Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-19 / 272. szám

j PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 19., SZOMBAT 5 Diósd felemelkedése volt a cél Megtakarítást hagynak hátra Szakmai segítséget várnak a települések A megye ne osztogasson pénzt! f Galántai Viktor megyei képviseld, aki egyben az MDF kislistás jelöltje és a gödöllői önkor­mányzat munkatársa, illetve a megyei közgyű­lés képviselője s a kerepestarcsai testület tagja foglalta össze lapunknak a véleményét az elmúlt négy esztendőről. Gondolatainak lényege: a megyei vezetés­nek nem kell hatalmicentrum-szerepet játszania; ezzel szemben növelni szükséges annak a középszinten elfog­lalt helyét és feladatát. Diósdot már Anonymus is említi krónikáiban a hon­foglalás kapcsán. A Szent Gellért-legenda arról tanús­kodik, hogy 1046-ban már templomos hely volt, s mert Szent István törvénye értelmében minden tíz falu­nak kellett egy templomot építenie, bátran állíthatjuk, hogy Diósd annak idején nem volt jelentéktelen tele­pülés. Nagysága nem múl­ta felül az átlagos középko­ri magyar falvakét, de terü­letén kőkastély és két templom állt, s rendelke­zett két pusztával is. Birto­kosa kezdetben a Kartal, majd a Diody nemzetség — ez utóbbiakról kapta a település a nevét. Leköszön a polgármester A török uralom után a falu elnéptelenedett, új te­lepesek jöttek, részben az akkor érkező szerbek és a német nyelvterületről szár­mazó bajorok. A múlt szá­zad végén még zömmel né­met származásúak éltek a faluban. A második világ­háború két nagy változást hozott a település életé­ben. Egyik, hogy a felrob­bantott budapesti hidak pótlására a szovjet csapa­tok pontonhidat építettek Budafoknál, az ehhez szük­séges fenyőgerendákat a di- ósdi erdőből vágták ki, így az erdő nagy része meg­semmisült. Az éghajlat megváltozott ettől, száraz­zá vált. A második válto­zás, hogy a háború után ki­telepítették a németség nagy részét, helyükre erdé­lyi és felvidéki családok ér­keztek. Diósdon így nem lehet nemzetiségi kisebb­ségről beszélni, akik van­nak, asszimilálódtak. Hermann Ferenc polgár- mester egészen biztosan utolsó heteit tölti a polgár- mesteri hivatalban, ugyan­is nem jelölteti újra magát. — Miért nem indul az önkormányzati választáso­kon? — kérdeztük tőle. — Korengedménnyel mentem nyugdíjba — vála­szolta. — Betegségem mir att kaptam meg ezt a ked­vezményt. Kímélnem kelle­ne magam, de ha az ember polgármester, erre nincs le­hetősége. Napi tíz-tizenkét órát dolgoztam, nagyon el­fáradtam. — Visszatekintve az el­telt négy évre, milyennek látja a munkájukat? — Tisztességes képvise­lő-testülettel dolgoztam együtt, a hivatal dolgozói is lelkiismeretesen tették a dolgukat. Településünkön nincs nagy pártélet, így az önkormányzaton belül nem voltak pártok viták, a község felemelkedése volt a cél. Nagyot léptünk elő­re, szinte valamennyi la­kás mindenféle közművel ellátott, egyedül a belterü­leti útjaink építése maradt vissza. Erre az a magyará­zat, hogy amíg nem készül­tek el mindenütt a közmű­vek, nem lenne értelme az utakat megépíteni. Nem vettek fel hitelt — Mit hagynak örökül a következő önkormányzat­ra? — Hitelt nem vettünk fel, így adósságot nem örö­kölnek tőlünk. Van viszont jelentős megtakarításunk, harmincmillió forint bank­betétben, húszmillió forint pedig értékpapírokban, ezenfelül huszonöt ezer márka is maradt. Német testvérvárosunk, Alsbach- Háhnlein képviselő-testüle- te