Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-31 / 255. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. OKTÓBER 31., HÉTFŐ 13 Annál hamarabb vége lesz! É Nagy örömmel vájj rom naponta a Pest fl. Megyei Hírlap fris- ..— sen megjelenő számát, melynek előfizetője vagyok és elolvasása után to- vábbadója, mert hazánkban ma egyre több olyan család van, amelyiknek már erre sem telik. Akivel csak beszélek, mindenkinek az a véleménye, hogy ez az újság kiváló és nem véletlen, hogy a liberálbolsi kunbé- lák éppen ezzel az újsággal szemben áskálódnak. M ost Sugár Andrásnak a „Kőkemény Kérdező Kolléganőhöz” írt cikke késztetett arra, hogy tollat fogjak, é$ ha lehet, kérem közöljék le, mert ez egy átlagos műveltségű újságolvasónak a véleménye. Kedves András! Szerintem igencsak megtisztelte ezt az úgynevezett riporternőt azzal, hogy kolléganőjének nevezte. Még hogy kolléga! Gondolom, szakmájából következően nézi a Napkelte című ócskaságot. Mert mi átlagnézők, már régen csak akkor kapcsoljuk be, ha reggel elfogyott a kávénk és nincs más, amivel a vérnyomásunkat emeljük. Ezt pedig pár perc nézés után sikerül elérni. Mert ez a társaság — neveltetése alapján — hülyének néz bennünket! Mivel alaptermészetük a gátlástalanság, nem tudják, mikor elég. Összetévesztik a türelmet a gyávasággal, és amikor az elégedetlenség robban (lásd 1956), akkor néznek mint a moziban, hogy ugyan miért bántják őket, hiszen nem csináltak semmit. Csak hazudtak éjjelnappal, lejáratták az országot külföldön, kirugdostak minden gerinces embert az adófizetők pénzén működtetett, magyarnak nevezett, állítólagos közszolgálati médiákból. Nem értik, hogy micsoda erkölcstelenség százezreket felmarkolni havonta akkor, amikor milliók tengődnek a létminimum alatt, s kijelenteni azt, hogy a marihuana jót tesz az ifjúságnak, hogy a műveltség non plusz ultrája a Music Tv, hogy a Himnusz csak egy dal. Sokan vagyunk ebben az országban olyan türelmesek, mint az elefánt, de nem felejtünk! Őszintén mondom, napról napra boldogabb vagyok, mert minél gátlástalanabb ez a népidegen eltartás társaság, annál hamarabb vége lesz! Ez olyan biztos, mint az, hogy a Nap keleten kel. Ezek azt hiszik, hogy akkor majd lelépnek útlevelükkel és a kinti bankokban lerakott, összelopott pénzen vígan fognak élni, és tovább mocskolhatnak — most már kintről — bennünket. Hát itt tévednek óriásit. Mert bárhová is futnak majd a világba, meg fogjuk keresni és haza fogjuk hozni őket, hogy itthon bíróság elé állhassanak az ország és a lakosság ellen elkövetett erkölcsi és anyagi tetteikért. Azt hiszem, ez így lesz kerek, mert még a madár sem pisz- kol a saját fészkébe. Buday Béla Budapest Tápiószecső néptanítója A folyton megújuló élet elhalt időseket hagy a háta mögött, de jaj annak a társadalomnak, amelyik nem becsüli meg az őseit, s azok erényeit, szép példáit nem használja fel mindennapi életében fundamentumnak... Ennek a gondolatnak a jegyében emlékeztünk meg Tápiószecsőn a közelmúltban — 105. születési évfordulóján — Honti Ferenc hajdani iskolaigazgatóról, aki nagy elhivatottsággal végezte néptanítói misz- szióját. Honti Ferenc 1889. október 11-én született Esztergomban, s több mint hatvan évig volt lakója Tápiósze- csőnek. Kölcsönösen szerették és becsülték egymást az itt élő emberekkel, s élete legfájdalmasabb időszaka az utolsó négy esztendeje volt, amikor idős napjait szeretteitől távol kellett töltenie. A gyermek- és ifjúévek élményei a legszebbek emberi életünkben. Szerencsénkre Honti Ferenc is akkor jegyezte el magát Tápió- szecsővel, amikor mi még gyermekek, fiatalok voltunk. Úgy érzem, nekünk ez „főnyeremény” volt, mert nélküle szegényebb lett volna községünk szellemi élete. 1915-ben megnősült, tanítónőt vett feleségül. Családjuk nem volt, és így az „édesapai” szeretetet, gondoskodást a nagy „családnak” a község lakosságának tudta szentelni. Mindenkit a gyermekének tekintett, s mindenki az édesapjának tartotta őt. Két évtizedig volt iskola- igazgató. Amikor 1921 szeptemberében — mint félő elsős kisdiákot — átvett édesanyámtól, és megsimogatta a fejem, ettől kezdve az emberi humánum és szeretet légkörét teremtette meg közöttünk és ez a haláláig összefűzött bennünket. Az első, második és hatodik osztályban a betűvetés mellett az öntevékenység, a népművészet szeretetét is belém plántálta, amelyért köszönetét mondva, mindig példaképemnek tekintettem őt. Honti Ferenc később hét községnek lett az iskolai felügyelője. Ezen nevelői tevékenységéért megbecsülték az ország oktatási vezetői is. Előbb a Munka Érdemrend ezüst-, majd 1962-ben ennek arany fokozatát érdemelte ki. 1969-ben gyémánt diplomát, 1974-ben pedig vasdiplomát kapott. HISTÓRIA Vezé rí szálláshelyek emlékei (I.)