Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-16 / 269. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 16.. SZERDA Egy vokson múlott Kohl ismét a kancellár A német képviselőház teg­nap ismét Helmut Kohlt vá­lasztotta kancellárrá. A német kormányt 12 éve irányító Kohl az újravá­lasztásához szükséges sza­vazatmennyiségnél mindösz- sze eggyel kapott többet. Az október 16-án meg­választott 672 tagú Bun­destagban a leadott 671 szavazatból 338 képviselő voksa jutott Kohlnak, 333-an ellene szavaztak. A kancellár megválasztásá­hoz a Bundestag-képvise- lők több mint felének a szavazata, azaz jelen eset­ben 337 voks volt szüksé­ges. A kormánykoalíció pártjai 341 mandátummal rendelkeznek a Bundestag­ban, tehát, minden jel sze­rint, három kormánypárti képviselő Kohl ellen szava­zott. A jelölt kevesli a fizetést Még mindig nincs romániai főrabbi A romániai zsidóságnak továbbra sincs országos fő­rabbija, miután egy izraeli ortodox rabbi keveselte az állás betöltéséért ajánlott fizetséget. A román zsi­dók viszont azzal érvelnek, hogy Ion Iliescu államel­nök fizetése a főrabbi által kért összegnek töredé­két teszi ki. Egyelőre nincs utódja a három hónappal ezelőtt elhunyt David Mose Ro­sen, romániai főrabbinak. Nemrégiben szóba került Neumann Ervin temesvá­ri főrabbi neve, mint a legfőbb romániai rabbisá­gi állás várományosa, de kinevezését Ion Iliescu ál­lamelnök nem szentesítet­te. Iliescu azért nem kí­vánta Neumann rabbit a román zsidóság élén lát­ni, mert az 1989-ben álha- tatosan kiállt Tőkés Lász­ló püspök mellett, s ezen­kívül a magyarság iránti szimpátiáját sem rejti véka alá. A Romániai Zsidó Hit­községek Tanácsa ezután kérte föl az Izraelben élő Efrájim Guttmann orto­dox rabbit, hogy legyen a közösség országos főrab­bija. Guttmann rabbi azonban romániai vi­szonylatban szinte teljesít­hetetlen föltételeket sza­bott: havi ötezer dolláros fizetést, illetve szintén magas fizetést kapó két segédrabbi kinevezését. A romániai zsidók az izra­eli főrabbi követelésére azt mondták, hogy magá­nak Ion Iliescu elnöknek is csupán 250 dollárnak megfelelő összegű havi fi­zetése van. Bobay József Eljegyzés lesz, a házasságra még egy kicsit várni kell — fogalma­zott Sergio Silvio Belanzino. Azaz a NATO főtitkárhelyettese szerint egyelőre a békepartnerség programja marad a legkézenfek­vőbb együttműködési forma az egykori Varsói Szerződés tagálla­mai és a NATO között. A Ma­gyarország által a héten aláíran­dó, úgynevezett felajánlási doku­mentum is csak egyfajta megelőző, „eljegyzési” fázist je­lent a teljes jogú tagság „házassága” előtt — mondta a nagypéldányszámúnak a főtitkárhelyettes. Nem csodálom, hogy az atlanti szövetség nem akar rögtön fejest ugrani ebbe a házasságba. Sőt az a megle­pő, hogy a jegyességre hajlandó. Bizony nem lehet köny- nyű dolga egy olyan menyasszonnyal, mint a Magyar Honvédség, s főleg nem egy olyan örömapával, mint Ke­leti György. Hiszen amióta ő viseli a menyasszony gondját, bizony nem sok jót hallottunk a leendő feleségről. Épeszű ember azt gondolná: ha a lányt házasítani kell, akkor csak szé­pet s jót tudunk meg róla. Feldicsérik termetét-alakját, bá­jait, ügyességét, minden jó tulajdonságát kidomborítják, a rosszakat meg igyekeznek palástolni. így talán a vőle­gény is nagyobb kedvvel tekint jövendőbelijére. Am a mi házunk táján ez másképpen van. Az elmúlt néhány hónapban már mindent hallottunk a menyasz- szonyról, csak jót nem. Ellenben az örömapa bármerre is járt, s bárkivel is találkozott, ha kellett, ha nem, hát el­panaszolta, hogy a leányzó görbe lábú, púpos, vak a fél szemére, a fogai is kihullottak már, s a lélek is csak hál­ni jár belé. Aztán, ha még valaki ezek után is el akarja venni, az magára vessen. Az IPU hágai konferenciáján Hogyan került be a határozatba a magyar képviselő javaslata? (Folytatás az 1. oldalról) A kiadandó dokumentu­mok szerkesztőbizottságá­ban hazánkon kívül Chile, India, Kamerun, Kanada, Kenya, Libanon, Németor­szág, Norvégia, Peru és Kína parlamenti képviselői vettek részt. A bizottsághoz beérkezett tervezetek leg­többje abban megegyezett, hogy az emberi jogok gya­korlását biztosítani kell min­denütt, s ennek érdekében kormánytól független intéz­ményeket kell létrehozni, amely ellenőrzi e jogok ér­vényesülését és a kormá­nyok ez irányú tevékenysé­gét. Ezt a feladatot látná el, ahol működik, az emberi jo­gok főbiztosa is. Mint Varga László el­mondotta: többen kiemel­ték az emberi jogok iskolai tanítását, ismertetését, en­nek fontosságát. A különbö­ző országok képviselői nagyrészt egyformán ítélték meg a kérdést. Varga Lász­ló e témával már több éve foglalkozik, még 1991-ben átadott például egy memo­randumot az akkori művelő­désügyi miniszternek, intéz­kedés azonban — tudomása szerint — azóta sem tör­tént. A hírek szerint — fo­lyamatban van... A koppenhágai konferen­cián a kereszténydemokrata képviselő javasolta, hogy a határozattervezetben foglal­kozzanak az emberi jogo­kon túl a nemzeti kisebbsé­gi jogokkal is. Amikor elő­ször vetette fel ezt a javasla­tot, szavait nagy csend kö­vette, ami érthető is, mert ahol nincsenek nemzeti ki­sebbségek, azokat a kormá­nyokat ez a téma nem na­gyon érdekli, ahol pedig vannak, ott többnyire húzó­doznak e kérdéstől. India képviselője például úgy vél­te, a nemzeti kisebbségek­kel e konferencia keretében azért felesleges külön fog­lalkozni, mert az ENSZ 1948-ban elfogadott Embe­ri Jogok Egyetemes Kiáltvá­nya végül is minden ember­re vonatkozik. Erről később vita alakult ki, ugyanis mint a képviselők elmondották, a tények nem ezt a felfogást igazolják, a világ különbö­ző országaiban rendre meg­sértik a kisebbségi jogokat, elnyomják a kisebbségeket, s ebből feszültségek, sőt fegyveres összetűzések is keletkeztek. Nem véletlen tehát — mondotta Varga László -—, hogy negyven­két évvel a kiáltvány után" maga az ENSZ is hozott ha­tározatot a kisebbségi jogok­ra vonatkozóan. Ez kimond­ja például, hogy a kisebbsé­geknek joguk van kultúráju­kat ápolni, vallásukat gya­korolni, anyanyelvűket nyil­vánosan is használni, az őket érintő közügyekben részt venni, kisebbségi egyesületeket alakítani, kap­csolatokat tartani egymás­sal és azokkal a határaikon kívül élő polgárokkal, akik­kel nemzeti, vallási vagy nyelvi kapcsolatuk van. A konferencia parlamen­ti, jogi és emberi jogi bizott­sága végül megfogalmazott egy határozattervezetet, amelynek az egyik szaka­sza így szól: „Sürgetjük az államokat, hogy olyan álta­lános helyzetet teremtse­nek, ahol az emberi jogok előmozdítása, védelme le­hetséges, és fejlődésük biz­tosított.” Varga László azt javasolta, hogy ebbe a pasz- szusba illesszék be azt a ki­egészítést, hogy: „beleértve a kisebbségi jogokat”. Sajá­tos módon az indiai képvise­lő hevesen ellenezte ezt a ja­vaslatot, és ezért a kanadai elnök szavazást kért. E ki­egészítés elfogadásához hat szavazatra volt szükség, és Chile, Németország, Norvé­gia, Libanon és természete­sen Magyarország képvise­lői meg is szavazták a kiegé­szítést. Ez azonban csak öt igenlő szavazat volt. Mint Varga László la­punknak elmondta, megle­hetősen csüggedten nézett ezek után körül, s a szeme megakadt a hozzá közel ülő fiatal kínai delegátuson, aki­vel a szünetekben gyakran beszélgetett. Szemük talál­kozott, s akkor a kínai kép­viselő — felemelte a kezét. így került be az Interparla­mentáris Unió koppenhágai konferenciájának határoza­tába a kisebbségi jogok gya­korlatára és védelmére vo­natkozó rész. Kína segítsé­gével. Ki hitte volna ezt hat évvel ezelőtt? (d) A nagyvilág hírei * Nagy felbontású orosz és francia kém­műhold-fényképek ta­núsága szerint Izrael legalább kétszáz, nukle­áris töltettel felszerelt fegyvert tart hadrend­ben — írta a londoni The Times. A leszerelés első kéz­zelfogható jeleként raké- taszétszerelő üzem alap­jait rakták le tegnap a ke­let-ukrajnai Dnyepropet- rovszkban. Éva Mitrová, a Szlo­vák Köztársaság buda­pesti nagykövete a szlo­vák rádió tegnap déli hírműsorában bejelen­tette, hogy a magyar külügyminisztérium­ban átvette a ma­gyar—szlovák alapszer­ződés magyar részről észrevételezett terveze­tét. 46 Az Ázsiai és Csendes­óceáni Gazdasági együtt­működés (APEC) tagor­szágai az indonéziai Bo- gorban kedden megtar­tott csúcsértekezletükön megerősítették azt a kö­zös céljukat, hogy a jövő évezred elejére megvaló­sítják a teljes szabadke­reskedelmet a térségben. * Japán legnagyobb energetikai cége 18 éven át húzódó pert ve­szített 51 alkalmazottjá­val szemben, akiket azért diszkriminált, mert támogatták a kommunista pártot — jelentette a Reuter. VÉLEMÉNY A NATO meg a púpos menyasszony S ha a sok rossz közül az örömapa valamit elfelejtett volna megemlíteni, az eszébe jut a kedves rokonoknak. Amíg a Népszabadság a jegyességet taglalja, addig a Magyar Hírlap — még ugyanazon a napon — tovább sápítozik a menyasszony sutaságán. Megtudjuk — s ha eddig Belanzino úr nem tudta volna, most ő is megtud­hatja —, hogy a honvédség jövő évi költségvetésében mi minden szerepel majd. Sok-sok dolog, de például fej­lesztés, az nem. Az sem jelenthet akadályt, ha valaki nem tud olvasni. Az ilyenek számára ugyanis a lepedő- nyi lapban lepedőnyi kép mutatja: a Magyar Honvéd­ségnél már bakancs sem jut minden bakának. Mindezek közben a Hadkötelezettséget Ellenzők Li­gája (HEL) sem tétlenkedik. A közelmúltban tartották második közgyűlésüket, ahol ismét leszögezték: hazánk­nak nincs szüksége hadkötelezettségen alapuló hadse­regre. Az egyelőre titok, hogy akkor a NATO-tagságra miért van. A HEL mindenesetre felvette a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztériummal. Mit intéztek együtt, s mit nem, azt nem tudni, ám ha megegyeznének a lesze­relés kérdésében, akkor az valószínűleg hamar megolda­ná a tárca gondjait. Igaz, a közgyűlésen felszólaló Keré- nyi Imre elfelejtette mondani, hogy ha nem szerelik le a hadsereget, akkor az őrületbe kell kergetni a katonákat, azt viszont kijelentette: a hadsereg megszüntetése nem jelentene veszélyt, mert a védtelenség morális erőt ad. Belanzino úr ezt a magvas gondolatot még biztos nem hallotta, vagy ha igen, akkor bizonyára kapitális os­tobaságnak tartja. Ellenkező esetben valószínűleg nem Magyarországon tárgyalna a jegyességről, hanem már régen hazautazott volna feloszlatni a NATO csapatait, hogy aztán még erősebb legyen az atlanti szövetség — morálisan. No, de térjünk vissza a Magyar Hírlaphoz, amely sze­rint a tervezett haderőreform nyomán jövőre hétezerrel kevesebb sorkatonát vonultatnak be. A kérdés ezután csak az, hogy ki lesz majd a NATO tagja, ha ez így folytatódik. Nem tudom, s erre a Magyar Hírlap sem ad választ. Talán az újonnan kinevezett tábornokok, hi­szen azok akkor is szép számmal akadnak, ha a sorkato­nák egyszer csak elfogynának. Ettől függetlenül reménykedjünk, hogy a házasságot előbb-utóbb csak sikerül nyélbe ütni. Hiszen Keleti — minisztertársaihoz hasonlóan — szakértő, azaz a hadve­zetés terén zseni. S bár nem értem, miért akarja minden­áron elhitetni, hogy púpos a menyasszony, de a sok só- hajtozás mögött bizonyosan egy zseniális terv szálait szövögeti. Ismerősömnek, amikor kiderült, hogy katonatiszt kí­ván lenni, egyik tanára — csekély szellemi képességei­re célozvá — megjegyezte: még a NATO is visszalép ijedtében, ha vele találja szemben magát. A barátom mégis katona lett. A NATO akkor ugyan nem lépett visz- sza, de az tény — a barátom miatt-e, azt nem tudom —, hogy a Varsói Szerződés viszont nem sokkal ezután fel­bomlott. Már csak azt szeretném tudni, hogy Keleti most mit akar a NATO-val! (Nádai László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom