Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-02 / 257. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 2., SZERDA Olasz—szlovén vita az EU-tárgyalásokról Az olasz kormány hétfőn, az Európai Unió Luxembo­urgban megtartott miniszter- tanácsi ülésén megakadá­lyozta, hogy megkezdődje­nek a korábban tervbe vett tárgyalások Szlovénia EU- beli társult tagságáról. Az AFP tegnapi jelentése szerint Alain Lamassoure, a francia kormány európai ügyekkel foglalkozó minisz­tere közölte: az ügyet Olasz­ország és Franciaország kö­zös kérésére levették a napi­rendről az Európai Unió külügyminisztereinek ta­nácskozásán. Antonio Martino, az olasz diplomácia irányítójá­nak magyarázata értelmé­ben Róma ezzel a lépéssel kívánt tiltakozni amiatt, hogy Szlovénia elutasította az olasz kormány legutóbbi követeléseit. Az olasz köve­telések egyebek között arra vonatkoznak, hogy Szlové­nia adjon engedélyt a Szlo­véniából korábban Olaszor­szágba visszatelepülteknek egykori tulajdonuk méltá­nyos áron történő visszavá­sárlására. A római kérés azokkal a második világhá­ború után Olaszországba te­lepült olasz állampolgárok­kal kapcsolatos, akiknek va­gyonát annak idején kisajátí­tották. A szlovén parlament a közelmúltban forró vitát folytatott arról, hogy Ljubl­jana teljesítse-e az olasz kö­veteléseket, az ország jelen­legi alkotmánya ugyanis tilt­ja a javak említett módon történő visszavásárlását. A havannai érsek üzenete Főpapok bírálata Jaime Ortega havannai ér­sek a kubai hívőkhöz és a néphez intézett üzenetében mondott köszönetét II. Já­nos Pál pápának a hét végén bejelentett bíborosi kinevezé­séért. A tegnap kiadott doku­mentumban a katolikus püs­pöki kar elnöke rámutat, hogy kinevezése az egyház­fő „Kuba iránti megbecsülé­sének és figyelmének a jele, ebben a nép számára olyany- nyira nehéz órában”. Az 56 éves Ortega a Cast- ro-rendszer 1959-es győzel­me óta az első kubai főpap, aki magára öltheti a bíboro­si palástot. Kinevezéséről a hivatalos kubai sajtó csu­pán rövid hírben számolt be. A katolikus egyház és a hatalom — a forradalom év­tizedei alatt mindvégig konfliktusokkal terhelt — viszonya különösen feszült­té vált azóta, hogy tavaly a püspöki konferencia pász­torlevélben sürgetett politi­kai és gazdasági változáso­kat, nemzeti megbékélést és a válságból való kiveze­tő utat kereső párbeszédet. A főpapok nyíltan bírálták a hivatalos ideológia min­denható és kirekesztő jelle­gét, a szabadságjogok korlá­tozását s az állambiztonsági szervek uralmát. Mostani üzenetében az ér­sek hangoztatja, imájába foglalja az ország vezetőit, és minden jó szándékú, segí­tőkész embert, hogy „vala­mennyien, akik ilyen vagy olyan módon a népet szol­gáljuk, képesek legyünk együttesen fellelni az ő bol­dogulását szolgáló ösvénye­ket”. Ebben az útkeresés­ben az ország határain belül és kívül élő kubaiaknak egy­aránt szerepük van — teszi hozzá. A múlt héten aláírt izraeli—Jor­dán békeszerződés jó alkalmat adott a bizonyításra az alapo­san átszervezett Panoráma című tv-műsor készítőinek. A szocionista tisztogatás után ugyanis a. korábbi, a Chrudi- nák-korszakbeli gyakorlattal el­lentétben a Közel-Kelet történé­seit néhány hónapig szinte alig érintették. Kalmár György, a Panoráma régi-új sztárja el is utazott a Szentföldre, ahol igencsak nagy fába vágta a mikrofonját: igyekezett reális képet festeni a tel-avivi autóbuszos merénylet és az izraeli— jordán békeszerződés utáni hangulatról, a két palesztin autonóm területen (Gáza és Jerikó) uralkodó állapotok­ról. Mindezt tette úgy, hogy nem tudja a helybéliek nyelvét (arab és héber), nem készült föl a térség törté­nelméből és földrajzából. Mindehhez járul még az is, hogy unos-untalan hivatkozik, emlegeti a riportban érin­tett politikai pártokat, mozgalmakat, de képtelen mikro­fonvégre kapni befolyásosabb, ismertebb politikusokat. „A konzervatív, ellenzéki Likud” izraeli párt vezetőiről szólva megszólaltat egy Úriéi Lynn nevű szürke politi­kust (egyébként ő a legrangosabb meginterjúvolt izraeli politikus), akinek egyetlen érdeme csupán az, hogy még a Begin-kormány idején, parlamenti ciklus közben a Munkapártból mandátumát átlopta a Likud számára. A békeszerződést tető alá hozó, mostani kormánykoalí­Ötven év után a Délvidéken Emlékezés a mártírokra Annak ellenére, hogy a hatalmon levők az idén sem nézték jó szemmel, a Vajdaságban ismét megemlé­keztek azokról az ártatlan áldozatokról, akiket 1944 őszén a bevonuló partizánok és a szabadcsapa­tok bírósági ítélet és védekezési lehetőség nélkül egyszerűen legyilkoltak. Évtizedeken keresztül a délvidéki magyarságnak tűrnie kellett a második vi­lágháborúból vesztes fél­ként kikerült „bűnös nem­zet” bélyegét, és a korábbi rendszerben tabu témának számítottak a bűnösen tra­gikus események. A régi rezsim még rosszabbal való felváltása után némi­leg enyhültek a körülmé­nyek, de a hatalmon levők még ma is minden akkori áldozatot fasisztának, kol- laboránsnak neveznek, hol­ott egykor csak az volt a bűnük, hogy magyarok voltak. A közel-keleti és észak-afrikai gazdasági konferencián tartott sajtó- értekezletén a trónörökös sürgette a palesztinokat, hogy enyhítsék e kérdés­sel kapcsolatos merevsé­güket, hiszen szerződése­ket kötöttek arról, hogy a tárgyalások Jeruzsálemről két évvel az autonómia életbe lépése után megkez­dődnek. Hasszán hangsú­lyozta, hogy véget kíván vetni a palesztinokkal fo­lyó vitának. Az izraeli—jordániai Újvidéken és a Vajda­ság több városában emlé­kező összejöveteleket tar­tottak a VMDK és a VMSZ, a két magyar ér­dekszervezet rendezésé­ben. A volt szerbiai tarto­mány legnagyobb városá­nak valamikori katonai te­metőjében egy nagy és száz kis keresztet helyez­tek el, de másnapra csak a csonkok maradtak belő­lük. Tulajdonképpen ez várható is volt, hiszen ta­valyelőtt Újvidék vezető­sége rendelte el a keresz­tek tönkretételét. Akkor (s valószínűleg ezúttal is) a békeszerződés elismeri Jordánia „történelmi sze­repét” az iszlám harmadik szent városa, Jeruzsálem kegyhelyeinek felügyele­tében, ami a Jasszer Ara­fat vezette Palesztin Ható­ság éles tiltakozását vál­totta ki. A palesztinok ugyanis független álla­muk fővárosának szeret­nék Kelet-Jeruzsálemet, természetesen a városrész­ben lévő szent helyekkel együtt. Emiatt a palesztinok és Izrael között is komoly el­Vajdasági Magyarok De­mokratikus Szervezetének újvidéki vezetősége hiába tiltakozott a barbarizmus ellen. A rezsimhű erők „mossák kezüket”, már­mint hogy nekik semmi közük a vandál cselekedet­hez. Ismereteink szerint más­hol nem ismétlődött meg ez az atrocitás. Még Sza­badkán sem, ahol pedig a helyi önkormányzatnak a felsőbb szervek elrendel­ték, hogy huszonnégy óra alatt bontsa le a ’44-es ál­dozatok emlékére épülő Szegett szárnyú madár nevű emlékművet. A sza­badkaiak visszautasították a parancsot, és ennek elle­nére is békességben emlé­kezhettek a sok ezer ártat­lanul kivégzett magyarra. (b. m.) lentétek húzódnak a város­sal kapcsolatban. Jichak Rabin izraeli kormányfő az utóbbi időben többször is megismételte azt az iz­raeli álláspontot, hogy „egész Jeruzsálem Izrael örök fővárosa” marad. A város feletti izraeli szuverenitást kívánta hangsúlyozni az az izraeli parlamenti bizottság, amely tegnap a jeruzsále- mi óvárosba látogatott, ahol az Al-Aksza mecset is található. A Kneszet belügyi bizottságának el­nöke, Jehosua Maca (Li­kud) újságíróknak kijelen­tette, hogy a szent város oszthatatlan, s a szent he­lyek egyetlen gazdája a zsidó állam. A nagyvilág hírei A belga hatóságok teg­nap reggelre hivatalosan is megerősítették, hogy a tú­szul ejtett három személy közül kettőt szabadon enge­dett az a fiatalember, aki hétfőn éjszaka a NATO fő­hadiszállása elől ragadta magával áldozatait. A har­madikkal, aki egy hölgy, az ismeretlen tettes eltűnt. ★ A november 6-án lejáró tűzszünet három hónapos meghosszabbításáról írtak alá megállapodást tegnap Iszlámábádban a tádzsik kor­mány és az iszlám ellenzék képviselői. A dokumentumot Abdumadzsid Dosztijev köz­társasági alelnök és Akbar Turadzsonzoda, a Tádzsikisz­tán Iszlám Újjászületéséért elnevezésű mozgalom alelnö- ke látta el kézjegyével. # Kambodzsában megta­lálták annak a három kül­földinek a sírját, akit a vö­rös khmerek még július­ban ejtettek túszul, majd nemrégiben nagy valószí­nűséggel megöltek — jelen­tette be leng Mouly tájé­koztatási és sajtóügyi mi­niszter. A brit, a francia és az ausztrál turista halála mindeddig nem volt telje­sen bizonyos. Thaiföld nem hajlandó tel­jesíteni azt az amerikai ké­rést, hogy területén az Egye­sült Államok katonai komple­xumot hozhasson létre. Csu- an Likpai thaiföldi kormány­fő Richard C. Macke tenger­naggyal, az amerikai had­erők csendes-óceáni parancs­nokságának vezetőjével hét­főn Bangkokban folytatott megbeszélései után kijelentet­te: ez a lépés „félreértések­hez” vezethet a délkelet­ázsiai országok közti kapcso­latokban. * Hét aranyásóval és a ki­termelt arannyal a fedélze­tén eltűnt egy orosz heli­kopter a távoi-kcieti Haba­rovszk körzetében. Jordánia lemond a szent helyek felügyeletéről Marakodás Jeruzsálemért Hasszán jordániai trónörökös tegnap Casablancában bejelentette, hogy Jordánia átadja a jeruzsálemi muzul­mán szent helyek feletti ellenőrzést a Palesztin Hatóság­nak, amint a palesztinok megállapodást kötnek Izrael­lel a szent város végleges státusáról. E tárgyalásoknak 1996-ban kell elkezdődniük. VÉLEMÉNY Miként fest a szocionista Panoráma? ciót a Kalmár György készítette riportban senki sem képviseli. Pedig tanulhatott volna a szerkesztő úr a Pa­noráma szocionista időszaka előtti szentföldi műsorai­ból, amikor is izraeli miniszterek, zsidók és palesztin vezetők garmada nyilatkozott a Magyar Televíziónak. A palesztinok körében folytatott angol nyelvű tudakozó­dás sem volt sokkal eredményesebb. A Jeruzsálemben lakó Ahmad Tibin kívül a gázai és a jerikói önkormány­zatot is megjárt tévés stáb legnagyobb fogása egy autó­szerelő-műhely tulajdonosának a faggatása volt. Pedig Gázában vannak a PFSZ, s azon belül az Al-Fatah iro­dái, vezető politikusai, valamint a Hamász és az Iszlám Dzsihád ismert vezetői, akik korábban mindig nagy örömmel álltak a Panoráma rendelkezésére. Kalmár úr turisztikai propagandával is fölérő össze­kötőszövege is impozáns vállalkozás volt, Jerikó város régmúlt, zsidó történetét érintve megemlíti, hogy a hon­foglalás után ezt a vidéket Benjamin törzse kapta, s ezen kívül innen szállt föl az égbe tüzes szekéren Illés próféta. Az ég szerelmére, ha már vallástörténeti és tör­ténelmi vonatkozásokat pendítünk meg egy riportfilm­ben, akkor illene megemlíteni azt is, hogy Jerikó fölé emelkedik az a Karantál-hegy, ahová Jézust fölvezette a sátán, majd megkísértette. De van Jerikónak iszlám nevezetessége is: itt állt az Omajjádok idején a világhí­rű Hisám-palota, amelynek romjait ma is megtekinthet­jük. A szentföldi riport folyamán fültanúi lehettünk an­nak a cionistákat is meghazudtoló porhintésnek, mely szerint a Gáza-övezetről szólva: „Az 1948—49-es Pa­lesztinái háború idején itt kerestek biztonságot Dél-Pa- lesztina lakói.” Persze ide kívánkozott volna még az is­mert kifejezés, hogy „önként és dalolva”. Az angol nyelvű kérdésre arabul válaszoló gázai polgár a magyar szinkronszöveg alatt érthetően „cionista megszállásról” (al-ihtilál asz-szahjúni) beszél. A műsor készítői pedig ennek a kifejezésnek a kozmetikázott változatát közöl­ték a magyar nézővel, s egyszerűen csak „megszállás­ról” szóltak. Mindenesetre óriási megrázkódtatás volt ez a hétfő esti közel-keleti beszámoló a korábban megszokott és szakmailag magas szintű műsorok után. Persze ezzel együtt türelmesebbnek, megértőbbnek kellene lennünk a mostani szentföldi riport készítőjével, Kalmár György- gyel, hiszen már a 72-ik életévét tapossa. S mégis visz- szaráncigálták a kormányváltozás után a kamerák elé. Ez pedig nem szép dolog, amikor a nála 12 évvel fiata­labb Sugár Andrást azért nyugdíjazták, mert túlságosan korosnak találtatott. ry /-V'Ú (Hering József)

Next

/
Oldalképek
Tartalom