Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-19 / 272. szám
JS PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. NOVEMBER 19., SZOMBAT 3 Kései Krisztus-portré Kísértések — Ne edd magad, Endre fiam, kikapcsoljuk, és lesz egy jó esténk! Pápai Gábor rajza A Krisztus utolsó megkísérlése című film tévéműsorra tűzése, majd levétele után sem csillapodnak a kedélyek a botrányos eset körül. A hazai sajtó egy része, valamint a Nyilvánosság Klub „szellemi szabadságharcosai” utalások formájában ugyan, de tudtunkra adta, hogy a film vetítésének letiltását kérő' Gyulay Endre szeged—Csanádi megyés püspök valójában a síita—iszlám fundamentalizmus vezérének, az Allahban megboldogult Khomeini ajatolláhnak a római katolikus megfelelője etc. Az ízléstelen sértegetések terén az SZDSZ legénysége által motivált Magyar Hírlap tegnapi számában Pápai Gábor karikaturista még az eddiginél is jobban elvetette a sulykot. Az IHS (= Jézus, az emberek megváltója) fióliratos glóriával a fején a Megfeszített cinkosan rávigyorog a vérig sértett megyés püspökre. A Scorse- se-film megalázóan sértő' mivoltára lapunk hasábjain már rámutattunk. A hitgyalázást a film körül kialakult sajtóvita csak tovább súlyosbítja, növeli a fájdalmat. Ez a karikatúra azonban még ezen is túllép. Nézze csak meg jól a kedves olvasó a mellékelt karikatúrát: a galileai zsidó Jézust a művész szakállas-borostás arccal, megvastagodott ajakkal, nagy és görbe orral jeleníti meg. Kissé megkésett ezzel az alkotó, hiszen a jellegzetes zsidó arcok ábrázolásával oly sokat foglalkozó Stürmer című náci újság szerkesztőségét már régen bezárták. Valahogy furcsállom ezt a stílust éppen a Magyar Hírlap hasábjain. H I Vállalkozók a KDNP-nél A privatizáció ne költségvetési célokat szolgáljon A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, Surján László, a Mérnöki Kamara elnöke, Hajtó Ödön, és a Magyar Vállalkozói Kamara elnöke, Nógrádi László tegnap hivatalos megbeszélést folytattak a magyar gazdaság átalakításáról és felemelkedéséről, valamint a privatizáció aktuális kérdéseiről. A résztvevők egyetértenek abban, hogy egy jól működő piacgazdaság szolgálhatja legjobban a köz érdekeit, amelyben a magántulajdon többségben van ugyan, de nem kizárólagos. A felek aggodalommal tekintenek minden olyan nézetre, amely a gazdaság felemelkedését az állami tulajdon minden áron való és azonnali megszüntetésétől és a vagyonnak magánkézbe adásától várja. A tartós, sőt az ideiglenes állami tulajdon kezelésének elhanyagolása a gazdaság egészének és a társadalom életszínvonalának hanyatlásához vezet. Az állami tulajdonért felelős szervezetnek tehát jelentős vagyonkezelői funkciót is el kell látnia. A privatizáció a gazdaság felemelkedésének fon-' tos, de nem egyetlen és kizárólagos eszköze. A felek alapvető fontosságúnak tartják, hogy a privatizáció elsősorban ne költség- vetési célokat szolgáljon, sőt a gazdaság felemelkedését elősegítő hatásokon túl eredményezze a magyar társadalom szerkezetének kívánatos átalakulását. Ennek érdekében a kistulajdonosoknak az eddig alkalmazott módszereken (munkavállalói és kisbefektetői programok) túlmenően új technikákat ajánlunk. Szükségesnek tartjuk, hogy az állami tulajdonú vállalat vezetése — a társadalom által gyakran túlzottnak tartott — jutalmát ne készpénzben, hanem saját vállalatának részvényeiben kapja meg. A jutalom valós értéke ekkor a vállalat jó működése (osztalék), illetve a tőzsdén elérhető árfolyam- nyereségtől függ. A munka- vállalókat a vállalat részvényeire kedvezményes elővásárlási jog illesse meg, érdekeltséget teremtve ezáltal a vállalat gazdaságossá tételében, amely számukra is árfolyamnyereséget, illetve magas osztalékot hozhat. A tárgyaló felek szerint a privatizációs törvény megjelenéséig jelentős állami vagyon nem kerülhet magánkézbe. A felek remélik, hogy az új törvény a fenti javaslatokat .is tartalmazni fogja. Jánosi György államtitkár lemondólevele Kevesellte pártja támogatását Jánosi György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára a következő levélben jelentette be lemondását a miniszterelnöknek: A november 16-i oktatási normatívát érintő miniszterelnöki bejelentés és az azt követő közlemény nyomán kialakult konfliktus világossá tette, hogy a művelődési minisztériumból olyan információk kerültek ki, amelyek a miniszterelnök úrnak adott szóbeli tájékoztatástól eltérően nem a PM-mel kötött megállapodást, hanem a tárca korábbi szándékait tartalmazták. Ezekkel a szándékokkal és törekvésekkel szakmai meggyőződésem szerint a legmesszebbmenőkig egyetértettem. Egyetértettem azzal, hogy többletforrás nélkül a leromlott helyzetben lévő oktatási rendszer végzetesen és visszafordíthatatlanul ellehetetlenül. E mögött én semmiféle félrevezetésre vagy megtévesztésre utaló rossz szándékot nem tételezek fel. Az elkövetett hiba negligálása, vagy felnagyítása egyaránt értelmetlen. Különösen értelmetlen a bűnbakképzés, mely a kormányzati munkához nélkülözhetetlen elemi együttműködési készséggel elkerülhető lett volna. Az ügy annyiban fontos számomra, hogy ennek kapcsán egyértelmű jelzést kaptam a lemondásom iránt megfogalmazódó igényről. Ilyen körülmények között nem tudom tovább vállalni a politikai államtitkári feladatokat. Az MSZP és a kormány oktatási programjának kidolgozásában jelentős szerepet vállaltam, így az abban megfogalmazott törekvések és ígéretek megvalósításáért személyes felelősséggel is tartozom. Azoktól, akik egyetértettek ezzel a programmal, a megvalósításhoz ma már nem kapok megfelelő segítséget. Tisztában vagyok azzal, hogy minden téren rendkívül súlyos helyzetben van az ország. Azt azonban mindenki elfogadta, hogy a felnövekvő generáció jövője érdekében ebben a helyzetben is áldozni kell az oktatásra. Ez nem tükröződik megfelelően sem a költségvetésben, sem az 1995rös költségvetés tervezetében. így nem látok reményt arra, hogy az oktatási kormányprogramban megfogalmazottak szakmailag és politikailag elfogadható szinten megvalósuljanak, s legalább ugyanilyen elfogadható szinten teljesüljenek a szülők, a pedagógusok és az önkormányzatok jogos elvárásai. Az ennek nyomán várhatóan kialakuló helyzetért legjobb politikai belátásom ellenére sem tudok szakmai felelősséget vállalni. Nehezítik a helyzetet azok a tárcán belül szükségszerűen kialakuló politikai és szakmai viták is, amelyek a kormányprogram alappillérein túl a napi konkrét ügyekben folynak a koalíciós partnerrel. Ezekben a vitákban nem kaptam megfelelő támogatást az MSZP vezető kormányzati tisztségviselőitől. így az amúgy is eszköztelen politikai államtitkári funkcióban a tárcának címzett kritikákra, a parlamenti interpellációkra és kérdésekre — amelyek megválaszolása az utóbbi időben döntő mértékben rám hárult — egyre nehezebben tudok nyugodt lelkiismerettel válaszolni. Ilyen körülmények között szakmai meggyőződésem szerint nem tudom ellátni a politikai államtitkári funkciót, ezért arról lemondok A felmentés időpontjának meghatározását miniszterelnök úr belátására bízom. A megjelölt időpontig igyekszem hivatali feladataimnak maradéktalanul eleget tenni. Horn Gyula sértett és tanú A Miskolci Városi Bíróság Búzás Zoltánná tanácsa tegnap a tanúk meghallgatásával folytatta a május 5-ei Hom-baleset tárgyalását. A perben, mint már ismert, az ügyész Mosolygó Istvánt, a Horn Gyulát szállító gépkocsi vezetőjét, és Majoros Imrét, annak a veszteglő IFA gépkocsinak a vezetőjét, amelybe a Saab belerohant, közúti baleset gondatlan okozásának vétségével vádolja. Mint ismeretes, május 5-én az esti órákban történt baleset során a miskolci kampányzáró nagygyűlésről Budapestre hazatérő Horn Gyula gépkocsija a 3-as számú főúton Ernőd és Nyékládhá- za között rohant bele a műszaki hiba miatt veszteglő IFA pótkocsis teherautóba. Tanúként mint sértettet hallgatta meg a bíróság Hóm Gyula miniszterelnököt, aki kérdésekre válaszolva elmondta, a Saab jobb hátsó ülésén ült, igaz, a biztonsági övét nem kapcsolta be, a Saab körülbelül 80 kilométeres sebességgel haladt. Úgynevezett biztosítókocsijuk nem volt. Az időjárási és útviszonyok viszont a sötét ellenére kedvezőnek ítélhetők. Menet közben az utat nem figyelte, és a baleset előtt az IFÁ-t sem látta. A részletekről nem tudott nyilatkozni, mert — mint mondta — súlyos agyrázkódást is szenvedett, minden másodpercek alatt történt. Egyedül arra emlékszik, hogy a kórházban tért magához, emlékfoszlányai vannak arról, hogy saját lábán ment át az őt kísérő BMW gépkocsiba. Megérkezett a miniszterelnök a bíróságra MTI-felvétel Politikailag elveszett a világkiállítás Jelenleg már csak elvi lehetősége van az expó megmentésének, de politikailag az expóügy elveszett — jelentette ki Kónya Imre, az MDF helyettes frakcióvezetője a képviselőcsoport vezetőinek szokásos pénteki sajtóbeszélgetésén. Kijelentését azzal indokolta, hogy a koalíció pártjai nem támogatják a népszavazásról szóló törvény módosítását, tehát — az utólagosan beérkezett aláírások valószínű érvényessége esetén is — csak februárban kerülhetne sor a népszavazásra, s az már a világkiállítás megrendezése szempontjából túlságosan késői időpont. Benyújtották az ajánlásokat A Fővárosi Választási Munkacsoporthoz tegnap benyújtották azt a több mint 33 ezer ajánlást tartalmazó ívet, amelyet Latorcai János főpolgármester-jelöltségének támogatására gyűjtöttek össze az MDF, a Fidesz és a KDNP aktivistái. A munkacsoport várhatóan hétfő délutánra készül el az ajánlások ellenőrzésével. Ezt követően határozhat a választási bizottság a hivatalos jelöltté nyilvánításról. * A Fővárosi Választási Munkacsoporthoz szintén tegnap benyújtották azt a 18 500 ajánlást tartalmazó ívet, amelyet Szabó János főpolgármester-jelöltségének támogatására gyűjtöttek __ össze az FKGP és a MIÉP aktivistái. Megnevezésben is változik az ízlés A minap a televízió reggeli műsorában szóba került, hogy az elmúlt négy esztendőben Magyarországon gazdasági bűntények is előfordultak. Igaz ezek bizonyítása néha olyan körülményes, hogy kiderítésüket a nyomozó hatóság sem vállalja. A beszélgetők végül is arra a megállapodásra jutottak: ha nem is járnának az említett gazdasági bűntények, visszaélések jogi következményekkel, arra nagyon nagy szükség lenne, hogy a bűnösöket megnevezzék. A beszélgetők személyére azért nem térek ki, mert ők ebben az esetben egyáltalán nem fontosak, ám a jelenség annál inkább. Az elmúlt években ugyanis elég sokat hallottunk arról: például az '56-ban bűnöket elkövetők igenis neveztessenek meg. Az '56-ot követő bűntettek bűnösei végül is nem neveztettek meg, s nem egy rádióműsort hallottam magam is, amelyben az ilyenfajta megnevezésektől maguk a műsorba betelefonáló állampolgárok is viszolyogtak, s valamennyien fönnen hangoztatták, ne a múltban kutakodjunk, tekintsünk a jövőbe. Érdekes, hogy a médium most azt kezdi sugallni, hogy az elmúlt négy esztendő bűnöseit, ha elítélni nem is, de feltétlenül meg kell nevezni. Magam azon a véleményen vagyok, hogy a bűnösöket, legyenek azok forradalom utáni pufajkások avagy rendszerváltozás utáni gazdasági ügyeskedők, bizony meg kell nevezni, s néha nemcsak megnevezni, hanem velük szemben egyéb szankciókat is alkalmazni. Teljesen mindegy, hogy a bűnös ávéhás volt, vagy mint említettem, pu- fajkás, avagy a múlt ciklusban zavarosban halászó kormányzati tisztviselőkhöz dörgölődző senkiházi, bizony neveztessen meg, már csak azért is, mert jó elejét venni ily módon is az ilyenfajta gyarló emberi cselekedeteknek. S ez utóbbi kitétel kivált fontos, hiszen az a televíziós beszélgetés is, amelyet föntebb említettem, az ilyen álságos, hatalomhoz dörgölődző ügyeskedés jegyében zajlott. Igaz, ez esetben megneveztettek a szereplők, időről időre megjelent a képernyőn becses nevük. Jó lenne, ha végre hosszabb névsort is megismerhetnénk, nevezetesen azoknak a nevét, akik valóban bűnöket követtek el, akár '56-ban, avagy később. (Vödrös)
