Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-06 / 234. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK Megkérdeztük Veszélyes-e a világító karika? Október 1-jén Százhalombattán, a Battai napok programsorozat egyik mozzanata a késó' esti tűzijáték volt. A tömegben az árusok világító karikákat kínáltak, amelyek valóban nagyon mutatósak. A világlátott emberek mondják, hogy nem most tűntek fel ezek a fénykibocsátó karikák, már az augusztus 20-i budapesti tűzijátékon is árulták, s a nagyobb koncerteken is kaphatók. A karikák azonban nem világítanak állandóan, másnapra, harmadnapra elveszítik fényüket. Állítólag azért, mert a műanyag csőben olyan folyadék van, amely valamilyen radioaktív anyagot tartalmaz. Megkérdeztük Hargitai Tibort, az MTA Atomenergia-kutató Intézete csillebérci kutatóreaktorának üzemvezetőjét, elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy termék, amelyet leginkább gyerekeknek vesznek meg, radioaktív anyagot tartalmazzon. — Ilyen fényhatást radioaktív anyaggal is el lehet érni — válaszolta —, de elképzelhetetlen, hogy Magyarországon, szabad forgalomban radioaktív anyag legyen. Hargitai Tibor és munkatársai kérésünkre műszeres vizsgálatnak vetettek alá egy ilyen karikát, de sugárzó anyagot nem találtak benne. — Az eredmény megnyugtató — mondta Hargitai Tibor —, sugárveszélytől nem kell tartaniuk a karikát vásárlóknak. Bizonyára valamilyen vegyi folyamat játszódik le a csőben. Vannak kémiai reakciók, amelyek fényjelenséggel járnak, ebben ■ az esetben is erről lehet szó. Valószínűleg az eladás pillanatában kezdődik a reakció, valamilyen módszerrel akkor kerül kapcsolatba egymással a két vegyület, s addig világít a karika, ameddig ez a folyamat le nem zajlik. Hogy milyen anyagok vegyülnek, azt egy alapos kémiai analízis deríthetné ki. P. M. Vélemények a világkiállításról Sok hűhó semmiért A kormány expóval kapcsolatos döntése felkavarta az ország közvéleményét. Ä lakosság nagy része helytelennek tartja a döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely a népszavazásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláírókat kérdeztük, hogyan vélekednek az eseményekről, a népszavazás kezdeményezéséről. — Horn Gyula kijelentése ellenére úgy tűnik, ez az ügy még nincs lezárva — mondta Gulyás Béla Dunakeszin élő fotóművész. — Sokan vannak, akik még mindig küzdenek a világkiállításért, s mellettük áll a lakosság kétharmada. Az expó legnagyobb előnye az lenne, hogy megpezsdítené az ország gazdasági vérkeringését, s emellett megmutathatná a magyar nemzet, mire képes saját népszerűsítése érdekében. A kormány döntését megtudva annyi jutott eszembe: sok hűhó semmiért. A közel kétéves előkészületek, úgy tűnik, hiábavalónak bizonyultak. Nem értem igazán, hogy miért akar visszalépni a kormány, hiszen külföldön hatalmas érdeklődést mutattak irántunk, s azt hogy nincs pénz, nem hiszem el, hiszen any- nyi minden másra van. Nem most kellett volna visz- szakozni, mert így nevetségessé váltunk. Még az elején közölni kellett volna, hogy ez az ország nem képes egy ilyen volumenű rendezvénynek helyt adni. A többség akarja, szeretné ezt a rendezvényt, és sok mindent tenne is érte. Még én is be tudnék kapcsolódni valahogyan, ha mást nem, hát látogatnám, de ennél azért többet szeretnék. A népszavazásra — ha lesz — elmegyek, és remélem, sokan ott lesznek. A kormánynak kell annyira hajlékonynak lennie, hogy a közvélemény hozzáállását tudomásul véve változtasson álláspontján. V. Cs. Kossuth-domborművet kap Pilisvörösvár Takács Erzsébet szobrászművész a Kossuth-centenárium alkalmából Kossuth Lajos domborművet és a Magyar Köztársaság domborműcímerét adományozta a pilisvörös- vári Templom téri iskolának. A műalkotások ünnepélyes átvételére és felavatására ma délután kerül sor — avatóbeszédet Gordos Dénes iskola- igazgató mond. Az ünnepi műsorral az iskola tanulói és tanárai egyúttal kegyeletüket fejezik ki az aradi vértanúk emléke előtt. Több tiszt kell a flottillához Megfelelő a hajópark A Duna és a vízi műtárgyak akna elleni védelme, valamint a veszélyes szakaszokon a hajók s hajókaravánok átvezetése tartozik a Honvéd Folyami Flottilla főbb feladatai közé. A HFF múltjáról, jelenéről s jövőbeni terveiről a flottilla néhány héttel ezelőtt kinevezett parancsnoka: Varró Gábor alezredes tartott tegnap sajtótájékoztatót. Új bank a fővárosban Az ING Bank az első 100 százalékos külföldi érdekeltségű magyarországi bankként alapítódott 1991-ben. Hollandia legnagyobb biztosítótársaságának, a Nationale Nederlanden, és az ország harmadik legnagyobb bankjának, az NMB Postabank Csoportnak az egyesülésével jött létre, jelenleg a világ több mint ötven országában van jelen, és ez az egyetlen magyar biztosító, amely kizárólag élet- és nyugdíjbiztosítási tevékenységet folytat — mutatta be a céget Borbás György, a National Nederlanden Magyar- országi Biztosító Rt. vezér- igazgatója, az NN és az ING Bank új Andrássy úti székházának hivatalos megnyitása alkalmából tartott tegnapi sajtótájékoztatón. Az épületről az ING-cso- port elnöke, A. G. Jakobs úr elmondta: a magyar Műemlékvédelmi Főfelügyelettel való együttműködés útján sikerült megőrizni és helyreállítani a történelmi jellegű homlokzatot. A belső tér kialakítása a modem építészet egyik szép példánya, a berendezése pedig a legmagasabb követelményeknek is eleget tesz. Az ING-csoport nemzetközi teijeszkedő politikájáról elhangzott: a gazdaságilag gyorsan fejlődő országokban folytatott életbiztosítási, illetve banki tevékenységre összpontosul. A kérdésre, hogy miként illeszkedik Magyarország is a tervekbe, az igazgató elmondta: az ING-csoport az első nagyvállalatok egyike volt, amelyek azonnal megragadták az 1990-es évek elején végbement politikai és társadalmi változások nyomán Magyarországon kibontakozó lehetőségeket. (r b a) Az új parancsnok a jelen feladatiról szólva elmondta: a flottilla — akárcsak a honvédség egyéb részei — nehézségekkel küzd. A sorállomány többnyire szakirányú képesítéssel vonul be, ám akadnak olyan újoncok is, akik itt sajátítják el a hajózás fortélyait. Túlnyomó részük közép- illetve felsőfokú képesítéssel rendelkezik. Varró Gábor hozzáfűzte, hogy az utóbbi két bevonulás katonáinak közel fele munkanélküli volt szolgálatának megkezdése előtt. Szintén a gondok közé sorolta a parancsnok a hivatásos állomány létszámbeli hiányosságát is. A (Folytatás az 1. oldalról) — Ehhez az önkormányzatoknak a megértő segítségére, a mozgalomhoz csatlakozó tagok kitartására, s a mindenkori kormány anyagi támogatására van szükségünk — mondta az alapítvány igazgatója. — Mindemellett nemcsak a nagy pénzeknek, a gazdag felajánlásoknak kell örülnünk; köszönetét kell mondani az egyszerű emberek kis adományaiért is. Következetesen valljuk, hogy ez a politikától mentes mozgaflottillának legalább húsz tisztre, a tucatnyi tiszthelyettesre lenne szüksége. Bár a korszerűsítésről nem lehet lemondani, ettől függetlenül a hajópark megfelel jelenlegi rendeltetésének. A HFF állandóan képes és kész a háborús tevékenységhez hasonló napi szakfeladatok végrehajtására is. A flottilla történelmét vázolva Varró Gábor alezredes elmondta: 1871-ben alakultak, ugyanis ekkor bocsájtották vízre a Maros és a Leitha nevű monitor típusú hadihajókat. Ez utóbbiról egyébként a parancsnok megjegyezte, hogy hajóteste a flottilla kikötőjében található, s lom csak akkor lesz eredményes, ha felfigyelnek rá az ország valamennyi önkormányzatánál, s magukénak vallják azt a parlamentben dolgozó képviselők is. Előbbiektől — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — beépíthető telkeket várunk, míg utóbbiak részéről azt szeretnénk, ha a jövő évi költségvetésben legalább egymilliárd forinttal tudnák támogatni az alapítványt. Lőrinc Kálmán kijelentette: azt szeretné, ha az úgy tervezték: a ’96-os expóra újítják majd fel. Az első világháborúban a magyar folyamőrök a Fekete-tengerig jutottak, ám a trianoni szerződés után hazánknak mindössze négy hajója maradt. A flottilla fejlesztése végül 1938-ra fejeződött be, viszont már 1921-től nemzetiszínű lobogó alatt teljesítettek szolgálatot. A második világháború végén a Magyar Királyi Folyamőrség jelentős hányada Passaunál amerikai hadifogságba esett, s az egykori járművekből azóta sem kaptunk vissza semmit. 1950 és ’55 között ötven hajót gyártottak a flottilla számára. Azóta kétszer, a hetvenes években, illetve 1980— 82 között fejlesztették az egységet, mely napjainkban, feladatai ellátásához korszerű felszereléssel rendelkezik. , N. L. ezredfordulóra legalább 2000 Házat-Hazát-ház épülne fel hazánkban. (Jelenleg harminc ilyen kalákában, s 25 évre kamatmentesen nyújtott kölcsönből megépített ház van az országban. — (A szerk.) Az alapítvány igazgatója szerint, ez a mozgalom nem csak azt eredményezheti, hogy mindenki alapvető emberi jogként házhoz^ otthonhoz juthat, de ilymódon kialakulhat Magyarországon egy új középréteg is. M. É. A Házat-Hazát Alapítvány tervei Gólyalábon Adonyig Ujraszervezddés — a minőség alapján Makovecz Imre a Hunyadi Klubban A médiákról alkotott véleményét a tőle megszokott kemény és következetes logikával foglalta össze Mako- vecz Imre, jeles építészünk nemrég a Hunyadi Klub vendégeként. A halottidéző szeánszok főszereplője, a médium szavunk is ugyanabból a szóból származik, mint melyen tisztelt kommunikációs eszközeink neve. Csakhogy a médium által megidézett, az élők sorából eltávozott személynek nem tudják a valóságos alakját fölidézni, csupán személyiségének még életében (nevezzük így): hátrahagyott hulladékát. Kísértetszerű fantomot idéz meg tehát a médium. A médiák vajon nem ugyanígy a valóság fantomszerű álmásolatait közük a valóságnak? Vajon nem többet ér-e az elhallgatott információ, mint amit elhallgatnak? — kérdezte gondolat- ébresztő bevezetőjében Ma- kovecz. — Vajon nem a mi dolgunk-e, hogy a sorok között olvassunk és következtessünk a láthatatlan hírekből a láthatóakra? Akik a médiákat működtetik, azoknak nem az a legfontosabb, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ők vannak ott. S nem az a céljuk, hogy az embereket tájékoztassák, hanem az, hogy ők tájékoztassák. Fel sem merül bennünk a gondolat — folytatta —, hogy számottevő részei lehetünk a társadalomnak, hogy valóban képesek vagyunk befolyásolni bármit, ami körülöttünk történik. Csupán magányosan feleselünk a tévé képernyőjével, miközben tudjuk, hogy hiába beszélünk. A felrázó est során a hallgatóság nem maradt csupán hallgató, hanem szinte mindenki szót kért, hogy kicserélje gondolatait egymással és a köztiszteletben álló és élő .vendéggel. A kicsi de értékes fórumon megittasod- va beszéltek az emberek a félelemről, amely a választások óta egyre súlyosabban rátelepszik az országra; a félelemről, amely ugyan nem tarthat sokáig, hiszen törvényszerűen elvezet a robbanáshoz, mint ahogyan ez 1956-ban is bekövetkezett. A félelmet igazolja az aláírásgyűjtés a világkiállítás érdekében. Az emberek általában szeretnék, ha világkiállítás lenne, de aláírni — azt nem. Elmondták a felszólalók: meg kell tanulnunk azt, hogy elérjük egymást. A Bem téren még nem is volt nyilvántartás a párt tagjairól — hangzott el az egyik hozzászóló szájából —, amikor az MSZP már pontos nyilvántartást vezetett rólunk. Makovecz Imre arra a kérdésre, hogy hisz-e a Csurka által meghirdetett nemzeti összefogásban, nemmel felelt. Szerinte Magyarország ma sokkos állapotban van, az emberek nem hiszik el, hogy összefoghatnak, ezért Csűrka István felhívása nem aktuális Makovecz szerint, bár egyetért vele. Nem véletlen, mondta a barcelonai világkiállítás első embere, hogy hatalmas erők koncentrálódnak mostanában azért, hogy a magyar nép ne ébredjen tudatára saját erejének. Ezért tudott bekövetkezni ez az utóbbi választás is. Pedig jó, ha tudjuk — mondotta —, hogy Európának olyan erőt, olyan impulzust adtunk legalább ezerötszáz éve már, ami nélkül Európa ma nem létezne: legalábbis nem olyan módon, ahogyan létrejött. De feladatát ez a nép még teljesíteni fogja... Úgy vélem — adott hitet és erőt közönségének a nem mindennapi előadó —, hogy ez a szerveződés elindult, és nem hátrányos politikai összefogás révén, hanem emberi minőségnek köszönhetően. Ónody Éva
