Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-12 / 266. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT 5 Egységes ellenzék Kerepestarcsán Közös jelöltet állítanak Kerepestarcsa különleges helyzetben lesz december 11-én. E ma még egynevű, s egy közigazgatási vezetésű település a fenti naptól két részre szakad: Kerepesre és Kistarcsára. Ily módon a jelöltállításban, illetve a képviselők támogatásában kétszer annyi teendője van a ma még egybetartozó településrészeknek. A ceglédi vasútállomás rangja Ahol a hivatástudat nem veszett el Az már — szerencsére — mindenki számára érthető Kerepestarcsán, hogy a többszöri nekifutásra eredményesen végződött népszavazás — a település két részre válásáról döntött — nem szakíthatja minden tekintetben ketté a Budapest melletti községet. Az utóbbi négy esztendőben végrehajtott beruházásokból, az azok révén megvalósult, soha eddig nem látott fejlődésből egyszerre lesz Kerepesnek és Kistarcsának is haszna, része. Ezt a furcsa megoldást is figyelembe kellett vennie a decemberi szavazásra jelöltet állító pártoknak: csakis olyan embert nevez- hettek-nevezhetnek meg leendő vezetőjüknek, aki átlátja a közös működtetésben megmaradó, ám eltérő közigazgatási irányítás alá kerülő ügyeket. Feltehetően ezért is esett a jelenleg ellenzékbe szorult parlamenti pártok helyi csoportjainak voksa a mostani kerepestarcsai polgár- mesterre, Rapavi Józsefre, aki bár éveken keresztül állt a helyi viták kereszttüzében a kicsinyes vádaskodások előtt, mégis személy szerint is elismerhető érdeme van azokban az eredményekben, melyeket ez a község az elmúlt négy esztendőben fel tudott mutatni. Egybehangzó volt a helyi MDF, a Kisgazdapárt, a MlÉP és a KDNP véleménye arról, hogy Rapavi Józsefet támogassák a kis- tarcsai polgármesteri szék várományosaként. Ugyancsak egyöntetűen állt ki a négy párt amellett, hogy a kerepesi részen Tóth Lajos, jelenlegi képviselő-testületi tag megválasztását támogatják. Utóbbi független jelöltként indul, de az ellenzéki pártok benne látják a kerepesi polgármesteri teendők ellátására a megfelelő embert. Ellenjelöltekről még nem érkezett hír Kerepes- tárcsáról. Sőt úgy tudni, a helyi szocialisták (talán éppen a jelöltállítás miatt — A szerk.) hajba is kaptak. Mindenesetre a már említett négy ellenzéki pártnak arra is kiterjedt a figyelme, hogy a szakmailag alkalmas Vaszilkó Ferencet, mint az SZDSZ színeiben induló potenciális kerepesi képviselőt, támogassák. (mé) A kormány a kö- Äk zelmúltban meg- llK *•/ tárgyalta a vasút gazdasági konszolidációs programját. Ennek egyik sarkalatos pontja — a gyenge forgalmú vasútvonalak esetleges megszüntetése — igen sok vitát gerjesztett. A MÁV ceglédi állomásfőnökségét aligha fenyegeti veszély. Annál is inkább nem, mert fontos a szerepe (Budapest, Szeged, Debrecen irányába) a személyszállításban. A vasútállomás jelentősége növekedett azzal, hogy a ceglédiek elei rendezői feladatokat kaptak vissza a szolnokiaktól. Elgondolkoztató — vélekedett Oláh Zoltán állomásfőnök —, hogy a vasút mindig attól kezdve lesz lényeges egy önkormányzat, egy vidék, a lakosság számára, amikor meg akarják szüntetni. Hiszen nemegyszer bebizonyosodott, ha ez valahol megtörtént, a Volán nem tudta igazán átvenni a megsokasodott teendőket. Ráadásul az a terület igencsak megtorpant a gazdasági fejlődésben. A tervezők már rajzolják azt a logisztikai központot, amelyet az egykori szovjet laktanyában valósítanak meg. (Nyugaton jól működnek az efféle létesítmények.) Voltaképpen ennek az elképzelésnek az a lényege, hogy a szállítást megrendelő partnernek egy telepen belül nyújtanak teljes szolgáltatást: a vám- és egyéb papírok ügyintézésétől a növényvédelmi vizsgálatig. Korszerű konténerrakodó készül — tudják vállalni a kamionok szállítását is. Ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy a fuvarozás felgyorsul. Ráadásul a Széchenyi út mentesülne a jelenlegi teherforgalomtól. Cegléd állomásfőnökének is hasonló gondok miatt fáj a feje, mint az ország bármely pontján lévő kollégáé. Nevezetesen a vasúti pálya állapota aggasztó. Következésképp az állomás mindkét végén csak tíz kilométeres sebességgel közlekedhetnek a vonatok. Természetesen nincs pénz a vonal és a váltók felújítására. A tehervagonok ugyancsak elhasználódtak — átlagosan mintegy harmincévesek —, siralmasan néznek ki. Bár leselejtezhetnék őket! így aztán hiába növekedett meg az igény a teherfuvarozás iránt, nem tudnak minden elvárásnak eleget tenni. Néha kénytelenk Nyugatról speciális kocsikat bérelni. Az állomásfőnököt kissé elkeseríti az is, hogy az állomás- épület város felőli része előtti tér látványa lehangoló. Oláh Zoltán örömmel újságolta, hogy az elmúlt három hónapban húsz munkatársat vettek fel. Van bőven teendője a gárdának. Megnyugtató érzés, hogy zakatolnak a kocsik. Naponta kétszáz vonatot kell biztonságosan, pontosan, kulturáltan közlekedtetni. A kulcsfontosságú munkakörökben — rendelkező forgalmi szolgálattevő, váltókezelő, tolatásvezető —, amelyeknél komoly szakképzettség szükségeltetik, kicserélték a kollégákat. A het- ven-nyolcvan vonatkísérő elsősorban a munkásvonatokon teljesít szolgálatot. Jól ismerik az utasokat, ahogy az utóbbiak is a kalauzokat. Ez egyfajta biztonságérzetet ad a személyzetnek. Valójában ritkán is árnyékolja be ezt a kapcsolatot atrocitás. Jóllehet a nemzetközi vonatokon (főleg a hegyeshalmi vonalon) sajnos egyre gyakoribb a rablás és egyéb bűncselekmény, szerencsére a ceglédi pályán elvétve akad erre példa. Bár éppen néhány hete fogtak el három rablót. Oláh Zoltántól azt is megtudtuk, hogy a ceglédi állomásfőnökség területén nem harapózott el a vasúti kocsik dézsmálása, mivel ezek a szerelvények általában rövid ideig tartózkodnak itt. Ugyanakkor azokat a szállítmányokat, amelyek vonzanák a fosztogatókat, szem előtt tárolják. Viszont az itt veszteglő személyvonatok rongálását nem igazán tudták megelőzni. Az elszánt vandálok elég gyakran szerelik ki a különböző alumíniumtárgyakat — hamu- és szeméttartókat —, amiket aztán a színesfémgyűjtő helyeken elpasszolnak. A rendőrség a közelmúltban elfogott egy-két tettest. Végezetül az állomásfőnök elmondta, a ceglédi vasútállomás a továbbiakban is rangjához méltóan tudja szolgálni az utasokat és a szállíttató partnereket. Ehhez persze nélkülözhetetlen a jelenlegi stabil gárda, s a munkatársak némi megszállottsága. F. F. Sikeres volt a kiírás Minden pályázóra szerződés vár Végállomás Talum Attila felvétele Elősegítendő egy, a város II. világháború utáni történelmét bemutató tanulmánykötet összeállítását, Századunk tanúi címmel forrásértékű dokumentumok gyűjtésére, illetve feldolgozására vonatkozó ösztöndíjpályázatot írt ki a közelmúltban a Vác Városért Alapítvány. A leadási határidő a múlt héten lejárt, azóta az eredményhirdetés is megtörtént. A pályázat sikeresnek bizonyult, az erre felkért szakértő zsűrinek tíz, a formai követel idényeknek maradéktalanul megfelelő pályaművet kellett tartalmi szempontból áttekinteni — tájékoztatta lapunkat Sza- lay István kuratóriumi tag, hozzátéve: mivel végeredményben mind a tíz pályázat elnyerte a zsűri tetszését, az alapítvány valameny- nyi pályázónak szerződést ajánl. Ennek időtartama változó lesz, minimum két, maximum hat hónapra szól majd. Megtudtuk azt is: az ösztöndíjakra rendelkezésre álló 1 millió forintból az alapítvány körülbelül 820 ezret oszt szét. R. Z. Jószágok Lapunk közkedvelt rovata, a Közhírré tétetik legutóbb a vácszentlászlói Kisbíró című helyi újságból is szemlézett. Megtudjuk, hogy egy korabeli statisztika szerint 1703-ban Vácszentlászlón 188 igás ökröt, 54 fejőstehenet, 99 egyéb marhát, 230 juhot és kecskét, 38 hámos lovat és 193 sertést írtak össze. Micsoda számok! Összeadva 802 állatról van szó, s ebben még nincs benne az aprómarhák (csirkék, libák, kacsák) nyilván tekintélyes mennyisége. Nem beszélve a nyulakról, galambokról, a kutyákról és a macskákról. S ahol cicák vannak, akad ott jó néhány egér is, a kis sünikról nem is szólva. De szép is lehetett az élet 1703-ban, a szabadság- harc kezdetén Vácszentlászlón. Állati szép... (sz) Péceli biotervek A lényeg: el lehessen adni Lapunk hasábjain az utóbbi időben, nemegyszer éppen a nyilatkozók egymás közti vitáját közvetítve, helyt adtunk a biogazdálkodás témakörének. Úgy tetszik — nem utolsósorban olvasóinknak a téma iránti érzékenységét is mutatja ez —, e korszerű, s egyre népszerűbb termelési forma nem kerülhet le a napirendről. Csupán emlékeztetőül az előzményekről: elsőként a Földművelésügyi Minisztérium illetékese nyilatkozott úgy lapunknak, hogy nyugat-európai piaci viszonyok tükrében — szerinte a biogazdálko- ás csupán divatirányzat. Felvette a kesztyűt Magyar- ország, sőt, s erre büszkék lehetünk szűkebb hazánkban is, első, méreteit tekintve pedig mind ez idáig a legnagyobb hazai biotelep a Galgafarm. Annak vezetője, Varga Géza úgy nyilatkozott lapunknak (november 7-ei számunkban közöltük ezt — A szerk.), hogy ez az egészségmegőrző s környezetbarát termelési ágazat nemhogy több mint „divatirányzat”, de létjogosultságát bizonyítja a galgahévízi telep. A maga 350 hektárjával, illetve az ott előállított termékek nyugat- és észak-európai keresettségével. Lapunkat a cikkek kapcsán felkereste Nagy Lajos péceli lakos is, aki szülei jogán viszonylag nagy kárpótlási területhez jutott. Bár még nem döntötte el a fővárosban dolgozó tanácsos, mit kezd földjével, már kacsingat a biogazdálkodás felé. — Amiben teljesen biztos vagyok, az az, hogy nem szabad bérbe adni a jogos jussként visszakapott földet. Az a tapasztalatom, hogy az így megművelt területek sem a gazdaságnak, sem pedig tulajdonosoknak nem hoznak hasznot. Ami a konkrét gazdálkodási formát, a biotermelést illeti, Nagyék családjában még csak mint ötletet fontolgatják azt. Abban természetesen egyetértés van a péceli családban, hogy a biomódszerrel megtermelt termékek egészségesebbek a hagyományos, vegyszeres művelésű földek és fák kínálatainál. — Egyelőre lehetőséget látok a biogazdálkodásban. Arról, hogy ezt az utat fogjuk-e majd járni, még nem döntöttünk. Tudom, hogy költséges termelési mód a biogazdálkodás, így az egészség és a környezet megóvása mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a piacon eladható termékeket állítsunk elő. A tervezés elején Nagy Lajos felkereste a Galgafar- mot, ahol — elmondása szerint — egyelőre csak felületesen tájékozódott erről a termelési módról. Jó érzéssel töltötte el azonban az, hogy Varga Géza szívesen társnak tekintené a biogazdálkodásra vállalkozó Nagy Lajost. -Természetesen az ez irányú döntést a családnak kell meghoznia. — Nehéz egy ilyen hosz- szú távra is kiható döntést meghozni — mondja az érintett. — Egyrészről a jelenlegi családi egzisztencia feladását is jelentheti egy ilyen szigorú gazdálkodási rend melletti voksolás. Másrészről kedvezőtlennek látom a jelenlegi gazdasági lehetőségeket: kezdve a mezőgazdasági vállalkozások hitellel történő megsegítésével, át a gépvásárlások támogatásán, egészen az értékesítés megkönnyítéséig. Gondban vagyunk: hiszen adott a földterület, megvan a szándék arra, hogy a magunkét mi műveljük meg, vannak már ötleteink, kezdjük felismerni a lehetőségeinket is. Ám mindezeket nem segítik a jelenlegi támogatási rendszerek. Egy biztos: a szívünk így is a biogazdálkodás irányúba húz. M. É.
