülés várható a következő szociálliberális rezsimtől, most viszont az önkormányzati választások előtt szomszédos Franciaországba átrándult volna. Ezt a lehetőséget Antall József sohasem mulasztotta el!) íme, a politikusi következetesség! De a szakértelemben sincs ám hiány! Néhány héttel a szlovákiai választások előtt Pozsonyba siet a bukásra álló szlovák kormány vezetőjével tárgyalni. És itt bocsánatot kér a nemzet nevében, amit utólag megcáfol. Majd kinevezi az elektronikus médiák elnökeit, miközben az ellenzéki pártokkal való egyeztetések még javában folynak. Aztán elnézést kér: őt rosz- szul tájékoztatták. Alig két héttel hivatalba lépése után az új parlament szünetében felfüggeszti az előző parlament által törvényre emelt kormányzati döntést, amihez nem is volt joga, s lesöpri az expót az asztalról, melyet mind ez ideig pártjával együtt ő maga is támogatott! Mint szakértő kormányfő, szem- befordult saját szakbizottságának a véleményével is. A Szent István-napi központi ünnepségeken nem ért rá megjelenni, mert ő Iváncsára ment, hogy bejelentse a vagyonadót. („Fizessenek a gazdagok!”) Majd pénzügyminisztere segít neki megérteni, hogy nem is ezt akarta mondani. A nagytakarítás szándékát kezdettől fogva tagadta, de a valóságban mégis folyamatosan megy a tisztogatás. Az egyházakkal kötött megállapodások betartását is ígérte, ám kultusz- minisztere mégis az egyházi iskolák támogatásának csökkentését helyezte kilátásba. Aztán beharangozott, „nagy” parlamenti beszédében az ország minden bajáért az elmúlt négy év hibás politikáját tette felelőssé. Ugyanez a politikai dilettantizmus munkált az SZDSZ-szel kötött koalíció vállalásában is. A választásokon fölényes győzelmet aratott párt hagyta, hogy egy merőben eltérő törekvésű és rendkívül agresszív kis párt a nyakába telepedve meghatározó hatalmi tényező legyen, és az orránál fogva vezesse őt! Taál Márton Budapest Nyegleség November 16-án a televízió esti híreiben szó esett a Falkland-szigetekről. A bemondó két alkalommal is valami nyegle, nyafogó fók- lend-, fauklendfélét „lehelt ki” magából. Nem tudom, mi a magyarázata ennek. Ha tudatlanság: elkövetőjét azonnal ki kell rúgni a televízióból. Ha arrogancia, a magyar nyelv lenézése: akkor ugyanúgy. A leghatározottabban tiltakozom a magyar nyelv ilyen megcsúfolása ellen, s felhívok minden tisztességes magyar embert, figyeljen a nyelvünk ellen elkövetett effajta merényletekre, és tiltakozzék! Dr. Makra Zsigmond Budapest a kisgazdapárti polgármestert kell lejáratni világméretű tervei miatt. Tanács jólértesültként hozzáteszi még, hogy a hatalmas könyvgyűjteményt először Szegednek ajánlották fel, de az egyetemi könyvtár igazgatója (tegyük hozzá, okosan és joggal) azt nem fogadta el. (FolytatJuk) Makkay János, a történettudomány doktora Nagykőrösi ügyek a megyegyűlésen A 17. század végén Fest vármegye közgyűlése több alkalommal kényszerült foglalkozni nagykőrösi lakosok ügyeivel. A Budán 1690. november 29-én tartott megy egy ülés egyik pontja több kőröst polgár letartóztatásával foglalkozott. Nigrelli Octavius felső-magyarországi generális parancsára vették őrizetbe a körösieket Hogy miért, az nem derül ki: a vármegye éppen ezt sérelmezte, mert határozatba foglalta: „Ha körösiek a generális ellen vétettek, vagy őt megkárosították, azt törvényesen kell elintézni” 1695-ben viszont a város polgárai voltak egyértelműen a sértettek, igaz, ezúttal köztörvényes ügyben. A vármegye Sőtér István alispán kezdeményezésére vádat emelt Erdélyi István ellen, mert „társaival együtt a körösiek 6 lovát, azután 11 lovát ellopta. 6 ló ellopását elismeri — ezeket a gáncsi katonákkal együtt lopta el —, de a II ló ellopását — ezeket a vád szerint az esztergomi katonákkal együtt lopta el — tagadja.”Erdélyi Istvánt bűnösnek találták, és a legsúlyosabb ítélettel — kötél általi halállal — sújtották. 1695-ben Berkes Mihály és György a város bírái, zászlótartói és paraszt hadnagyai ellen lázadoztak, „azonkívül káromkodtak és fenyegetődztek”. A vármegye szigorú büntetéssel torolta meg tettüket: az esküdtek jelenlétében „a körösi zászlótartók és hadnagyok közreműködésével” stái botütésre ítélte őket. Pogány György