ugyanis anyagiakkal és más eszközökkel is támo­gat bennünket. A fogorvosi rendelő székének vásárlásá­hoz például húszezer már­kával járultak hozzá. — Annyit fejlődött Diós­don az infrastruktúra, hogy félő, a következő ön- kormányzatnak nem lesz tennivalója... — Biztosan lesz, hiszen nagyon sok még a megol­datlan feladat. Az eltelt négy évben rengeteg beru­házást valósítottunk meg, s a nagy rohanásban kicsit elhanyagoltuk a település kulturális életét. Nem fe­ledkeztünk meg róla egé­szen, de tehettünk, volna többet is. A következő ön- kormányzatnak a dolga lesz helyreállítani az egyensúlyt. A csatorna­programot feltétlenül foly­tatni kell, a falunak ugyan­is saját kútjai vannak, s ezek védelme miatt is na­gyon fontos, hogy a telepü­lés szennyvize ne kerüljön a talajba. Színvonalas kiadvány A diósdi önkormányzat és a polgármesteri hivatal megjelentetett egy kiad­ványt Diósdi változások 1990—1994 címmel. Eb­ben részletesen ismertetik a négy év minden mozza­natát, egészen a kezdetek­től, amikor — megfogal­mazásuk szerint — a hiva­tal munkájában nem érvé­nyesült a szakmai igényes­ség, a következetes szá­monkérés, s mindezek mel­lett a belső ellenőrzés egyetlen területen sem funkcionált. Feladatuknak tekintették, hogy a még or­vosolható problémákat megoldják, s mindent meg­tegyenek annak érdeké­ben, hogy a hibák ne ismét­lődjenek. Nem állítják, hogy sikerült megteremte­niük a tökéletes hivatalt, de hogy erre törekedtek, az bizonyos. Aki az utcákat járja, azt tapasztalja, hogy a közterü­letek rendezettek, a keríté­seken belül is a szépre, a rendre való törekvést látni. Minden jel arr.fi mutat, hogy a diósdiak szeretik la­kóhelyüket. Pável Melinda Kampánykezdés Gödön A közelgő önkormányzati választásokra készülve kam­pánygyűlést rendezett csü­törtökön este a gödi Ady Endre Művelődési Házban a Magyar Igazság és Elet Pártja, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Ma­gyar Ut Körök Mozgalom, valamint a Független Kis­gazda, Földmunkás és Pol­gári Párt helyi szervezetei alkotta Szövetség Gödért el­nevezésű választási tömörü­lés. — A nemrégiben megtar­tott, s politikai földcsuszam­lásként értékelhető választá­sok eredményeként az Ame­rikai Egyesült Államokban hosszú évtizedek után újra republikánus, azaz konzer­vatív kongresszus áll az or­szág élén, s itt, Európában is mind több államban ha­sonló a helyzet — mondta a gyűlésen Bognár László, a Szövetség Gödért polgár- mesteijelöltje. — Vélemé­nyem szerint a jelenleg szo- ciálliberális irányítású, s idegen érdekeknek kiszol­gáltatott Magyarországon is küszöbön áll ez a változás, a lakosság többsége megíté­lésem szerint hamarosan be­látja, hogy a nemzet valós érdekeit a konzervatív poli­tikai erők képviselik — tet­te hozzá megemlítve: a Szö­vetség Gödért létrehozását az motiválta, hogy szemben az országgal, ahol ez nézete szerint igazából nem történt meg, a községben megvaló­suljon, kiteljesedjen a rend­szerváltozás. A polgármesterjelölt be­széde után bemutatkoztak a választási tömörülés képvi­selőjelöltjei: Antal György Bálint, Horváth Károly, Lengyel György, Zahorán Sándor, Papp Lajos, Kezsik János, Kenesei Zoltán, Mül­ler Mihály és Nagy György. (ribáry) — Megyei képviselőként az elmúlt négy esztendő alatt két bizottság munkájában is dolgoztam: a településfej­lesztési és környezetvédel­mi, valamint az idegenfor­galmi és műemlékvédelmi szakmai testületben. Mun­kánk során mindvégig a tele­pülések és településcsopor­tok érdekeit igyekeztünk — elsősorban a térségi, kistér­ségi szemlélet kialakításával — megvalósítani. Ez az elv ekként érvényesült a gyakor­latban: a szűk helyi érdekek megfogalmazása helyett igyekeztünk megmutatni — s egyben támogatni — a hosszú távú regionális elkép­zeléseket, s azok lehetőségé­re rávezetni a térségek veze­tőit. A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság munkájába olyan alapvető közműberuházások ügye tar­tozott — mint például a víz­vezeték-, a csatorna- és a gázhálózat —, melyek meg­valósításának alapvetően ve­zérlő elv kellett, hogy le­gyen a kistérségi szemlélet. Ezenfelül a megyei vezetés­nek kiemelten kellett támo­gatnia azokat a települése­ket és régiókat, ahol akár a szakmai ismeretek hiányá­ban, akár a hozzáértő nélkül — elakadt volna egy-egy sürgető ügy tervezése. — A megyei önkormány­zatnak nem az a dolga — vallja fenti tapasztalatok bir­tokában Galántai Viktor —, hogy osztogassa a pénzt. Sokkal inkább arra kell he­lyezze a fő hangsúlyt, hogy támogassa a helyi kezdemé­nyezéseket, elősegítse egy- egy nehezen induló helyi, regionális beruházás tervez­tetését, kivitelezését, s támo­gassa a megvalósításhoz szükséges pénzek megszer­zését. Mindezek mellett ter­mészetesen jelen kell lenni a helyi akaratnak, a beruhá­zás térségi támogatásának is: a megyei vezetésnek e té­ren sem szabad központi, hatalmi, felülről irányító szervnek lennie. A helyi le­hetőségek, s kezdeményezé­sek talaján kell elindulnia, s középszintszerepet játszva kell azokat, tehát elsősor­ban a több település össze­fogásával induló beruházá­sokat, s azok pénzügyi lehe­tőségeit megtámogatnia. Galántai Viktor egyúttal jelöltként is indul a decem­ber 11-ei megmérettetésen. A négy év alatt végzett munkájának tapasztalatait felhasználva ekképpen tűzi ki a következő esztendőkre — a testületbe való bekerü­lése esetén megvalósítandó — feladatait. — Helyes elvnek tartom azt, hogy az önkormányzati törvény a települési és a me­gyei önkormányzatokat egy­más mellé rendelte. Ugyan­akkor azt vallom: erősíteni kell a megye térségi, integrá­ló szerepét, ám ezt nem úgy, hogy ennek a közigazgatási egységnek nagyobb hatal­mat adunk, hanem úgy, hogy a megyei önkormány­zat a mainál is hatékonyabb szerepet játsszon mint tanács­adó, mint a települési érde­kek képviselője, mint tájékoz­tató, mint szakmai segítő. Úgy látom, hogy a jelenleg módosított önkormányzati törvény ez ellen hat. Az elkö­vetkező négy esztendőre azt a feladatot tűztem ki magam elé — bekerülésem esetére —, hogy képviselőtársaim­mal megtaláljuk azt a helyes középutat, melyben létrehoz­ható a hatékony középszint a települések és az országgyű­lés között. A képviselőjelöltet, aki egyben a fent említett szak­mai tanácsadás, az informá­cióközlés gyakorlati szak­embere, s munkahelyén, a gödöllői városházán négy éve azon dolgozik, hogy megvalósuljon a telefonon, illetve telefaxon lehívható információtovábbító rend­szer, arról kérdeztük, mi­ként ítéli meg a megyei ön- kormányzat vezetőinek sze­mélyes szerepét az elmúlt négy esztendőben. — Vitathatatlan tény, hogy tekintélyromboló volt az a viszony, mely az elnök és a főjegyző között évekig megkeserítette a megyei ve­zetés munkáját, s egyben nem keltette a megyeháza, illetve az önkormányzat jó hírét. Ami a gyakran bírált felesleges pénzköltést, az egyes vezetők aránytalanul sok utazását illeti, arról az a véleményem, hogy gyakran ezeken a fehér asztalnál el­töltött ebédeken, vacsorá­kon kínálkozik fel egy-egy pénzügyi, szakmai segítség, melyről, pusztán az utazta­tásra kiadott összegekkel való takarékosság miatt, nem lehet lemondani. M. É. Decemberben nyit a Plus Betöltötték az állásokat ■’Sg' A közelmúltban kezdték el Százhalombattán a Plus élelmiszer-diszkontáruház építését, s máris rS arról érkezett hír, hogy a kereskedelmi egység y>^ december elsején megnyitja kapuit a vásárlók előtt. Ez nemcsak azért örvendetes, mert ezzel javul a város ellátása, hanem azért is, mert az áruház új mun­kahelyeket teremt, az átlagosnál jobb kereseti lehetőség­gel. Találkozót sürgetnek a vácszentlászlói nyugdíjasok Vürüs Gáborné, a Plus Élelmiszer Diszkont Kft. személyzeti és munkaügyi munkatársa elmondta, hogy sokan érdeklődtek náluk. Amint híre ment, hogy áru­házát nyitnak a városban, el­árasztották őket a munkát keresők. Mintegy nyolcvan jelentkező közül választot­ták ki azt a tizennyolc em­bert, akik működtetik majd a Plust. Őket már felvették, további felvétel egyelőre nem lesz. A Zimbo Hungária Kft. a Plus diszkontáruházon be­lül a hentesboltot üzemelte­ti a jövőben. Vincze Mária irodavezető tájékoztatása szerint henteseket és eladó­kat kerestek, tizenhármán jelentkeztek, közülük hat­hét embert vesznek fel: A napokban hívnak össze egy találkozót, s ott dől majd el, kiknek kedvezett a szeren­cse. Gyakorlatilag tehát min­den hely elkelt. Akinek ed­dig nem jutott ott munka, már ne reménykedjen, az ál­lásokat betöltötték. Figyelemre méltó a nagy­arányú túljelentkezés, ami ismét azt bizonyítja, hogy olyan munkát, amelyért el­fogadható bért kínálnak, szí­vesen vállalnának az embe­rek. Kár, hogy ilyen lehető­ség csak korlátozott szám­ban akad... P. M. Fél évvel az országgyűlési választások után levelet írt Tóth Imre, a vácszentlászlói nyugdíjasklub vezetője Van- kó Magdolnának, az aszódi választókerület MSZP-s kép­viselőjének. A levél egy pél­dányát szerkesztőségünk­höz is eljuttatta azzal á cél­lal, hogy a levél kapjon nyil­vánosságot, s hívja fel a fi­gyelmet, milyen alapvető dolgokat várnak — gyakran hiába — képviselőjüktől a választópolgárok. Tóth Imre azt sérelmezi, hogy a választások óta el­telt fél év alatt Vankó Mag­dolna nem érezte szükségét annak, hogy választóival ta­lálkozzon, illetve ha meg is jelent másutt a választókerü­letében, a vácszentlászlóiak- nak még nem volt alkal­muk, hogy személyesen megismerkedjenek képvise­lőjükkel. A levélíró emlé­keztet rá, hogy előző ország- gyűlési képviselőjük, az MDF-es dr. Becker Pál már a megválasztása után egy hónappal bemutatkozott a vácszentlászlóiaknak, nyil­ván azért, mert fontosnak tartotta, hogy rendszeres, személyes kapcsolatot tart­son a kerületében élő embe­rekkel. A parlamenti mun­kához ugyanis nélkülözhe­tetlen, hogy a képviselő is­mereteket gyűjtsön, lehető­séget biztosítson a kisembe­reknek, hogy elmondják észrevételeiket, javaslatai­kat — ha ezt elmulasztja, választói érdekeit nem tud­ja megfelelően képviselni. A vácszentlászlói nyugdí­jasklub tagjai eddig részt vet­tek minden alkalommal a képviselő beszámolóin, s len­ne igényük rá, hogy a továb­biakban is legyen erre lehető­ségük. Tóth Imre levelében azt kérdezi: remény kedhet- nek-e benne, hogy Vankó Magdolna legalább képvise­lőségének második félévé­ben ellátogat Vácszentlászló- ra is? - (P.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom