Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-10 / 264. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Fölényes republikánus győzelem Jobboldali gátszakadás az Egyesült Államokban Öt éve omlott le a berlini fal A nagy kihívás November kilencediké különös dátum a német történelem­ben, mert 1919-ben ezen a napon kiáltották ki a köztársasá­got, 1938-ban a nácik e nap éjszakáján indítottak összpon­tosított támadást a zsidók ellen-és 1989-ben e nap estéjén omlott le gyakorlatilag a berlini fal — emlékeztet tegnapi kommentárjában a Der Tagesspiegel című berlini újság. (Folytatás az L oldalról) A kommunistákhoz nincs sok türelme, immár a hatalmas Texas kor­mányzója is konzervatív republikánus, George W. Bush, a volt elnök fia. Ka­liforniában ugyancsak re­publikánusé az állam kor­mányzósága, míg a szená­tusi székért folyó verseny­ben a demokrata Feinstein győzött. A tőzsde azonnal pozití­van reagált a konzervatív földcsuszamlásra, és a részvények értéke megin­dult fölfelé, csakúgy, mint kezdeti ingadozás után a dollár értéke is. A republi­kánusok ugyanis adócsök­kentést és katonailag erő­sebb Amerikát ígérnek. Meg rendet: a bűnözés visz- szaszorítását, valamint a szociális segélyek megkur­títását. Akit az amerikai forra­dalom itt váratlanul ért, ne magát okolja, hanem a régi kezekben lévő és a régi emberek által írt saj­tót. Míg a Wall Street Journal október 20-án ha­talmas cikkben ezzel jelez­te azt, ami bekövetkezett: „Az 1994-es amerikai for­radalom”, a Magyar Nem­zet Blahó Miklósa 9 nap­pal később megjelent tudó­sítása ezzel a címmel je­lent meg: „Kongresszusi választások Amerikában — Érthetetlen kiábrándult­ság”. „Ellentámadásba len­dültek a demokraták” — kezdi a magyar lap tudósí­tója beszámolóját, amit ő szeretett volna látni. Nem az történt. Sőt. Az amerikai szenátus kulcs- fontosságú bizottságai is republikánus vezetés alá kerültek. Az SZDSZ szá­mára ezek közül a talán legfájdalmasabb változás a külügyi bizottság élén történt személycsere: a nemzetközi szerződéseket és nagyköveti kinevezése­ket jóváhagyó bizottság vezetője nem más, mint az amerikai liberális sajtó által az egész amerikai tör­vényhozás legszélsősége­sebb szenátorának neve­zett Jesse Helms. És ha a magyar jobboldal pártjai nem alszanak túl mélyen, megtörténhet, hogy az SZDSZ-szinpatizáns ame­rikai nagykövetek soroza­ta megszakadhat Budapes­ten. Jesse Helms a magyar jobbközépre éppolyan nyi­tott lesz, mint a bankügye­ket átvevő D ’Amato szená­tor, aki szintén vöröset lát, ha meghallja azt a szót, hogy „kommunista” vagy „liberális”, bármely összetételben és bármely jelzővel lágyítva. Az SZDSZ nagyon rossz napra ébredt, ha ve­zetői egyáltalán aludtak 8-án éjjel. De ők már szá­mítottak erre. Most két tűz közé szorultak. Egy­részt a lázadó ötvenek sze­retnék kilökni őket a koalí­cióból, másrészt ők mene­külnének most már egy véglegesen jobboldalivá alakult világban, amelyet Berlusconik, Gianfranco Finik, Kohlok, Pasquak, Chiracok népesítenek be. A jobboldali pártoknak most nem szabadna mentő­övet dobni nekik. Hadd maradjanak ott, ahová a legszűkebb vezetői legszű­kebb hatalmi érdekei vit­ték őket. Lovas István 1945-tel ellentétben öt év­vel ezelőtt a németek ma­guk szabadították fel magu­kat a diktatúra alól — írj a-a lap és rámutat, hogy a fal le­omlása után derült csak ki, hogy a kelet- és a nyugatné­metek milyen keveset tud­tak valójában egymásról. A nyugati tartományokban azt hitték az emberek, hogy ná­luk minden rendben van, míg a keleti tartományok­ban mindent meg kell vál­toztatni. Azonban szerencsé­re hamar bebizonyosodott, hogy ez így nem megy, mert az egyesülés megvaló­sítása mindkét oldal számá­ra nagy kihívást jelent — ál­lapította meg a Der Tages­spiegel. A berlini fal leomlása a német egyesülés kezdetét je­lentette — írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A te­Iráni bombázás Az iráni légierő gépei teg­nap Irak területén lévő cél­pontokat bombáztak, Tehe­rán szerint a Modzsahedin Halk ^ellenforradalmi szer­vezet ügynökeinek” a tábo­rait. Irán szerint a támadást megtorlásnak szánták azért, mett a Modzsahedin Halk fegyveresei korábban megpróbáltak nyugat-iráni területre jutni, hogy ott olajvezetékeket és más léte­sítményeket robbantsanak fel. kintélyes újság rámutat, hogy a keletnémet ellenzéki­ek hiába szőttek álmokat egy jobb, demokratikus NDK-ról, mert ez az ország sem olyan jólétet, sem sza­badságot nem tudott volna kínálni, hogy az emberek ne távozzanak Nyugatra. Az el­múlt öt év nem volt elég idő ahhoz, hogy a negyven év alatt kialakult eltérő életérzé­sek és életfelfogások közel­kerüljenek — véli a lap. A Handelsblatt is arra fi­gyelmeztet, hogy öt évvel a pezsgődurrogtató éjszaka után a német társadalom megosztottsága nem szűnt meg. Az üzleti lap rámutat, hogy a kelet- és nyugatné­metek meg nem értési prob­lémáit részben a pénzügyi gondok okozzák. Nyugaton egyre nehezebben fogadják el, hogy továbbra is évi 150 Szerb katonai alakulatok — az arcvonalakon elszen­vedett vereségeik Után — tegnap hajnalban folytatták megtorló csapásaikat bos- nyák városok ellen. A DPA jelentése szerint szerb tüzérségi ütegek meg­lepetésszerűen több sortü- zet adtak le az észak-bosz­niai Tuzla iparvárosára. A belvárosban becsapódó tü­zérségi gránátok robbaná­sai következtében egy tuz- lai lakos életét vesztette, két másik polgári személy súlyos sérüléseket szenve­milliárd márkát kell fordíta­ni a keleti gazdaság rendbe­tételére, annak ellenére, hogy az egyesülés óta már 700 milliárdot költöttek erre. A Die Welt is úgy látja, hogy öt évvel ezelőtt, ami­kor kelet- és nyugat-berlini­ek borultak örvendezve egy­más nyakába, csak kevesen sejtették, hogy milyen ne­héz út áll előttük. A lap úgy véli, hogy a keleti tartomá­nyokban valójában nem olyan rossz a hangulat, mint ahogy azt egyesek bemutat­ják. A nyugatnémetek is büsz­kék lehetnek az egyesülés­re, mert a Német Szövetségi Köztársaság előző sikeres negyven éve nélkül nem le­hetett volna szó a keleti tar­tományok csatlakozásáról — szögezi le a General-An­zeiger. A Kohl kancellár ál­tal a keletnémeteknek öt év­vel ezelőtt ígért és azóta számtalanszor számon kért „virágzó tájak” már kialaku­lóban vannak, igaz nem va­rázstempóban — véli a bon­ni újság. dett. Észak-Bosznia több más városából és helységé­ből hasonló támadásokat je­lentettek. Szarajevóban a hatósá­gok megvonták első mérle­gét a város ellen előző nap végrehajtott véres aknave­tő-támadásoknak és szerb orvlövészek válogatás nél­küli gyilkos lövöldözései­nek. Összesen öt személy vesztette életét, tízen súlyo­san megsebesültek. A város egyik külvárosában aknabe­csapódástól egyszerre négy polgári személy halt meg. A nagyvilág hírei ^ A lengyel Rzeczpospo- lita című tekintélyes új­ság megrendelésére ké­szült közvélemény-kuta­tás eredménye szerint csoda kellene ahhoz, hogy a jövő évi elnökvá­lasztást Lech Walesa, a jelenlegi államfő nyer­hesse meg. ^ A kollektív jogokat, az autonómia fogalmának tisztázását sürgette Pető Iván, az SZDSZ elnöke, aki a pozsonyi Pravda teg­napi számában megjelent interjúban azt is elmond­ta, hogy „az autonómia fe- tisizálását” sem tartja sze­rencsésnek. 4^ Alain Juppé külügy­miniszter, egyben a na­gyobbik kormánypárt, az RPR vezetője megpá­lyázza az egyik legna­gyobb francia város, Bordeaux polgármeste­ri tisztségét. # Amint megszületnek a békeszerződések a térség­beli országokkal, készek leszünk arra, hogy az egész Közel-Keletet atomfegyvermentes öve­zetté alakítsuk — jelentet­te ki Simon Peresz izraeli külügyminiszter. ^ Az Európai Unió ele­meire hullhat szét, ha nem készül fel alaposan a kelet-európai tagjelöl­tek befogadására — ál­lítja a brüsszeli bizott­ság felvételi ügyekért fe­lelős tagja, Hans van den Broek. Letette a hivatali esküt Haiti új miniszterelnöke és kormánya. Smarck Mi­chel kormányfő kedden Jean-Bertrand Aristide ál­lamfő jelenlétében tett ün­nepélyes esküt. Megtorló támadások A lig több, mint egy héttel Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök varsói látogatását megelőzően a len­gyel főváros keleti pályaudvarán egy szerelvényben tranzit­utasokként tartózkodó orosz turistákat felfegyverzett, ugyancsak oroszul beszélő banditák támadtak meg és fosz­tottak ki. A riasztásra megjelent lengyel rendőrség kényte­len volt erőszakot alkalmazni a károsultak egy részével szemben, mert azok az orosz konzul megérkezéséig nem akarták továbbengedni a vonatot. Az orosz nagykövetség, majd az orosz külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott, a lengyelek sajnálkozásukat fejezték t i a pályaudvaron tör­téntek miatt, biztosítva Moszkvát a nyomozás intenzív foly­tatásáról. Semmi sem segített: Oroszország — mint a hiva­talos indoklásban hangzott — nem kapott kielégítő választ a polgárait ért sérelmekre, s immár miniszterelnöke varsói látogatásának új időpontja attól függ, mikor lesz hajlandó Lengyelország a nyilvános bocsánatkérésre. Bárhol a civilizált világban gyanakodva venné tudomá­sul a vendéglátó fél, ha egy hivatalos kormányfői látogatást azért mondanának le, mert a vendégségbe érkező politikus országának néhány turistáját kellemetlen incidens érte a vendéget fogadók hazájában. Viktor Csernomirgyin varsói útját korábban már néhányszor elhalasztották, s így az újabb időpont kijelölése nem jelentett volna különösebb meglepetést, ha nem kíséri az ügyet a diplomáciai botrány- kővé-felnagyított. pályaudvari incidens. Természetesen min-, den államnak elvitathatatlan joga, hogy őrködjék külföldet járó állampolgárai érdekein és testi sérthetetlenségén, de ez nem a legmagasabb politikai vezetés dolga, hanem az ál­lamközi egyezmények által szabályozott kölcsönös rend­szer feladata, azaz tulajdonképpen a konzuli munkához tar­tozik. A pályaudvari incidens körül keltett hisztérikus orosz saj­tókampányban diszkriminációval és oroszellenes hangulat- keltéssel vádolták a lengyeleket, azt az országot, ahová évente több millió utas érkezik orosz útlevéllel. A FÁK ál­Varsói pályaudvar lámáiból beutazókat azonban egyáltalán nem a lengyelek­től kell megvédeni, akik kedvezményesen vásárolják tőlük becsempészett szerény portékáikat vagy nemegyszer mun­kát is adnak nekik, hanem önnön véreiktől, akiknek bűnöző tevékenysége mind elképesztőbb méreteket ölt. Az igaz, hogy a lengyel hatóságok hajlamosak az Ország területén a saját polgártársaikat megsarcoló, terrorizáló keleti maffió­zók tevékenységét „orosz belügynek” tekinteni, ami való­ban elfogadhatatlan. Csakhogy a lengyel rendőrség egyma­gában nem képes hatékonyan fellépni az orosz bűnözők el­len. Andrzej Olechowski külügyminiszter az idei év elején nyilvánosságra hozott együttműködési tervezetében épp emiatt hívta fel a figyelmet a két ország illetékes szervei­nek széles körű, közös munkájának szükségességére. A mi­niszterelnök látogatásának lemondása nem valószínű, hogy előbbre vinné e hasznos kezdeményezést. A politikai kommentátorok szinte kivétel nélkül úgy vé­lik, hogy Csernomirgyin varsói útjának elmaradását más in­dokok váltották ki, nem pedig az ominózus pályaudvari inci­dens. Egyesek szerint az okokat a politikai szférában kell ke­resni. A Jelcin elnököt „túlságosan puha” külpolitikájáért mindegyre bíráló „héják” radikális csoportjai felé tett gesz­tusról lehet szó, és — a NATO decemberi csúcsértekezlete előtt, amelyen ismét terítékre kerülhet Lengyelország tagsá­gának kérdése — az oroszok fel akarták használni az alkal­mat rosszallásuk kifejezésére amiatt, hogy Varsó olyan ren­díthetetlenül kopogtat a nyugati biztonsági rendszerek és az Európai Unió ajtaján. Egyúttal figyelmeztetést küldtek a Nyugatnak is: Lengyelország rendezetlen keleti viszony ter­hével közeledik hozzá. Mások Csernomirgyin varsói látoga­tásának elmaradását az Orosz belügyek állapotával, a szünte­len hatalmi harc újbóli kiélesedésével magyarázzák. Úgy tűnik, van azonban egy ennél sokkal elgondolkodta- tóbb magyarázat is. Csernomirgyin, aki hosszú éveken át az orosz földgáztermelést és exportot kézben tartó hatalmas konszern, a Gazprom főnöke volt, mindenekelőtt azzal a céllal jött volna Varsóba, hogy az Oroszországból nyugatra tartó új gázvezeték lengyelországi szakaszának építéséről szóló szerződést aláírja. Ä tervek szerint a beruházás elke­rülné Ukrajnát, amellyel Moszkva eddig is hatékony „gáz­háborút” vívott, időnként el-elzárva az országot a számára alapvető fontosságú energiától. Ha a jamali gázvezeték el­kerüli Ukrajnát, Kijev többmilliárdos haszontól esik el. Le-' onyid Kucsma pragmatikus vezetése alatt az ukrán—orosz viszonyban felmelegedés következett be, s Moszkva ismét lehetőséget láthat Kijev visszaterelésére a régi nyájba. Az új gázvezeték építése hatékony csaléteknek kínálkozik erre. Könnyen előfordulhat, hogy a beruházás részét képezi majd a mostani orosz—ukrán párbeszédnek. Sok. jel arra mutat, hogy a lengyelországi szakasz ügyére is ennek tükré­ben fognak visszatérni. É rdekes jelenség, hogy a lengyel—orosz viszonyban álta­lában akkor jelentkeznek problémák, ha a két ország kö­zötti kapcsolathoz egy harmadik félnek is közvetlen vagy közvetett köze van. Ha Oroszországnak megegyezés tekin­tetében választania kell a „közeli külföld”, azaz a volt Szov­jetunió valamely országa, vagy a Nyugat és Lengyelország között, az utóbbi mindig háttérbe szorul. Varsó pedig való­ban intenzíven igyekszik újjáteremteni és rendezni keleti kapcsolatait, de ennek sikere mindenekelőtt attól függ, hogy Oroszországban elég stabilnak bizonyul-e a törekvés a demokráciára, kialakul-e olyan gazdasági élet, amellyel tartós partnerséget lehet felépíteni. S az egyenrangú, szuve­rén, egymást tisztelő partnerek épp olyan jól meg tudják majd oldani a pályaudvari incidenseket, mint a közös nagy beruházások ügyét — mindegyiket a maga szintjén. Elég, ha mindketten akarják. Szepsi Cs. Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom