Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-05 / 233. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 5., SZERDA Visszapillantás az egyházzenei fesztivál záró hangversenyére A Budavári ZenerMvészeti Alapítvány szeptemberi hangversenysorozata igényes programot valósított meg. Közülük kiemelkedett a francia— magyar est (Debussy- és Laj- í/M-művekkel) Kovács János vezetésével, a román—magyar est (Palestrina-, Moso- nyi-, Bakfark-, Toduta- és Te- rényi-darabokkal), valamint a záróest, amely Beethoven- és Á'odd/y-művekkel a Zeneka- démiári Medveczky Adóm vezetésével hangzott el. E beszámoló ez utóbbiról szól. Beethoven C-dúr miséjét Esterházy herceg rendelte meg a mestertől — felesége születésnapjára. Kismartoni (eisenstadti) misének is nevezik, mert az ottani Esterházy- kastély templomában mutatták be 1807-ben. Beethoven zenéjében mindig a kifejezés hűségére, átéltségére, igazságára törekedett, s ezeket a jóság, a szeretet hangján nyújtotta át nekünk, mindannyiunknak, akik az ő művészetét mindenképp útmutatóan örök értékűnek tartjuk. A szerző a Kyrie dallamos főgondolatában a hit boldogító hangját érzékeltette, amely a középső részben, a „Chris- te” akkordikus jellegű ének és zenekari előadásában vált teljessé. A vezető téma uniso- nóban jelenítette meg a dicsőítés gondolatát. A szóló tenordallam szépségesen bontakozott ki. A tétel középrésze lassúbb tempóban és moll hangnemben atmoszférát teremtve került előadásra. Majd a szólisták mindegyike igen sikeresen szerepelt. A zenekar fanfáijai és unisonója után felhangzó fúga ragyogó felépítésével fejezte be e tételt a feszült légkört teremtő karmester, Medveczky Adám dirigálásában. Kodály Missa brevis című alkotását 1942-ben írta orgonára „Csendes mise” címen. A mű ekkor alcímet is ka- (X)tt: „...tempere belli”, azaz: háború idején született, tehát a nyugalomra vágyó emberiségről szól. Kodály miséje a liturgikusán kötelező öt tételből áll, amelyek egyszerűen, tömören, egyvégtében következnek egymás után, de ezenkívül egy bevezető zenekari Introitust és a végén egy záró „Ite missa est” tételt is tartalmaz. így a hatalmas zenekari akkordokkal kialakított indítás után halk, szerény oboaszólón hallhattuk a mise egyik jelentős témáját, mely később alapmotívumként is szerephez jutott. A karmester drámai érzékenységgel, biztonsággal, szuggesztíven vezényelte valamennyi tételt. A Sanctus-részben az együttes szinte végig halkan dicsérte a Mindenség Urát, a szent áhítat hangját a „Hosanna” dússá vált erejével bontakoztatta ki. A különböző hangulatköröket a karmester beleélő készségével, egyensúlyt teremtve tolmácsolta. A Benedictas nyugodt, áhítatos imája hangnemileg, dallamilag, ritmikailag vált teljessé. Az Agnus Dei hatalmas fokozással a mise csúcspontjaként megdöbbentő hatással bomlott ki. Mindkét műben kivételes élménnyel ajándékozták meg a hallgatóságot az énekes szólisták: Pászthy Júlia, Ardó Mária, Tas Ildikó, Takács Klára, Molnár András, Tóth János, Kováts Kolos, akik a legmagasabb szinten muzsikáltak. Ki kell emelni Kamp Salamon csodálatos betanításában remeklő Debreceni Kodály Kórust, a kitűnő Magyar Szimfonikus Zenekart és a jól regisztráló Virág András orgonaművészt. A legnagyobb dicséret Medveczky Adám karmestert illeti, aki nemes szenvedéllyel, lendületesen, dinamikailag változatosan, az „áttört” hangszerelés szépségeinek felidézésével szinte újjáteremtette az elhangzott műveket. Befejezésül meg kell emlékeznem László V. Gyuláról, aki a szép műsorok összeállításakor — Palestrinától Farkas Ferencig — a musica sao- ra kevéssé ismert alkotásait gyűjtötte össze és rendezte meg az immár harmadszor elhangzó hangversenysorozatot. Nagy Olivér A Budapesten, Debrecenben és Nagyváradon megtartott egyházzenei fesztiválról lapunk a megfelelő időben beszámolt. — (A szerk.) Indul a Ruttkai Színház Ruttkai Éva nevét viselő színház nyitja meg kapuját október 8-án, szombaton este 7 órakor a Kispesti Vigadóban. A Thália Szekere Színházi Alapítvány által létrehozott új teátrum gálaestjének programját a Kispesti Színház 100 éves történetét feldolgozó kiállítása nyitja meg. 19.30-kor a színházat jelképesen Gábor Juli, a művésznő lánya avatja fel. Ezt követően Hegedűs D. Géza mond ünnepi beszédet. A gálaesten 20 órától neves színművészek lépnek fel; a színészkirálynő barátainak, pályatársainak hangfelvételei szólalnak meg. (r.) Miskolci bemutatók A 171. évadját kezdi az ország első kőszínháza, a Miskolci Nemzeti Színház, amelyet az elmúlt öt év során a város legnagyobb beruházásaként teljesen felújítottak. Az idei szezonban három helyszínen tizenkét új bemutatót terveznek, nyolc sikeres tavalyi előadást pedig továbbra is repertoáron tartanak — mondta Hegyi Árpád Juto- i sa. Az igazgató-főrendező szólt arról, hogy anyagi lehetőségeik sajnos igen szerények. ám vigasztaló, hogy az ország legszebb, technikailag legjobban felszerelt színházában a legjobb körülmények között alkothatnak. A nagyszínházban népszerű remekművek bemutatását tervezik. Az első bemutató ijj. Johann Strauss Cigánybáró című operettje, a további bemutatók: Shakespeare Rómeó és Júlia, Frank Baum— Schwajda György: Óz, a nagy varázsló, Mozart: Varázsfuvola, Borisz. Aszafjev: Bahcsiszeráji szökőkút, Frederick Lowe: My Fair Lady: tehát lesz operett, tragédia, opera, mesedarab, balett, musical. A Csarnokban Molnár Ferenc három egyfelvonáso- sa. Boluimil Hrabal Sörgyári capricciója és Oscar Wilde Saiomeja kerül színre Ka- mondy Zoltán átdolgozásában. A társulat új tagjai: Bíró Krisztina, Egri László, Létay Dóra, Szerémi Zoltán és Újlaki Károly: vendégként a magyar színházi élet számos kiválósága rendez és játszik a miskolci színpadokon az évad során. Lapszemle helyett Újraindult, immáron másodszorra, a Magyar Napló, az írószövetség havi folyóirata — s amint arról lapunkban már hírt adtunk: új impresszummal. És jó, hogy megjelent, hiszen „levegőég híján tátogás az éneklés” — s ezt már a görög bölcs elmék is tudták. Nőtt tehát a szépírás megnyilvánulási tere, valamelyest tágulni látszanak a „határtalanságra” törekvő magyar Ige határai. Úgy tűnik, hogy a költők túlsúlyba kerülése a folyóirat vezetésében a verseknek kedvez: tucatnyi költő olvasható, Határ Győzőtől, Fodor Andrástól el egészen Kiss Benedekig vagy Aranyi Lászlóig. A szépprózát Tímár György, Bisztray Adám és a határon túli Balia D. Károly képviseli — többek között. Igen: a ha- tár-ral mintha gondja volna a folyóirat impresszumának; ha példának okáért Szilágyi Domokosról legalább a kulturális hírek között említést sem ejtenének, bizony az erdélyi szépírók akár rossz néven is vehetnék mellőzésüket. No, de uraim, mondhatja — s joggal — a nem könnyű játékba fogott szerkesztő, még csupán csak az.első... akarom jelezni, a VI. évfolyam 15. számánál tartunk! (b. sz. i.) Móricz Marosvásárhelyen Új évadjának kezdetén második premierjét tartotta nemrég a Marosvásárhelyi Állami Színház magyar társulata. A Móricz Zsigmond regényéből készült „Légy jó mindhalálig” musical bemutatóját követően alig két héttel Shakespeare „Tévedések vígjátéka” került színre. A magyarországi vendég, Gáli László által rendezett darab zsúfolt ház előtt nagy sikert aratott, a közönség vastapssal honorálta a művészeket. A főbb szerepeket Gáspárik Attila, Kozsik József, Hunyadi László, Széles Ferenc, Mózes Erzsébet és Fiilöp Beáta játszották. Könyvespolc A diktatúrák támaszáról A költői hazugság igazsága „Életműve hatalmas örökség, jórészt földolgozatlan és kiadatlan" — olvashatjuk Gedényi Mihály Föld felett — ég alatt című grandiózus regényének kiváló utótanulmányában. Ebben Libisch Győző (a Jász Viktor néven is publikáló költő-irodalomtörténész, az említett könyvnek is szerkesztője, a Ge- dényi-hagyaték egyik gondozója) arról is informál bennünket, hogy a Literá- íor Kiadó e művel nyitja meg a Gedényi Mihály- életműsorozatot. Abban a kiadóban folytatódik hát egy 1945-ben megszakadt kontinuitás, amely a „földalatti irodalomnak” olyasfajta különlegességeit hozta már nyilvánosságra, mint Faragó Töreky Péter két kötete ('56, te lángoktól ölelt, Egy munkás szörnyű eszméié se), Körössényi János Hídszakadás és feltámadása. Gedényi Mihály, e reneszánsz szellemiségű író, irodalomtörténész, sportszakíró és sportdiplomata a két világháború között már három sikeres regénnyel (Hatvan forint, Üstökös a Bakonyban, Pesti ének) és a többi kisregénnyel, novellával, színművel, hangjátékkal stb. tartozott irodalmunk meghatározó személyiségei közé, olyan kortársak mellettt is, mint Karinthy Frigyes, Kosztolányi De- .zső, Szabó Dezső. Ám 1945 után szabályosan eltüntette a kultúrpolitika a primer irodalomból. A kommunizmusban nem „csak” a börtön jutott, többször, még 1961-ben is osztályrészéül, azzal is büntették Moszkva távirányította vazallusai, hogy egyetlen szépirodalmi alkotását sem engedték megjelenni. Magánkiadású könyveken kívül napvilágot látott 1978-ban Gedényi Krúdy-bibliográfiája, 1994-ben pedig a Ma- dách-idézetek könyve. Tizenegy regényéből negy- ven-egynéhány novellájából eddig csak az 1945-ben kezdődött új megszállás előtt keletkezettek menekültek meg az asztalfióksorstól. Egy bű-, ne volt: polgári demokratának, keresztényhumanistának vallotta magát. A nyomasztó embargót már csak az író 1988-ban bekövetkezett halála után törhette meg özvegye, Ge- dényiné Gaál Zsuzsanna, a kitűnő újságíró, kritikus, a hagyaték fő gondozója. Saját költségén adatta ki A fogoly száma 1551 című regényt. Ám az igazi diadal, amely nyilván Gedényi Mihályt is megnyugvással tölti el immár isten birodalmában, a mindenható jobbján is: a sorozatnyitányként megjelent könyv, A Föld felett — ég alatt. E remekmű végső sugallata a racionalizmus ellen, a — Gauguin szavaival élve — költői hazugság mindennél szebb igazsága mellett voksol. A briliáns nyelvezetű, filozofikus sci-fi regény centrumában egy tudós és egy költő szellemi párbaja áll. A tudós föltalál egy hazugságellenes gépet, amely viszont nem tud különbséget tenni a csalás és a fantázia játéka között... A regény arra is modellt nyújt: hogyan válhat a tiszta ész, a regionalizmus túlsúlya a legsötétebb, irracio- nálisabb, emberellenesebb diktatúra támaszává. így hát az aktuális üzenetére is fokozottan figyelnünk kell. (Literátor Kiadó, 1994) Pósa Zoltán Megyei muvésznagyságok a tárlaton Képtáravató Székesfehérvárott Mednyánszky László, Tihanyi Lajos, Gulácsy Lajos, Rippl Rónai József, Fere ne zy Béni, Korniss Dezső, Anna Margit, és a XX. századi magyar képzőművészet más jeles egyéniségeinek mintegy félezer alkotása kapott méltó helyet Székesfehérvárott a Deák-képtár kibővítésével. Az 1993-ban elhunyt jeles műgyűjtő, Deák Dénes az egykori koronázóvárosnak adományozta értékes gyűjteményét. A festmények, grafikák, szobrok egy része már az adományozó életében Székesfehérvárra került, és a város egy műemlék épületben biztosított helyet a képző- művészeti értékek egy részének. Időközben a település tulajdona lett a teljes gyűjtemény, és a2 eredeti képtár — ahol mintegy kétszáz XX. századi alkotás bemutatására volt csak hely — szűknek bizonyult. A város önkormányzata ezért úgy döntött, hogy bővíti a kiállítóhelyet. A képtárat a város ön- kormányzati napja programjának részeként avatták fel. A garamszentbenedeki úrkoporsó domborműveiból (részlet)
