Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-19 / 272. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. NOVEMBER 19., SZOMBAT 9 A vallásszabadság kihirdetésének városában, Tordán, pár éve gyönyörűen helyreállított református templom fogadja az ótordai egyház- község Isten tiszteletére sereglő híveit, vagy a történelmi nevezetességű műemlék- épület megcsodálására érkező turistákat. A helybéliek igen, de a távolról érkezők nem tudják, nem is sejthetik, micsoda munka — anyagi és szervezői, erkölcsi és lelki energia rejlik mindebben. Az 1750 lelket számláló gyülekezet, a 638 család, néhai Geréb Dániel lelkipásztor odaadó irányításával 1983 és 1985 között — Ceausescu embertelen intézkedéseivel dacolva — minden áldozatot vállalt, hogy új köntösben lássa templomát. A helyreállított, az építészeti értékeket megőrzött templom köré ekkor készül el a 175 méter kerítés is. Tudni kell, hogy ennek a három évig tartó munkálatnak az anyagi fedezete — közel egymillió lej, az akkori árakon — a zömmel kispénzű hívekre hárult; s ha arra gondolunk, hogy Tor- da gyárváros, s méltán mellé képzeljük a kommunista diktatúra vallásellenes magatartását, lelkészt és templomjáró híveket egyaránt sorvasztó intézkedéseit, akkor teljesebb a kép, amely az ótordai református istenháza helyreállítása kapcsán kialakul a szemlélőben. A nyár folyamán egy Tordától Budapestig tartó közös utazás alkalmából lehetőségem volt mindezekről szinte első kézből értesülni, bár sok mindent magam is tudtam, hiszen egykor ennek a gyülekezetnek a tagja voltam. Történt ugyanis, hogy a lelkész Geréb Dániel időközben, valószínű a templom újjáépítésével járó, erőt és időt nem kímélő munkában ágynak esett: s lánya és veje, akik Budapesten élnek, úgyszólván ingáztak (a gyógykezelésre szorult apával) Torda és Budapest között. Nos, egy ilyen visszaút alkalmával megtudtam Körtvélyessyné Geréb Júliától, hogy a századok alatt tönkrement tetőszerkezet felújításához a híveknek már nem volt elegendő pénzük, s ha az Illyés Alapítványon keresztül nem jutnak a cserép birtokába: még most is fedetlen volna a templom. Körtvélyessyné arról nem szólt, hogy őmaga bonyolította le a cserép Tordára szállítását; annyit viszont sajnálattal jegyzett meg: a faanyagra és munkadíjra a gyülekezetnek még mindig nincs elegendő pénze — ezért segélyekhez kell folyamodnia. Itt is, Magyarországon. De hogyan? Nemrég érkezett Körtvélyessyné levele: megvolna a lehetőség arra, hogy anyaországi vállalkozók és segítőkész intézmények pénzzel is támogassák a tordai reformátusokat; a Kárpát— Alpok Alapítvány szívességéből, melynek kuratóriuma kölcsönzi számlaszámát azzal a kikötéssel, hogy a támogatók jelezzék befizetéskor; hogy az ösz- szeg kinek szól. íme, a számlaszám: Kárpát—Alpok Alapítvány. OTP. Bp., XIII., Tátra u. 10. 217-98292/013793-5. „Ótordai Református Egyház.” Az érintettek adókedvezményről szóló igazolást kapnak. „Ne hagyjátok a templomot” — jut eszembe a költő gyönyörű sora. Magam azt teszem hozzá: a gyülekezetét sem, hiszen azóta az ótordai reformátusok szeretett papjuk nélkül maradtak. Bágyoni Szabó István Árpád-házi Szent Erzsébet emlékünnepe Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király leánya, Türingia fejedelemasszonya 1231. november 19-én halt meg, alig 24 éves korában. Rövid életét a szegények megsegítésére, a betegek istápolá- sára áldozta, s önként vállalt szegénységben, aszkézisban töltötte. Szent Erzsébet legendája szerint a kötényébe rejtett, az éhezőknek vitt kenyérdarabok — rózsává váltak... Közel a Keletihez, a Rózsák terén épült az egykori Szegényház — a későbbi Korányi —, napjaink Erzsébet kórháza. Itt, a Rózsák terén magasodik — egy-egy tornya 76 méter — a Steindl Imre építész tervezte s 1901-ben felszentelt plébániatemplom. Eme templom kétségbeejtő állapotán kívánnak segíteni a „Szent Erzsébet Plébániáért" Alapítvány útján. A nagylelkű adományokat váiják az In- ter-Európa Bank Rt.-nél nyiA Szent Erzsébet-szobor a Rózsák terén — Damkó József alkotása tott 218-98567 számlaszámra. Postautalványok a templom bejáratánál megtalálhatók. Kép és szöveg: Bozó Emil A tábori lelkészség megmaradása a demokrácia szakítópróbája Az egyház nem olyan öreg jón — mondta Ladócsi Gás bori lelkészség helyzetéről, — Milyen helyzetben van a tábori lelkészi szolgálat ma, a szocialista—szabaddemokrata kormányzás időszakában? — Ma Magyarországon sokat, de mégsem eleget beszélünk arról, hogy Európába tartunk. Ha valóban Európába tartunk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a szokásokat, amelyek a NATO tagországainak a hadseregeiben kialakultak. Márpedig ezekben a hadseregekben a tábori lelkészség nagy hagyományokkal és tapasztalatokkal, a vallásszabadság tiszteletben tartásával működik. A mi helyzetünk más, és amikor erről a kérdésről szólunk, nem szabad elfelednünk, hogy mi egy súlyos ideológiai örökséget hordozunk, amit nem lehet egy tollvonással megszüntetni. — Mely örökségre gondol? — Az ateista rendszer örökségére. A magyar hadsereg elkötelezettje volt a pártnak, s nekünk ezzel az örökséggel szemben kell helytállni. — Vannak-e személyes tapasztalatai? — A katonák között nagyon sok jóindulatú emberrel találkoztam. Sok olyan emberrel, aki őszintén meg,, hogy bárhonnan lemarad- pár tábori püspök, akit a tá- jövőjéről kérdeztünk. mondta: nem ismeri a vallásnak, a hitnek a mibenlétét, a világát, de figyel rá, mert jó tapasztalatokról értesült a fejlettebb hadseregek vonatkozásában. — Ne feledkezzünk meg arról a régebbi örökségről sem, amely a keresztény eszmevilághoz kötődik, s amelytől a magyar társadalom évtizedeken át mesterségesen el lett szakítva. — A magyar hadsereghez korábban szervesen tartozott a tábori lelkészség. A középkorban például maguk a püspökök voltak hadvezetők, hiszen bandériumaik voltak. Később Mária Terézia tudatosan szervezte országainak hadseregében a katonák lelki ellátását. De említhetem az Osztrák—Magyar Monarchiát, azon belül Bielik Imrét, aki egy kitűnő tábori lelkész volt, s akinek a mellke- resztjét megörököltem. Ő később váradi püspök lett, s nagy hazafiként tartjuk számon. Kétségtelen, hogy a múltban a kötelező vallásgyakorlatra építettek a hadseregben, minden egyes katonára lebontva. Ma a második vatikáni zsinat után és a világháború borzalmaiból nyert tapasztalatok folytán az egyház is levonta azt a tanulságot, hogy a vallásszabadságra kell helyezni a hangsúlyt. A vallásszabadság alapján a tábori lelkészi szolgálatot az veszi igénybe, aki ennek szükségét érzi akár a maga, akár a családja számára. A család nagyon fontos, mert a tábori lelkészhez nemcsak a katona, hanem a katona családja is tartozik. Azt hiszem nem kell külön hangsúlyozni, hogy akár a hivatásos, akár a sorállományú katonák esetében mennyire fontos a családi háttér. — Ne kerüljük meg a kérdést, hogy itt olyan politikai erők kerültek a kormányzati hatalomba, amelyek többnyire nem szimpatizálnak a kereszténységgel, s nem egy esetben a létjogosultságát is kétségbe vonják. Nem tart-e attól a püspök úr, hogy ezek az erők a tábori lelkészi szolgálatot megpróbálják ellehetetleníteni? — Három alapvető értéket hangsúlyoznék. Egyik a demokrácia. A tábori lelkészség megmaradása a demokrácia szakítópróbája lesz. A demokráciával együtt jár a másik érték, a vallásszabadság. Ez nem egy megtűrt szabadság, hanem az ember kibontakozásához, kiteljesedéséhez tartozó szabadság. A harmadik érték a pluralizmus, s ami ezzel összefügg, a tolerancia. Nem hiszem, hogy Magyarországot ma komolyan fenyegeti a demokrácia, a S lljabb pápai enciklika vallasszabadsag, a pluralizmus feladásának veszélye. Más kérdés az, hogy egy posztkommunista korszaknak megvannak a maga gyermekbetegségei, hogy megvannak a múltnak a visszhangjai, a visszatükröződései. Nagyon fontos, hogy mindenki, aki komolyan veszi a demokráciát, a maga területén tegyen is azért, hogy megvalósuljon. — Vannak, akik a tábori lelkészségben a keresztény kurzusnak a hadseregben való megjelenését vélik felfedezni. — Ezt enyhén szólva igazságtalannak és túlzásnak tartom. A tábori lelkészségnek a megjelenése egy európai tapasztalat. Én két dologtól tartok e tekintetben. Az egyik az, hogy valaki a saját ideológiája szerint akaija a tábori lelkészi szolgálatot nézni. A másik az, hogy a múlt egyházi gyakorlata szerint akaija megítélni. Mindkét nézőpont téves. Az egyház, ha nem is olyan fiatal, hogy mindenkivel versenyt fusson, azért nem is olyan öreg, hogy bárhonnan lemaradjon. Azt hiszem, a katolikus egyháznak a II. világháború utáni megújhodása sok területen megnövelte az egyház tekintélyét, s az ilyen félelmeknek ma az európai kultúrkörben nem lehet komoly alapja. Bánó Attila A harmadik évezred küszöbén „Ha Isten hívott téged, akkor neked kell az egyházat a harmadik évezredbe vezetni”, idézte II. János Pál pápa vasárnap délben az Őrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében a Szt. Péter téren Visinszkij egykori lengyel bíboros-prímás prófétai szavait, amelyeket pápává választásának napján mondott neki. E szavakkal kívánta bejelenteni II. János Pál „Tertio millennio adveniente” „A harmadik évezred közeledtével” kezdetű apostoli levelét, amelyet a 2000. év jubileumának előkészítésére szánt. A november 10-én kelt levél püspökökhöz, papokhoz, szerzetesekhez és a világi hívőkhöz szól, és november 14-én mutatta be az újságíróknak Roger Etchegaray bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke. A 2000-es szentév különbözni fog a többitől, mert nemcsak egy század, hanem ezredév végződik. Az egyháznak tehát visz- sza kell tekintenie az elmúlt századok történetére, meg kell tisztulnia, el kell ismernie tévedéseit, az elkövetett hibákat. A szentév természetesen vallásos, de egvúttal politikai esemény is lesz, mert nemcsak Rómában, hanem Jeruzsálemben is ünnepelni fogják, a nagy pánkeresztény találkozóban reménykedve Abrahám helyein (Egyiptom, Szentföld, Szíria) és a másik nagy találkozóban az iszlámmal és a zsidósággal a Sínai-hegyen. A békéért, a béke szimbólumaként. Apostoli levelében a pápa leírja, hogy készül az egyház a 2000. év jubileumára. Elmélyült elmélkedést, lelkiisme- ret-vizsgálatot végez az egyház és a keresztények szerepéről a végéhez közeledő ezredévben. A 3. évezredre várva, a pápa megerősíti a keresztény bizonyosságot, de elismeri a keresztények bűneit és mulasztásait is. Nem említi a két évvel ezelőtt rehabilitált Galileit vagy az inkvizíciót, de szavaiból kiviláglik, hogy azokra utal, akik az Evangélium védelme nevében néha a türelmetlenség, sőt az erőszak eszközeit alkalmazták. A 2000-es szentév a megtisztulás jubileuma lesz, a 20. század mártírjaira is emlékezve, akik a totalitárius rendszerek, nácizmus, kommunizmus áldozataiként estek el, de a keresztények felelősségét is hangoztatja a pápa, hogy nem emelték fel kellőképpen szavukat az emberi jogok gaz eltiprásával szemben. És felszólítja az európai népeket, ismeijék el történelmi vétkeiket. A 63 oldalnyi „Tertio millennio adveniente” kezdetű apostoli levél öt fejezetből áll. Az elsőben II. János Pál Jézust mutatja be. A másodikban a 2000. év jubileumáról szól, leszögezve, hogy a kereszténységben az időnél alapvető jelentősége van, mert Jézus Krisztusban az idő Isten távlatává válik, meg kell tehát szentelnünk az időt. Ez a távlat a jubileumok szokásának magyarázata. Ez a szentév olyan lesz, mint valamennyi eddigi, de mégis fontosabb. Az egyház a keresztények egységéért imádkozik, és a pápa reméli, hogy a szentév jó alkalom lesz az együttműködésre. A 3. fejezetben a szentatya az előkészületeket írja le, amelyek már a II. vatikáni zsinattal elkezdődtek. A pápa zarándokútjai is a 3. évezredbe lépés előkészületeit szolgálták, és ezek során a világ minden részén a pápa mindig igyekezett előmozdítani az ökumenikus kapcsolatok fejlesztését. Jelenlegi leghőbb vágya eljutni Szarajevóba, Libanonba, Jeruzsálembe és a Szentföldre. A 4. fejezet a jubileum előkészítésének két időszakáról szól. Az első 1994—96-ig tart, és ennek során a hívek figyelmének felkeltése a cél. A második időszak az utolsó három évet öleli fel, és ekkor már minden figyelem a szentév megünneplésére fog fordulni. A jubileum a hálaadás éve lesz, úja a pápa, de egyben a bűnöktől való megtisztulás éve is. A bűnök között első helyen állnak azok, amelyek megrontották az Isten által akart egységet. A jelenkor bűnei közül pedig a következőket emeli ki II. János Pál: vallási közöny, bizonytalanság az erkölcsi életben, imában és hitigazságokban, a totalitárius rendszerek jog- tiprásai és a társadalmi igazságtalanságok. Az előkészület során megvalósítandó célok között főhelyen szerepel a konfrontáció a szekulariz- mussal és párbeszéd a nagy vallásokkal, elsősorban a zsidókkal és a muzulmánokkal. A pápa nagy találkozókat kíván előmozdítani Betlehemben, Jeruzsálemben és a Sí- nai-félszigeten. Az utolsó, ötödik fejezet témája maga a jubileum. Ezt a szentévet II. János Pál kívánságára, az előzőektől eltérően, három helyen fogják egyidejűleg megünnepelni: Rómában, a Szentföldön és a helyi egyházakban. A szentév során Rómában nemzetközi eucharisztikus kongresz- szust is rendeznek. „Tertio millennio adveniente” kezdetű apostoli levelét a pápa azzal a felhívással fejezi be, hogy a püspökök, az egyházi közösségek és a hívők egyénileg is tegyenek meg minden tőlük telhetőt a 2000-es szentév sikeréért. Bányász Kató (Róma) Ne hagyjátok a templomot!
