Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-17 / 270. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 7 Budapestért kötött szövetség Beszélgetés Latorcai Jánossal, az MDF, a Fidesz és a KDNP közös főpolgármester-jelöltjével Szerkesztőségünkbe látogatott a közelmúltban dr. Latorcai János, az MDF, a Fidesz és a KDNP közös főpolgármester-jelöltje. Az ismert politikussal, aki az előző kormányban ipari és kereskedelmi miniszter volt, Vödrös Attila fő- szerkesztő, Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — Javában benne vagyunk a helyhatósági választások kampányában, a rádiót hallgatóknak, a televíziót nézőknek, az újságolvasóknak azonban mintha az lenne a benyomása, hogy nem mindegyik jelölt indul azonos start- helyzetből. A jelenlegi fővárosi főpolgármester, a szabaddemokraták jelöltje például nagy látványos rajtot vett, az épülő' lágymányosi Duna-hí- don indította el kampányát. Mondhatnánk, hogy az örvénylő' folyó fölött, szédítő' magasságban. Mi erről az Ön véleménye? — Semmiképpen sem szeretnék kampányom során személyeket bírálni, más jelöltek-' kel foglalkozni, mert az a véleményem, hogy mindenkit minősít az eddigi életútja és a mögötte álló — vagy nem lévő — alkotómunka. Az azonban mégiscsak jó ízlést sértő, hogy a főpolgármester úr azon a hídon tartotta kampánynyitó sajtótájékoztatóját, amelynek megépítése ellen másfél évig foggal-körömmel tiltakozott. Biztosan sokan emlékezünk rá, hogy komoly csata folyt az előző kormányzat és a Fővárosi Önkormányzat között, amelyben a Főpolgármesteri Hivatal rendre akként aggályoskodott, hogy kell-e az a híd a fővárosnak, az országnak... Azt hiszem tehát, hogy a főpolgármester úr más szinteret is választhatott volna, de természetsen mindenkinek szíve-joga, hogy ott kam- pányoljon, ahol akar, s oda menjen el, ahová akar. Megjegyzem, az elmúlt napokban több lap, helyi televízió hívta meg kerekasztal-beszélgetés- re a pártok főpolgármester-jelöltjeit, és sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a főpolgármester úr, bokros teendőire hivatkozva, nem tudott azokon megjelenni. Ne sérüljön az igazság — Hogy bokros teendői vannak, azt mi is igazolhatjuk. A szerkesztőségek ugyanis a hírügynökségtől rendre megkapják a következő hét várható fontosabb eseményeit, s eszerint a főpolgármester az elmúlt héten például szinte minden napra kénytelen volt közszereplést vállalni. Rendre végiglátogatta egyebek mellett a fővárosi közmű- vállalatokat, még a kéményseprőkhöz is elment, s minderről természetesen bőségesen beszámolt a liberális irányítású tömegkommunikáció. Ön nem vett részi társadalmi, politikai eseményeken? — Dehogynem. Látogatást tettem például a Fővárosi Vízművekben és a Csatornázási művekben. Érdemben kívántam tájékozódni a munkájukról, hogy különböző találkozókon érdemben tudjak válaszolni a fővárosi polgárok kérdéseire. A vízművek igazgatósága részéről azonban olyan kérést juttattak el hozzám, hogy látogatásomat ne kísérje a sajtó és ne kövesse sajtótájékoztató, legfeljebb csak egy rövid hír jelenjen meg arról. A Csatornázási Művek vezetése ezen a téren is sokkal nagyobb rugalmasságot tanúsított. Az meg más kérdés, hogy a Vízművek kapujában összefutottam egy más ügyben éppen arra- járó televíziós forgatócsoporttal, akik nem mulasztották el azonnal megkérdeni, hogy mi a véleményem a szocialista főpolgármester-jelölt nagy érdeklődést keltett javaslatáról. — Kérjük, emlékeztessen, miről van szó? — Kollégám azt javasolta, hogy majdan engedjék el az összességében több milliárd forintra rúgó közműdíjhátralékokat... Metró a városhatárig? — Mi is megkérdezzük: mi az Ön véleménye erről a javaslatról? — Sokkal bonyolultabb kérdéskör ez, sem mint egy mondatban lehetne rá válaszolni. Ha elengednénk a tartozásokat, az egyben üzenet lenne mindenkinek, hogy tessék csak nyugodtan eltekinteni a díjfizetésektől, mert egyszer majd úgyis kifizeti, eltörli azt valaki. Mindemellett, ha a budapestiek engem választanának meg főpolgármesternek, javasolnám: vizsgáljuk meg alaposan, hogy kik azok, akik a közműdíjakat folyamatosan nem tudják, vagy éppen nem akarják fizetni, vizsgáljuk meg az okokat, s azt, hogy mit lehetne az igazság sérelme nélkül tenni. Tudni kell ugyanis, hogy a törvények szerint a vízszolgáltatást nem fizetés esetén sem lehet beszüntetni, viszont, ha eltekintünk egyesek díjfizetésétől, a becsületesen és rendesen fizető polgárok érezhetik magukat hátrányos helyzetben. — Államtitkokról érdeklődött a vízműveknél és a csatornázási műveknél, hogy titokban kellett tartani az ottani megbeszéléseit? — Semmi olyat nem kérdeztem, ami a cég közmegítélését módosíthatná, netán ronthatná; éppen ellenkezőleg, arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy melyek a részvény- társaság vezetőinek jövőt illető tervei, hogyan juthatnának hozzá fejlesztési forrásokhoz, milyen privatizációs elképzeléseik vannak. Megkérdeztem azt, is hogy van-e már privatizációs tanácsadójuk. Korrektül válaszoltak minden kérdésemre, azt is elmondták, hogy van privatizációs tanácsadójuk, a Kossuth Holding, amely szakmai körökben nagyon is jól ismert vállalkozás. — Ön volt olyan szíves, hogy elfogadta a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének a meghívását. Hangsúlyoznánk: a Pest Megyei Hírlapét, s e tényből szinte törvényszerűen adódik az a kérdés, hogy milyen kapcsolatokat, milyen együttműködést látna célszerűnek és nélkülözhetetlennek a jövőben a főváros és Pest megye között? — A földrajzi adottságok önmagukban hordozzák azt a tényt és követelményt, amelyre egyébként a történelmi múlt is sok jó példát kínál, hogy a főváros és az azt körülvevő megye, s elsősorban az agglomeráció nem élhet egymás nélkül, egymással együtt kell működnie. Mégis, ha az utóbbi négy esztendőre tekintünk vissza, akkor olyan érzésem van, mintha egy kicsit bezárkózott volna a főváros. Bezárult a város, s nem csak úgy, hogy Budapest elkülönült a környezetétől, hanem beszűkült a kapcsolatrendszere is. Az egyik első tennivaló tehát a város — jelképesen szólva — kinyitása lenne, környezete irányában. Ne feledjük, ebben a városban kétmillió ember él, naponta több mint 3 millió ember dolgozik, ügyet intéz, közlekedik, elképzelhetetlen tehát, hogy kapcsolat a környezetével ne legyen élő és működő. A területek egymáshoz természetesen ma is számos szállal kapcsolódnak, hiszen például a Fővárosi Vízművek lát el vízzel a város környékén tucatnyi települést, s hasonló mondható el a Fővárosi Gázmüvekről és a többi közszolgáltatóról is. Úgy vélem, hogy a város és a környezete számára a kapcsolat előnyös, s azok őszintébbé, élőbbé tételével további előnyöket lehetne találni, az ösz- szesen mintegy hárommillió polgárnak. Példaként említeném a lakásgondokat, illetve e gondok enyhítését. A főváros lakásgondjainak enyhítésébe programszerűen és határozottan kellene bekapcsolni az agglomerációt. Eléggé ismert, hogy a fejlett nyugati világ nagyvárosaiban az emberek jobbára csak dolgoznak, s az agglomerációban, a kertes negyedekben laknak, s onnan járnak be naponta munkahelyükre dolgozni. Ezt persze lehetővé teszi a megfelelően kiépült közlekedési infrastruktúra. Fontos szerepet töltenek be a közlekedésben az elővárosi vasutak, a metró, a villamos- és az autóbuszjáratok. Nélkülözhetetlen természetesen a kellően kiépült, jó minőségű úthálózat is. Budapestnek természetesen nem kell a nulláról indulnia, ám ha végiggondoljuk ezt a kérdést, be kell látnunk, hogy számos lehetőség még kihasználatlan. Kihasználatlan lehetőségeket hordoznak magukban a peremkerületek is, vagy mondjam úgy: az elővárosok. a távolabbi településekről, vagy az agglomerációból budapestre bejáró munkások és alkalmazottak túlnyomó többsége a belső, vagy a belsőbb kerületekben találja meg a munkahelyét, mert a peremkerületek, az elővárosok a munkahelyteremtő beruházások, építkezések szempontjából mind ez ideig jobbára „árnyékban” maradtak. Nem tudják „megszűrni”, magukhoz vonzani a bejárók tömegeit. Probléma ez, s mélyebb végiggondolásánál minden bizonnyal ismét előkerül a tömegközlekedés gondja. A közlekedés nehézkesség emiatt így ma még meglehetősen távol vannak egymástól a belsőbb városrészek, a peremvárosok, illetve az agglomerációs települések s ezt a távolságot például a metrónak a felszínen egészen az agglomerációs településekig történő kiépítésével is le lehetne csökkenteni. — Ismert a jelenlegi főpolgármester és a kerületi polgármesterek többsége közötti rossz viszony, a közvélemény azonban jobbára inkább csak hatásköri, illetve alá-fö- lérendeltségi vitákról tud. Vajon, milyen más ellentétek húzódhatnak meg a háttérben? — Azt hiszem, a bajok gyökere onnan ered, hogy nem történt meg az önkormányzatok, a településrészek érdek- egyeztetése, a gondok, a nehézségek egybevetése, s ez igaz a Főpolgármesteri Hivatal, valamint az agglomerációs települések önkormányzatai közötti kapcsolatra is. A közös nyelv megtalálása ez utóbbi viszonylatban sem sikerült. Pedig, ne feledjük, a kerületi polgármesterek például, egy-két kivételtől eltekintve ugyanabból a pártból, az SZDSZ-ből kerültek ki. — A fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti vitákat sokan a főpolgármester hatalmi törekvései látják. Ezért talán nem is ő a hibás, hiszen egy több mint négy évtizedes hierarchiát kapott örökül az önkormányzati rendszer. Egyetért Ön ezzel? — Én ezúttal bizonyos fokig a múltat felmenteném. Létezik ugyanis egy önkormányzati törvény, amelyik pontosan meghatározza a hierarchiát, meghatározza a fővárosi önkormányzat, s a kerületi önkormányzatok helyét és ez a többiek önállóságát is. Hogy ez a lényegében partneri kapcsolat miért nem működik, azon már valóban el lehetne gondolkozni. Magasabb értékrendek — A képviselő-választásokon taroltak a szocialisták. Most minden szemléleti beállítottságtól, pártszimpátiától függetlenül felvetődik a kérdés: javára válna-e a településeknek, jelen esetben Budapestnek, jövőjének, fejlődésének, ha a város vezetését is a Szocialista Párt fémjelezné? ■ — A három ellenzéki párt, amely a főpolgármester-jelölt személyét illetően szövetségre lépett, ezzel az ellenzéki szövetséggel pontosan a kérdésben rejlő gondolatot tudta megfogalmazni. Célraorientál- tan, Budapestért jött létre ez a szövetség, s azt a gondolatiságot emeli ki, hogy Budapest többet ér annál, mint hogy szűk politikai csatározások színtere legyen. Felül kellett tudni emelkedni a szűk pártérdekeken, s azt hiszem, a jövőben a fővárost csak ilyen gondolatiságra alapozva, csak ilyen értékrendekre felemelkedve lehet majd irányítani. Hiszem, hogy a választások nyomán sokszínűbb lesz a fővárosi képviselő-testület, és sokszínűbb lesz a kerületi polgármesterek — mondjam így — testületé is. Nem hinném, hogy mint legutóbb, most is csak egy párt adná szinte valamennyi kerületben a polgár- mestereket. Mindezek nyomán nyilvánvalóan megerősödik az önkormányzatokban a Latorcai János: A legelső tennivaló a nyitás a környezet irányában Krekács Róbert felvétele munka szakszerűsége, s jobb lesz — elsősorban a Főpolgármesteri Hivatalról szólva — a munkamegosztás is. Lehetetlen állapot, hogy a szakbizottságokban és az ügyosztályokban úgy folyjon a munka, hogy a kettő közötti információáramlás esetleges volt, sokszor nem is működött. Ez az utóbbi négy évben nem volt ritka. Az ügyek gyakran párhuzamosan intéződtek, egymás mellett elfutottak, előterjesztések nem kapcsolódtak egymáshoz, gyakran nem tudta a bal kéz, mit csinál a jobb. Az előterjesztések gyakran nélkülözték a civil szervezetek tapasztalatait, véleményét, s a döntésekről sokszor éppen azok nem tudtak, akiknek állítólag az érdekében születtek meg azok. A környezettel együtt — A módosított önkormányzati törvény immáron intézményesen is kizárja a döntésekből a kerületeket. Nem merész dolog ilyen feltételek mellett demokratikus városvezetésre, főpolgármesterségre pályázni? „ — Éppen a kerületi polgár- mesterek köre az, amelynek véleményét, közreműködését a főváros egészét érintő döntéseknél, azok végrehajtásánál nem lehet nélkülözni. Pedig Budapestnek jobb, lakhatóbb, szebb városnak kell lennie, mint amilyen volt, s mint amilyen napjainkban. A jelenlegi főpolgármester szerint minden úgy jó, ahogy van, s ha úgy mennek a dolgok tovább, mint eddig, akkor Budapest négy év múlva „Európa egyik legdinamikusabb fővárosa lesz”. Én, mint utaltam rá, nem kívánok negatív kampányt folytami, de engedtessék meg, hogy ismerve a jelenlegi körülményeket, ebben az optimista prognózisban kételkedjem. Én nem látom azokat a már beindult nagyvolumenű fejlesztéseket, programokat, amelyek e csodálatos állapothoz vezetnének, én csak azt látom, hogy az eddigi infrastrukturális fejlesztések is jobbára a konzervatív kormány támogatásával és garanciavállalásával kezdődhettek meg. Ismert, hogy komoly összegeket kapott a főváros az expóprogram révén is, az viszont már kevésbé köztudott, hogy Budapest nagyon nagy összegű és hosszú távú hiteleket vett fel. Ezen összegek pontos nagyságát azonban pillanatnyilag én, mint főpolgármeter-jelölt, sem tudom áttekinteni, nem állnak rendelkezésemre adatok. De az eredeti kérdésre visz- szatérve: ami a módosított ön- kormányzati törvényt és a kerületi polgármesterek szerepét illeti, magam mindenképpen a kerületi polgármesterekkel együttműködve tudom csak elképzelni a munkámat, de ennek az együttműködésnek a formáját majd az új fővárosi képviselő-testületnek kell meghatároznia. (Befejező rész a holnapi számunkban)