* Hiteles névsor nem maradt fenn E helyen a vezéri szálláshelyek két vetületére térek ki először, hogy magukhoz a szálláshelyekhez milyen régészeti emlékek kapcsolhatók, másodszor, hogy a vezérek katonai kíséretét milyen leletanyag képviseli. A vezéri szálláshelyeket illetően a nomád téli-nyári szállásváltásából indulok ki, melyet legjobban a mongol vezérekkel együtt vándorló Piano Carpini és Rub- ruk leírásából ismerünk, de amelynek elterjedtségére számos írott forrás utal a türk, ujgur, kazár, volgai bolgár és baskír régiségre nézve. Ennek lényege, hogy egy-egy vezér szállásait többnyire folyóparton váltja, s a telet melegebb alsó, a nyarat pedig hűvösebb felső, legeltetésre kedvező helyen tölti. Útját egy vagy több váras, réves helyen megszakítja, ahol az átkelő kereskedőktől vámot szed. Amíg a téli szállást lehetőleg iparos-kereskedő városban vagy mellette választják meg, addig a nyári szállás helye nem állandó, mert kifejezett igénye van arra, hogy a hulladékkal szennyezett táborhelyre * Megjelent a Honfoglalás és régészet című, a Balassi Kiadó által gondozott kötetben. csak akkor térjenek vissza, ha a természet a nagytakarítást elvégezte s a helyet fű nőtte be. A vezér neve településfolytonosság esetén helynévben rögződik; állandó szállások esetében váraknál, réveknél, változó helyű nyári szállásoknál olykor a felső folyóág nevében. Ezt a gyakorlatot folytatták az említett népeken kívül a honfoglaló magyarok is. A Kárpát-medence fo- lyói igen alkalmasak voltak, hogy a főemberek, vezérek és népeik (törzsek és nemzetségek) a megszállt földet vízvidék szerint osz- szák fel, s ott, ahol a lakosság helyben tovább élt, a szállásbirtokos úr neve helynévben gyakran rögződött. A honfoglaló vezérek hiteles névsora nem maradt fenn, de Anonymus, mint Óbudán működő királyi jegyző, jól ismerte az uralkodó és főúri dinasztiák őseinek hagyományait, melyek szálláshelyükhöz fűződtek, legjobban pedig Buda környékének múltját. Szerinte itt két honfoglaló fejedelem szállott meg közel egymáshoz. Csepel-szi- get Árpád nyári szálláshelye lett, míg az Attila városának mondott Óbuda vezértársának, Kündü fia Kurszánnak jutott, ahol az aquincumi nagy katonai amfiteátrum Kurszánvára (castrum Curzan) nevet kapott. Mivel Kurszán már 904-ben meghalt, bizonyos, hogy Árpád és Kurszán a Duna melléket már a honfoglaláskor birtokba vette, és igyekezett a Dunának a besenyők által nem veszélyeztetett nyugati oldalán védett szálláshelyet biztosítani. Ha Regino adatát szó szerint vesszük arról, hogy a magyarok először a pannonok és avarok pusztáit szállták meg, ez azt a feltevést is megengedi, hogy 895-ben a frankok által vé- detlenül hagyott pannóniai sáv a Pilistől le a Mecsekig a magyar vezérek birtokába került, s így Óbuda és a Csepel-sziget Anonymus előadásával egyezően az első foglalás biztonságát nyújtó védelmi hídfőállásaihoz tartozott, ami mögött három megyényi gyepűelve (Pilis, Fejér és Tolna) terült el. A magyarok két uralkodó, a névleges égi fejedelem, a kündü vagy kékkend es a főhatalmat gyakorló Árpád gyula vezetése alatt éltek. A nyári és téli szállás itteni találkozása magyarázatot ad arra, hogy Árpád partszakaszát a nyári szállásnak mondott Csepel- szigettől délre, Kalocsán túl, az Anonymus által Árpád szállásaként említett Bodrognál keressük, ahol a pannon oldalon, egy másik római nagyváros, Pécs mellett a 12. századtól adatolt Árpád falu őrzi nevét. Vezértársa, Kurszán (<Kusz- szan>) nyári szállását a Csallóköz szigetén, a 13. században említett Corzan víznél keresem. Jól tudom, hogy a történeti és helynévi adatokat a régészeti leletek mindmáig nem igazolták, de a leletek Konstantin császár azon adatait sem támogatják, miszerint az Al-Du- na és Száva fölött magyarok laktak, s így a rejtély megoldása másutt keresendő. A vezérek téli szállásaikon igénybe vehették a régi építményeket, aminek legszemléletesebb példája az óbudai nagy amfiteátrum. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a vezérek beköltöztek a romok közé. Ezek csak mentsvárak voltak veszély esetére, egyébként sátraikat, táborukat a város mellett, egy-egy kies forrás vagy tó mellett ütötték fel. ■ A Tisza-vidéken inkább az őskori földvárak megújíTanítása utolsó évtizedében már csak az első osztályosokat tanította, s az 56 esztendő alatt közel négyezer gyerek került ki a keze alól. Nevelői búcsúztatását 1964 júniusában tartottuk. Nem küldtünk szét meghívókat, a nép futótűzként tudta meg egymástól a jelentős eseményt és zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme. Könnyekig megható, lelkeket felemelő ünnepség volt. Később, amikor már egyedül maradt, a soproni Pedagógus Otthonba került, s ott is halt meg tíz esztendővel ezelőtt. Itt temettük el a felesége mellé Tápiószecső temetőjében. Már születésének százéves ünnepsége alkalmával is említettem, hogy illő volna községünkben utcát nevezni Honti Ferencről. Itt a község közepén van egy rövid utca, melyet az elődök Honvéd utcának neveztek. Feri bácsi sokat megfordult a környékén, amikor az iskolában és a Hangya-, majd földműves-szövetkezetben intézte hivatalos dolgait. Ezt elnevezhetnék Honti Ferenc utcának, míg a helyőrség környékén lehetne egy új utcát nyitni Honvéd utca névvel. A helyi nyugdíjasklubban hamarosan tartunk még egy ünnepséget, amelyen a hajdani pályatársak és a megöregedett egykori diákjai emlékeznek majd szeretett tanítójukra. A dokumentumokat pedig elhelyezem a Pest Megyei Levéltárba, hátha az utókor valamelyik elhivatott képviselője megemlékezik Tápiószecső néptanítójáról. Ofella Sándor Tápiószecső Emlékezetes kirándulás míPís* A Mozgáskorláto- Eí #1 zottak Egyesületei- Enaf nek Országos Szer- vezete a MEOSZ gödöllői klubja — fennállása óta immár hetedik alkalommal — egész napos autóbusz-kirándulást rendezett a klub rokkant tagjai és hozzátartozóik részére. A részvételi díj — a klub pénztárának hozzájárulása mellett — igen mérsékelt volt; 300 forintot fizettek. A busz indulás előtt összegyűjtötte a járásképtelen gödöllői és környékbeli utasokat és így utaztak Hajdúszoboszlóra. Betegpénztári hozzájárulással biztosítani tudták a vendégek díjmentes belépését a fürdőbe, ahol két órán át élvezték a kitűnő gyógyvizet és az európai kultúrájú fürdő egyéb szolgáltatásait. Fürdőzés után rövid sétát tettek a parkban az étteremig, ahol saját költségükön bőséges, jó ebédet kaptak. Ezután ragyogó napsütésben indultak vissza, s jó hangulatban, kora este értek haza. Fazekas Mátyás Veresegyház tására került ser, de a föld népét ilyenek építésére igénybe is vehették. Ennek jó példája Szabolcs vára, amelyet Árpád örököse, a sorban utána következő második vezér, Szabolcs építhetett ki olyan méretűvé, ami egy besenyő támadásnak is ellenállt. Szabolcs által történt építéséről a vidéken otthonos Anonymus tesz említést. Földsáncának két szakaszban történt 9—10. századi felhordását Németh Péter ásatásai igazolták. (Folytatjuk) Györffy György akadémikus A túrái kezes A középkori magyar jogrendszer — bár elsősorban férfiszempontú volt — lehetővé tette, hogy a leányok — árvaságuk esetén — férfitestvéreiktől egészen férjhezmenetelükig, rangjuknak megfelelő ellátást kapjanak. Ezt nevezte jogrendünk hajdani jognak, latinul ius capillare volt a neve. Ez megillette a leányokat az apai örökségből kötelezően járó ieánynegyeden túl. Persze a törvény még nem jelenti annak betartását. Művelődéstörténetünk becses forrása az 1220 körül keletkezett, de nyomtatásban csak a 16. században megjelent Váradi Regestrum, mely a váradi káptalan előtti pereket, istelenítclete- két tartalmazza. A gyűjteményben számos Pest vármegyei jogeset található. A Túra faluban élő testvérpár, Voca és Kereu aligha volt tisztában a magyar jog bizonyos elveivel és nem bennük tisztelhetjük a női méltóság védelmezőit sem. Az történt, hogy a testvérpár eladósodott. Hogy mi okozta ezt, forrásunk nem árulja el. Mindenesetre a falu papjának is tartoztak bizonyos összeggel. Feltehetően többszöri figyelmeztetés, felszólítás ellenére sem fizették meg tartozásukat. Végül a testvérpár eredeti megoldást talált. Mint a Regestrumban olvashatjuk: „adósságuk fejében kezesként átadták nővérüket" a papnak, aki ezt természetesen nem fogadta el és „lelke üdvösségéért elengedte a tartozást és a leányt szabadon bocsátotta”. Voca és Kereu mindenesetre megszabadult adósságától — ha nem is éppen dicsérhető módon. Pogány György
