Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-12 / 266. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP iM AGYARORSZÁG 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT 3 Kutyák és farkasok Van Petőfinek egy csodálatosan szép ikerverse: „A ku­tyák dala”és „A farkasok dala”. „A Kutyák dalá’-ban leírja a kutyasorsot, mely — szerencsés esetben — he­lyet biztosít a (meleg) konyha szögletében, s a gazda kosztról is gondoskodik, mert jóllakván, a maradékot odalöki nagylelkűen. Van persze árnyoldala is ennek: néha bizony pattog az ostor, s ez fájdalommal jár, de elmúlván a harag, „urunk ismét magához int, s mi (kutyák) nyaljuk boldogan kegyelmes lábait”. S vajon mi lehet az ostorpattogtató harag oka? Csupán az, hogy nem azí tesszük, amit ő akar. Az engedelmes ku­tya békében élhet. „A farkasok dalá”-ban a farkasélet minden nehézsé­gét fölsorolja a költő', hogy végül így foglalja össze az utolsó strófában: „Fázunk és éhezünk s átlóve olda­lunk, részünk minden nyomor...’’Vagyis nincs meleg szöglet, nincs odavetett konc, de van ostornál is rosz- szabb vadászpuska. Mégis, kilenc versszak után, a tize­dik végén Petőfi elveti a kutyasors minden előnyét, s boldogan vállalja a kemény farkassors minden keser­vét, hiszen a „részünk minden nyomor”után diadalma­san zeng a három utolsó szó: „De szabadok vagyunk!” Ez jutott eszembe, amikor egyik laptársunkban elol­vastam a San Francisco Chronicle című, Amerika- szerte terjesztett napilap kolumnás cikkét szegény ha­zánkról. Az amerikai kolléga írásából megtudtam, hogy Magyarországon a négyéves demokratikus ura­lom után még a harcos forradalmárok is arra szavaz­tak, hogy „az egykori kommunisták visszakerüljenek a hatalomba”, pedig ’56-ban ugyancsak szemben áll­tak. Igaz — s ez kiolvasható a cikkből — volt egy kis fáziseltolódás. A felkelők a Vörös Hadsereg ellen har­coltak, a „hithű kommunisták” csak a megszállókhoz csatlakozva üldöztek „mindenkit, aki szembeszállt ve­lük”. Lett is itt rend! Bezzeg a demokratikus fordulat után elszabadult a pokol: csalás, lopás, rablás, sik­kasztás, gyilkosság és erőszak, tiltott fegyverkereskede­lem és kábítószer-csempészet és jellemzi a demokrati­kus Magyarországot. Ráadásul 70 órát kell dolgozni a létfenntartásért. A szegény ’56-os forradalmárok kény­telenek voltak korábbi rabtartóikra szavazni. így az amerikai lap. Valóban nehéz egy ilyen országban élni, ahol elő­zőleg csak hírből (nyugati hírekből) ismerték a lopást, a rablást, a sikkasztást meg az erőszakot. Nemde? A szocialista életet — állítólag — a jó polgári erkölcsök jellemezték. De egy pillanat alatt összeomlott a kutyaé­let „polgári rend”-je! Hát bizony: ,Jázunk és éhezünk, átlőve oldalunk, részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk!” Egyelőre?! Török Bálint Gazdasági növekedés csak 1997-ben Csökkenteni kell az importot Nem tervez a kormány az augusztusihoz hasonló vagy az azt meghaladó mértékű' forintleértékelést, mert an­nak inflációt gerjesztő' hatása már károsan befolyásolja a gazdaságot — jelentette ki Békési László pénzügymi­niszter azon a tegnapi Budapesten megrendezett orszá­gos gazdasági fórumon a Magyar Gazdasági Kamara székházában, amelyet a Gazdálkodási Tudományos Társaság, a Magyar Közgazdasági Társaság és partner- szervezeteik közösen hívtak össze. A pénzügyminiszter a gazdaság ez évi teljesítmé­nyéről szólvakifejtette: visz- szafordíthatatlanná váltak egyes folyamatok, csírái­ban látszanak a piacgazda­ság kiépülésének jelei, kis­mértékű növekedés is ta­pasztalható. Azonban to­vább romlott a költségve­tés egyensúlyi helyzete. Várhatóan 340-350 milli­árd forint hiánnyal számol­hatunk. A folyó fizetési mérleg 3,5 milliárd dollár deficitet mutat, s csupán 1,5 milliárd dollár külföldi tőke áramlott be az ország­ba. Mivel a lakossági meg­takarításokkal nem finan­szírozható a deficit, ezért hiteleket kellett felvenni annak kézbentartásához. Nem javult gazdaságunk versenyképessége, az ál­lamháztartás struktúrája sem változott, s elmarad­tak azok a reformok is, amelyekre a szerkezetátala­kítás érdekében szükség lett volna — sorolta Béké­si László. Az egyensúly helyreállí­tására kidolgozott stabilizá­ciós program legfontosabb elemeiként a fizetési mér­leg hiányának csökkentését és a túlköltekező állam megfékezését említette elő­adásában hozzátéve: 1995- ben csak olyan mértékű de­ficitet képes elviselni az or­szág, amennyi a beérkező külföldi tőke összege. Exportbővítésre kell töre­kednünk, az 1994. évi 12-14 százalékról jövőre 18-20 százalékra növelhető kivitelünk — hangsúlyozta a pénzügyminiszter, aki ezt a célkitűzést megalapozott­nak tartja, mert a nyugat-eu­rópai recesszió a jelek sze­rint véget ért, S ez bizako­dásra ad okot. Az importot viszont vissza kell fog­nunk, főként a fogyasztási cikkek és az élelmiszerek tekintetében. Ez elsősorban a belső piac védelmével és helyes árfolyampolitikával oldható meg. Ha azt akarjuk, hogy po­zitív változások induljanak meg gazdaságunkban, s ne folytatódjék leszakadá­sunk, kiadásaink nem halad­hatják meg a realizált GDP-értékét — mutatott rá Békési László. Az ez évi gazdasági teljesítményt szi­gorú fiskális és monetáris politika mellett jövőre is meg lehet ismételni. Ha el­képzeléseinket következete­sen végigvisszük, esély van arra, hogy 1997-ben 3—5 százalék közötti tartós nö­vekedést érjünk el. (klug) Elkészült a vádirat (Folytatás az 1. oldalról) A vádirat megállapítása szerint Dudás István, a lakta­nya akkori parancsnoka foko­zott védelmi készültséget ren­delt el miután információt ka­pott, hogy a felvonulók a lak­tanyához készülnek. A tömeg közeledtekor Dudás István — több tiszttársával együtt — a laktanya épülete előtt tar­tózkodott. Mivel a tömeg fo­lyamatosan haladt a laktanya felé, ezért Dudás István egyértelmű karjelzéssel tűzpa- rancsot adott a határőröknek a fegyverhasználatra. A volt sorhatárőrök közül a másod-, a harmad- és a negyedrendű vádlott: V. lst\'án géppuská­val, F. Lajos karabéllyal, B. Sándor pedig géppisztolyból lőtt a tömegre. A katonák a je­len lévő tisztek parancsára en­gedték le fegyverüket. A lövé­sek nyomán a tüntető tömeg­ből számos, pontosan meg nem állapítható, de legalább 50 ember meghalt és sokan megsérültek. A katonai ügyészség a bűn- cselekmény elkövetését — a vádlottak tagadásával szem­ben — tanúvallomásokkal, or­vosi, történeti és szolgálati ira­tokkal, levéltári anyagokkal, dokumentumfilmmel, szakér­tői véleményekkel kívánja bi­zonyítani. A bűnügyet a Fővárosi Bí­róság katonai tanácsa tárgyal­ja majd. Áttekinthető gazdálkodást! (Folytatás az 1. oldalról) Első lépésként teljes körű va­gyonfelmérésre van szükség mind a föld, mint pedig az ingat­lanok tekintetében. Sajnálatos­nak tartja, hogy ez mind a mai napig nem történt meg. Létre kellene hozni a közműfejleszté­si alapot, amelyből hacsak rész­ben is, de finanszírozni lehetne az elkerülhetetlen fejlesztéseket. A Budapest alatti 400 kilomé­teres vízcsőhálózat több mint 100 éves, és ebből 200 kilomé­ter azonnali cserére szorul. A fő­polgármester-jelölt megismétel­te az MTI-nek adott csütörtöki nyilatkozatát, miszerint nem tartható tovább, hogy a szenny­víz 80 százaléka tisztítatlanul kerül a Dunába. Az évezred for­dulóján megengedhetetlennek nevezte azt is, hogy 100 ezer külterületi lakás nem rendelke­zik csatornával. Latorcai János kijelentette: fe­lül kell vizsgálni a főváros 1994-ben elfogadott privatizáci­ós tervezetét, mert az tényleges koncepciót, döntéseket nem tar­talmaz. Elképzelhetőnek tartja a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. tőkeemeléses privatizáció­ját, vagy esetleg azt, hogy a cég a vízművekkel együtt holding formájában működjék a jövő­ben. Vizsgázik a demokrácia A Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Hivatal és az Euró­pa Tanács együttműködésé­ben a Közép-Európai Kezde­ményezés tag- és társult or­szágai kisebbségekkel foglal­kozó kormányszervei vezető­inek részvételével nemzetkö­zi tanácskozást tartottak Bu­dapesten. A tegnap megtar­tott sajtótájékoztatón hangsú­lyosították: a konferencia le­hetőséget nyújtott a gondok számbavételére, azok rend­szerezésére, s megmutatko­zott az igény, hogy ezek a ta­lálkozók — nyilván változó helyszínnel — folyamatosak legyenek. Számos ötlet és al­kalmazott gyakorlati megol­dás került felszínre, ezek köl­csönösen hasznosíthatók, mindezek gazdagíthatják az Európa Tanács által elfoga­dandó keretmegállapodást, amely a kisebbségek védel­mét kívánja megfogalmazni és érvényesíteni. A tanácskozás részvevői szóltak arról, hogy országaik­ban az utóbbi öt évben pozi­tív elmozdulás történt a ki­sebbségi kérdés kezelésé­ben, de teljesen megnyugta­tó megoldás még sehol sem született. A kisebbségi kérdé­sek törvényi szabályozását il­letően a demokrácia most vizsgázik. A konferencia befejezté­vel nem készült záródoku­mentum, de a tanácskozás teljes szövegét eljuttatják az Európa Tanácshoz. S. P. Tűzzel-vassal a korrupció ellen (Folytatás az 1. oldalról) Horn Gyula arról is be­szélt, hogy a kormányának vállalnia kell a népszerűtlen, de elodázhatatlan lépéseket is. Ide sorolta a várható ener­giaár-emeléseket, amit még a őoraM-kabinetnek kellett vol­na megtennie, de vélhetően választási megfontolásokból erre- nem került sor. A kor­mányfő bejelentette: nem tart­ható tovább, hogy egymillió közalkalmazott legyen ebben az országban. Tarthatatlan­nak nevezte, hogy miközben csökken a diákok, addig stag­nál, vagy némileg még nö­vekszik is a pedagógusok szá­ma. Az egész közoktatás helyzetének teljes átvilágítá­sát ígérte, aminek következté­ben várhatóan sor kerül az is­kolahálózat ésszerűsítésére is, ami azt is jelentheti, hogy több településnek lesz egy is­kolája. A korrupciót feszegető kér­désekre Horn Gyula- azt mondta: nem véletlenül hoz­ta létre egy hónappal koráb­ban a kormány ellenőrzési irodáját. „Nem nyugszom ugyanis abba bele, hogy las­san utolérjük Olaszországot, de nem az életszínvonal, ha­nem a korrupció terén” — mondta. A PDSZ számára elfogad­hatatlan, hogy a kormányfő a közalkalmazottakkal folyta­tandó november 15-i tárgya­lás előtt ilyen egyértelmű nyi­latkozatot tett Karcagon. Kü- lönösan aggályos ez akkor, amikor a felsőoktatásban és a közoktatásban érintett szak- szervezetek sztrájkbizottsá­got hoztak létre. Az elhang­zottak nem kompromisszum­ra törekvő tárgyalópartnerre utalnak. Csak hangulatkeltésnek minősíthető ismét pedagógus­elbocsátásokról beszélni, ami­kor az oktatásban ellátatlan feladatok vannak. A művelődési minisztérium válasza a püspököknek (Folytatás az I. oldalról) Hozzáteszik: az önkor­mányzati intézmények álla­mi normatív támogatásá­nak mértéke az 1993-as év­hez képest 1994-ben válto­zatlan maradt. A közle­mény kibocsátói egyben hangsúlyozzák: a miniszté­rium rendkívül fontosnak tartja, hogy az egyházi is­kolákat fenntartó egyház­vezetők, illetve a művelő­dési tárca rendszeresen konzultáljon az egyházi is­kolákat érintő kérdésekről. Lesz-e világfi a „báb”-ból? Ez a George Pataki módfelett érdekel. Nagyon izgal­mas egyénisége lehet az emigrációba kényszerült ma­gyarságnak, amit kitűnően bizonyít: győzelmét George Pataki a báb címmel kommentálta a Magyar Hírlap. Azok, akik korábban állítólag a magyar érdekekért lobbiztak Amerikában (Tom Lantos, George Soros), sosem kaptak ilyen gyorsan olyan mélyütést, mint New York állam új kormányzója, Pataki György. Először is kezdetekben George Soros György volt, csak mikor az EMKE Chicago lett, s amikor Meinl Gyula Julius, ak­kor lett ő George. Na de mindegy, a tény, hogy „a báb” — mint megtudhatjuk a Magyar Hírlapból — „25 szobás, 14 kandallós Viktoriánus kastélyban él, mi­után dollármilliókra tett szert vakmerő vállalkozások­kal”. Ugyancsak érdekes, hogy George Soros vállalko­zásaival kapcsolatban ez a vakmerő szó általában el szokott maradni, hiszen a Soros-tejet iszogató gyer­mek is tudja, a nagylelkű adományozó verejtékes mun­kával kereste meg — Patakival ellentétben — dollár- millióit. A magát liberálisnak hirdető lap további infor­mációkat szerzett ama kastély lakójáról. íme, idézem: „Azt hiszi, hogy fontos dolgokban dönteni annyit tesz, mint kiválasztani az étlapról a konvhafőnök legjobb ajánlatát. Véleményének gyakori változtatásával a pin­cérek rémálma lenne”. A fenti, nagy sebtiben beszer­zett információk gyors közreadása egyértelműen jelzi, nagyon kemény dió került az amerikai konyhafőnökök ajánlatára a magyarországi liberális sajtó szerkesztői­nek tányérjára. Számunkra érdekes, hogy míg Pataki György állítólag a pincérek réme, addig ezekből a la­pokból ritkán értesültünk arról, hogy a sokat emlege­tett George Soros nemzetek réme lett, s ily módon so­sem fogadta őt a hivatalban lévő Margaret Thatcher, s több európai fővárosból lakoltatták már ki. Ennek elle­nére a pesti liberálisok őt nagyon szeretik, de lám csak szívesen keltik rossz hírét az új magyar politikusnak, aki nem akárhol, New York államban szerezte meg a kormányzói széket. A kormányzó — utaltak rá már itt meg ott — kijelentette, hogy első útja Magyarországra fog vezetni. Nos, ha őt itt ezek a liberálisok fanyalogva fogadnák, mi természetesen messzemenőkig állunk ren­delkezésére, hiszen szimpatizálunk a republikánusok szellemiségével. Egyébként ismervén a liberálisok stílu­sát, tudom, akkor már nem „báb” lesz Pataki úr, ha­nem riporterecskéktől körülnyüzsgött világfi, olyan, akivel jó jóban lenni. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom