Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-06 / 234. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER 6.. CSÜTÖRTÖK „Most már mehettek arabokat ölni” Hétköznapi fasizmus Izraelben A Tel Avivban megjelenő Máárív című napilap tegnapi számában helyszíni fölvételekkel illusztrált beszámolót közölt egy Izraelben már hagyományszámba menő „beiktatási” szertartásról, amelynek lényege: a szadista ösztönök kiélése. A különös szertartásra a B’néj Akiva nevű nemzeti-vallásos mozgalom egyik tanintézetében került sor. A mozgalomnak a Szochnut (Zsidó Ügynökség) keretén belül Budapesten is van képviselete. A B’néj Akiva (Akiva Fiai) nevű zsidó ifjúsági mozgalom Izraelben a Nemzeti Vallásos Párt védnökségét élvezi, s befolyása alá egész települések, illetve tanintézetek tartoznak. A B’néj Akiva iskoláiban végzett hallgatók alapították meg 1974-ben a megszállt területeken működő hírhedt Gús-Emunim (Istenhívők Tömbje) elnevezésű nacionalista mozgalmat. Vasárnap este furcsa közjáték szemtanúi lehettek Kirját-Jám izraeli városka lakosai. A főutcán bekötött szemű, hátrakötözött kezű 12-13 év körüli ifjakat tereltek a Földközi-tenger irányába. A tengerparton afféle különös „beavatási” szertartásra került sor B’néj Akiva nemzeti-vallásos iskolahálózat egyik tanintézetének újoncai számára. A szertartást levezető idősebb tanulók többek között a parti homokba verték bele a megkötözött fiatalok fejét, majd arra kényszerítették őket, hogy a tengervízben kússzanak. A megmártózás után következett az esemény csúcspontja. A vízből kiráncigált, derékig levetkőztetett fiatalokat a partra fektették és fejükön tojásokat törtek össze, testükre pedig mindenféle folyékony ételízesítőt kentek. Amikor pedig a kétségbeesett fiatalok már szabadulni kívántak megalázó helyzetükből, a szertartás vezetők kegyetlenül megrugdosták őket. De a fogságba ejtés eljátszása sem volt kevésbé épületes jelenet. A bekötözött szemjnel és összekötözött kézzel sorba állított fiatalokkal kórusban kiáltatták: „jogosan aláznak meg bennünket!” A „beiktatás” végén — amelyen mindvégig jelen volt a tanintézet igazgatója is — az egyik vezető a következőt mondta a beavatott fiataloknak: „ezek után már nyugodtan mehettek a Gús-Emunim mozgalomba, és ölhetitek az arabokat”. Hering József Interpol-dicséret a magyar rendőrségnek Kínai nyomozókat várunk Az Interpol magyar nemzeti irodájának hamarosan a legkorszerűbb összeköttetése lesz a szervezet lyoni központjával, s ezzel a legmagasabb szintű technikai együttműködés valósul meg a bűnügyi rendőrségek nemzetközi szövetségével — közölte Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány kedden Rómában. A magyar rendőrség vezetője az Interpol éves közgyűlésének befejezése után adott nyilatkozatot. A világ 174 országának rendőrségét tömörítő Interpol szeptember 28. és október 4. között tartotta Rómában éves közgyűlését. Az Interpol tagszervezetei egyetértettek abban, hogy egységes kábítószer-ellenes stratégiát dolgoznak ki, melyet összehangolnak a kábítószerek elleni harccal foglalkozó ENSZ-szerveze- tek tevékenységével. A bűnügyi rendőrségek nemzetközi szövetsége azt ajánlja, hogy valósuljon meg nemzetközi együttműködés a bűnözésből származó javak felderítésére, lefoglalására és befagyasztására. A szakértők szerint az egyre nyugtalanítóbb gondot jelentő, nemzetközivé váló szervezett bűnözés elleni harc leghatékonyabb eszköze lehet a maffiák pénzforrásainak elapasztá- sa, ami a készpénzmozgás korlátozását, ellenőrizhetőségét igényli. Az ajánlások között szerepel a termékhamisítás elleni harc összehangolása, a környezetvédelmet érintő bűncselekmények kezelése, s az is, hogy a tagországok rendőri iskoláin mindenütt szerepeljen az emberi jogok oktatása. Az Interpol magyar nemzeti irodájának tevékenységéről csak elismerő szavakkal szóltak Rómában — hangsúlyozta Pintér Sándor. A tagságból adódó kötelezettségeket maradéktalanul teljesítjük, s a most elfogadott ajánlások egy részét illetően Magyarország már az elvárások előtt jár. Pintér Sándor kiemelte a francia és a német rendőrség vezetőivel folytatott tárgyalásokat. Franciaország és Németország szerződés alapján segítséget nyújtott a magyar rendőrség technikai felszerelésének megújításához, az oktatáshoz és kiképzéshez. Mindkét szerződés az év végén lejár, s a mostani megbeszéléseken a partnerek a segélyek folytatásának támogatását ígérték. Elmondta, hogy a kínai rendőrség nemzetközi kapcsolatok főigazgatójával történt találkozón a magyar fél kérte, hogy a kínai rendőrség küldjön egy-két bűnügyi nyomozót Budapestre. A Magyarországon dolgozó kínai kereskedőket egyre jobban fenyegeti egy kínai bűnözői kör, s remélhetőleg jövőre már kínai tanácsadók segítik magyar kollégáikat a Magyarországon tevékenykedő kínai bűnözők elleni harcban. Harminckilenc áldozat Svájcban Szektához tartoztak... Svájc délnyugati részén két különböző helyszínen összesen 39 holttestre bukkant tegnap kora reggel a rendőrség és a tűzoltóság. Egybehangzó jelentések szerint az áldozatok valószínűleg egy szekta tagjai voltak, s tömeges öngyilkosságot követtek el. A délnyugati Fribourg kantonban fekvő Cheiry közelében egy égő házhoz vonultak ki a tűzoltók. Itt 22, egy sorba fektetett holttestet találtak. Ugyancsak a hajnali órákban Granges-sur-Salvan településen, Valais kantonban három faház gyulladt ki, közülük az egyikben 17 holttestre bukkantak. A fribourgi rendőrfőnök szerint az épületekben talált írások és „különleges ruhadarabok” arra utalnak, hogy az áldozatok egy szektához tartoztak. A rejtély megfejtésében nagy szerepe lesz majd annak a kazettának, amelyet a Cheriryben kigyulladt ház ajtaján találtak meg. A svájci rádió azt közölte, hogy az áldozatok között svájciak, kanadaiak és franciák is voltak. A legfiatalabb halott 22 év körüli lehetett, a többiek valamennyien idősebbnek tűntek. A tűzoltók megkötözött és fejbe lőtt áldozatokat találtak az égő házakban. A svájci rádió különtudósítója arról számolt be, hogy több halott fején nejlonzsák volt. A nagyvilág hírei 4k Slobodan Milosevic szerb és Franjo Tudjman horvát elnök képviselői titkos találkozót tartottak az ausztriai Grazban — állítja a Telegraf című belgrádi hetilap, hozzátéve, hogy a tárgyaláson a horvátországi szerb krajinák státusáról esett szó. * Egyre erőteljesebb hírszerzői tevékenységét folytat Phenjan az utóbbi időszakban, s már csaknem százezerre tehető a Koreai Köztársaság elleni bevetésre kiképzett kémeinek száma — közölte a dél-koreai titkosszolgálat igazgatója. * Két ember meghalt, több mint 190 ember megsebesült — többségük az északi Hokkaidó-szigeten — a keddi észak-japáni tenger alatti földrengés következtében. ^ Megközelítőleg hatszáz tonna dízelolaj került a Saigon folyó vizébe, amikor hétfőn a Ho Shi Minh-város közelében fekvő Cat Lai kikötőben manőverezés közben egy tárolóhajónak ütközött a szingapúri felségjelű Neptun szállítóhajó. A hajóban 20 ezer tonna dízelolaj volt. * A román szenátus oktatási bizottsága úgy döntött, hogy mindaddig elhalasztja a tanügyi törvényről folytatott vitájának folytatását, amíg az alkotmánybíróság nem nyilatkozik a kisebbségi oktatásra vonatkozólag az RMDSZ által benyújtott törvényjavaslatról — közölte tegnap Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor. A döntést, amelyet az RMDSZ sürgetett, kedden késő este hozták meg. VÉLEMÉNY 1960-ban, amikor a kecskeméti színháztól a Vidám Színpadhoz kerültem, én voltam a világ legboldogabb embere. Pedig szegény voltam, mint a templom egere — márpedig köztudott, hogy akkoriban a „klerikális intézmények” nem dúskáltak az anyagi javakban, így az oda betévedt rágcsáló nemigen talált rágcsálnivalót... Esti fellépti díjam hetven forintra rúgott, ami már akkor sem számított fejedelmi jövedelemnek, bár az akkori ezer-ezerkétszáz forintos átlagfizetésekhez viszonyítva egészen tisztességes összeg volt. Ám igazán érthető, hogy mindig nehezen vártam a fizetés napját, s hogy az ezt megelőző napokban már nem volt a zsebemben egy lyukas garas sem, amit a fogamhoz verhettem volna. így aztán, amikor egy ilyen „hosszú napon” néhányan fölvetették, menjünk fel a várbéli Pest-Buda vendéglőbe vacsorázni előadás után, én Kazal Lászlóhoz fordultam, adjon kölcsön erre a célra a holnapi fizetésig egy húszast. Kazal megvetéssel nézett rám: — Egy húszast? Annyit nem adok! Csodáltam, hogy sokallja az összeget, de tovább próbálkoztam. Ha csak egy tízest ad, legfeljebb nem vacsorázom, csak megiszom egy üveg Kinizsit... Ha ötöt, maradok egy kávénál... — Mennyit adnál? — kérdeztem óvatosan. — Ötszázat. Annál kevesebbet úriember nem kér és nem ad. Tanuld meg, pupák, ha húszast kérsz, jelzed, hogy csóró vagy. A húszast el is lehet felejteni — ennyit kölcsönadni kidobott pénz. Az ötszáz az más. Aki annyit kér, annak van pénze, csak éppen pillanatnyilag szorult meg. Tanuld meg Kazal és Békési egy életre: aki a szegénységét dobra veri, örökre szegény marad! — Akkor kérhetek ötszázat? — Persze. Kérhetsz. De nem adok. Miből lenne nálam fizetés előtti este ötszáz forint?! — majd látva elkámpicsoro- dásomat, hozzátette: — De annyi azért van, hogy meghívjalak vacsorára. A Kazaltól tanult alapigazságra később is sok példát találtam. Például a hetvenes években Belgrádban, ahol akkori nagykövetünk jó barátom, Pesten lakásszomszédom volt. Tőle kérdeztem, elámulva igencsak fényűző nagykövetségünk látván, nem túlzás-e egy ilyen szegény országnak, mint a miénk, ilyen flancos nagykövetséget fenntartani. — Szó sincs róla. Amerika vagy Nyugat-Németország megengedheti magának, hogy szerény diplomáciai épületeket használjon. Mi nem. Nekünk bizonygatnunk kell, hogy azért olyan nagyon szegények nem vagyunk. Igaz, ez pénzbe kerül, de bőségesen megtérül. Bizalmat ébreszt. Ezt az általam korántsem istenített, de mostanság példaképként emlegetett Amerikában is nagyon jól tudják. Ott senkinek sem jut eszébe, hogy panaszkodjon, ellenkező esetben eláshatná magát. Ha valakinek rosszul megy, igyekszik leplezni. Először csodálkoztam, amikor ottjártamkor azt láttam, mindenkinek jól megy. Elkönyveltem magamban, hiába, ez Amerika... Csak egy-két hét után jöttem rá, hogy sok esetben ez csak a felszín, a külső máz. Sokaknak emberfeletti erőfeszítést jelent, hogy ezt a látszatot megőrizze, valójában igencsak rosszul megy sora. De ott mutatni kell, hogy jól megy, csak azért, hogy később valóban jól mehessen. Mert aki a szegénységét dobra veri, egy életen át szegény marad... S ha már amerikai példánál tartunk: 1987 késő őszén jártam ott. Minthogy én nem vagyok odavalósi, megtörhettem az alapszabályt, és én bizony panaszkodtam. Többek között az akkor rövidesen bevezetendő hazai adótörvényre. Ám az okos amerikai magyarok vigasztaltak. — Ezért igazán ne panaszkodjon! Örüljön neki! Ha magas az adó, az államnak az az érdeke, hogy minden polgára jól keressen, hiszen sok adó csak magas jövedelmek után folyik be az államkasszába! Meglátja, ez fellendülést hoz maguknak! Hát megláttuk... Mostanában nálunk minden az eddig felsorolt — meggyőződésem szerint igazán logikus — példák ellenére történik. Mindenki panaszkodik, s nem csak az, akinek oka is van rá... Sőt néha az sír a legharsányabban, akinek a legjobban megy... Az ország vezetői pedig világgá kürtölik, hogy nálunk csőd van, válság... nehogy valakinek eszébe jusson, hogy nálunk fektesse be a pénzét. Pedig aki a szegénységét dobra veri, örökre csóró marad... Nem hiszem, hogy Békési László a Pest Megyei Hírlap törzsolvasója lenne, s azt sem, hogy ha véletlenül kezébe jutnak e sorok, sűrű meakulpázások mellett módosít elképzelésein. Azt azonban őszintén sajnálom, hogy a sors megtagadta tőle azt a lehetőséget, hogy annak idején Kazal Lászlótól köl- csönkéijen egy húszast. Hogy milyen apróságokon múlik egy ország sorsa...
