Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-10 / 264. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Megkérdeztük Hogyan élnek a falusi nyugdíjasok? Csaknem 600 ezer falusi, más megfogalmazásban mezőgazdasági nyugdíjas él hazánkban. Közülük csaknem 400 ezren hosszú éveken, évtizedeken át a nagyüzemi termelésben dolgoztak. Életkörülményei­ket tekintve hasonlóan nehéz helyzetben vannak azok, akik bár végigdolgoztak egy életet, mégsem sze­rezték meg a nyugdíjhoz való jogosultságukat. Ho­gyan élnek ók? — kérdeztük a Mezőgazdasági Nyug­díjasok Országos Egyesületének elnökét, Pongrácz Aladárt abból az alkalomból, hogy ma tartják a „Fa­lusi idősek életkörülményei” című konferenciát. Van-e családbarát társadalom? — Tulajdonképpen na­gyon fiatal szervezet va­gyunk — kezdte válaszát —, még csak fél évvel ez­előtt jegyeztük be egyesü­letünket a Cégbíróságon, így ez a mai konferencia lesz az első abból a soro­zatból, melynek kereté­ben több oldalról is meg szeretnénk vizsgálni falu­si, mezőgazdasági nyug­díjasaink helyzetét. Első­ként, a „Falusi idősek életkörülményei” címmel tartandó konferenciánkon annak az általános felmé­résnek a tapasztalatait osztjuk meg a hallgató­sággal, melyet éppen min­dennapi gondjaik alapo­sabb megismerése érdeké­ben az érintettek körében végeztünk. Ezt a vizsgáló­dást a későbbiekben a fa­lusi nyugdíjasok egész­ségügyi, szociális, kultu­rális helyzetének feltérké­pezésével szeretnénk folytatni. Arra is kíváncsi­ak leszünk, milyen ennek a társadalmi rétegnek az önbecsülése. A vizsgáló­dásaink eredményeit e mostani konferenciához Elzárkózott a (Folytatás az 1. oldalról) A fenti aggodalmakat a Nagycsaládosok Országos Egyesületében hallottuk teg­nap azon a sajtótájékozta­tón, melyen a „Családbarát társadalom” című jövő heti kétnapos konferenciát ismer­tették az újságírókkal. — Meglepőnek tartják so­kan konferenciánk címét, azt, hogy a „családbarát tár­sadalom” fogalmat használ­tuk — kezdte a tájékoztatót dr. Benkő Ágota, a NOÉ el­nöke. — Tény, hogy sehol a világon nem nevezhető egyetlen kormány sem csa­ládbarátnak. Ugyanakkor ez nem mentesíti a mi kormá­nyunkat az alól a felelősség alól, hogy — különösen a hazai népességnek az elmúlt évtizedben tapasztalt folya­matos csökkenése idején — erkölcsileg, sőt anyagilag is támogassa a gyermekeket vállaló családokat. Morvayné Bajai Zsuzsan­na elnökségi tag azzal egé­szítette ki az elnök szavait, hogy míg a korábbi kor­mány működése idején fo­lyamatosan ott lehettek a döntéshozó fórumokon, ez a kormány, illetve parlament azzal intézte el a nagycsalá­dosok ilyen irányú kérését, hogy Csehák Judit képvise­lő kijelentette: csak koncep­ciót tárgyaló bizottsági ülé­sekre fogják a jövőben meg­hívni a NOÉ képviselőit. A nagycsaládosok aggód­nak a több gyermeket neve­lő kis közösségekért, s ugyancsak féltik azokat az anyákat, akik több gyermek felnevelése mellett nem tud­ják megszerezni a nyugdíjra való jogosultságot. Az egye­sület ugyancsak szót emelt a jelenlegi választókörzetek aránytalanságai miatt. Hely­telennek tartjuk azt a gyakor­latot — mondta Morvayné, hogy az egyes körzetben élő választópolgárok száma alapján áll össze a szavazás­ra való jogosultság aránya. Azt tartanánk helyesnek, ha ez az adott térségben élő va­lamennyi állampolgár — be­leszámítva a gyermekeket is — száma alapján állna fel. Ennek az elsősorban hosszú távú érdekeket szolgáló ja­vaslatnak az lenne a lénye­ge, hogy — szemben a jelen­legi gyakorlattal —ne az el­öregedő települések, például a fővárosi kerületek tegye­A nyársapáti felhívás hatása Honnan lesz áram, a tanyákon? Bár október utolsó napján aláírtuk ezt a nyilatkozatot, annak tartalma csak akkor lett publikus, amikor állás- foglalásunkat, s javaslatunkat a november negyedikéi megyei közgyűlés elvi támogatásáról is biztosította — nyilatkozta lapunknak Labanc Árpád, Nyársapát pol­gármestere. A dokumentum mint nyársapáti nyilatko­zat került az említett fórum elé, október 31-én írta alá azt 12 Délkelet-Pest megyei település, köztük három vá­ros, Cegléd, Nagykőrös es Abony polgármestere. — Törtei, Kocsér, Nyárs­apát, Jászkarajenő, Kőrös- tetétlen, Csemő, Albertirsa, Mikebuda és velük együtt a már említett három szom­szédos város polgármestere amiatt ültek le közös asztal­hoz október végén, hogy az egy évvel korábban indított kezdeményezésük lezárása­képpen megfogalmazzák: konkrét segítséget várnak a települési és a megyei ön- kormányzattól, illetve a tér­séget érintő áramszolgálta­tótól, hogy megnyugtató mó­don oldják meg — főként a tanyavilág villamos energiá­val való ellátottságát, az oda vezető hálózat átépíté­sét. — Országos gondról van szó — nyilatkozta lapunk­nak Labanc Árpád. — Elég, ha csak arra utalok, hogy a legutóbbi közgyűlés elé terjesztett kérelmünket, melyet a megyei önkor­mányzat e fóruma elvi tá­mogatásáról biztosított, e héten tárgyalja — a mi ta­pasztalatainkat is hasznosít­va a Bács-Kiskun megyei közgyűlés. E kérdésben, azaz a városok és azok kül­területére, illetve a térsé­günkben lévő tanyavilágba vezető, idegen tulajdonú vil­lamos hálózat jövőbeni sor­sában több régió együtt osz­tozik. Hiszen, hogy ki lássa el villanyárammal a koráb­ban, például téeszvezetékek- ről megvilágított portákat, nem lehet a megyehatáron megállni. Egyébként is itt az ideje, hogy az illetéke­sek végre ki kell húzzák fe­jüket a hompkból. Labanc Árpád elérte a megyei közgyűlés előtt, amit szeretett volna: a testü­let elviekben nyilatkozott ar­ról — hiszen a jövő évi költ­ségvetést még csak most ké­szítik a hivatalban, így a vállalás anyagi részéről nem szólhattak —, hogy egyrészről támogatja az érintett települések áram­szolgáltatásának biztos ala­pokra helyezését, másrész­ről kezdeményezni fogja en­nek a gondnak az országos színtű rendezését. — Ami a konkrét hely­színt illeti — magyarázta a polgármester —, arról tudni kell: a nyársapáti nyilatko­zatot aláíró 12 polgármes­ter közvetve 86 település gondját vállalta fel, illetve közvetítette a megyei önkor­mányzathoz. Természete­sen minden községben, vá­rosban más és más állapot­ban vannak a vezetékek; el­térő szakaszhosszat kell új­jáépíteni. Ugyanakkor azért vállaltuk fel ezt az ügyet mi, a délkelet megyei tele­pülések e csoportja, mert mint a régió csücskén élők egyszerre tudjuk felhívni a megyei illetékesek és — más közigazgatási egysé­gekkel karöltve — az orszá­gos hatáskörű szervek fi­gyelmét erre a gondra. A 12 kezdeményező pol­gármester természetesen nem egy hivatalt tesz fele­lőssé ennek a sürgető fel­adatnak a megoldásáért. Megfelelő arányban kell, hogy részt vállaljon az ügy­ből a megyei önkormány­zat, a központi áramszolgál­tató és a helyi települési ve­zetés. — Az érintett vonalsza­kasz megyénkbe eső része 417 kilométer hosszú. En­nek megújításában 75 száza­lékban kell hogy részt vállal­jon a Démász, a térség áram­szolgáltatója, s a fennmara­dó 25 százaléknyi összeget kell a megyei és a települési önkormányzatoknak kigaz­dálkodniuk. Bács-Kiskun megyében annyiban térnek el ezek a számok a mieink­től, hogy ott a részfeladatok vállalására a fent említett há­rom oldal egyformán, azaz egyharmad-egyharmad arányban áll készen. Ami a fogyasztókat illeti __— zárta válaszát Labanc Árpád —, rájuk néhány tízezer forintos tehervállalás hárul. Félreve­zető tehát az a számítás, me­lyet a Magyar Hírlap közölt, s mely szerint egy-egy ingat­lanon élőknek 100, sőt 130 ezer forintjába is kerül majd a biztonságos áramszolgálta­tás. M. É. Közeledő álláspontok A tegnapi hatpárti médiaegyeztetésen* közeledtek az állás­pontok a rádióról és a televízióról szóló törvénytervezet koncepcionális kérdéseiben, de az elhangzottak alapján még vitákra lehet számítani az előterjesztés szövegéről. Jánosi György, a művelődési tárca államtitkára az MTI- nek nyilatkozva kijelentette: lát esélyt arra, hogy a törvényter­vezet még az idén az Országgyűlés elé kerüljön, de a jogsza­bály elfogadására már csak a jövő év elején kerülhet sor. minisztérium nek ki több szavazópolgárt, hanem azokon a tájakon le­hessen nagyobb eséllyel in­dulni — például a gyermek- nevelés kérdéseiben jártas je­lölteknek is —, ahol több gyermek, s fiatal felnőtt, azaz több embert képviselő szavazópolgár él. A Nagycsaládosok Orszá­gos Egyesülete e tegnapi saj­tótájékoztatót is felhasználta arra, hogy — ismét — állás- foglalást juttasson el a tör­vényhozásban dolgozó poli­tikai szervezeteknek s az ille­tékes hivatalok vezetőinek. Ebben az aláírók számon ké­rik a kormánytól: „hogyan fordulhat elő a deklarált kor­mányzati szándék ellenére, hogy idejekorán kifejtett, szakmailag is megfelelőnek minősített álláspontunkat a kormányzat szinte teljes mér­tékben figyelmen kívül hagy­ja?”. A NOÉ az említett ál­lásfoglalásában tiltakozik az ellen, hogy „a családipót- lék-rendszer a kormánykö­rökből eredő rendszeres tá­madásoknak van kitéve", to­vábbá az ellen, hogy „az ott­honukban dolgozó többgyer­mekes édesanyák felnevelt gyermekeik nyugdíjjáruléká­ból nem juthatnak esetleg sa­ját jogú nyugellátáshoz ”. Azt érthetetlennek tartja, hogy „egyre nagyobb anyagi teher az iskolázta­tás”, illetve, hogy a kor­mány a gyermekek utáni adókedvezmény megszünte­tését tervezi. Mind a tegnapi sajtótájé­koztatón, mind pedig az em­lített állásfoglalásban megfo­galmazódott: a NOÉ meg­döbbenéssel tapasztalja, hogy a jelenlegi kormányzat működése és döntéseinek kö­vetkeztében „a több gyer­mek vállalása egyre inkább és kötelezően a kilátástala­nul szegénnyé válással egyenlő". E fentiekben is­mertetett gondolatok miatt is tartja kiemelkedő jelentő­ségűnek az egyesület a két­napos konferenciát, melyet sem anyagilag, sem elviek­ben nem támogatott a Népjó­léti Minisztérium. Utóbbi passzivitása már csak azért is bántó, mert a „Családba­rát társadalom” című elő­adás-sorozatot a NOÉ az idei nemzetközi családév al­kalmából szervezte meg. Mallár Éva A katolikus egyház katekizmusa magyarul Vallom, tanítom, hiszem (Folytatás az 1- oldalról) Egy és háromnegyed év telt el, míg a fordítás, a ró­mai cenzúrázás, az újbóli javítás, majd az engedé­lyeztetés, illetve a hazai nyomtatás, s végül a kö­tött, illetve fűzött formá­ban történő megjelenteté­sig megtörtént — idézte fel a közelmúltat dr. Tö­rök Ferenc professzor. Ő is, miként a fordítással megbízott egyházi szemé­lyiségek (valamennyien egy kétéves strassbourgi ösztöndíjjal sajátították el a hivatalosnak számító ere­deti katekézisváltozat fran­cia nyelvét) rendes felada­taik mellett vállalták el a magyar nyelvű kiadvány elkészítését. Mint a fordí­tóknak az újságírók kérdé­seire adott válaszaiból ki­tetszett, az egyik legna­gyobb gondot a hazai egy­házi-vallási szókincs ren­dezetlensége, hiányossága jelentette. Dr. Pápai Lajos győri megyés püspök, a fordítók bizottságának elnöke ek­ként „ajánlotta” a magyar nyelvű katekézist: Ez tulaj­donképpen a katolikus egy­ház mai bemutatkozása; benne megtalálhatja min­den hívő ember azt, amit vall, amit tanít, amit hisz. A katolikus egyház kate­kizmusa négy részre tago­zódik: az elsőben hitünk megváltásához kaphatunk fogódzókat, a másodikban a keresztény misztérium megünneplésének teljes körével ismerkedhetünk meg, a harmadik fejezet cí­A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA SZENT ISTVÁN TÁRSULAT me: az „Élet Krisztusban”, míg az utolsó a keresztény imádság magyarázatával szólítja fel a hívő embert hitének gyakorlására. A ka­tekizmus — miként azt már a fenti témák is jelzik — az egyház hitének egész rendszerét tartalmazó hiva­talos■ okmány, amely egyet­len nagy egészbe foglalja össze a keresztény hitet, er­kölcsöt, liturgiát és imád­ságot; időben és térben egyetemesen átfogja az egyház kétezer éves hitval­lását és a keresztény élet rendjét. Mint a tegnapi be­mutatón Paskai László bí­boros megjegyezte: a kate- kézis útmutatást adhat a keresőknek, választ azok­nak, akik reménységük után kutatnak, akik szeret­nék mélyebben megismer­ni a katolikus egyház hi­tét, ugyanakkor e kiad­vány „új” megközelítéssel teszi közzé a mondaniva­lót, s egyben választ is ad korunk időszerű kérdései­re is. (mallár) i hasonlóan meg szeret­nénk ismertetni a széles nyilvánossággal. Tavasz- szal és ősszel helyet kívá­nunk adni falusi nyugdíja-' sainknak oly módon, hogy például népművé­szeti, képző- vagy ipar- művészeti eszközeikből, és az általuk előállított termékekből kiállítást szervezünk. Visszatérve a mai konferenciához, at­tól az önbemutatkozáson túl azt várjuk, hogy ráirá­nyíthatjuk az állami szer­vek, a helyi önkormány­zatok, a társadalmi egye­sületek figyelmét ennek a különleges társadalmi ré­tegnek mindennapi gond­jaira. A megnevezett tes­tületek egyúttal címzett­jei is lesznek a mai ta­nácskozásnak, hiszen te­vékenységük, törvényho­zó munkájuk, konkrét se­gítségük által meg kell mutatniuk, mit tehetnek a ma hazánkban élő 600 ezer falusi, vagy más szó­val mezőgazdasági nyug­díjas anyagi s egyéb élet- feltételeinek javítása érde­kében. M. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom