Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-26 / 278. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 26., SZOMBAT Palesztin testvérháború Dél-Libanonban Halálbüntetés Izraelben? Izraelben élénk politikai és közéleti vita folyik arról, hogy végrehajtsák-e a katonai bíróság által egy palesz­tinra kimondott halálos ítéletet. A mérsékelt politiku­sok attól tartanak, hogy kivégzett palesztinok másokat is mártíromság vállalására sarkallhatnak. Dél-Libanon­ban fegyveres harcok dúlnak a különböző palesztin irányzatok között. Horn visszautasította Klaus vádjait Szabadkereskedelmi csúcs Poznanban Poznanban tegnap délelőtt megkezdődött a Közép-euró­pai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) első miniszter- elnöki csúcstalálkozója. A résztvevők külön egységként ke­zelik a visegrádi csoportot és az eredetileg annak gazdasá­gi együttműködését szabályozó CEFTA-t. Az üy módon önálló életre kelő szervezet tanácskozására meghívták Ja- nez Drnovsek szlovén kormányfőt is. Horn Gyula magyar kormányfő Varsóból érkezett Poznanba. Az izraeli katonai bíró­ság csütörtökön halálbünte­tésre ítélt egy palesztint, akit két izraeli rendőr meg­gyilkolásának kitervelésé- vel vádoltak. A zsidó állam­ban már évtizedek óta vitat­koznak a halálbüntetés be­vezetésének a lehetőségé­ről, de a biztonsági szolgá­lat berkeiben úgy vélik, hogy az ítélet végrehajtása nem rettentené el az iszlám fundamentalistákat, akik nemegyszer öngyilkos akci­ókat is elkövetnek. Az Ame­rikából hazatért Jichak Ra­bin, izraeli miniszterelnök tegnap kijelentette: nem tar­taná helyesnek, ha a bíró­ság által csütörtökön kimon­dott halálos ítéletet végre is hajtanák. Izraelben pedig csupán egyetlen emberen, a háborús bűnös Adolf Eich- mannon hajtották végre a halálos ítéletet a hatvanas években. Jichak Rabin miniszterel­nök pénteken Spanyolor­szágban többórás megbeszé­lést folytatott Jasszer Ara- fattal, a PFSZ vezetőjével. A megbeszélésen elsősor­ban arról volt szó, hogy mi­képp lehetne minél előbb át­adni a palesztinoknak a cisz- jordániai települések köz- igazgatási teendőit. A Dél-Libanonban lévő Ain al-Hilua nevű palesztin menekülttáborban tegnap véres fegyveres összeütkö­zésekre került sor az Al-Fa- tah szervezet és ellenzői kö­zött. A Szidon városa mel­letti nagy menekülttábor te­rületén a Jasszer Arafat pa­rancsnoksága alatt lévő Al- Fatah egységei tegnap táma­dást intéztek az izraeli—pa­lesztin autonómiaegyez­ményt elvető ellenzéki cso­portok ellen. A kézifegyve­rekkel és rakétákkal vívott harcban tegnap tizenkét em­ber életét vesztette, s mint­egy ötven pedig megsebe­sült. A táborlakó palesztin lakosság a harcok elől pá­nikszerűen menekül a hely­színről. A reguláris libano­ni hadsereg pedig igyekszik megakadályozni, hogy a pa­lesztin belharc a többi me­nekülttáborra is átterjedjen. Tegnap késő délután Arafat ellenzői ellentámadásba len­dültek át. Hering József A tanácskozást megnyitó beszédében a vendéglátó Waldemar Paxvlak lengyel miniszterelnök állást foglalt a kereskedelmi korlátok to­vábbi csökkentése mellett. Ja­vasolta, hogy a megbeszélés központi kérdése a regionális együttműködés és az európai integráció problémaköre le­gyen. Úgy vélte, időszerű vol­na a CEFTA kibővítése új ta­gokkal. Bírálta az Európai Uniót, amiért az esseni csúcs­ra nem hívták meg a társult országokat. Václav Klaus cseh minisz­terelnök hangsúlyozta, hogy minden korlátot le kell bonta­ni a CEFTA országai között, és új lendületet kell adni en­nek az együttműködésnek. Bírálta a magyarokat, amiért — állítása szerint — előzetes figyelmeztetés és egyeztetés nélkül döntöttek a mezőgaz­dasági termékek importvám­jának emelése mellett. Mint mondotta, e döntés jogilag va­lószínűleg védhető, mégis visszalépés a CEFTA célkitű­zéseihez képest. Horn Gyula felszólalásá­ban emlékeztetett arra, hogy csupán nemrégiben módosí­tották a CEFTA-t, és nem len­ne célszerű már most újabb változásokat bevezetni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy híve a további liberali­zálásnak, de annak ki kell ter­jednie a mezőgazdasági ter­mékekre is. Visszautasította Klaus vádjait. Közölte, hogy előre tájékoztatták a CEF- TA-országokat, de egyik sem tartott igényt konzultációra a mezőgazdasági vámok ügyé­ben. Rámutatott, hogy másutt vámokon kívüli egyéb, de gyakran szigorúbb eszközök­kel védik a hazai termékeket. A magyar kormányfő tá­mogatta a CEFTA kibővítésé­ről szóló lengyel tervezetet, de azt elválasztotta a visegrá­di négyektől, amely politikai és gazdasági együttműködé­sének folytatását a CEFTA- tól függetlenül is fontosnak minősítette. Javasolta, hogy a CEFTA koordinálja az Eu­rópai Unióval kapcsolatos lé­péseit, valamint azt, hogy kapcsolódjanak be a transzeu­rópai hálózatokba — a vil­lanyáram, a környezetvéde­lem és a közlekedés terén. Felvetette: meg kellene vizs­gálni azt a problémát, hogy egyes CEFTA-országok Eu­rópai Unióhoz való csatlako­zásával bizonyos előnyöket országaink elvesztettek — Horn elsősorban Ausztriára célzott. Úgy vélte, az EU-nak job­ban kellene méltányolnia a visegrádi országok eredmé­nyeit. A jelek ellenben arra utalnak, hogy az EU passzí­vabb lett. Ezt mutatja az is, hogy nem hívták meg a tár­sult országokat az esseni csúcstalálkozóra. Horn támogatta Klaus ja­vaslatát, hogy a CEFTA léte­sítsen kapcsolatokat más gaz­dasági régiókkal, így az ASEAN-nal és a Benelux ál­lamokkal. Jozef Moravcík Szlovákia képviseletében hangsúlyozta, hogy ez a CEFTA első mi­niszterelnöki tanácskozása. A többiekhez hasonlóan a ke­reskedelmi kapcsolatok to­vábbi liberalizálása mellett foglalt állást, és javasolta, hogy e körön belül egyeztes­sék a mezőgazdasági politi­kát. Úgy vélte, hogy a viseg­rádi együttműködés elősegíti Szlovákia csatlakozását az Európai Unióhoz. A megnyitóbeszédek el­hangzása után sor került a plenáris vitára. A nagyvilág hírei ^ Az északnyugat-bosz­niai bihaci védelmi öve­zetben annak ellennére is folytatódnak a harcok, hogy tegnap reggel 9-kor életbe lépett a tűzszüneti egyezmény. Részleges előrehaladás történt az olasz miniszterel­nök és a három legna­gyobb szakszervezti szövet­ség csütörtöki tárgyalá­sán. A késő éjszakába nyú­ló alkudozás eredménye­ként a kormány elviekben elfogadta, hogy a nyugdí­jak kérdését kiveszik a jövő évi költségvetési tör­vényből. * Nyolcórás tárgyalás után csütörtök éjszaka az osztrák Szociáldemok­rata Párt és a Néppárt — Vranitzky kancellár il­letve Erhard Busek al- kancellár vezette — tár­gyaló csapata megállapo­dott az utolsó vitás kér­désben a minisztériu­mok jövendő' illetékessé­gének felosztásáról. V Az Európai Unió kül­ügyminisztereinek jövő hét eleji brüsszeli tanácskozá­sán döntenek véglegesen arról, hogy a közép- és ke­let-európai társult álla­mok vezetőit meghívják-e az unió tagországainak es­seni csúcsértekezletére. EGY HÉT H ála államfőnk bölcs döntésének, nyakunkon van­nak az önkormányzati választások. Pontosabban (hála a törvénymódosítást végrehajtó parlamentnek) a választás, hiszen az egyes szám használata az egyfordu­lós szavazás miatt indokoltabb. Hová lesz advent meg­hitt csendje, belső várakozása, vagy az ezüstvasárnap zajos-taposós idegbeteg lihegése, nem számít, az urnák elé járulunk. Javában tart a kampány is, s már-már hi­ányérzetem támadt, hol vannak a közvélemény-kutatá­sok, hová tűnt a sulykolás, amikor a Népszabadság — ki más lehetne — segítségemre sietett. Jólesett ez a fi­gyelmesség, már hajlamos lettem volna az elbizonytala­nodásra, és akkor jön a Medián (és remélhetőleg hama­rosan a Sonda Ipsos is). És máris feloszlik a köd, világo­san láthatjuk, mi a helyzet. A Népszabadság első oldalán ott a főcím, nyugodjon meg ország-világ, Demszky Gábor vezet. Alatta a grafi­konon két, nem túl sikeres habostorta, melyekből meg­tudhatjuk, hogyan változott a megítélés röpke két hét, november 4—6. és 18—20. között. Mert változott ám! A két időpont között Demszky (még az első oldalon va­gyunk) százaléka 37-ről 41-re emelkedett, amihez csak gratulálni lehet. Latorcai János, az ellenzék közös jelölt­je viszont 15-ről 12-re, a BudapestBaráth Etele, egykori expóbiztos pedig 19-ről 13-ra csúszott le. De mielőtt ha­nyatt esnénk, ott a MIÉP-es-kisgazda Szabó János, aki — most tessék megkapaszkodni — 2-ről 4 százalékra tornászta fel magát, míg a nem tudom-szavazók száma 27-ről 30-ra emelkedett. Lapozzunk gyorsan a hetedik oldalra, Demszky to­vábbra is vezet — nyugtat meg a cím. Ezt ugyan már az első oldalon is olvashattuk, de ha valaki netán lapo­zás közben elfelejtette volna, nem árt még egyszer ki­hangsúlyozni. Itt is látható két habostorta, ezekről a pár­tok megítélését olvashatjuk le. Érdekes, itt majdnem mindenki veszít, az MSZP négy, az SZDSZ három, a Fi­desz—MDF—KDNP pedig hat százalékkal kapott keve­sebbet két hét alatt. Ugyanakkor a MIÉP—FKGP 4-ről 5-re, a más párt (?) 3-ról 5-re, míg a nem tudja kategó­ria 22-ről 32-re emelkedett. Milyen sikeresek lehetnek a kampányok, a sok felvilágosító munka, ha legerőtelje­sebben az elbizonytalanodó szavazók száma emelke­dik. Van persze egy rejtett üzenete is a két-két grafikon­nak. Némileg ellentétben- az országgyűlési- választások­kai, itt valóban a személyek, az egyéni tulajdonságok játszanak főszerepet, különösen a kistelepüléseken. A főváros persze nem nevezhető kistelepülésnek, ennek el­lenére az egyéni kvalitások itt is fontosak (lásd például a Népszabadság címoldalát, ahol Demszky Gábor a lis­tavezető). A felmérés komolyságát egyébként jól mutatja — . amit a Medián be is vall —, hogy 497 főt kérdeztek meg telefonon, s bizony minden harmadik budapesti a négy név közül egyet sem tudott megnevezni. Alig fél­ezer felvilágosult honpolgár közül másfél száz nem hal­lott Demszky, Latorcai, Baráth és Szabó indulásáról, szép kis arány. Levonhatná a tanulságokat valamennyi párt és kampányfelelős, esetleg a szerkesztőség is, hogy ennyire megbízható adatok alapján címoldalára bigy- gyeszti ezt az agit-prop jellegű listát. A habostortákon kívül a szöveges magyarázat is ínyencségekkel teli. A budapestiek — olvasom — sok­kal elégedettebbek a Fővárosi Önkormányzat eddigi te­vékenységével, mint a kormányéval. Utóbbi 35, míg a városháza 47 pontot érdemelt. Nehéz összeszámolni, hány legyet is üt egy csapásra ez a közlés. Hogy durva kampányfogás, az nem érdekes. Felsejlik előttem az elé­gedett fővárosi milliók sokasága. Mi folyt négy évig a közgyűlésben, micsoda apparátus épült ki, hogy fest a városvezetés és a kerületi polgármesterek viszonya, eze­ket ne firtassuk. Az a lényeg, hogy a fővárosiak elége­dettek. Sok-sok zűrös ügy, a nagyvásárcsarnoktól az Ó utcáig, a közbiztonság, a hajléktalanok, a expókérdés, minek ezeket felhánytorgatni. A figyelmes olvasó meg­lepődhet azon is, hogy messze megelőzi a kormányt is a városháza. Eddig úgy értesültem a kutatási adatokból, hogy ha csökken is, de még mindig népszerű az új koalí­ció. az új stílust, a széles párbeszédet, az úri gőgöt fel­váltó szakértő kormányzást honorálják a választópolgá­rok, csak Szöllősiné ideges egy kicsit. Most, ha kampá­nyidőszak is van, megtudhattuk, hogy a kormánynál is van tökéletesebb testület, mégpedig a városháza. Tör­tént még egy páratlan sajtótörténeti ritkaság is, a köz­gyűlés e heti MDF-frakció-sajtótájékoztatóján elhang­zott, Demeter—Manninger-féle érvekhez a távirati iro­da hozzákapcsolta Székely és Demszky urak megjegy­zéseit is. Van még egy gyöngyszem a szöveges magya­rázatban, miszerint a főpolgármesterről alkotott véle­ményben alig játszanak szerepet a pártpreferenciák. Ezt elhiheti egy jó szándékú eszkimó, egy szicíliai halász­mester, vagy a nemsokára Budapestre érkező Bili Clin­ton. Aki azonban az elmúlt négy évben akárcsak né­hány hetet is itt töltött, azzal már nem lehet beetetni. Méghogy alig játszana szerepet a párt... Hát akkor mi­ért volt kék zászlódíszben az egész főváros, miért vol­tak éveken keresztül ellenrendezvények nagy ünnepein­ken, miért volt Koncert EGY MÁS-ért, hogy szegény Beethovent is belevitték a napi politikába. Aligha van Európában még egy főváros, amelynek vezetése ennyi­re pártosan, természetesen ellezéki minőségben műkö­dött volna, aligha van olyan főváros, ahol a megválasz­tott kormány és a megválasztott városvezetés viszonya ennyire hűvös, sok esetben ellenséges lett volna. S ezek után azt üzeni a szakma, hogy nem számítanak a pártp­referenciák. Oh, irgalom atyja, ne hagyj el. Töretlen ütemben folytatódik az ország beígért rendbetétele. Ha már Essenben nem kellünk (mert-e volna ilyet mondani Kohl kancellár Antall József­nek), a miniszterelnök Varsóba látogatott, elvégre a baloldalnak illik összefognia (vö. Varsó elesett). Elké­szül lassan a kultuszminiszter dolgozószobája is, be­vezetik a számítógépet, ami a modernizáció feltétele, így nem lehet akadálya, hogy a világnézetileg semle­ges iskolák számaránya egy gombnyomásra a képer­nyőre kerüljön. R endezi sorait a televízió is, megszűnik az az ano­mália, hogy néhány ember híradózik, krónikázik, naptévézik, múzsázik, kábelezik etc. állandóan. Ez­után a főállású rádiósok nem szerepelhetnek a Híradó­ban. A bökkenő csak az, hogy a főszerkesztő csodál­kozott a bejelentésen, mivel vele senki sem konzul­tált. Jó kis firma lehet ez a kék híradó, ahol a főnök ér­tesül legutoljára a hírekről. • ■ - - ■ . . Székely- Ádání Beethoven és a habostorták

Next

/
Oldalképek
Tartalom